Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-08-07 / 177. szám
Gyula, 1937. aiigusztns 6 péntek LXIX. évfolyam 176. szám. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyalu Várusház-utea ? szára Telefon Gyufa 32. Politikai napilap Főszerkesztő; DOBAY FERENC f Előfizetés egy hőra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Azok a régi jó idők Sokszor hallottuk és úgy látszik, hogy a bennünket felkereső fővárosi újságírók is átveszik azt a megállapítást, hogy Gyula város fejlődését Trianon derékban törte ketté, mert elcsatolta 30 községet jelentő hinterlandját és ezzel halálos csapást mért az egykor oly élénk gazdasági életre. Megérthetjük ezt a csapást, ha arra gondolunk, hogy Gyula városának egykor mily fejlett ács- és kőműves ipara volt ; építőiparosai nemcsak Nagyma- gyarországon szereztek becsületet a gyulai iparos névnek, hanem a Feketetengerig ismerték és becsülték őket- Lábbelikészitőipara pedig olyan fejlett volt, hogy amint az közis mert más vidékek gazdasági munkásszerződésében járandóságképpen kifejezetten gyulai megjelötésü csizma szerepel. Jómódú volt a gazda, az iparos, nem küzdött annyi nehézséggel a város, mint most. Gyula gazdag alföldi városnak számított. Ma bizony gondokkal küzd a gazda, nehezen él az iparos, városi pótadó meghaladja a 94 százalékot. Gyula város történetét csak a közelmúltra vonatkozóan visszafelé forgatva mégis azt látjuk, hogy Gyulán mindaz, ami a városiasodást jelenti, ami a várost idegenek előtt is első pillanatra vonzóvá teszi, a háború utáni, sőt legnagyobb részben az utolsó idők alkotása. El lehet mondani, hogy az utolsó tiz év alatt többet haladt Gyula a városiasodás utján, mint a háború előtt emberöltőkön kérész tül. Ma, amikor az anyagi adottságok szinte katasztrofálisak, ha nem is a szükségleteket 100 százalékig fedezően, egymásután létesülnek igen fontos kívánalmakat kielégítő intézmények. Ha csak az utcák és utak beton és kőburkolatára, ha létesült kutakra, ha a ki- szélesedett villanyhálózatra, majd meg a polgári fiúiskola modern épületére, ha a várost körülvevő egészségtelen mocsárvidék lecsapo- lására, illetve szabályozására, ha a város gazdaságának modern alapokra való fektetésére, ha az utcai fásításra és virágdiszitésekre, parkírozásokra stb. stb. gondolunk is, meg kell állapítanunk, hogy ha Gyula városa anyagi adottságokkal is rendelkezne a még fennálló, sőt égetőnek mondható szükségletek megvalósítását elméletben már előkészített tervek kivitelére, rövidesen tényleg egyike lehetne ez a körösparti ősi település az Alföld, sőt az ország legszebb és legmodernebb vá- rásainak. Sokat gondolkoztunk az okán ennek az ellentmondásnak, hogy ti. ma, a nagy gazdasági válságok idején több az alkotás, mint a gazdasági lehetőségek idején volt. Ezt megfejteni csak lélektani momentumok figyelem- bevételével lehet és csak az tud kielégítő választ adni, aki a város közigazgatási életét legalább egy emberöltőre visszamenőleg jól ismeri, mégpedig közelről ismeri. Felkerestük dr. Varga Gyula polgármestert, akiről tudjuk, hogy 907 óta áll a város szolgálatában — három évi megszakítással, amikor is, mint választott képviselőtestületi tagnak szintén beleszólása volt a város ügyeinek intézésébe Ezirányu érdeklődésünkre a polgármester az alábbiakban válaszolt. Tagadhatatlan az, hogy Gyula város a trianoni béke előtt anyagilag sokkal