Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-09-18 / 211. szám

Cl'nla, 1837. szeptember 18 szombat

LX1X. évfolyam 211. szám.

SzerbcsziÖKég és bladóhlvsfa! 6yol8 Városhfa'Eka 7 stóm Telefon 6yu!a SS.

Politikai napilap

Főszerkesztő:

DCIBAY FERENC

1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

bocsátani a rendszernek, hogy azon munkálkodik, hogy Magyarországon a magyarság szolgálatára álljon az önállósilási alap. Nem tudják elképzelni, hogy a jövő kereskedői, vállalkozói ne az ő soraikból kerüljenek ki. Nem tudnak abba beletörődni, hogy ezentúl több lesz a magyar önálló egzisztencia és kevesebb a kiuzsurázható, félrevezethető nincstelen. Hiszen ők nagyhatalmak és eddig félénken őrizték büróik ajíajit, hogy azokon belől csak az kerüljön, mint intézkedni jogosult, aki az ő tájvédelmi rostájukon sikerrel átesett. Hiszen kijelentették, hogy a magyar, a keresztény csak munkás meg szolga lehet j vállalataiknál, mig hivatalnokul már csak a I maguk fajtája volt alkalmazható. Azt sem le- j hét letagadni, hogy amikor kormáuyakcióra I

kötelezettséget vállaltak meghatározott számú diplomás elhelyezésére, koldusalamizsnaként akarták nekik odavetni, amit fizetésül kellett volna adjanak, de közölték, hogy munkájukra nem reflektálnak. Nemcsak leszorítani akarják a magyarságot a maguknak kisajátított pályákról, hanem meg is akarják alázni. Ezt a mentalitást elégelte meg végre a magyar társadalom és kormányzat és ezért kiváncsi annak az erkölcsi milyenségére, akinek kezébe pénzt ad, hogy itt ezen a csonka ország földjén megélhetést és elhelyezkedést találjon. Hát bizony ezeknél megnéztk, hogy ki a barátjuk, mert még ma is csak igaz, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. Tudomásul kell ezt venni, akár tetszik, akár nem.

„A Nemzeti Egység túlnőtt a pártkereteken“

Újabb bűn

Óh, nem azoknak a bűne, akinek sikerült népbőldegitási tevékenységeikkel ezt az országot trianoni csonkaságában is szipolyoz- ni, sikerült külföldön egy ideig veszett hirét kelteni, sikerült akkor, amikor még bénán, kábán feküdt a világháború és az ő vörös rablóuralmuk, a román megszállás hatása alatt, ellenünk szított külföldi vasutas sztreikkal megnehezíteni életrekeltünket, akik minden módot és eszközt megragadtak és megragadnak azóta is, hogy nemzetünk életerejét gyöngítsék, akiknek Spanyolországban kel fel reménységeik napja, — óh nem az ő bűneikről Írnak hosszú vezércikkeket, hanem a magyar kormányt állítják a vádlottak padjára, mert kiváncsi arra, hogy a közpénzen egzisztenciához jutók milyen lelkifotografiát tudnak a magyar nemzethüség igazolványába beragasztani. Rettenetesen felháborítja őket az önállósilási alap kérdőivé.

Bizony nagy bűn is az, hogy ebben az országban törődni kezdenek azzal, hogy a nemzeti vagyon egyrésze kiuek a kezébe ke rül. Hiszen itt eddig a magyarság szellemi és erkölcsi javai mindenki prédája voltak. Itt megvolt adva a lehetősége olyan vagyonok összehalmozásának, melyeket a magyarság megrontására használtak fel. Avagy nem gyüjtheitek itt a dákoromán törekvések céljaira hatalmas vagyontömegeket ? Hát a nemzetirtó szabadkőművesség hatalmas vagyonát nem Magyarországon harácsolták-e össze és a szakszervezetek és vörös pártalakulatok vagyonát nem a magyar munkásság keservese- sen megkeresett filléreiből sajtolták-e ki ? Ezeket az összegeket pedig nem használták fel magyar hazafias célokra.

