Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-29 / 195. szám
1937 augusztus 29 BÉKÉS 3 Figyelem? m Szenzációt keltenek áss lf$38-as tipusu I Orion, A Philips, Standard, ♦ Telefunken és Eka rádiók már megtekinthetők BEKKÉR ANTAL 910 3—5vkc cégnél. DÍJTALAN BEMUTATÁS! Rendelet a vitézi gyermekek ellenőrzéséről A kultuszminiszter a Vitézi Rendnek azt a törekvését, hogy a vitézek gyermekeinek nevelését állandó figyelemmel kisérje és támogassa, nyomatékosan óhajtja előmozdítani, ezért úgy intézkedett, hogy az összes iskolák igazgatói a vármegyei Vitézi Székek társadalmi bizottsága részéről az intézetben megjelenő megbízottnak a legnagyobb készséggel adjanak felvilágosítást a vitézi gyermekek magaviseleté, jellemük kialakulása és tanulmányi előmenetele iránt. A miniszternek ezt a rendeletét az iskolafenntartó katolikus egyházak is kötelezővé tették a fennhatóságuk alá tartozó iskolákra. Jó és olcsó" icserépkályháim minden igényt kielégítenek. A mai időknek megfelelően jót szállítok, olcsón KELEMEN JÓZSEF kályhásmester, gróf Battyányi Lajos-utca 5 szám. A magyarok erdélyi sorsa Erdély magyar vármegyéiben egymás után ismétlődnek meg azok a román erőszakosságok, amelyet a brassói és szilágyi példa után most már Kolozsmegyében is kizárták a magyarokat a közigazgatás intézéséből. Ha a sors csapása valakit sorozatosan ver, az ütések lassan már annyira fásulttá teszik a szenvedő alanyt, hogy azokat lassan meg is szok- ja, de meg lehet-e szokni, bele lehet-e törődni abba a példátlanul gonosz szellembe, amelyik Erdély magyarlakta városait és falvait immár nemcsak folyamatosan, hanem szinte ! törvényszerű következetességgel éri. A külföld közvéleménye bizonyos nemzetközi • fórumoknál hallatni tudná hangját az ilyen erőszakoskodásokkal szemben s rendelkezésükre is állanak ezek a fórumok, mégis a magyar panasz a kisebbségek elleni atrocitások, üldöztetések és erőszakoskodások mindezideig nem nyertek kellő retorziót. Igaz, hogy a külföld egyes sajtóorgánumai most mind gyakrabban szóvá teszik különösen az erdélyi kisebbségek politikai szörnyűségeit, de egy két esettől eltekintve, ezt a román politikát csupán olyannak bélyegzik, amely nem helyes s nem szolgál példaképül, Ettől viszont egy jottányit sem javult az erdélyi magyarság sorsa. Erélyes és határozott nemzetközi fellépésre van itt már szükség, mert lehetetlen, hogy a civilizáció mai magas fokán, egy nagykulturáju és hősies múlttal biró nemzet erőszakkal elszakított milliószámra menő vértestvéreit egy alacsony szellem martalékává dobják oda s szorítják a hurkot nyaka körül napról napra. Ennek a huroknak végre is el kell szakadnia, még mielőtt végleg kioltja az életet a telkekből, mert ha Európában, e legmagasabb kultúrával hivalkodó kontinensen meglehet tűrni az erőszakos üldözési politika végleges meg- gyökeresedését, akkor ki kell ábrándulnia az embernek minden ideálból s minden nemes emberi eszményből. Immár odajutottunk, hogy Kolozsmegyében, Erdély székvárosának vármegyéjében a közigazgatás intézésében magyarok nem vehetnek részt. Amikor a román politika erőszakoskodása az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával urnalopásokkal és más egyéb balkáni módszerek alapján űzött visszaélésekkel folyt, azt mondottuk, hogy ez a nyíltan űzött kisebbségellenes politika azért történik, hogy