jobban állt, mint ma. A gazdák gabonájukat, állataikat megfelelően tudták értékesíteni, az iparosság jól keresett éa ennek megfelelően jómódban éltek. A gyulai csizmadiamesterekről szél- tiben-hosszában az a hir járta és nem minden alap nélkül, hogy „jobban élnek, mint a püspök“. A mester alkalmazottait is kitünően látta el. Ott étkeztek vele együtt, a jó kiadós ételek után a borocska sem hiányzott. A munkásság sem panaszkodhatott: meg tudta mindig keresni, ami a maga és családja fenntar fásához szükséges volt. Ilyen állapotok mellett tagadhatatlanul több is történhetett volna a városiasodás terén. Ha azonban a dolgok ! mélyére tekintünk, éppen ezek a viszonyok magyarázzák meg a tespedésnek is nevezhető stagnálást. Anyagi szükségletek nem voltak, másra nem vágyódott a város zömét alkotó iparos- és gazdalakosság. Minden olyan kezdeményezés, amely a várost ebből az állapotból előbbvinni akarta, azzal a stereotip ellenvetéssel találkozott, hogy „Minek a’?“ Kulturális szükségletet nem érzett a lakosság, vagy csak alig és kis részében. Lelki igényeit kielégítette a templomba- járással s nagyrészt ezzel magyarázható, hogy minden ilyen irányú kezdeményezés zátonyra került. De van még egy sajátosan gyulai magyarázata is a dolognak. Az ti., hogy Gyulán erős politikai ellentétek voltak. Ha valamit a j kormánypárt javasolt, azt a negyvennyolcasok feltétlenül elgáncsolták. Ha aztán az. ellenzés okát kérdeztük tőlük, a válasz gyakran egy erős asztalravágással súlyosbítva igy hangzott : „Azért, mert mi negyvennyolcasok vagyunk !“ Ezt természetesen viszonozta az ellenpárt és a legszebb eszmék is gyakran váltak a pártvirtus áldozatává. Általában azt lehet mondani, hogy nem volt. a gyulaiakban városiasodási igény és en- i nek hiányát nem pótolhatta a város vezetőségének korszerű gondolkozása sem. 200 tagból álló képviselőtestület szolt bele akkor az ügyek vitelébe, amelyik a lokális látókörön nem igen tudott felülemelkedni. Ma 69 tagú ez a testület és egészen más összetételű. A tagok túlnyomó része világot járt ember, akik Nagy kitüntetés érte városunk két köz- becsülésnek örvendő és a közéletben fontos szerepet játszó tagját, Kraft Viktor nyug. főintéző, kir. gazdasági tanácsost és Reck Géza, nagybirtokos, gazdasági főtanácsost. Napokkal ezelőtt levelet kaptak a magyaróvári gazdasági akadémia igazgatójától, amelyben közli az akadémia igazgatója, hogy az Akadémia tanári testületének határozatából „aranyoklevéllel“ tüntették ki őket és még hatot az Akadémia azon hallgatói közül, akik legalább ötven éve végezték el a magyaróvári akadémiát és ez alatt az idő alatt a gazdasági pályán kifejtett működésűkkel akár a hazai mezőgazdálkodást, akár a gazdasági akadémiát érintő különleges érdemeket mutattak fel. Az aranyoklevelet ünnepélyes külsőségek között adják át, az akadémia hősi halót fainak emlékművét avató ünnepség után, az évmegnyitó ünnepségen. Ezen az ünnepségen az avatóbeszédet Albrecht királyi herceg fogja megtartani. Az időpont valószínűleg szeptember hó végén lesz. Az egyik kitüntetett, Reck Géza nagybirtokos, gazdasági főtanácsos a gyulai közélet A salzburgi ünnepi játékok rendezőségének köréből, amely általában kitünően van tájékozva a külföldi élőkelőségek utiprogramm- járól, az a szenzációs értesülés, hogy a kenti és a windsori hercegi pár állítólag ellátogat Budapestre. A kenti hercegi