Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-15 / 184. szám
LXIX. évfolyam 184. szám, %nla, 1937, angnsztns 15 vasárnap Q T? IT T7 Q D12/ÍVÍ2/U Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő; BOBAY FERENC f előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Iparosok Valamikor a céhekbe tömörült iparosság a kultúra, a tudomány, a civilizáció, a művészetek pártolója és fejlesztője volt. Jó anyagi helyzetében az iparosság volt a müveit középosztály. Ők fejlesztették, szépítették a városokat, ők igazgatták azokat. Az ő soraikból kerültek ki a városok tanácsai és bírái, de ők voltak szükebb pátriájuk fegyveres őrizői is Az iparosrendhez tartozás vagyonosodási lehetőséget, megalapozott életet, tekintélyt, megbecsülést je entett. A háború előtti időben is a polgár prototípusa volt az iparos. Különösen a gyulai iparos. Minden vidéknek megvoltak és részben megvannak a maga messzeföldön hires iparosai. Némelyik valóságos iparművész Valamikor híresek voltak a gyulai ötvösök, csipkeverők, orgonakészitők. A háború előtt a gyulai csizmadiák, kőművesmesterek voltak országszerte, sőt Európaszerte híresek és keresettek. Ma? Pénteken délelőtt küldöttség járt a városházán. Az ipartestület elnöke és három szakosztályi vezető. És panaszokat, kívánságokat, kérelmeket terjesztettek a polgármester elé. Mint súlyos kalapácsütések döngöttek a csendesen, néha fel-feltörő szenvedéllyel elmondott szavak. Lassan-lassan kibontakozott előttünk a gyulai iparosságnak, ennek az egyéneinél, valamint szakmai tudásuknál fogva értékes rétegnek megdöbbentő tragédiája. Olyan mesterek, akik azelőtt 30—40 segédet és megfelelő számú tanulót foglalkoztattak, ma maguk fogják meg a malterthordó láda rudját és futólépésben hordják a falazónak a habarcsot, csakhagy valamiképp rá ne fizessenek a nagynehezen és a konkurrencia folytán nagyon alacsony árakon elvállalt munkára. Másiknak gyárszerü vállalata volt, évi forgalma meghaladta a 100.000 pengőt, ma nem tart segédet és megkísérli, hogy esetleg más uton-módon szerezze meg a mindennapit a maga és családja számára. A harmadiknak drága gépek állnak tétlenül a műhelyében és egy becsületben eltöltött tisztes élet után ma ott tart az az iparos, akinek Nagymagyar- országon a neve egyet jelentett a mesterségnek művészi tudásával, a megbízhatóság, a szolidság felső fokával, — hogy havonta sokszor tiz pengőt jövedelmező munkája nincs. Egy másik munkás élete keresményét, házát adja el, hogy köztartozásainak eleget tehessen. És igy sorba felvonulnak előttünk az iparosság infernojának dantei képei. Most pedig eljöttek a város első polgárához, hogy mindezt elébe tárva arra kérjék, hogy a maga részéről hasson oda, hogy egyrészt az iparosságról ne hangozzanak el olyan nyilatkozatok, amelyek szerint a gyulai iparosság nem állana hivatása magaslatán, másrészt legyen rajta a polgá; mester, hogy minden a város által végeztetett munkát a közszállitási szabályzat pontos betartásával és a kormány intencióinak is megfelelően a gyulai kisiparosok kapjanak meg. A polgármester hangján és válaszán meg- érzett, hogy szivvel-lélekkel az iparossággal érez. Megérzett szavaiból, hogy ő volna a legboldogabb, ha az iparosságot a város bőven elláthatná munkával. Kijelentette, hogy arról nincs tudomása, hogy a város hivatalos tényezői közül bárki is olyanféleképpen nyilatkozott volna, minth a gyulai iparosságot bármilyen szakmabeli afeladat megoldására képtelennek tartaná. A munkálatok kiadásáaál a közszálli tási szabályzat szigorú betartásával mindig a méltányosság és az egyenlő elbánás elveit tartja irányadóknak. Bár egy legutóbbi közgyűlési határozat szerint 200 pengőn alól levő munkát a város házilag is elvégeztethet, mégis, ha a munka természete lehetővé teszi, a kisebb összegű munkákat is vállalatba adják. Ezek olyan problémák, amelyeknek méltányos mególdhatásához mindkét részről a legnagyobb jóakarat és különösen megértés kell. Az iparosságtól kéri ezt a jóakaratot, a maga részéről a legteljesebb mértékben biztosítja. A két órán át tartott megbeszélés után az iparosok kiküldöttei azzal az érzéssel távoztak, hogy eljárásuk nem volt hiábavaló. Végighallgatva a tárgyalást, elszoruló szívvel döbbenünk rá, hogy mennyire leromlott az iparosság helyzete. Ez a leromlás természetesen az egész magyar társadalom életszint- sülyedésének velejárója. Azelőtt egyáltalában nem volt nagy törtetés a közmunkák vállalása iránt. A magángazdaság megfelelően foglalkoztatta és fizette iparosainkat. Ma a magán- munkálatok a minimumra zsugorodtak, a köz pedig u yancsak alig számbavehető munkát tud juttatni a dologra váró kezeknek. Kegyetlen ridegséggel bekövetkezett a „sok az eszkimó, kevés a fóka elzsibbasztó próféciája. A lelkek feldúltak, a nyomor nő. igaza van a polgármesternek: egyelőre a kölcsönös jóakarat segit. De a jószándék magában nem elég. Szerves és gyökeres intézkedések kellenek ide, hogy a gazdasági életnek bizonyos érdekeltek részéről mesterségesen elkötött vérkeringése meginduljon. Nem maradhat ezrek keze üresen, amikor másoknak dús anyagi javak teszik gondtalanná életét. Igaz, a gyulai iparosság szomorú helyzetének legnagyobb kiváltó oka Trianon, de a nemzeti tragédia nem lehet ürügy, takaró a nemzet szenvedésének elvetemült vámszedői részére. Aki ma valutacsempészéssel, jogosulatlan árdrágítással és a gazdasági gangszter- világ más aljas eszközeivel akarja a magyar nemzeti társadalom életét még kínosabbá tenni, annak el kell tűnni a nemzet életéből. Ezt azonban mi magyarok csak összefogva, egyetértéssel és jóakarattal érhetjük csak el. Országos továbbképző tanitótanfolyam A. magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletéből augusztus hó 23-átóí 28.