Természetesen most csodálkoznak azon, hogy azok, akik a nemzet sorsát felelősség mellett intézik, a múltak tanulságait levonva megnézik, hogy kinek biztosítanak ebben az ^ országban megélhetési lehetőséget. Nem esik : jól, hogy nem a legtolakodóbbak, nem a leg- | hangosabbaknak omlik számolatlanul a markába az állami pénz, hanem megkérdik, hogy kik a barátai, milyen körben szokott az illető megfordulni. Elismerjük, hogy bizonyos tendenciák reprezentánsai előtt lehet ez az eljárás ellenszenves, de az mindenesetre igaz, hogy nemcsak joga, hanem kötelessége is az államélet intézőinek, hogy megnézzék, hova kerül az amugyis szűkén adódó garas. Hiába, már nem lehet állampénzen az állam ellen uszítani. Nem lehet már olyan szabadon mindent elügyeskedni a magyar dolgozók elől. Különösen nem lehet pedig kiválasztott világnézeti alapon egyeduralomszerüen sáfárkodni a nemzet vagyonával azoknak, akik a magukhoz kaparintott nemzeti vagyonrészt a nemzet érdekével nem kongruens elgondolások szolgálatába állítják. Hiába itt a rabu- lisztika, hiába itt a rágalom, a nemzet érdekei nem tűrnek semmiféle megalkuvást különösen olyan irányban, amely irányban már volt módunkban keserves tapasztalatokat szerezni.

Hogy aztán ők jönnek annak a feltételezésével, ami távol áll' a felelős tényezőktől, hogy ők csak úgy tudják elgondolni bizonyos kérdések megoldását, hogy az kifogásolható legyen, az már az ő mentalitásukra jellemző. Ha nem tudják elhinni, hogy vannak még hála Istennek becsületes közéleti férfiak is, akikhez nem ér fel az ő alantas gyanúsításuk, az csak ő lelkivilágukat állítja megfelelő világításba. Hiszen vannak és voltak megtéve- lyedettek, de ezek csak kivételek, akiket az általuk sokat aposztrofált rendszer kivetett magából, de nem engedi oda azokat az ország ügyeinek intézéséhez, akiktől a magyarság érdekeinek igaz szolgálata nem várható.

Hát ez fáj, ezért születnek vezércikkfelháborodások, ezért hangzanak el panaszió sirámok szerte a világon. Azt nem lehet megA Nemzeti Egység gyulai szervezetének választmánya szeptember !6-án este 8 órai kezdettel ülést tartott. Schneider Mátyás a szervezet elnöke megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a választmányi ülés legfőbb célja a szeptember 18.-i gazdasági propagan- dagyülés előkészítése. Meleg szavakkal üdvözölte az elnök Rózsa Gyulát, aki mint a Nemzeti Egység gyulai kerületének titkára egy ideig abbahagyott munkáját ismét továbbfolytatja. Majd felkérte dr. Blahó Dezső titkárt, hogy a gazdasági propagandagyülés programmját és az azzal kapcsolatos tudnivalókat ismertesse. Dr. Blahó Dezső előrebocsátja, hogy a főispánnak az a terve, hogy a szervezetek n« csupán kimondottan pártpolitikai, szervezkedési ügyekkel foglalkozzanak, hanem gazdasági, többtermelési problémák megismerésére és ezzel kapcsolatos ismeretek szerzésére nyújtsanak módot a sservezet tagjainak. A Nemzeti Egység túlnőtt a pártkereteken. Cél, hogy hagyjuk a késhegyig menő harcot, hanem a munka legyen irányadó. A

