Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-03 / 224. szám
Gyula, I»37. október 3 vasárnap LX1X. évfolyam 224. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 38. Politikai napilap Főszerkesztő: BOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér együttesen nem tettek annyit a gazdaközönség érdekében, mint éppen a Gömbös- és Darányi-kormány. Bizonyítja ezt éppen az a körülmény, hogy ma a gazdálkodás kezd hosszú évek után ismét hasznothajtó foglalkozás lenni. A termény- és állatárak olyanok, hogy a gazdaközönség ma már érdemesnek tartja úgy a növénytermelést, mint az állattenyésztést. És még egy nagyjelentőségű tünetnek lehetünk szemtanúi éppen a gazdasági termelés javuló állapotával kapcsolatban: a munkáskérdés, illetve a mezőgazdasági munkanélküliség kérdése megoldódik, ha ma még nem is teljesen, de ha még egy-két éven át tartani fog ez a javuló irányzat, akkor teljes és természetes megoldásra számíthatunk. Ma már az a helyzet, hogy például a város vezetősége a közelmúltban 200 utmunkást keresett és nem jelentkezett egy sem. A mezőgazdaság minden hatósági beavatkozás nélkül foglalkoztatni tudta az agrármunkásságot és mindenütt többet fizettek, mint amennyi a megállapított legkisebb munkabér volt. Ezzel szemben fel lehetne Az egyház bájos szentje Künn tombol, tülekszik, zaklat az élet. Az újságok már nem is nagybetűs címmel hozzák, hogy nyugaton és távol keleten ömlik a vér emberhekatombák széttépett testtel röpködnek szerte a pokollá vált földön, hogy a vörös őrület tombolása egyre eszeveszettebb méreteket ölt, hogy emberek omlanak össze a súlyos, embertelen gazdasági hajszában. . . És benn a templomok csendes félhomályában szelíden mosolygó, barna-fehér kámzsás, fiatal apáca bájos szobra öleli magához a Megváltó virágdiszes keresztjét. És betérnek a világnak nevezett ördögökszombatjából megtépett bánatos, vigasztkereső emberek, leborulnak, imádkoznak. . . Lizieuxi Kis Szent Teréz szeretettel mosolyog minden imádkozóra. Szelíd mosolya vigasztalóan hirdeti, hogy van vigasz, van gyógyulás, vau segedelem, csak hinni, bízni, dolgozni és imádkozni kell. Mint drága virágillatozás úgy telt el a földön élete és ugyanúgy oszlott el, vagy bizonyára felemelkedett az Ur zsámolyához, ahol tiszta lelke egyike a Mennyekországa legszebb virágainak. Negyven éve, hogy ez a drága lélek elhagyta földi porsátorát, hogy örökre itt maradjon közöttünk csodás példája, hogy megtanítson minket, hogy a fájdalmak völgyében is lehet mosolyogva járni, lehet igaz örömöket találni. Egyre nagycbbszabásunak bontakozik ki az ifjúsági kongresszus hozni azt, hogy ez annak volt az eredménye, hogy Békésmegyéből ezer munkás Németországban kereste meg a kenyerét. Ebben van igazság : részben ez is tehermentesitette a munkapiacot. Ez azonban éppen azt bizonyítja, hogy a kormány, illetve békésmegyei exponense, a főispán helyesen járt el, amikor a németországi munkaalkalmakat biztosította. Természetes, még korai volna arra gondolni, hogy a viszonyok teljesen rendeződtek és hogy a télen nem lesz esetleg bizonyos arányú munkanélküliség, sőt azt se mondhatjuk, hogy egyes vidékeken, ahol aszály és jég tette tönkre a termést, nem volna már most szociális nyomor, de az tagadhatatlan, hogy az idei esztendő mindenképpen jobb, mint az előző. Jók voltak tehát a kormány gazdase- gitő intézkedései és amikor a kormány azokat életbeléptette, messzenéző politikai és