minél kevésbbé hallathassa hangját az ősfoglaló magyar lakosság. Ezekkel a választásokkal a román politika azt akarta elhitetni a kőlföld előtt, hogy mi magyarok aránylag igen kis számban lakunk Erdélyben. Céljukat nem érték el, mert miként lép- ten-nyomon kiütközött, a külföld közvéleménye néhány év leforgása alatt rájött arra, hogy csúnya félrevezetési politika folyik Romániában. De most, mikor azokról a közéleti területekről is leszorítják a magyarságot, amelyek nem a nagy világ számára szolgálnak eszközül, hanem a helyi élet ügyeit hivatottak a békés rend vonalán szolgálni, megáll az eszünk. Micsoda hallatlan merészség kell ahhoz, hogy vállalkozni merészeljen "egy ország arra, hogy lakosságának ügyviteléből kizárjon olyan tényezőket, amelyek kiirthatatlanul él nek s letagadhatatlanul szerves részei a lakosságnak. Tovább megyünk, nemcsak szerves részei, hanem gerince, értéke s akármit is cselekszenek, úgy kultúrában, mint történelmi elhivatottság tekintetében, a jövőjét jelentik e földdarabnak. A megyei közigazgatás intézéséből a magyarokat kizárták már Brassóban, ugyanezt tették Szilágyban s most Kolozsmegyében. Ugylátszik a román kisebbségellenes politika újabb irányzatával állunk szemben, amelynek észre kellene már venni, hogy sikert nem érhet el, ha az a célja, hogy a magyar hangot örökre elnémítsa azon a földön, amelyen ez a hang a kultúrát és a történelmi múltat jelenti. Városi közgyűlés Szeptember hó 6-án tartja Gyula megyei város képviselőtestülete közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozatán szerepel többek közt Cyula megyei város 1938. évi költségelőirányzata, dr. Jantsovits Emil t. főügyész lemondó levele, a legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítása az 1938. évre, Felföldi György és társai dobozi lakosok kérelme a földreform során a dobozi nagyhajlási és Nagy János-zugi területeknek Gyula város határához leendő csatolása tárgyában, dr. Scherer Ferenc indítványa a város környékén levő falvaknak „Telep“ névvel leendő megjelölése, VII. kerület létesítése és az Erdély Sándor-utnak a IV. és V. kerülethez való beosztása tárgyában. PAFSRSZALVÉTÁfC, TORTAPAPIROK szépek, olcsók DOBAYNÁL BAYREUTHI BÚCSÚ Féltizenegy van. A városra már ráfeküdt az este, hallgatagok az utcák, csak a gázlámpák pislognak még, mint akik nem szívesen őrködnek az éjszakában. Most egy kocsi halad el az utón. Zörgése kellemetlenül sérti a fület, nagy zajt csap, de azután a zörej is mintha megijedne önmaga merészségétől : gyorsan elhalad. Ismét csönd van. Csak a Wagner színház felől hoz valami muzsikát ide a szél, azután egy kis légáramlat indul meg, de mégis nyugalom van, boldog, megelégedett nyugalom. A hofgarteni fákon zizegnek a levelek, várnak valamit, nem tudnak ők sem aludni. A sörözőből vig nóta hallatszik, ütik a kártyát, hajtják le a krigliket a nevetőarcu emberek. Én pedig itt üiök az utca felett, a nyitott ablak mellett és naplót kopogtatok. A hold meg a csillagok néznek és csodálkoznak, hogy az írógép kopogása úgy visszahangzik a házak között, mintha eziistkavicsok hullanának a kövezetre. Egyideig hallatszik még a kopogás, végül a gép leüti az utolsó betűket A hangjuk ide- oda táncol a házfalak között, azután ráborul az utcára a csend. Csak az én ablakomban ég a lámpa, széles fénysávot vetve a szemközti