Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-08-29 / 195. szám

LXIX. évfolyam 195. szám 1937. angasztns 29 vasárnap DT7FT?Q J3J2/JYI_L/0 Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben ©y«ia Városház-utca 7 swm Fiiszerkesztő ; 1.50, vidéken 1.80 pengő Teleíen Byu!a 32. BÖBAY FERENC * Egyes szám ára 8 fillér Tessék felháborodni! Oly megható volt olvasni, hogy mennyi­re védték, óvták bizonyos körök a keresz­ténységet a német nemzeti szocialisták elnyo­másától. Mennyire felháborodtak Hitlerék val­lásellenes cselekedetein. A római pápát egye­nesen kioktatták, hogy védje meg a római katolikusok ügyét a nácik túlkapásai ellen. Az nem feszélyezte őket, hogy a szentszék nem kért ebből a fogadatlan prókátorságból. sőt a római egyház feje kemény bírálatot mondott mindarról, ami bármiféle összefüg­gésben van a szociáldemokráciával és a kom­munizmussal. Ezt ők mind elengedték a fülük mellett csak arra a Hitlerre szórták kemény átkaikat és legjobb szerették volna az egész világot mozgósítani a harmadik birodalom el len, mert ők az egyház keresztes lovagjai. A csodálatos mindössze az volt és az ma is, hogy egyetlen szóval sem emlékeznek meg a spanyol és az orosz minden képzeletet felül­múló vallásüldözésről. Bizonyára rossz a hír­szolgálatuk abban az irányban. Mi ez alka­lommal segítségükre szeretnénk lenni szerény sorainkkal, hogy bár csak egy kis Ízelítőt adunk a Pireneusokon túli és az oroszországi vallásszabadságról. Illetve ez alkalommal csak a szovjetparadicsom vallásos életéről mondunk el egyet-mást. Nem beszélünk most a kivég­zett hívek és lelkészek százezreiről, hanem csak azt említjük meg pl. Seraphim ezidősze- rint Bécsben élő orosz püspök adatai szerint Odesszában minden templom be van zárva, Bjelogorodban 22 templom közül csak a te­metőkápolna nyitott, Szentpétervárott 125 templom van bezárva. A római katolikus egy­háznak békében 8 püspöksége és 410 temp­loma volt, ebből ma 11 van nyitva. Az evan­gélikus egyház 200 lelkészéből kettő maradt. De ezzel még nem elégedtek meg, mert a vallásos orosz népből még igy sem lehet kiir­tani a hitet, katakomba-kereszténység fejlő­dött ki, mely minden elnyomás ellenére egyre erősödik. A sajtó állami parancsra állandóan uszit a vallás ellen, amelynek leghatásosabb ellenszeréül az ateista propaganda fejlesztését fokozzák. ink kiirtására szövetkezzenek ? Hogy gúnyol­hassanak, üldözhessenek mindent, ami keresz­tény és nemzeti ? Ha ezt eltűrjük, megérde­meljük sorsunkat. Akkor tényleg igazuk van azoknak, akik a nyugati kultúrát és civilizá­ciót már elvénhedtnek, korhadtnak tartják. De virrad már nyugaton, de virrad kele­ten is. Nemcsak a mohamedán urdu nép áll talpra az istengyalázás ellen, hanem már az európai nemzetek is egymásután számolnak le ezzel a keleti métellyel. Lehet a nemzeti államokat szidni, lehet rágalmazni is, de az igazság csak igazság marad. Az igazság pedig ott hangzott el annak a spanyol római kato­likus püspöknek ajkán, aki a saját és hívei sorsán tapasztalta, mit jelent a vörös vallás- szabadság. Ez a püspök pedig azt jelentette ki, hogy ez alkalommal is bebizonyosodott, hogy a nemzeti és a vallásos érzés nemcsak, hogy megférnek egymás mellett, hanem egy­Minthogy elmúlt az idei nyaralási évad, vagy legalább is vége felé jár, megkérdeztük dr. Fábry Ferencet az Országos Társadalom­biztosító gyulai kér. pénztárának ügyvezető­jét, hogy mennyire haladt előre a gyulai OTI nyaraltató