gazdasági elgondolást valósított meg. Ezt beismerni nem bűn, mert a tárgyilagosság nem szégyen. Gyarló, gonosz ember, aki az Ég legcsodálatosabb adományát : alkotó tudásodat arra használod fel, hogy a legsátánibb romboló eszközöket készítsd magadnak arra, hogy embertársaid millióit halomra gyilkoljad, te ádáz, pusztító, hiába bizakodói tudásod hatalmában mennyire semmi, mennyire hitvány vagy te ahhoz a szelíd, bájos fiatal teremtéshez képest, aki a Kármeíiták egyszerű öltözetében olyan fenséges derűvel tekint le reád, csak kínokat okozni tudó féregre ! Omolj a porba, verjed melledet és térj meg. Mennyivel jobb volna az élet, mennyivel kevesebb volna a fájdalom, mennyivel kevesebb könny, vér omolna, ha te is, ember, olyan alázatos, olyan szelíd, olyan szerető szivü tudnál lenni, mint ez az egyszerű kis törékeny testű szent volt! Miért gyártjátok a bonyolult filozófiai és szociológiai rendszereket, amikor olyan egyszerű volna megtanulnotok ettől a bájos mosolyu drága embervirágtól minden bölcsességek teljét : a szeretetet ? Mit ér a világi hatalom, mit ér, ha országok rettegett kényura vagy is, ha nem tudsz mosolyogva járni az életben, ha mindig feléd dörög a számonkérő szó : Kain, mit tettél, a te atyádfiának vére bosz- szuért kiált az egekbe ? Ember, térj magadhoz, borulj le kis Szent Terézke előtt és kövesd példáját ! A tárgyilagosság nem bűn Sokszor gondolkozhatunk azon hogy miért van a politikai életben ellenzék. Miért kell, hogy legyen egy olyan csoport, melynek jellege a tagadás ? Tagadása annak, hogy az, amit a kormány tesz, tett, vagy tenni akar, mind nem jó, mind a nemzet érdeke ellen van. Szükség van-e egyáltalán ellenzékre ? Az elfogulatlan válasz ezzel szemben csak az lehet, hogy igen, az ellenzékre szükség van, sőt az ellenzéknek szép hivatása van. Megbízható szelepnek kell lennie, amely mindannyiszor működésbe jön, amikor a nemzet érdekei úgy kívánják. De ennek a szelepnek jól kell működni-e, nem lehet rósz beállítású, mert akkor ahelyett, hogy segítene, pusztulást okozhat. Az ellenzéknek nem lehet megengedni magának azt a fényűzést, hogy a mindenáron való öncélú ellenzékiségben élje ki magát, nem engedheti meg magának, hogy a tények és célok félremagyarázatával hamis képet állítson hívei elé és hamis diagnózis alapján akarjon gyógyítani. A helyes értelmében vett ellenzékiségnek legfőbb célja az kell, hogy legyen, hogy a saját fennállását szinte feles legessé tegye, illetve csak akkor lépjen fel cselekvőleg, amikor úgy látja, hogy a kormányintézkedések nem teszik meg, vagy nem jól teszik meg mindazt, amit az ország érdekében meg kellene tenniök, illetve megtehetnének. Akkor azonban, amikor nyilvánvaló, hogy a kormány intézkedései a nemzet érdekét szolgálják, az ellenzéknek a maga teljes erkölcsi súlyával azon kellene lenni, hogy ezeknek az intézkedéseknek minél teljesebb mértékben érvényesüljön a hatása. Ezzel ellentétben igen sokszor azt látjuk, hogy az ellenzék nem a nemes értelemben vett ellenőr szerepét akarja vállalni, hanem csak önfennmaradását akarja szolgálni akkor, amikor a legéletbevágóbb intézkedések megtételében is csak akadályokat gördít a kormánytényezők elé, csak arra törekszik, hogy a kormányt és exponenseit lejárassa, anélkül, hogy maga akár tudásban, akár tehetségben jobbat, vagy csak olyan jót is nyújthatna a nemzetnek, mint amilyent a megbuktatni szándékolt kormány nyújt. De igen kedvenc ellenzéki fogás, hogy