Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-25 / 166. szám
BÉKÉS 1937 juUus 25 hozzá szükségesek felszippantásával. Ezekkel még az ő nagy energiája sem volt képes megbirkózni, hiszen amúgy is meg volt a hajlam a résztvevőkben a kényelemre és gyors kifáradásra. Áthelyezése Budapestre már csak befejezője lett a zenekar feloszlásának. De bárhogy is volt, a rövid pár év sok szépet nyújtott a gyulai zeneszerető közönségnek, s példaadó volt azirányban, hogy mit tud létrehozni a szép iránti érzék, ha bizalommal- tettrekészséggel és a munka szeretetével kap, csolódik össze. És ez utóbbiak bőségesen meg voltak az ő lelkében. „A magyar munkás és a munka történelmi éráját éljük“ 4 A gyulai filharmónia és dr. Szilágyi László Évtizedek nagyrészben csendes vágyódása élt a gyulai zeneművelők és zeneszeretők lelkében, hol előkerült, majd ismét a reménytelenség szürke mohája lepte be: létrehozni gyulán egy zenekart és összehozni mindazokat, kik a napi munkateher után is még érzékkel bírnak a szépség és örökkévalósághoz leggyorsabban repítő művészet, a klasz- szikus zene iránt Hányszor történt kísérlet, legalább a kamarazene meghonosítására. Ha volt hegedű, akkor nem volt brácsa, ha lett volna már ez is, akkor cellóba botlott bele a törekvés. De, hogy zenekart lehessen Gyulán összehozni, a szükséges sokféle hangszerrel, ezt már az utópia világába lehetett kézlegyintéssel sorozni. Egy napon ivet köröztek a zeneművelők között, felhívás volt rajta, hogy mindazok, akik a megalakítandó filharmonikus zenekarban aktiv részt óhajtanak venni, ebbeli szándékukat az ivén jelezzék. És hogy jelöljék meg azt a hangszert is, melyen játszani kivannak. Ha filmen örökítették volna meg a mosolyok mérvét és formáját, mikor ez a felszólítás kézről-kézre járt, egy vig moziest telne ki belőle. De az iv nem érez és nem fényképez, az iv tűrte azt is, ha kérdőjel került rá aláírás helyett. Nagy volt azonban az álmélkodás, mikor az ismeretlen ivszerkesztő elnöklésével a jelentkezők összejöttek és fölöttük a bátor fel hivó seregszemlét tartott. Kitűnt ugyanis, hogy egy-két ritkábban művelt hangszer kivételével annyi és olyan létszám van együtt, mellyel legalább is szerény kilátással meg lehet indulni. És még valami tűnt ki. Hogy olyan ember bocsájtotta ki az ivet, aki nemcsak maga is rajongó zeneértő, hanem szug- gesztiv képességgel bir ezt a rajongást a kétkedőkre is átvinni. És megindult a zenekar munkája. Nem volt könnyű, munkát adott, de ment. Mert ott volt dr. Szilágyi László törhetetlen akarata, lelkes müvészetrajongása és fáradhatatlan szervező munkája. Csak ezek a kvalitások tudták létrehozni azt, hogy a munkájában fáradt kürtös ácsmester épugy eljött gyakorolni, mint a szellemileg fáradt tanár, vagy szabadpályán működő többiek. S mikor az első filharmonikus-est keretében a bűvös vadász nyitánya elhangzott, komoly zeneértőtől lehetett hallani, hogy vidéki városban, ahol sem katonazenekar, sem színházi állandó zenekar nincsen, tehát nincsenek jól iskolázott tartalékerők, azt a nyitányt igy kihozni, csak az agilitás és lelkesedés oly mérve tudja, mint amelyek dr. Szilágyi Lászlóban a zeneművészet iránti szereteten kívül megvoltak. Az első estet követte több más. Jöttek fővárosi szólóelőadók is vendégként, a közön ségben az érdeklődés és áldozatkészség felébredt. A filharmonikus zenekar egyik szép müvet a másik