Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-09-15 / 208. szám
©jssla» 193?. szeptember 15 szerda LXIX. évfolyam 208. szám. r • Magyar“ ősss Bűbájosnak mondotta egy nálunk járt külföldi közéleti nagyság a magyar őszt. Hiszen igaza volt: Magyarországon a haldoklás mindig szép volt, mert ha egyebet nem tudnánk is, meghalni és temetni nagyszerűen tudunk. Ha érezzük, hogy minden összeomlik felettünk, akkor fejtjük ki a legnagyobb pompát, hiszen úgyis utoljára történik. Ha már itt az elmúlás, vonuljunk el szépen. Ez volt a magyarságnak mindenha úri, de nem életrevaló gesztusa. Hány magyar birtok, hány jól megalapozott egzisztencia lett ennek a felfogásnak áldozatává ! Magyar szállóige, hogy vigan megyünk tönkre ! Ezt a vig köny- nyeimiiséget megengedhette magának Nagyma- gyarország bű tokosa, vagy másnemű polgára, de ma már nemcsak a saját egzisztenciáját viszi a játékba a könnyelmű magyar, hanem a megszíikült ország vagyonának egy darabja kerül esetleg ebek harmincadjára. Különösen ilyenkor, borongós őszi hangulatok idején jutott sok magyar fundus idegen kézbe. A vadászatok megkezdődtek, óriási eszem-iszom járta. Talán az utolsó cséza, az utolsó pár ló ára volt az a pezsgő, ami a kristálypoharakban gyöngyözött, de a magyar ur ur marad mindvégig és sokszor volt egy revolvergolyó az úri élet vége. lennek a halálos farsangnak megvoltak a maga vámszedői, uzsorásai. Ott álltak mindig lesen, mint uraink szalonkahuzáskor és. pontosan tudták, hogy hány hét még a világ a magyar kúriákon. A megszorult gavallér hitelt talált náluk, ha volt fedezetül leköthető vagyona, vagy élete, mert sokszor az életre is adtak a különben oly óvatos pénzemberek És számításaikban nem csalódtak : tiz eset közül ötben volt fedezet és ilyenkor több százas volt a percent, a többi foud perdu, de már régen leszámítolva a többi „üzletnél“. így csúszott ki a talaj a régi urak lába alól és igy lettek egyre többen az uj földesurak. Ennek a folyamatnak eredménye aztán az az állapot, melyben most vagyunk : mozdulni sem tudunk az uj földesurak : kartelek, bankok be- neplancetuma nélkül. Ez az eredmény — valljuk be — nemcsak az uj urak bűne. A magyar mentalitás volt olyan, hogy ez az eredmény lehetséges volt. Nem jártuk a realitások útját. Még bennünk élt a régi katonáskodó magyar minden mindegy életstílusa ; együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk, — volt a kialakult felfogás és ebben volt is valami igazság. A magyar sohasem tudta, hogy két pogány közt egy hazáért mely napon omlik ki vére. Afelől sem volt bizonyos, hogy a neoaquistica commissio mikor fosztja meg mindenétől, legtöbbször az életétől is. Mária Terézia bárok udvartartása békés eszközökkel, magához édesgetéssel rombolta a magyar gazdasági erőket. A magyar pedig évszázadok folyamán azzá a magyar „úrrá“ lett, akivel már nagyou könnyű dolga volt a minden dekadencia körül ott settenkedő keselyühadnak. Igen szép volt eddig a magyar ősz, de csak az elmúlás melankólikáját hozta, csak a magyar faj pusztulását szimbolizálta. Ebben a hangulatban eljutottunk Trianonig és még mindig vannak, akik munkálkodnak rajta, hogy ennek a nagymultu nemzetnek befeléfordi- tott cimerpajzsára ráírhassák, hogy „Fűit“, volt. De vannak ennek a már-már teljes sötétséggel fenyegető magyar őszi borulatnak fáklyagyujtói is Vannak, akik meg akarják állítani nemzetüket a pusztulás örvényébe vivő lejtőn. Vannak, akik vállalják az emberfelettinek látszó feladatot, hogy a magyart életképessé tegyék, hogy alkalmassá tegyék az elvesztett területek visszahóditására. Ezek nem egyszerű negatívumokkal fognak a nagy munkához, állandóan fülükbe cseng Széchényi István mondása, hogy elvész a magyar, ha nem rendelkezik megfelelő elméleti és gyakorlati tudással. Megindult már a magyarság gyakorlati és elméleti átképzésének nagy munkája. Ezt a munkát kormánytényezők irányítják és ma már ott tartunk, hogy a széles néprétegek intenzív érdeklődése spontán elhatározásból fordul a gyakorlati életre való felkészülés lehetősége feléj Ma már a meddő közjogi viták helyett a parlamenti tanácskozások is mindinkább a gyakorlati gazdasági kérdéseknek törvényes szabályozása irányába terelődnek. Ma hatalmas apparátussal veszi fel a kormány a modern gazdasági küzdelemben a harcot az elmaradottság, a tudatlanság ellen. A gazdasági harcba kitünően képzett munkáshadsereget akar indítani, mert tudja, hogy ezzel a mozgalommal áll, vagy bukik a nemzet boldogulásának lehetősége. Azt akarja elérni a kormány, hogy a magyar őszt ne az elmúlás melankóliájának hangulata, hanem a dús termés betakarításának örömteljes diadalmassága töltse be. Ne csak a lemondás, a meghalnitudás legyen maNemregiben a közönség köréből vett panaszok nyomán szóvátettük azt a mindenképpen