gyűlés tárgysorozatát ismerteti azután. Bejelenti, hogy a főispán gondoskodni kívánt arról, hogy a vármegyei elnöki teendőket társelnök oszthassa meg vele, erre a tisztre alközponti elnökség csákói Geist Gáspárt nevezte ki. Megbízólevelét, amennyiben hazaérkezik, vasárnap fogja neki a főispán átadni. Az elnök megjegyzi, hogy az előadások pártpolitikamentesek lesznek, azokat mindenki meghallgathatja. Majd Rózsa Gyula mondja el emelkedett hangú beszédben, hogy miért érezte kötelességének, hogy újból intenziven belekapcsolódjék a Nemzeti Egység munkájába és beszélt a Nemzeli Egység magasztos elveiről. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után dr. Kovács Géza szólalt fel, majd a múlt választmányi ülés határozatának megfelelően dr. Blahó Dezső ismertette a szervezet alapszabályait. Ezt követőleg több közérdekű problémát felszínre hozó felszólalás hangzott el, majd az elnök megköszönve a megjelentek érdeklődését a választmányi ülést bezárta.

i,Tünteti! sztrájkok egyáltalán nem sseldáSJák a munkások valódi

érdekeit**-- mont!oll». Bornemisza ISéza fp»rügyinim1szter

A budapesti épitőmunkásság csütörtökön —- az őszi építési szezon tetőpontján — meglepetésszerűen huszonnégyórás tüntető sztrájkot rendezett, amelynek állítólagos célja az, hogy a szakmában a munkaidő szabályozását kierőszakolja. A feltünéstkeltő munkaviszály ügyében Bornemisza Géza iparügyi miniszter az alábbi érdekes nyilatkozatban világította meg a sztrájk körülményeit és hátterét.

— Két évvel ezelőtt — mondotta —, amikor az általános építőipari sztrájk volt, a munkásság a munkaidő szabályozását illetőleg a nyolcórás munkaidő bevezetését is kérte. Akkor azt válaszoltam, hogy a kérdést tanulmányozni fogom, anélkül azonban, hogy konkrét Ígéretet tettem volna. Azóta ismét járt nálam küldöttség és miután előzőleg áttanulmányoztam a kérdést, közöltem velük, hogy a 48 órás munkahét bevezetését elsősorban azokban az iparágakban kívánom megvalósítani, amelyek egész éven át foglalkoztatják munkásaikat. A‘ szezonmunkáknál éppen a munkásság érdekében nem tartom ezt célravezetőnek, mert ezzel a munkások keresete csökkenne, annál is inkább, mert a rendelkező semre álló adatokból arról győződtem meg,-hogy az építőiparban nincs olyan munkanélküliség, ami a munkaidő szabályozását indokolná.

— A Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége ezekre a kijelentésekreazzai felelt, hogy konkrét adatokat fog elém tárni, amelyek a munkanélküliséget bizonyítják s ezekből módom lesz meggyőződni a munkaidő szabályozásának szükségességéről. A szövetség ennek az Ígéretének nem tett eleget, hanem ehetyett most tüntető sztrájkkal akarja kierőszakolni a munkaidő rendezését.

Ez a tüntető sztrájk nem pótolhatja az Ígért konkrét adatokat és arra sem alkalmas, hogy a munkásság kívánságáról engem meggyőzzön, annál kevésbé, mert az ilyen demonstrativ sztrájk rendezése, különösen a legszorgosabb munkaidőben, nem a munkásság érdeke.

— Hogy a sztrájkot mesterségesen rendezték és felülről irányítják, annak érdekes bizonysága, hogy csütörtökön reggel táviratokat kaptam néhány községből, mint például Mór, Vásárosnamény, Levelek, Dombrád községekből s ezekben a negyvennyolcórás munkahét bevezetését kérik. A táviratok szövege szószerint azonos. Nem tekinthetem tehát ezt az sztrájkot a munkásság valódi akaratnyil vánitásának.

— A kormány — fejezte be nyilatkozatát a miniszter — több ízben is bizonyságot tett arról, hogy a szociális problémák megoldását legkomolyabban óhajtja, de az iiyen demonstratio sztrájkok egyáltalán nem szolgálják a munkásság valódi érdekeit.