után mutatta be, ha nem is abszolút értékkel, de becsületes és klasszikus irányú munkájával. Schubert befejezetlen h-moll symfoniája hibátlan kidolgozásban, épugy mint Mussorgsky suitje. Hálátlanság volna dr. Kovalsky Róbert nevét elhallgatni, aki mint karnagy végzett méltánylásra érdemes nehéz munkát. Ő egészítette ki a spiritus rector folyton agitáló, bátorító, gyakran keményen kritizáló szerepét és csodálatraméltó türelemmel kopogtatta le s kezdte újra a próbákon akadozó szólamokat, mindaddig, ainig dr. Szilágyi László szigorú arca meg nem enyhült és ki nem jelentette, hogy : no most megment. Dr. Szilágyi László hozta Gyulára dr. Dohnányi Ernőt, kinek itteni szólóestje kultúrtörténeti eseményt képezett, de igen sok fővárosi szólóelőadóval tartotta ébren a fölkeltett érdeklődést városunk közönségében. Azonban a nagy fáradságggal létrehozott müvet alapjában kezdte ki három olyan tényező, mellyel még nagy városok, sőt nagy államok sem birkózhattak meg. Jött a jazz, jött a rádió és mindezek tetejébe jött a gazdasági depressió. A Jazz a maga újszerű, színes hangeszközeivel és hangszerelésével, a rádió, a kulturcentrumok elsőrendű művészeinek közkinccsé vetítésével, majd a gazdasági depressió a legjobb igyekeEgészen természetesnek találjak, hogy bizonyos oldalról támadások hangzanak el minden ellen, ami a magyarság nemzeti, vagv népi életének előbbrevitelét jelenti. Diszkre- ditálni szeretnének mindent és mindenkit, akik már oly szép tenyészetnek indult berendezkedéseiket fejlődésében veszélyezteti. így került az invektivák középpontjába Marton Béla már akkor, amikor mint a Nemzeti Egység főtitkára megszervezte a pártot és ezért éri a támadások pergőtüze most, nmikor a magyar munkásság sorsát akarja — és ugy- látszik, nem kevés sikerrel — a kufárok kezéből kiragadni. Most egyszerre azt akarják kisütni azok, akik ebben a tekintetben ezerszer vétkesek, hogy Marton Béla tulajdonkép most is pártot szervez munkásmozalom cégére alatt. Ez ugyan minden alapot nélkülöző koholmány, de mégis furcsa egy kissé, hogy egy magyar állampolgárt, aki állampolgári jogainak teljes birtokában van, csak úgy egyszerűen le akarnak tiltani politikai jogainak gyakorlásától, mert az illető sikeresen keresztezi az ő nem mindig fair kisded játékaikat. Érthető az erőlködés, de - hál Istennek hiábavaló. Marton Béla állja a támadásokat, tiszta lelkiismerettel és meg nem torpanva végzi a maga elé tűzött feladatot és hogy nem hiába, azt mutatják a már eddig is elért eredmények és mutatja az a nagy felhördülés, amely munkája nyomán támadt. Alábbiakban Marton Bélának, mint leg- autentikusabbnak idevonatkozó nyilatkozatát közöljük. — A vezetésem alatt álló munkaközpont azt a célt tűzte maga elé, hogy visszavezesse Az U) Közszállitási Szabályzat — mint ismeretes — messzemenően biztosítja a kisiparosság érdekeit a közszállitásoknál. Időközben azonban bizonyos hiányosságok mutatkoztak ezen a téren, amelyek nem a hatóságok jóindulatán vagy a Közszállitási Szabályzat elgondolásán múltak, hanem azon, hogy a kézművesség mindeddig nem tudta megfékezni az árrombolást. Egyes ipartestületek éppen ezért azzal a kéréssel fordultak az illetékes közhatóságokhoz, hogy a munkák kiírása alkalmával és a beérkezett pályázatok elbírálásának megköny- nyitésére kérjék be az egyes szaktestületek megbízható árkalkulációját és ennek alapján bírálják el