Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-09-16 / 209. szám
flyaia, 1937. szeptember 16 csütörtök LX1X. évfolyam 209. szám BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. 15 OB A Y FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Egy ércszobor talapzatára Nem voltunk a szobor leleplezési ünnepén, csak olvastuk a nagyszerű demonstráció leírását és a hozzáfűzött kommentárokat. B. Tóth Ferenc nagykőrösi kisgazda ércemléke hirdeti majd hosszú időn át, hogy a magyar fajnak, a magyar őstelevénynek vannak olyan fiai, akik nem állanak meg sopánkodva a természet mostoha adotlságai között, hanem felveszik a harcot és megkísérlik a lehetetlent és ők maradnak felül. A magyar miniszterelnök meghajtotta az elismerés zászlóját a magyar őserő eme remekbeszökkent megnyilatkozása előtt és az egyetemes magyar nemzet ott völt lélekben, hogy ünnepelje a magyarság elpusztíthatatlan őserejét, hogy ettől a szobortól elindulva újabb erőt merítsen az élet újabb küzdelmeire. Biztató szimbólumnak látta ezt a szobrot a magyar nemzet, amely egynek érzi magát «linden derék fiával, biztató jelnek a magyar jövőt illetőleg. Együtt volt ott lélekben minden magyar : ünnepelt és bizalmat merített. Azaz, hogy mégsem ... Nem minden magyar ünnepelt ott ünneplő lélekkel, nem mindenkinek volt ott — az írás szavai szerint — lakodalmi öltözete. Zordon irigységgel és gyűlölettel szivében ott settenkedett a minden magyar megértést, minden magyar összefogást és egymásratalálást engesztelhetetlen gyűlölettel gyűlölő és megsemmisíteni akaró ősi démon, amelynek nem ünnepnapja a magyarság legszentebb ünnepe sem, amely legszívesebben csóvát dobna a magyar falvak és városok minden békés hajlékára, hogy az egekig törjön az elkeseredés, a fájdalom üvöltözése, mert neki kéj és öröm a mások szenvedése. És ez a vadul pusztítani vágyó démoni lélek itt van közöttünk, leghan- gosabbau követeli jogait, szabadságot, az elnyomatás megszűnését követeli azok számára, akik szabadon élnek és boldogulnak e hazában, sőt becsült pozíciókat is vívhatnak ki maguknak szorgalmukkal, becsületes alkotni akarásukkal. És jönnek ők, az ünneprontók, akik az alkotó magyar paraszt zekéjébe kapaszkodva akarnak maguknak erkölcsi tőkét kovácsolni arra, hogy magukra ölthessék a mindent jobban tudó bírálók tógáját, hogy kifogásolhassanak, hogy magukat játszhassák ki az alkotmányos szabadságjogok egyedül habilitált egyetemi tudorainak. Lám, mit tud a nép? — mondják ők, akiknek semmi izük-porcikájuk nem rokon a magyar néppel. Hát még mit produkálna — folytatják tovább — ha minden szabadságjog élvezetében volna ? És ezt ők mondják, akik 103 napos uralmuk idején tömegesen akasztották a magyar nép legderakabb fiait éppen, mert az akkor teljesen elkobzott szabadság érdekében mertek szót emelni. Ez az uj szobor is csak alkalom nekik arra, hogy áínok és erkölcstelen tanításaik kábulatába szédítsék a magyar B. Tóth Feren- ceket és millió társaikat, hogy aztán nyakukra ülve megvalósíthassák velük szemben is a világtörténelem leggyalázatosabb zsarnoki uralmát. Csakhogy a B. Tóth Ferencek szobrának komoly paraszti feje mást mond a sandán rábandsalitó álprófétáknak. Azt mondja ugyanis, hogy hiába minden mesterkedés, minden sátáni fordulat, itt Magyarországon lejárt már a keleti maszlag uralmának. Itt most már B. Tóth Ferencek, Kiss Istvánok, a Nagy Jánosok akarnak emberi életet élni és semmi szükségük nincs azok