Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-29 / 220. szám

faynlas, 1937. szeptember 29 szerda LTOX. évfolyam 220. szára», teiimtCséfi és kiadóhivatal Gyula Városház-ixtea 7 szám Teleíon 63 lila 32. Politikai napilap Főszerkesztő : POBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér IfflSgps lehel: Szegény, az ország szivéből a trianoni határra szakadt vármegye a mienk. Itt már hosszú múltja van az agrár-szegénység sok­szor harcos küzdelmeinek a legnagyobb em­beri ellenség, a nyomor ellen. A szociális ba­jok csak fokozódtak az u. n. béke megkötése, illetve ránkerőszakolása óta. Rossz szójáték­kal azt mondhatnánk, hogy természetes az, hogy az igy teremtett természetellenes álla­potoknak ilyen következményei vannak. Ez a megállapítás igaz, de nem szabad az igaz­ságát azért elismerni, hogy ennek hangoztatá­sa mentségül szolgálhasson megteendő és ha erőfeszítés árán is, megtehető intézkedések elmulasztásáért. Nem, a beismerés csak rámu- tatás lehet a viszonyok keletkeztető okára abból a célból, bogy a viszonyok megváltoz­tatása érdekében kinn is, benn is minden megtörténjen, ami a lehetőségek határain in­nen van. Ha lesújtó is a mi helyzetünk, mégis vannak vigasztaló momentumok is. Vigaszta­ló jelenség, hogy a vármegye élén ma olyan férfiak állanak, akik hivatásuk súlyát telje­sen átérezve minden emberileg megteh«tőt megtesznek, hogy megyéjük megszűnjék a nyomor siralomvölgye lenni. Nem fásulnak el a jelentkező temérdek igény és szükséglet ha­tása alatt, nem, még akkor sem, ha azt látják, hogy gyakran le kell mondjanak olyan tervek megvalósításáról, melyek hivatva volnának a vármegye szociális és egyéb viszonyait hat­hatós mértékben előrevinni. Nem kedvetle­nednek el, ha terveik egy része csak a jövő sikere is arra ösztönzi őket, hogy annál na­gyobb szívóssággal iparkodjanak többi ter­veik megvalósítását kiharcolni. Hallottuk és láttuk őket összeszoritott fogakkal nekimen­ni a nehézségeknek. Hallottuk biztatni ott, ahol már maguk is alig reméltek, láttuk dol­gozni ott, ahol mások már régen lemondottak, €6ak egyet nem láttunk : csüggedést. Kitartá­suknak megvannak az egyre szaporodó ered­ményei. A belügyminiszter sajtótájékoztatót mond és abban megemlékezik Békésmegyéről. Bár nem vonatkoznak az alábbiak teljes egé­szükben csak Békésmegyére, mégis éppen közérdekű voltánál fogva ide kívánkozik a belügyminiszter sajtóexpozéjának alábbi része : — A kormány fokozatosan előkésziti a gyermekvédelem átszervezését. (Itt közbeve- toleg megjegyezzük, hogy ennek az átszerve­zésnek küszöbön álló munkálatai szoros ösz- szefüggésben vannak Békésvármegyével és a gyulai állami gyermekmenhellyel.) Nem cél, hogy a gyermekeket a családi otthonból kie­meljük és ennek enyhítése érdekében kísér­letképpen a zöldkeresztes akció már bevezet­te a gyermekétkeztetést. Ugyanezt az elgon­dolást segíti elő a cukorelosztás is, melynek keretében kétéves koráig minden gyermek kivétel nélkül megkapja azt a cukormennyi­séget, melyre szüksége van. Dicsérettel kell megemlékezni Békésvármegye megértéséről, amennyiben a megye automobilra szerelt or­vosi rendelőt szerez be abból a célból, hogy a gyermekeket a tanyákon meg lehessen vizs­gálni. Át fogják alakítani az óvodákat nap­közi otthonokká és ezzel is növekszik a gyer­mekek egészségügyi ellenőrzése. így szól a belügyminiszter