-áig terjedő időben nagyjelentőségű országos egybesereglése iesz a magyar tanítóságnak Gyulán. Közel 300 tanító jelentkezett a jelzett időben itt megtartandó továbbképzőtanfolyamra. A tanfolyamnak igen nívós programjára még részletesen kitérünk, most csak annyit említünk meg, hogy a tanfolyam előadói Padányi Frank Antal dr- tanügyi főtanácsos, a budapesti áll. tanitóképzőintézet igazgatója és Drózdy György a Néptanítók Lapja főszerkesztője, két országoshirü pedagógus lesznek. A két illusztris előadó a tanítói munkát érdeklő uj, korszerű pedagógiai elméleti előadásokat tart. Az elméleti résznek a gyakorlatban való átvitele céljából bemutató mintátanitásokat is tartanak, hogy úgy a gyakorlati, mint az elméleti továbbképzés céljait egyformán munkálják. A tanítói munka továbbfejlesztését, tökéletesítését tartják az előadók mindenek felett szem előtt. Az előadásokat a polgári fiúiskola tornatermében tartják meg. A szakprogrammon kívül az egybesereglett tanítók megtekintik a város történelmi és kulturális nevezetességeit köztük a gyulai várat és kirándulásokon fognak megismerkedni a város környékével. Gyula város mindenesetre örömmel fogadja a falai közé az ország minden részéből idejövő tanítókat és tanítónőket, kik a jövő Magyarország felépítésének lelkes és önzetlen munkásai, akik a magyar nemzet virágos kertjének hűséges, melegszívű kertészei, kik lelkesedéssel és idealizmussal eltelve végzik sokszor nagyon mostoha körülmények között nehéz hivatásukat. Dicséret és köszönet annak, aki a tanfolyamot Gyulára irányította és- sok sikert a rendezés nehéz munkájához dr. Ringbauer Károly békésmegyei tanfelügyelőnek, akii ^a kultuszminiszter a rendezéssel megbízott. A tanfolyam hallgatóit egyébként a sza- léziánusok rendházában és a fiúpolgári iskolában szállásolják el. Zászlót szentel Békéscsaba-erzsébethelyi földmüve sdalárda Augusztus hó 22-én tartja zászlószentelési ünnepélyét a Békéscsaba — erzsébethelyi föld- mives dalárda vitéz nagybányai Horthy Miklós. Magyarország kormányzója is képviselteti magát az ünnepségen. A kabinetiroda utján vitéz Ricsóy Uhlarik Béla fáispánt bizta meg a kor! mányzó képviseletével. Minthogy azonban a főispán akkor már szabadságon távol lesz, a kormányzót vitéz Jánossy Gyula dr. Békéscsaba polgármestere fogja képviselni, ugyan ő fogja a kormányzó zászlószögét is beverni. Vigyázzunk az erdőnkre Gyula megyei város polgármestere a gyulai városerdő látogató közönség figyelmét felhívja arra, hogy az erdőtüzek megakadályozása érdekében Békésvármegye közigazgatási bizottsága az alárendelt erdőügyi albizottság utasította a hatóságokat, az 1935. évi IV. t. c. 25—29 §§-ban foglaltak szigorú végrehajtására. A fenthivatkozott törvénycikk rendelkezése nemcsak az erdőkben, vagy azokhoz tartozó területeken, hanem azoktól számított 100 méteres körzetben még a szomszédos telek- tulajdonosának is csak az erdőtulajdonos engedélyével, a szükséges óvórendszabályok betartása mellett és csak veszélytelen helyen szabad nyílt tüzet rakni. Amennyiben a közigazgatási bizottság arról szerez tudomást, hogy az erdők tulajdonosai a tüzesetek megakadályozása érdekében a szükséges intézkedéseket elmulasztaná, úgy a fent idézett törvénycikk 25 §-a alapján saját hatáskörében intézkedik és az erdők egész területére eltiltja a közlekedést. Az erdőkben, vagy ehhez tartozó területeken száz méteres távolságon belül égő gyufát, szivarkát és más egyéb tűzveszélyes tárgyat eldobni tilos. Ugyancsak tiltva van kellően nem védett világitó eszközöket használni. Aki ezeket be nem tartja, kihágást követ el. Ugyancsak kihágást követ el az is, aki az esetleges erdőtüzet nem jelenti. Egy esetleg erdőtűz észlelése esetén ugyanis az észlelő kötelezve van a legközelebb eső tanyán jelenteni a tüzet, amelyet azután hóiapdaszerüen továbbítanak az erdőőrzésével és gondozásával megbízott közegeknek, de kötelezve van arra is, hogy erről az erdő tulajdonosát is azonnal értesítse és a hatóságoknak is jelentést tegyen. A mai tüzifa-szük világban kétszeresen kötelessége minden polgárnak őrködni nemzeti kincsünk, az erdő felett, mert évente tűzifáért közel 30 millió aranypengőt fizetünk ki nemes devizában a külföldnek. Az erdősített területeket mielőbb növelni nemcsak köz, hanem magánérdek is.