csodaigérő ámításaira, akik megvámolták a világháború tengernyi szenvedését, kiomlott vérözönét, akik vagyont halmoznak össze a magyar munkás verejtékes küzködéséből, akik végül is a sir peremére sodorták a maguk rablóuralma idején ezt a sokat szenvedett országot. Ne ők ígérjenek a magyarnak szabadságot, : akiknek életeleme, hogy a nemzetet gazdasági és 1 lehetőleg politikai rabságban tartsák. Megvan a magyarnak a maga szabadsága, vagy ha még nem teljes ez a szabadság, annak hiányzó részét éppen tőlük kell még visszaszerezni, akik gazdasági életünk szabadságát elkon- fiskálták és a maguk fajtája monopóliumává tették. De megindult már a magyar milliók szabadságratörekvése és ebben a törekvésben egységes az egész magyar nemzet : együtt van a kormány és a nép. A magyar kormányténykedés súlypontja éppen a népi rétegek emberi sorsának biztosításában van. Természetesnek látjuk és meg tudjuk érteni, hogy ez nem kellemes látvány azoknak a szabadságprófétáknak, akik a magyar nemzetegység kialakulásában a maguk anyagi érdekeit látják igen komoly veszedelemben. Természetes, hogy más lehetőség hijján a szabadságot hiányolják, mely azonban — írják és mondják — nemsokára csak elkövetkezik. És itt találkozunk. Tényleg nemsokára eljön a magyar nép teljes anyagi és szellemi függetlenségének régvárt korszaka. A magyar szabad lesz, nemcsak ősi hazáját szerzi visz- sza, hanem lerázza magáról mindazt a sok idegen élősdi anyagi és materiáliális ballasztot, amely életerejét elsorvasztja, amely rabszolgájává teszi egy testétől-lelkétől idegen szellemi és fizikai hatalmasságnak, melynek egyetlen célja a magyarság életének az ő céljai szolgálatába való állítása. Minél előbb ilyen ércszobor emelkedik, annál jobban meggyőződhetik mindenki arról, hogy megindult egy egészséges folyamat, mely nem végződhetik másként, nem eredményezhet mást, mint azt, hogy a magyarság kivet magából minden idegen elemet és egy- gyé kovácsolva ujult erővel indul egy újabb, egy szebb, egy boldogabb, magyarabb ezeresztendő felé. A galíciai bevándorlók tokozott ellenérzését határozta el a vármegye közigazgatási bizottsága Békésvármegye törvényhatóságának köz- igazgatási bizottsága szeptember 15-én d. e. 9 órai kezdettel dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán elnöklete alatt ülést tartott. A nemzeti Hiszekegy elmondása után a főispán megnyitotta az ülést üdvözölve a megjelenteket. Dr. vitéz Pánczél József vármegyei főjegyző felolvasta az alispáni jelentést, melyet lapunk más helyén fogunk ismertetni. Az alispáni jelentéshez elsőnek dr. Sebők Elek szólalt hozzá, megköszönve az alispán meleg elismerő szavait a békési kiállítással kapcsolatban. Felszólalása további folyamán szóvá teszi, hogy nemcsak Budapesten, hanem Békés vár- negyében is észlelhető a galíciaiak szaporodása. Ő maga legtávolabb áll attól, hogy ennek a nemkívánatos szaporulatnak terroszit- risztikus utón vessen gátat, de mindenesetre kívánatosnak tartja azt, hogy a városok polgármesterei és a főszolgabirák szokásos havi jelentéseikben emlékezzenek meg erről a körülményről. Kívánatosnak tartja a fokozottabb ellenőrzést és a jogosulatlan beszivárgás megakadályozását. Indítványozza, hogy az alispán jelentésében ezekre a körülményekre is térjen ki. Dr. Telegdy Lajos a következő felszólaló, aki adózási rendszerünk bonyolultságában látja a tisztviselők túlterheltségének okát. Ja vasolja, hogy a közigazgatási bizottság