Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-24 / 190. szám
flyala, 1937. angiisztns 24 kedd LXIX. évfolyam 190. szám BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A nemzet napszámosai Háromszázegynehány tanító sereglett ösz- sze Gyulán. Itt egy hétig tartó tanfolyamon akarják a maguk tudását fejleszteni, hogy jobban hozzáférjenek a gyermek leikéhez, hogy nagyobb utravalóval indíthassák el a nemzet jövő reménységét az életnek nevezett bizonytalan kimenetelű küzdelembe. Pihenőidejük volna most, ők azonban tanulnak, hogy taníthassanak. A mindennapi ember nem gondolja meg, talán el sem hinné, hogy milyen szép és milyen nehéz hivatás tanítónak lenni. Néhol még ma is a legsivárabb körülmények között ápol- gatja a segéd-, vagy helyettes tanyai tanító a magyar embervirágokat. A világ igazságairól beszél a ráfigyelő magyar gyermekieteknek, közben a lelke fáj, hogy a kicsinyek nyomorán a maga részéről nem segithet, mert még a mindennapi kenyér is nagy probléma részére. Hála Istennek, ez már nem általános jelenség, de még mindig szégyene a magyar társadalomnak, hogy előfordulhat Tudjuk, hogy az állam a maga részéről mindent megtesz, hogy a tanitóság sorsát hivatásához méltóvá tegye, tudjuk azt is, hogy az iskolafenntartó egyéb közületek maguk is nagy nehézségekkel birkóznak, de úgy érezzük, hogy a legelemibb kötelességünk, hogy tanítóinkat hozzuk abba a helyzetbe, hogy viszonylagosan nyugodt lélekkel teljes odaadással végezhessük nagy, jövőtépitő hivatásukat. Ezeket a sorokat nem a tanitóság panaszai alapján Írjuk, hanem saját tapasztalataink és meggyőződésünk diktálja azokat. Ha igaz az, már pedig igaz, hogy a gyermekek a nemzet jövője, akkor ennek a jövőnek legnagyobb elhivatottságú gondozói, kertészei : a tanítók minden hálánkat és szere- tetünket megérdemlik. Ha visszagondolunk arra, hogy mennyi önfeláldozó szeretetre, mennyi kitartó munkára volt szüksége tanítóinknak, amig az a-b-c-e misztikumába bevezettek bennünket, akkor érezzük igazán a tanítói munka fontosságát. Különösen, ha meggondoljuk azt, hogy mi lennénk e nélkül a tanítói munka nélkül. Emberi életünk nem bontakozhatna ki, meg volnánk fosztva az emberi élet legcsodálatosabb értékeitől: a szellemvilág kincseitől. Hol volna a tudomány, a művészet, ha tanítóink nem verték volna belénk az irás-olva- sás tudományát ? De nemcsak anyagiakra vágyódnak a magyar tanítók, (és itt Gárdonyi Gézával tartva nem teszek különbséget női és férfi tanító között és a tanítónő megjelölését én is germa- nizmusnak tartom) hanem sokkal inkább munkájuk megbecsülésére, megértő támogatására, szeretetükért szeretetet kérnek. Emberi lelkek, akik maguk is vágynak a megértés melegére és akkor boldogok, ha azt látják, hogy munkájuk a családban támogatásra és nem gátlásokra talál. Ha a család és az iskola harmóniáját érzik a tanítók maguk mellett, kettőzött erővel és örömmel végzik a reájuk bízott nagy és nemzetmentő munkát. Minden becsületesen érezni és gondolkodni tudó ember be kell ismerje, hogy Isten és szülei után az iskolának, tanítóinak köszönhet legtöbbet. Hogy vannak a tanítóknak is emberi gyarlóságaik, az csak azt jelenti, hogy ők is emberek, ők sem tudnak minden emberrel közös nag^ ballaszttól, az