egyszerűen újra feltalálják a zsebkendőt. Már meglévő intézményekről és berendezésekről tartanak hatalmas szónoklatokat, írnak nagy cikkeket, és közben nincs bennük annyi tárgyilagosság, hogy bevallják, hogy a gondolat, az eszme a kormányé, mely már meg is valósult és nincs szükség rá, hogy újból kitalálják és mint ellenzéki követelést hangsúlyozzák. Ez az eljárás azonban előbb utóbb megbosszulja magát. A tömegek belátják, hogy nem kell nekik ellenzékieknek lenniök, ha saját, illetve a nemzet érdekei! igazán akarják szolgálni. Nem szabad a társadalom egy részét kitenni annak, hogy ideáljaiban csalódnia kelljen Az ellenzékiségnek nem szabad ma a dolgok könnyebbik, felelősségmentes oldalát jelentenie. Ma, sajnos az a helyzet, hogy az ellenzéknek nem az ország sorsának javítása a legelsőrendü célja, — tisztelet a nagyon kevés kivételnek — hanem a hatalom megszerzése. Már pedig az országot kísérletezések tárgyául odadobni nem lehet. Nem lehet hasznosnak és jónak bizonyult intézményeket és intézkedéseket megszüntetni csak azért, mert azokat a kormány létesítette. Az ország érdekében van, de az ellenzék érdekében is, ha a tárgyilagosságra a legkínosabb pontossággal vigyáz még akkor is, ha az esetleg kellemetlen volna. Eszméink mellett való férfias kiszállás kötelesség, de ugyanolyan kötelesség, hogy esetleges tévedéseinket beismerjük. Nem lehet például támadni a kormányt azért, mert a kisgazda érdekeket elhanyagolja, hisz en egyetlen kormány, sőt a kormányok Beszámoltunk már a gyulai turulista fiatalságnak arról a nagyarányúnak tervezett megmozdulásáról, melynek keretében országos problémák megvitatását, illetve ismertetését akarja Gyulán megvalósítani. Az akcióba, mint már megírtuk, az ország legjelesebb közügyekkel foglalkozó tényezőit akarják mint előadókat bevonni, a hatóság pedig elgondolásuk szerint az ország összes, tehát nemcsak a Turul Szövetség kebelébe tartozó ifjúsági egyesületek tagjaiból és a város érdeklődő közönségének soraiból kerülne ki. A kongresz- szusnak nem lenne politikai színezete. Az előadókat is a legkülönbözőbb politikai pártállá- su szakemberek közül kérik fel. Az egyes előadásokat vita követi, melynek keretében lesznek hozzászólások, mégpedig mindenegyes alkalommal lesz egy előre felkért hozzászóló, de a hallgatóság soraiból bárki is hozzászólhat. Reméli a rendezőség, hogy a kérdések alapos megvitatása biztosítható lesz. A kongresszus a tervek szerint ez év decemberében 5.-én, 6.-án és 7.-én lesz. Délelőtt és délután is lesz egy előadás. Valószínű, ho?y a Turul Szövetség müvésztörzsét is sikerül a kongresszus idejére meghívni egy müvészeste megtartására. Ennek a művész- törzsnek tagjai országosan ismert művészek, mint Varga Imre, Uray Margit, Ákom Lajos, stb. Ezeknek a szereplése mindenesetre nem sablonos, hanem igazán művészi esemény lesz Gyulán és csak dicséret illeti a gyulai fiatalságot, mely súlyos helyzetében sem csügged és nem vesztette el kedvét és hitét, hanem ilyen nagyjelentőségű kulturális és művészeti események előkészítését vette tervbe. Ebben a törekvésében az ifjúságnak nem szabad magára maradnia. Szüksége van a város társadalmának a legnagyobbmérvü erkölcsi és aktiv támogatására. Bízunk benne, hogy ez a támogatás nem is fog elmaradni és Gyula közönsége ott lesz fiai mellett és érdeklődésével, támogatásával be fogja bizonyítani, hogy szívesen látja az ifjúság ilyen természetű megmozdulását.