az egyes pályázók feltételeit. Ez a gyakorlat, amely a fó'város részéről nagy megértésre talált, már eddig is komoly eredményeket hozott. Az iparosság most központi hivatalos ér» dekképviselete, az IPOK utján is a szaktestületek irányárainak érvényesitése mellett foglal állást és az IPOK a napokban megtartandó közgyűlésén számos olyan javaslat kerül megvitatásra, amely ennek az elvnek általános és kötelező érvényesítését ajánlja az iparügyi miniszternek. A budapesti kőműves-mesterek és kőfaragómesterek ipartestületének egyik indítványa szerint a közszállitásoknál az árak a nemzeti közösségbe a magyar munkásságot, amely hosszú idő óta kikapcsolódott a nemzeti társadalomból. Állítom, hogy a magyar munkás és munka történelmi óráját éljük. A munkásság sok csalódás után kiábrándult a marxista ideológiából és csodálatos önfegyelmezettséggel várja, ho:y az állam és a nemzeti társadalom megadja neki az emberhez méltó életlehetőségeket. Ezt nem lehet semmiféle pártpolitikai elgondolással megoldani. A munkáskérdést nem lehet sem rendészeti, sem karitativ kérdésnek tekinteni. A megoldáshoz a történelmi Magyarország gondolatából fogamzott, mélységes fajszere et vezethet. — Amikor mint a NÉP országos főtitkára az ország eddig legnagyobb szervezetét kiépítettem, akkor sem kicsinyes pártpolitikai szempontok vezettek, hanem egy nagy magyar összefogás gondolata. Mindenesetre a Nemzeti Munkaközpont a nemzett élet egyik területén eszmékért és elvekért harcol, melyeknek egyeteme jelenthet, sőt jelent is nemzetpolitikát, de semmieseire sem pártpolitikát — A Munkaközpont vezetésem alatt az erősebb uralmát jelentő, liberális Magyarország helyett az értékeket megbecsülő, szociális Magyarország gondolatáért küzd. Ennek a célkitűzésnek bőven akadnak támadói. — Darányi Kálmán miuiszterelnökhöz az őszinte tisztelet és igaz barátság szálai fűznek. Tisztelem, mert roppant nehéz körülmények között vette át az ország vezetését és egész magyarként küzd nemzeti ideáljainkért, szeretem, mert jó és igaz ember. valószerüségének megállapítása nem lehetséges a legolcsóbb és a legdrágább ajánlat ösz- szehasonlitása alapján, hanem csakis szakszerű árelemzés utján. Éppen ezért szükséges, hogy az elbírálásnál és a munkálatok odaité lésénél az ipartestületek árelemzése szolgáljon a hatóságoknak zsinórmértékül. Az iparosság ezért arra kéri az iparügyi minisztert, hogy tegye kötelezővé ezeknek az ipartestületi kalku ációknak a kötelező alkalmazását. Az iparosságnak másik régi panasza az, hogy a nyersanyagok és a munkabérek megdrágulása folytán a közszállitást vállaló kisiparos néha nem is tudja veszteség nélkül a neki ítélt munkát elvégezni. Különöseu a minimális munkabérek bevezetése — amelyet egyébként az iparosság nagy megértéssel és /Megelégedéssel fogadott — okozott zavart, amiért is azt kérik a kisiparosok, hogy a közszállitási egységárakat bizonyos indokolt esetekben utólag is fel lehessen emelni. További kérése az iparosságnak az iparügyi miniszterhez az, amely a sztrájk-jog újabb törvényes szabályozását kéri. A hivatalos munkabérmegállapitásoknak ugyanis ezidő- szerint a munkások felé még nincsenek szankciói, úgy hogy az üdvös és szükséges bérszabályozás ellenére váratlan sztrájkok fenyegethetik a munkaadókat. Leltári árusításának sikerét biztosítja, ha a hirdet!! 11 ❖ BEKES“-ben A kisipar küzdelme az észszerű árakért