emberi hibáktól megszabadulni. De az vesse a tanítókra az első követ, aki magát minden emberi gyarlóságtól mentesen mondhatja. Akik tulmennek a megengedett határokon, azokat úgy is kiveti a társadalom, amint kivet mindenkit, aki vétkezik törvényei ellen. Ne követeljünk a tanítóktól többet, mint amennyit a társadalom minden becsületes tagjától joggal elvárhatunk, hiszen hivatásuk úgyis az átlagon felülemelkedő teljesítményt követel tőlük. Nekik vigyázniok kell, hogy a mindig éberen figyelő gyermeki lélek semmi gyarlóságot, semmi gyöngeséget ne vehessen észre, még betegségében, a fájdalmak elviselésében is erősebbnek kell lennie az átlagnál, mert a gyermeki pszihé csak igy ismeri el annak a tekintélynek, akinek tanítását, minden szavát kételkedés nélkül elfogadja, egyszerűen csak azért, mert ezt a tanító mondotta. Nagy érték ez a hit, ez a bizalom, mert ez teszi lehetővé, hogy a tanító a gyermeki lelket meggyőzhesse arról, hogy a világon mégis csak az erkölcsi törvények uralkodnak, annak ellenére, hogy az életben igen sokszor tatálko- zik az eszmélni kezdő gyermek olyan jelenségekkel, melyek ennek a tételnek igazvoltát cáfolják. Idealisták a tanítók ■ az ő világuk gyakran nem mindenben fedi polgári szűk horizontokat. Ők sokszor hisznek olyan elvont igazságokban, melyeket mi már megtagadunk. Innen van, hogy a tanítók ritkán lesznek cinikusokká, vagy csak akkor, ha az em béri gonoszság igen durván rombolta szét ideáljaikat, de ez is csak idősebb korukban többszörös csalódás után következik be rendszerint. Boldog az a tanító, aki nem jut el idáig, mert megmarad a gyermekektől reáragadt eszményi gondolatvilágban, aki hinni tud a jóban, örülni tud a szépnek, ha még oly kicsi is az. Ott tartják kezüket vezetve, óvva a gyermeki vállakon, vigyáznak, hogy azok ne jussanak a kiábrándulás időelőtti hinárába, vigyáznak arra, hogy a gyermekek megmaradjanak abban a lelki világban, mely megőrzi hitüket, ami képessé teszi őket arra, hogy az életharcba magukkal vihessenek egy hatalmas fegyvert : a bizalmat. Mindezért megbecsülés, szeretet jár nekik. Fogadjuk tehát őket itt Gyulán úgy, hogy megérezzék, hogy itt szeretik és becsülik a nemzet napszámosait, a schulmeistereket, akiknek köszönheti nemcsak Bismark Poroszországa, hanem minden ország boldogulását. Isten hozta városunkba a magyar tanítókat i Érezzék itt jól magukat. Jó munkát! Ünnepélyes keretek között megnyitották a tanítói továbbképző tanfofyamot A magyar kultuszának és a magyar jövendőnek lelkes munkásserege: a magyar tanitóság gyűlt össze hétfőn reggel a polgári fiúiskola tornatermében. Olyan jól esett végigtekinteni a sokszáz tanitóarcokon, melyekre állandóan kirajzolódott a lélek idealizmusa, a szív szerető melege. Az ünnepélyes megnyitón megjelentek az egyházak és a hatóságok képviselői is s a társadalomnak a tanügy iránt érdeklődő több előkelősége. Ott láttuk Harsányi Pált, a békésbánáti református egyházmegye esperesét, Farkas István r. kát. s. lelkészt, dr. vitéz Pánczél József vármegyei főjegyzőt, Szentes Károly helyettes polgármestert, dr. Mészáros Gábor kórház-igazgatót, Márky Jenő m. kir. gazdasági főfelügyelőt, Tarpay Ottó fiu-pol- gári iskolai igazgatót, Szentkereszthy Tivadar ny. tanfelügyelőt, Tantó