Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-20 / 161. szám
ifttla, 1937. jnliiis 20 kedd LXIX. évfolyam 161. szám. BÉKÉS Szerkesztőség jés kiadóhivatal Gyela Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 33. Politikái napilap Föszérkesztő; DGBAV FERENC f Előfizetés egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám iára 8 fillér Szegényember Nem úgy írjuk, hogy szegény ember, hanem egy szóba: szegényember. És úgy egybeírva egészen más fogalmat jelent. Jelenti a tömegek által önmaguknak adományozott eine vezésél egy széles társadalmi rétegnek; a csupán két kezük munkájából élő, nincstelenek hatalmas serege tartozik a megjelölés alá. Jelenti azt, hogy a „szegényember“ örökre el van jegyezve az egyik szerzetesi fogadalommal : a szegénységgel. De még ezen tulmenő- leg is jelenti a legelsőrendit szükségletek bizonytalanságát, jelenti a sivár nyomort, jelenti a fizikai leromlást, a lelkekben felgyülemlett kisebbértéküségi érzetet, az ezzel együttjáró elkeseredést és igen sokszor gyűlöletet a társadalom egy másik csoportja ellen, amelyet ők, a szegényemberek, nagy általánosítással egyszerűen csak „urak“-nak neveznek. Társadalmuk összetételét vizsgálva nem túlságos általánosítással azt állapítjuk meg mi, hogy Csonkamagyarországon a „szegényemberek“ — magyar emberek, mig az „urak“ egyes — és pedig az anyagilag hatalmasabb — kategóriái nem mondhatók fajmagyaroknak. (Itt most sine ira et studio egyszerű megállapítást végezünk). Tehát bizonyos homályo- sabblátás tapasztalható a népi felfogásban különösen az „urakat“ illetően, de nem egészen tiszta előttük a szegényember fogalma sem. Ezen azonban nem lehet csodálkozni. Amit a magyar népi rétegek az elmúlt évtizedek alatt, a liberális aranykorban, a vasalt nadrágos rétegtől kaptak, az csak arra volt jó, hogy bizalmatlanságot, gyűlöletet éb- < resszen. A kérdésnek ennél a részénél nem időzünk hosszasan, hiszen ez már közismert, sokszor megtárgyalt téma. Most inkább ennek az állapotnak a jelen keresztmetszetét és valószín ü következményeit szeretnénk boncolni. A néplélekben tehát a vasalt pantalló, a tiszta fehérnemű az uri-állapot ismertető jele. Azt nem tudja és nem is hiszi el, hogy a jó ruháju „ur“ sokszor talán még a „szegényembernél“ is sivárabb nyomorral küzd Nem tudja és nem hiszi el, hogy a külső csak a múlt megmaradt utolsó hagyatéka, nagy még élő szülők nehezen nyújtott segítségéből van még meg. Nem tudja, hogy a jövő teljesen kilátástalan, hogy még az a vigasztalása sincs meg annak az urnák, hogy néha-néha elmehet két kézi munkára napszámba, mert egyrészt nincs munkaalkalom, másrészt nem akarja a munkásréteg kenyerét kevesbíteni. Azt sem tudhatja, hogy a külsőt, a látszatot fenn kell tartani. mert züllött külső alatt nem hajlandók a néha-néha talán mégis foglalkozást biztosítani tudó munkaadók a céljaiknak megfelelő alkalmas könyvelőt, ellenőrt, hivatalnokot felfedezni. Itt a nyomor néma, csak a lelket marcangolja, sokszor felőrli és kétségbeesésbe kergeti. Ezekre nem talál az a könnyen kimondott népi megállapítás, hogy : könnyű az uraknak ! Ezek a némán viselt keresztek a legnehezebbek. Ezeknek az „uraknak“ a szivében nem él gyűlölet, hanem nagy, nagy szeretet zsarátnoka parázslik sors- és fajtestvéreik, a magyar munkásszegénység iránt. Ezek még a maguk tengernyi baját is feledve szívesen végeznek áldozatos, önzetlen munkát azért, hogy a magyar néptömegek sorsa előbbrejusson az emberibbé válás utján. És milyen nehéz ez a munkájuk, nemcsak azért, mert nehezen tudják a nép bizalmatlanságát eloszlatni, hanem azért is, mert van az „urak“ nak egy csoportja, amelyik minden rendelkezésre álló eszközt és módot felhasznál arra, hogy ezt a bizalmatlanságot megsemmisíteni ne engedje, hanem még fokozza. Teszi pedig ezt saját anyagi érdekei és sátáni céljai érdekében. Mert mit jelentene az, ha a magyar munkásság és a magyar értelmiség egymásra találna és egymás megbecsülésében, egymás szeretetében testvériesen egybeforrna ? Jelentené mindenek előtt azt, hogy a magyar vezetőosztály intézkedésre jogot és módot adó piziciót betöltő tagjai ilyen megingathatatlanul egységes tábor hatalmát érezve maguk mögött, olyan helyzeti energiával rendelkeznének, amely képesítené a becsületes népi politika maradéktalan megvalósítására. Jelentené azt, hogy a kormánytényezők hatalma elérne a legelrejtettebb páncélszekrényekig és a tőkét kényszeríteni tudná arra, hogy teljesítse hivatását. Jelen’éné azt, hogy egészséges ütemben megindulna a gazdasági élet vérkeringése, megszűnne a munkanélküliség, megszűnne az éhbérrendszer. A tömegek