nagyjelentő­ségű nyilatkozatának minket ez idő szerint érdeklő része. Kijelentjük, hogy büszkék va­gyunk erre a belügyminiszteri nyilatkozatra és azokra a vezető tényezőkre, akiknek mű­ködése erre a nyilatkozatra és dicséretre al­kalmat adott. Nem azt jelenti ez a nyilatko­zat, hogy Békésvármegye közönsége jobb anyagi viszonyainál fogva vállalkozhat erre a kezdeményező. példátmutató intézkedésre, hanem azt, hogyha a vezetőkben nemcsak kötelességteljesités, hanem szív is van, tud­nak még a legnehezebb viszonyok között is alkotni, tudják a rájuk bízott magyar nép ér- j dekeit hathatósan szolgálni. Békésvármegyé- j nek megvan az a szerencsés helyzeti energi­ája, hogy a vármegye vezetői : a főispán, az alispán, a tiszti főorvos, de valamennyi ténye­zője a vármegyei közigazgatásnak teljesen egyetértve, egymást támogatva iparkodnak a magyar sorsot ezen a területen lehetőleg em­berivé tenni A vezetők nagyszerű példája ragadós ; az ő munkabírásuk, ideális munka- vállalásuk buzditólag viszi előbbre a tisztikart nemcsak a központban, hanem a vármegyei igazgatás minden helyén. Olyan nagyszerűnek mondható lendülettel végzi ez a tisztikar sok­szor igen nehéz körülmények között is hiva­tását, hogy annak eredményei hovatovább egyre szebben bontakoznak ki. Nem állítjuk ezzel azt, hogy most már minden fenekéig tejfel vármegyénkben, nem mondjuk azt, hogy ! már túl vagyunk minden nehézségen, de azt I mindenesetre elmondhatjuk, hogy ott, ahol iiyen adottságok mellett is tudnak még alkot­ni, ott megvan a garancia arra, hogy a vár­megye helyzetét, ha lassan is, de egész bizto­san sikerül javulás útjára vinni. Sok terv van még csak elgondolás stádiumában, soknak megvalósulásához keresik az anyagi alapot, de a munka folyik tervszerűen tovább és mi hisz- szük, hogy a belügyminiszternek még lesz alkalma ilyen nyilatkozatra Békésvármegyével kapcsolatban. Lassan majd rájönnek azok is, akik ma még az ellenkezőjét vallják, hogy mégis csak helyes utakon jár az a sokat ócsá­rolt Nep-kormányzás és közigazgatás. Nem várjuk, hogy a közigazgatás pártpolitikai állás- foglalással itassa át ténykedését, hanem csak azt, hogy a vezetők ilyen, a maihoz hasonló példaadását követve intézzék továbbra is a vármegye sorsát, akkor bizonyos, hogy kiala­kul a teljes Nemzeti Egység. Ungvári János törvényszéki tanácselnök búcsúztatása Kedden délelőtt 9 órakor a gyulai tör­vényszék büntető tanácsának ülése előtt dr. Varjú Zoltán ügyész úgy az ügyészség, mint a bírói kar nevében szeretetteljes szavakkal búcsúztatta el Ungvári János tanácselnököt, akit mint ismeretes, a szegedi törvényszékhez helyeztek át. Dr. Varjú Zoltán beszédében kifejtette, hogy az a 17 év, amit Ungvári János a gyu­lai törvényszéken töltött, mindig maradandó emléket jelent az ittmaradt birák és az ügyé­szi kar számára. Tizenhét év alatt meggyőződ­hettek Ungvári János fáradhatatlan ügyszere­tetéről és érdemes birói tevékenykedéséről. Működése mély benyomást és maradandó em­léket kelt az ittmaradottakban. Emlékét a bi­rói és az ügyészi kar nem fogja elfelejteni és mindig szeretettel fog visszagondolni Ung­vári Jánosra. Sajnálattal veszi tudomásul a szegedi tör­vényszékhez való áthelyezését, de egyúttal köszönti őt ez alkalomból és biztos abban, hogy áldásos tevékenységét Szegeden tovább­ra is kifejtheti. ___________________________ Un gvári