ügye. Dr. Fábry azt válaszolta, hogy az ügy az ő megítélése szerint a legjobb utón van a megvalósulás felé. Dr. Kovrig Bé­la országos igazgató, aki ezeknek az ügyek­nek melegszívű országos intézője, a legna­gyobb rokonszenvvel fogadta és kezeli az ügyet. De a megvalósulás kérdésében rajta kívül még három fórum határoz : az elnökség, egy kb. negyven tagú testület, azután a még népesebb országos igazgatóság és legfelsőfo­kon a belügyminiszter. Hiszi azonban, hogy minden akadály nélkül keresztülmegy ezeken a fórumokon, annál is inkább, mert a város­sal a telekátengedés tekintetében teljes a mindkét felet kielégítő megállapodás. így más nélkül el sem lehetnek. A vallásnak min­dig védelmezője volt a nemzeti állam, a val­lás pedig egyetlen szilárd bázisa a nemzetek egyegül lehetséges morális életének. Ahol a vallást ki akarják irtani, ott csak nyomor és pusztulás van, amint azt Oroszország és Spa­nyolország borzalmas helyzete bizonyítja. A nemzetek és államok virágzása, mégpedig nem Potemkin-virágzása mindig és mindenütt egy­beesett az intenzív, mély vallásos élettel. Ezt a történelem tanítja. A fejlődés útja is azt mutatja, hogy nem lehet még csak feszültség se sokáig az állam és az egyház között az államélet károsodása nélkül. Mussolini levon­ta ennek konzekvenciáit és rendezte Itália és a Vatikán viszonyát. Hiába lövöldöznek tehát Krisztus szobrokra Sztalinék. Krisztust ke­resztre feszítették, de teltámadt és az ezredek folyamán minden üldöztetés ellenére egyre hatalmasabb lesz országa. De mindenesetre jó lesz, ha az urduk példáját megszívleljük. minden remény megvan arra, hogy a jövő ta­vasszal megindul az építkezés. A magunk részéről sem tudjuk elképzel­ni, hogy az OTI országos elnöksége ne ra­gadná meg a kínálkozó kedvező alkalmat és ha már a város áldozatkészen siet az ügy támogatására, bár meglehetős anyagi nehéz­ségekkel küzd, az e tekintetben mégis csak nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkező országos intézet éppen Gyula városától, illetve annak fiatal munkáselemeitől tagadná meg ennek az aránylag nem nagy áldozatnak a meghozatalát. Annál kevésbbé hisszük ezt, mert ez a befektetés végeredményben hasz- nothaj tónak bizonyulna : nem kellene kölcsön­vett sátrak használati és szállítási dija fejé­ben évenkint meglehetős összeget kiadni és nem volnának az időjárási meglepetések sem annyira figyelembe veendő kellemetlen meg­lepetések. Tavaival minden vaió&zinüség»: szerint; megkezdik az OTI nyaralételep építkezéseit a Városerdőben Jelentkezni lehet az Eucharisztikus világkongresszusra Idevonatkozólag nem lesz érdektelen az az indiai Lucknowban The Daily Haque c. urdu nyelven megjelenő napilap egyik cikkéből az alábbiakat ideiktatni: „Az egész turkesztáni ipar most Krisz­tus, Luther és Mohamed-figurák gyártásával foglalkozik. Ezeket a figurákat a Szovjetunió­ban a céllövészethez használják fel. Ennek az újabb istengyalázásnak az a célja, hogy a vallási érzést a ifjúság szivében megvetetté és nevetségessé tegye. . . Igen könnyen lehet­séges, hogy az európai nemzetek eltűrik Krisztus és Luther ilyen újabb meggyalázását és bemocskolását. Az izlám nép azonban sem­mi esetre sem fogja tűrni, hogy Mohamedjét ugyanilyen módon bemocskolják. A Szovjet­unió barbárságát nem fogjuk tétlenül nézni.