méltánytalan állapotot, hogy Gyulán, a kerületi pénztár székhelyén nincs szakorvosi rendelés az OTÍ-betegek részére. Cikkünk felkerült az Országos Társadelombiztositó központi vezetőségéhez, ahol az abban foglaltakat a legteljesebb mértékben méltánylandóknak találták és elvben megvan az elhatározás Gyula megyei város határában körülbelül 10.035 kataszirális holdon termelnek tengerit. A kis hoidankénti átlagos tengeri termés 18 - 20 mázsa között mozog, amely mennyiség kataszteri holdra átszámítva körülbelül 25 mázsa átlagtermésnek felel meg. Ezek alapján a Gyula megyei város határában remélhető csöves tengeri termés mennyisége 250.875 métermázsa, azaz kereken 2500 vagon, amelynek valószínű értéke 1.254.375 pengőt tesz ki. A minap már megemlékeztünk azokról a kellemetlenségekről, amelyeket Gyulán az egyre nagyobb méretűvé váló kerékpárforga- lom jelent. Arra pillanatnyilag sem lehet gondolni, hogy a kerékpárközlekedés emelkedő irányzatát visszaszorítsuk. Hiszen a város lakott területe egyre nő, a távolságok nyúlnak és igy csak természetes, hogy az idő pénz elvének gyakorlati következménye a kerékpárok szaporodása. Hivatalba, munkába sietők, sokszor a szomszédos községekből, messzefekvő tanyákról iskolába igyekvő tanulók szinte el sem tudnának már lenni kerékpár nélkül. Az üzletek kifutói, a postai kézbesítők, betegekhez minél hamarább odaérni iparkodó orvosok, valamennyien a kerékpárt használják a távolságok leküzdésére. Ebből a futólagos felsorolásból is látható már, hogy a bicikli mindennapi életünknek egyik igen fontos tényezője lett. A kerékpározás ma olyan jelenség, mellyel az adminisz trációnak nemcsak rendszabályozó, hanem műszaki, elősegítő szempontból is számolnia kell, Gyulán az a helyzet, hogy a belváros néhány uccáját és egy-két más kerületi utat kivéve a kocsiút nem kövezett és igy a ke* gyár különlegesség, hanem az élet szebbé, magyarabbá tételének egészséges életritmusa lüktessen a magyar rónán, halmon végig. Mert könnyű meghalni, de az életet életté tenni a magunk, hozzátartozóink és embertársaink számára sokkal nagyobb teljesítmény a leg- hidegebbvérübb halálbarohanásnál. Nekünk magyaroknak van még egy nagy kötelességünk : azokat a magyar milliókat kell emberi megélhetéshez juttatni, akik becsületes két kezük munkáján kívül semmi földi jóval nem rendelkeznek. Ha ez azt jelenti, hogy azok, akiknek tulon túl jutott a munkásság verejtéke árán a földi javakból, le kell mondjanak azok egy részéről, ám vegyék tudomásul és mentsék meg a maguk és a nemzet jövőjét azzal, hogy ezt az áldozatot önként meghozzák. Ne várjuk be, inig eruptiv módon keresenek a magyar problémának megoldást. Ha ez igy lesz, megszűnik a társadalmi feszültség és eltakarodnak a prédára leső dögmadarak. arra, hogy rövid időn belül esetleg 3—4 szakorvosi rendelés is létesüljön. Az idevonatkozó adatgyűjtések és előkészítő munkálatok máris folyamatban vannak. Megvan tehát a remény arra, hogy a közeljövőben megszűnik az a tarthatatlan állapot, hogy a gyulai szakorvosi rendelésre szoruló betegek csak hosszas és kellemetlen utazás után juthassanak szakorvosi rendeléshez. Itt említjük meg, hogy a nem remélt kedvező termésviszonyok és a megfelelő értékesítési lehetőség kedvezően befolyásolta a gazdasági munkások kereseti viszonyait is. Általában napi három pengőt és ellátást kaptak a törést végző napszámosok. A fenti ösz- szeg nem túl nagy ugyan, de a múltra tekintve csaknem hatvanszázalékos emelkedést mutat. Munkában is állott a gyulai határban az elmúlt héten minden épkézláb munkásember. rékpárforgalom számára az év nagy részében alkalmatlan. A kerékpározók természeten keresik a lehetőségét annak, hogy alkalmatosságukon minél hamarabb célhoz jussanak és igy kerülnek le a sétányokra, stb. és innen származik a gyalogjáró közönség panasza. Legutóbb már felvetettük azt az eszmét, hogy az elég széles utak két oldalán a téli inségmunkák keretében lehetne a kerékpárforgalom számára egy megfelelő széles patkát létesíteni, amelyen mindegyiken egyirányú forgalmat lehetne bevezetni és ezzel már nagyrésze a panaszoknak orvosolva volna. * Megkérdeztük idevonatkozólag dr. Varga Gyula polgármestert, aki kijelentette, hogy az idea elvben megvalósítható. Megbeszéli^ a dolgot .*i város műszaki hivatalával és ha — amint hiszi — a dolognak legyőzhetetlen nehézségei nincsenek, a közmunkák keretében azokon az utakon, ahol az úttest szélessége megengedi, esetleg megkísérlik ezt a megoldást. Annak kijelölése, hogy a kerékpárosok hol közlekedhetnek, nem a város hanem az államrendőrség hatáskörébe tartozik. Hisszük, hogy a hatóságok jóakarata megtalálja a segítés módját. Rövidesen lesz OTI szakorvosi rendelés Gyulát* SSOO vagon tengeri termeti Crytiia határában Külön utat « kerékpárosok száméra