József népművelési titkárt és még sok mást. Dr. Ringbauer Károly tanfelügyelő a Nemzeti Hiszekegynek közösen történt elmondása után megnyitotta a tanfolyamot. Abban jelöli meg a tanítói hivatás legfőbb célját, hogy a kultúra fegyvereit használják fel arra a célra, hogy visszaszerezzék azt, amit az erőszak fegyverei elvettek. A tanfolyam gyakorlati és elméleti útmutatásokkal szeretné előrevinni a tanító munkáját. Végtelen fontos a gyermeknevelés, mert abban a korban dől el, hogy értékes tagjává fejlődik-e a társadalomnak a gyermek, vagy sem. Mély tisztelettel üdvözli az előadókat, dr. Padányi Frank Antal, tanügyi főtanácsost, Drózdy Gyulát, a Néptanítók Lapjának fő- szerkesztőjét. Üdvözli a vendégeket, az egyházi és világi hatóságok képviselőit, a vármegye alispánját és a vármegye főjegyzőjét. Üdvözli a tanfolyam hallgatóit. Dr. vitéz Márki Barna alispán azzal kezdte beszédét, hogy nem a formalitások embere, amit azzal kíván bizonyítani, hogy dr. Ringbauer Károly tanfelügyelő köszönettel fogadott üdvözlő szavait megkritizálja. A tanfelügyelő ugyanis utoljára üdvözölte a tanfolyamra összegyűlt tanítóságot, akiket ő elsősorban kíván köszönteni, hogy megjelenésükkel lehetővé tették a tanfolyam megrendezését, akik eljöttek ide az ország különböző vidékéről, hogy tudásukat gyarapítsák, hogy nemes hivatásukat csak annál tökéletesebben láthassák. Üdvözli azt a tanítói kart, amely eljött ide, az ország végére, ami egykor az ország közepe volt. Eddig ezt a várost nem ismerték, legfeljebb azok után a rágalmak alapján, amelyekkel ennek a vármegyének és városnak a jóhirét egyesek szándékosan lerombolni igyekeztek. Hiszi, hogy a magyar tanítóságnak, amely a nép lelkének megismerésére eleve hivatott egy hét elegendő lesz arra, hogy megismerjék ezt az alapjában véve derék és békés munkás népet, mely értékes része a magyar nemzet egyetemének. Ha pedig megismerték, azt kéri a tanítóktól, legyenek tárgyilagos ismertetői szerte e hazában Békésvármegye állapotainak. Üdvözli az előadókat és a tanfolyam hallgatóit és kívánja, hogy itttartózkodásuk eredményes legyen. Az alispánnak nagy tetszést kiváltott beszéde után Szentes Károly városi főjegyző köszöntötte a város közönsége nevében a magyar kultúra magvetőit. Dr. Ringbauer Károly tanfelügyelő tolmácsolja dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán üdvözletét, aki most szabadságon van és azért nem jelenhetett meg itt, biztosítja a tanítóságot, hogy minden igaz kérését a leg- messzebbmenően támogatja. Bejelenti, kik mentették ki magukat és indítványozza, hogy a tanfolyam megszervezéséért táviratilag mondjanak köszönetét a vallás és közoktatás- ügyi miniszternek, üdvözöljék táviratilag dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispánt és dr. Kisparti János taqker. kir. főigazgatót. Ezután ismételten megköszöni a megjelenteknek a megjelenést és a megnyitó ünnepséget berekeszti. Thuránszky Pál győzött Kcmeesén A kemecsei választókerületben vasárnap lezajlott a képviselőválasztás. A kerület 5797 szavazója közül 5497 élt választópolgári jogával. A szavazás végső eredménye (a már ajánlás formájában előre beadott kon kívül) : Thuránszky Pál nép. Lipták László függ. kisgazda szavazato4116. 1217.