“ Hát ez egyenes, nyilt, határozott állás- foglalás. Ezt a hangot szeretnénk mi hallani attól a sajtótól, amely olyan elszántan köve­teli a német viszonyokba való beavatkozást. Íme nem mi, nem is európai kapitalista, dik­tatúra után óhajtozó nemzetek emelik fel a leghangosabban szavukat, hanem egy messze keleti mohamedán sajtóorgánum, amelyiknek szava elhallatszott — lám ? — idáig és amelyik­től tanulhatnának a mi elszánt vallásvédőink. De tanulhatnánk tőle mi is, európaiak. Ne künk megy a bőrünkre a játék, a mi vallá­sunkat, a mi keresztény hitünket akarják tüz- zel-vassal kiirtani. Hát megengedjük mi ma­gunknak azt, hogy ilyen tendenciák szabadon érvényesüljenek ? Hát még mindig annyira «lvakultak vagyunk-e, hogy tétlenül nézzük, ■amt gyújtják fel fejünk felett a házat ? Hát »ehet ez igy toyább, hogy a bolsevizmus tit­kos és nyilt cinkostársai a mi és gyermek;«* A magyar katolikusságnak, de az egész magyar nemzetnek nagy, szent esztendeje lesz az 1938. esztendő. Ezeréve, hogy meg­halt az Árpádok kiváló sarja, az első ma­gyar apostoli király, Szent István, aki állam- férfiúi zsenialitása és lángoló keresztény buz- gósága olyan alapjait rakta le az alkotmányos magyar királyságnak, mely alapokon egy ezer­évet meghaladó, egész világtörténelmi korszak viharos századain át állott a magyar, mint nyugat ledönthetetlen védőbástyája és áll ma is, bár nyugat az ezeréves oltalomért Tria­nonnal fizetett. Ha megmaradunk a szent ki­rály lerakta alapokon, kiheverjük minden megcsonkitottságunkat, minden elvesztésünkre törő rosszakarat árját. Ezt az évfordulót mél­tó fénnyel kívánja megülni Magyarország és hogy az egyház is hozzájáruljon egyik legna­gyobb apostola emlékünnepe fényének eme­léséhez, a római pápa az 1938. esztendőt szent évnek nyilvánította és Budapesten tartják meg az Eucharisztikus Világkongresszust. A szent Atyának erről a magyar nép iránt ér­zett szeretetről és megbecsülésről tanúskodó gesztusa azt jelenti, hogy 1938-ban Budapes­ten gyűlnek össze a világ katolikusai a föld­kerekség legnagyobb és leggyönyörűbb vallá­sos egybesereglésére. Ez a hatalmas demonst­ráció hivatva lesz bebizonyítani itt Európa szivébe, a keleti és nyugati istentagadás üt­köző poutjába, hogy nem lehet eltemetni a kereszténységet, mert annak éltető ereje nem innen aláírói származik. De jelenti ez a de­monstráció azt is, hogy a világ katolikusai értékelik és megbecsülik ezt a szegény meg­csonkított nemzetet, talán érzik már most is, de egészen bizonyosan ráeszmélnek a kong­resszus folyamán, hogy ez a nemzet még mai megcsonkitottságában is egyik legbiztosabb pillére a kereszténységnek, amely nemzetnek még jelentős hivatása lesz Krisztus egyházá­nak és ezzel együtt a nyugati kultúrának vé­delmében. Ilyen nagyarányú vallásos megmozdulás még nem volt Magyarországon. Természetesen nagyarányuak az előkészületek. A magyarság prestizskérdése, hogy ezeknek az ünnepségek­nek gyönyürü sorozata zavartalanul és impo­záns méltósággal bonyolódjék le. Nemcsak a katolikus vallás híveinek dolga ez — hang­súlyozzuk, hanem az egész magyarságé, mert a magyarság jóhirét szolgálja a siker. A köz­ponti rendezőség már is megkezdette a rész­ietekbe menő munkálatokat. Elrendelte azok­nak az összeírását, akik az Eucharisztikus Világkongresszus ünnegségein részt akarnak venni. Ennek az összeírásnak a lebonyolítá­sára, általában a kongresszussal összefüggő ügyek intézésére Tanczik Lajos, r. kát. egy­háztanácstag vállalkozott. A nagyközönséget érdeklő közelebbi részletek megtüdása végett hozzáfordultunk é6 az alábbi felvilágosítás

Next

/
Thumbnails
Contents