for dúljon felirattal a pénzügyi kormányhoz az adózás egyszerűsítése érdekében. Baliczai Beliczey Géza m. kir. kormányfőtanácsos, szóváteszi, hogy az elterjedt híresztelések szerint a „Tiszavidéki“ búza tőzsdei jegyzéke megszűnik és a tőzsdén a sikértartalom szerint fogják az egyes buzafajtákat megkülönböztetni. Minthogy ez a körülmény Békés vármegyére káros hatással volna, kérje a k. b., a fölmivelésügyi minisztertől, hogy a buzajegyzésnek eddigi jegyzése maradjon meg. Dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispán dr. Sebők Eleknek a jogosulatlan bevándor lókra vonatkozó javaslatát szívesen magáévá teszi, a megfelelő információkat beszerzi és szívesen helyt ad ennek a kérdésnek az alispáni jelentésekben Dr. Telegdy Lajosnak azt válaszolja, hogy igaza van abban, hogy az adórendszert egyszerűsíteni kellenne, de a cse- kélyszámu tisztviselői kar ettől eltekintve is túlterhelt a munkával. A maga részéről szívesen hozzájárul a felirati indítványhoz, hogy az adórendszert lehetőleg egyszerűbbé tegyék. Beliczey felszólalásra azt válaszolja, hogy az a kis különbözet, ami a Tiszavidéki búza tőzsdei jegyzésében annak javára mutatkozott némi ellenértéke volt a nagy szállítási költségek tételének. A maga részéről is javasolja, hogy a k. b. Beliczey indítványához képest intézzem feliratot a föld- mivelésügyi miniszterhez. Dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispán bizonyos mértékig egyetért dr. Sebők Elekkel és szükségesnek tartja galíciai bevándorlók fokozott ellenőrzését. Felteszi a kérdést, hogy a bizottság Sebők Elek ezirányu inditvány- nyát elfogadja-e. A bizottság egyhangúlag elfogadta az indítványt. Dr. Telegdy Lajos indítványának ahhoz a részéhez, hogy a közigazgatási bizottság az adók az egyszerűsítésért felírjon a maga részéről is hozzájárul, Dr. Nagy Dezső pénzügyigazgatóhelyettes nem tartja az ügyet olyan egyszerűen végrehajthatnak. A kormány már évek óta foglalkozik a kérdéssel. Kéri, hogy a felirattól a k. b. tekintsen el. A főispán javaslatára a k. b. csak az adózási rendszer egyszerűbbé és igazságosabbá tételét kéri a pénzügyminisztertől. Belicey indítványához is hozzájárult a főispán. Dr. vitéz Pánczél József vm. főjegyző ismertette a minisztériumokból érkezett leiratokat. Dr. Röthler István m. kir. tisztifőorvos meghívja a k. b. tagjait a szeptember 18-án, délután fél 4 órakor a gyulai polgári fiúiskolában megnyíló közegészségügyi kiállításra, amelyet dr. Johann Béla államtitkár nyit meg és az egy hétig lesz nyitva. Ezután beszámolt a vármegye népmozgalmi és közegészségügyi állapotairól. Bejelenti, hogy az orosházi járásban a szegény szülőanyák megsegítésére több uradalom vállalta a szülészeti vándorládák beszerzését. Többen ötven pengő készpénzsegély illetve egymétermázsa búza, szülési segély adományozását is megígérték. Dr, Sebők Elek ennek a gondolatnak hatósági propagálását tartja szükségesnek, majd felhívja a közigazgatási bizottság figyelmét arra, hogy egy külföldi nagy vegyészeti gyár csak a maga gyártmányainak akarja biztosítani az »aszpirin“ elnevezést, holott ez a név már közhasználatos és az illető gyár gyártmányai sem hatásosabbak az e néven forgalomba került gyógyszereknél, amelyek viszont sokkal olcsóbbak. Indítványozza, hogy az árelemző bizottság állapítsa meg a külföldi gyár készítményének az árát, amely igy bizonyára alacsonyabb lenne a mostaninál. A közigazgatási bizottság nagy helyes-