pár a napokban gépkocsiturára indult a kontinensre, amelynek során átutazik Némntországon, majd rövid kerülővel, Csehországon át. Ausztriába jön, ahol meglátogatja a windsori hercegi párt. A windsori herceg és felesége társaságában a kenti herceg s hercegné résztvesz egy-két salzburgi ünnepi előadáson. Az ed,digi tervek szerint a ismerik Sanghajtól Londonig a világot, sokat láttak és tanultak és tapasztalataik alapján fogékonyabbak a közkivánalmakkal szemben. De van a városatyák között munkás is, akik már a dolog természeténél fogva is inkább hajlamosak a városiasodásra és maguk kis- vagyonuak és adózók lévén, nem fejtenek ki akkora ellenállást minden uj tehervállalással szemben. Nagyjelentősége van annak, hogy a kormányhatóságok, helybeli és fővárosi exponensei nagy megértést tanúsítanak városunk súlyos helyzetével szemben; a város képviselőjének éppenugy, mint a vármegye főispánjának hathatós támogatása nagy segítségünkre van. Kormánytámogatás nélkül — bizony — nem sokra mentünk volna. Szomorú azonban az, hogy azok a gazdák és különösen iparosok, akik akkoriban olyan jómódban voltak, teljesen elszegényedtek. Ők Trianon igazi áldozatai. Ezen a téren a viszonyok előnyös megváltozása nemcsak a polgárság, de a város szempontjából is kívánatos. Ha módunkban volna — mint ahogy nincs — a város fejlődését annyira előrevinni, mint amily mértékben az kívánatos volna a polgárság nyomora pedig megmaradna, bizony csak sirhalmot cifráznánk. Az igaz, egészséges fejlődést csak a jómódú polgárság biztosíthatja. Végső konklúzió tehát az, hogy minden egyéni és közténykedésnek oda kell irányulni, hogy a rajtunk esett igazságtalanság jóvá- tétessék. jól ismert tagja, aki csorvási földjén kitartással és szaktudással olyan mintagazdaságot létesített, amelyet a megye határán túl is ismernek. Alkalmunk volt beszélni az itthonlevő aranyokleveles gazdásszal, Kraft Viktorral, aki nyolcvankét éves létére még mindig meglepő testi és szellemi frisseségnek örvend. Érdeklődésünkre a következőket mondotta : — Én ma már nyolcvankét éves vagyok. Az oklevelemet ezelőtt hatvan évvel szereztem meg a magyaróvár akadémián. Nagyon szép, hogy igy megemlékeznek rólunk, azonban magas koromra való tekintettel nem igen hiszem, hogy elmehessek az ünnepségre, mert Magyaróvár nagyon messze esik Gyulától. — Hát bizony öcsém, — folytatta tovább kedélyesen az aranyokleveles öreg ur - más élet volt akkor, sokkal jobb mint most. Hozzáteszem még azt is, hogy akkor 22 éves voltam és a nők épen olyan szépek voltak, mint ma. Hej de vig életünk is volt akkor. Könnyebben ment a mozgás, mint ma. Node majd meglátjuk, ha az Isten éltet és jól érzem, magam lehetséges, hogy megkísérlem a lehetetlent és neki vágok az útnak. kenti és windsori hercogi pár Salzburgból Bécsbe, majd Budapestre utazik. A kenti hercegi pár inkognitóban utazik, hivatalosan megállapított ntiprograminja nincsen, de Salzburgban az ünnepi játékok rendezőségének körében ngy tudják, hogy gép- kocsiturájuk egyik állvmása állítólag Budagest lesz. Erre a látogatásra augusztus hó második felébenbkerülhet sor, mert a hercegi pár a kontinens nagyobb és nevezetesebb városaiban egy-két napra megszakítja útját, igy Münchenben, Nürnbergben és Prágában is.----------ii ni- [iiniiw unni—mii iiimiiii um mi nmii wiijmiiluihiii Ké t aranyoklevél A kenti és windsori hercegi pár Budapestre jön