tanácselnök válaszában hangoz­tatta, hogy nagyon jól esett neki ez a nem­várt ünneplés és köszönetét fejezte ki a bú­csúztatásért. Tizenhét év tényleg hosszú idő, de ő is a legkellemesebb emlékekkel távozik a gyulai törvényszékről, ahol birói tevékeny­kedéséről úgy a közönség — minthogy a tár­gyalások nyíltak voltak, — mint birótársai és az ügyészség mindenkor véleményt alkot­hatott és meggyőződhetett arról, hogy igye­kezett nehéz feladatkörét minél teljesebben betölteni. Különösen az utóbbi hét-nyole esz­tendő alatt a törvényszék és az ügyészség között olyan nyugodt és kellő légkör alakult ki, amely mindenképpen előnyére vált a tár­gyalásoknak. Ezt a kellemes együttműködést kívánja a jövőre is és kéri barátait,^hogy tartsák meg őt jóemlékezetükben. Isten áldá­sát kérte a további munkálkodásra. Ungvári János szavai után a tanács tag­jai és az ügyészség képviselője, dr. Varjú Zoltán külön-külön is elbúcsúztak a tanács­elnöktől. Mussolini diadal útja Berlinben A régi római Cézárok diadalmenetére emlékezteti Mussolini és Hitler bevonulása Berlinbe. A százezres tömeg szakadatlan ujjon- gásának méltó keretet adott a pompa, amely- lyel a német fővárost feldíszítették, hogy fo­gadja a fasiszta Olaszország vezérét. Minden­ki átérezte La látogatás óriási horderejét és a I tömeg szűnni nem akaró lelkesült élj enzése j nemcsak Mussolini személyének, hanem az egész olasz nemzetnek szólt, amelynek képvi­seletében a Duce Németországba érkezett, hogy baráti kezet fogjon Hitler Adolffal, a német nemzet vezérével. Javulás a gyulai munkapiacon Évtizedek óta nem volt példa arra, ami mostanában játszódik le Gyulán és környé­kén : van munkája minden épkéz-láb ember­nek. Az úgynevezett emberpiacon, ahol évek­kel ezelőtt a késő szeptemberi nap verőfény­ben ezerszámra sütkéreztek a munkanélküli földmunkások és iparosok, ina csend van. Kihalt a piac. Egy-két munkából kiöregedett ember pipázik csak és beszélget, várva a számukra adódó esetleges munkaalkalmat. A többi, a munkaképes, hála az égnek, dolgozik, mert munka van. A gazdasági javulás, a kor­mány gazdasági politikájából kifolyólag az anyagilag megerősödött gazdák vásárlóképes­ségének fokozása, mintegy varázsütésre meg­szüntette a munkanélküliséget. Ha ma mun­kást keresünk, akkor egyszerűen nem talá - lünk. Mindenki dolgozik. A kukoricatörők 3—4 pengőt kapnak. A cukorrépaszedők és cirok­vágók munkadija két pengőn felül van. A kedvező konjunktúra folytán lassan magához térő magángazdaság mind több és jól megfi­zetett munkást tud alkalmazni, mert termel- vényeit az előállítási költségeken felül érté­kesítheti. Előállott az eddigelé szokatlan hely­zet, hogy ma a mezőgazdasági munkásokat aránylag jobban fizetik, mint a földmunkáso­kat. Az útépítő munkásokban nagy a hiány. De nagy a hiány tudomásunk szerint, az építőipari munkásokban is. Ma szakképzett kőműves csak drága pénzen kapható. Nagy a panasz a munkaadók között. Nincs elég kő­műves. Nem kapnak elég munkást a közüle­tik sem. Ezek mind azt bizonyítják, hogy a gaz­dasági javulás lassan, de biztosan mind szé­lesebb munkásrétegeknél érezteti jótékony hatását és mind nagyobb tempóban fokozódik az okos gazdasági politika folytán a falu né­pének megerősödése. Kilátás van az erősödés fokozására különösen, ha minden vonalon megteremtődik a nemzeti összefogás.

Next

/
Thumbnails
Contents