házra. Előveszem a naplómat, fellapozok benne minden egyes napot, s ilyenkor szinte ijesztően zörög a papír, megzavarva a csen det és a nyugalmat. A templom harangjátéka elüli a tizenkettőt. Mintha csodálatos varázsütésre egy mesevilág elevenedne fel előttem, ahogy igy uira átélem azt, ami velem történt. Igen, az elmúlt napok visszajöttek egy kicsit hozzám, hogy aztán visszasülyedjen minden azzá, ami volt : egy kedves emlékké, s az eddigi élet aprófilmkockáivá, amelyeket mindannyiszor lepergetek magam előtt, valahányszor a kezembe veszem ezt a naplót. Élnek ezek a betűk, s hűen visszatükrözik az elmúlt napokat. Most utolsó nap vagyok itt Bayreutban. Olyan szép volt ez a másfél hónap, hogy kitörölhetetlen emléket fog maga után hagyni szivemben. A város, ahova megérkeztünk érdekes és szép. Az autó rohan velünk a gyönyörű Reichsautóbahn-on, elsuhannak mellettünk a kis falvak és máris Bayreuth határában vagyunk. Fellobogózott táblák mindenfelé: „Willkommen in der Wangnersstadt“ Légy üdvözölve Wágner városában. Ahogy haladunk befelé, felmegyünk a Festspielhaushoz. Óriásnagy vörös kőépület, itt rendezik a bayreuthi ünnepi játékokat, szinte áhítattal nézünk erre a világhíres helyre. Wagner nagy szelleme sugárzik ebből az egész épületből, amely azt hirdeti, hogy a lánglelkü emberek nem halnak meg, mert alkotásaikban örökké élnek. A pályaudvar mellett robogunk el és lassanként beérünk a városba. A régi, gót stiiusu templomtól kezdve, a kedves, hangulatos kis bajor házakig, mindenfelé gyönyörűséget tár elénk a város. Az operaház aranyozott díszítései, a templom merészen iveit vonalai és az a hangulat, amely itt elfogja az embert, mind-mind egy életrevaló élményt nyújt nekünk. Tovább megyünk, megnézzük Hitler nyaralóját, s a villa Wahnfriedet, ahol Wagner Richárd élt feleségével. A Hofgarten nevű parkban épült ez a villa, ahol igen jó esik megpihenni az árnyas lombok alatt, a csobogó szobor-szökőkut mellett. A nap tele bearanyozta a fákat, s las- sankint mire kiérünk a temetőbe, már vérvörös színben úsznak a levelek. Megnézzük iJszt Ferenc sírját, amely egy kis kápolnába van beépítve. Az ajtó felett felirat ékeskedik : „Ich weiss, dass mein Erlöser lebt.“ Tudom, hogy megváltóm él. A koszorúk között, egy nagy magyar hamvainál meghatva mondunk el egy halk imát, azután elhagyjuk a temetőt, amely felett már ragyogni kezdenek a csillagok. De nem elég ezt igy leírni, át kell élni, meg kell látni és érezni ennek a városnak és környékének a szépségét. Be kell barangolni a nagy fenyveseket, a patak partján virágot szedni, felkapaszkodni a várakhoz, s akkor megtudja az ember, mi a természet, mikor zugó fenyőfák tövében, kristálytiszta levegőben együtt van a jó Istennel. En meg éppen megszerettem, hiszen hat héten keresztül második otthonommá lett. El lehet képzetni, mit érzek most a nyár végén, amikor annyi kedves kaland, annyi szép kirándulás után el kell hagyni ezt a várost. El kell hagyni a szép csónakázó tavat, a német népünnepek, a Sommerfestek színhelyét a Röhrensee-t. Ma, amikor utolsó nap vagyok itt, átgondolom mégegyszer az itt eltöltött időt. Igen, gyönyoriiszép nyár volt ez, olyan mint egy tündérálom. Most kétszeresen érzem ennek a jelentőségét, amikor búcsút kell venni ettől a várostól, amely most egyszerre úgy megváltozott A Festspielhaus már bezárt