fogyasztóképesekké vá'nának : megszűnne a nyomor. De megszűnnének azok az óriási aránytalanságok, amelyek a javak és a jövedelem megoszlása terén ma még fennállanak. Ma — mint köztudomású — Magyarországon vannak munkáscsaládok, amelyeknek évi 200—300 pengős jövedelemből kellene meg élniök és ezzel szemben sok tízezres, sőt százezres jövedelmek állanak. De ezek az állapotok nem tudnak megszűnni mindaddig, amíg a magyar szegény emberek nem fognak össze. Mert nemcsak a szegényember, nemcsak az állástalan diplomás szegény, de — bizony, bizony ! — szegény az az állásban levő tisztviselő is, akinek egyre csökkentett és éppen mostanában az árak emelkedése miatt automatikusan egyre zsugorodó vásárlóerejű fixfizetésekből kell á társadalmi helyzete által megkövetelt látszatot fenntartva a szanálás folytán egyre nagyobb tömegben ráháruló hivatali feladatát ellátnia. Nem panaszkodik : dolgozik ereje végső megfeszítésével ; legfeljebb kevesebb lesz a már eddig is leszűkült hús az étrendjén, elmarad egy tál étel, a feleség újból átnézi többéves ruháit, alakit, fest és készül a toalett ; a gyermek ruhájára — ott, ahol nem nagyon látszik — egyre több folt kerül, a harisnyák szinte a lehetetlenségig stoppolód- nak... De kevesebb pénzt tud a fixes osztály kiadni, kevesebb munka jut cipésznek, szabónak, asztalosnak, stb., kevesebb a kereskedő, a piaciárus bevétele és nő a — nyomor. Ezt az úri osztályt nem szabad gyűlölnie a „szegényembernek“, ha csak nem akarja a magyar nép ön sírját megásni. A magyarság eme két értékes rétegének egymásra kell találnia, meg kell érteni egymást még akkor is ha a gyűlölet, a széthúzás csóvájával akarják felgyújtani a magyar lelkeket. Nem szabad . a lemondás, „az úgyis minden hiába“ tétlenségébe sülyedui sem. Összefogva, egységbe forrva, együtt dolgozva kell küzdeni mindenkinek a maga helyén és környezetében. Ha nem lesz a magyar és magyar között a bizalmatlanság, a gyűlölet válaszfala, ha a megértés, a szeretet fűz össze, akkor megszűnik a nyomor, megszűnnek a szociális igazságtalanságok. Ki tehát az osztályharc, a gyűlölet vérködös, fülledt káoszából, a magyar összefogás, a magyar boldogulás tiszta, üdítő, éltető levegőjébe. Szegény magyarok egyesüljetek ! Aratóünnep, sporttribünavatás, atlétikai verseny a jól sikerült , ,Mezőberényi Napon“ Mezőberény közs,ég vezetősége és lakossága ismételten tanujelét adták életrevalóságuknak és minden szép és nemes iránti fogékonyságuknak. Alkotni tudnak ma is, amikor annyi jószándékot fagyaszt le az anyagiak hiánya. Vasárnap „Mezőberényi Nap“-ol rendeztek, melynek kerekében a sportpályán egy 400 személy befogadására alkalmas tribünt avattak fel. A Mezőberényi Nap ünnepségein megjelent dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispán és felesége, vendégük, Koudela Géza, egyház- megyei főigazgató és a magyar rádió ismert helyszíni közvetítője, valamint dr. Liszonyi Vincze főispáni titkár kíséretében. A sportpálya bejáratánál dr. Marsall Ferenc főszolgabíró a békési járás, dr. Temesvári Ferenc főjegyző pedig Mezőberény község nevében köszöntötték a d. u. 3 órakor megérkezett főispáni párt, akik kíséretükkel a tribün díszpáholyában foglaltak helyet. Az ünnepély a sportpályán a Nemzeti Hiszekegy elénekléspvel kezdődött, utána bevonultak két hatalmas ökrösszekéren az aratóünnepély résztvevői. Magyar ruhás lányok szép buzakoszorut adtak át a főispánéknak és dr. Marsai Ferenc főszolgabíró feleségének. Ezt megelőzően egy öreg aratógazda ékes rigmusokban köszöntötte a főispáni párt. A mezőberényi földmunkások vezetője is lelkes szavakban köszöntötte a főispáni párt; beszéde végén a megjelentek zugó tapsvihara közben mutatta be Nagymagyarországnak idei búzából készített magyar címeres koronás térképét, amely artisztikus szépségével általános meglepetést keltett. A folyókat búzavirágból rakták ki, Csonkamagyarország gyászkerete ocsuból készült. Az aratóünn'epség befejezte után atlétikai verseny vette kezdetét, melyen Békéscsaba és Mezőberény atlétái mérték össze erejüket és nívós sportot nyújtva szép eredményeket értek el. Ez alatt a sporttelep egyik sarkában megkezdődött az aratóebédfőző-verseny. A versenyben résztvevő herényi lányok, asszonyok úgyszólván percek alatt készítették el az ízletes, különleges magyar népi ételeket. A főispán a látottak felett a legteljesebb megelégedésének adott kifejezés^, megköszönte a kedves fogadtatást s leleségével és a kíséretében levőkkel együtt öt óra után távo zott a szépen sikerült ünnepélyről. A „Mezőberényi Nap“ programszerűen tovább folyt és az éjszakai órákba nyúló vacsorával végződött. Lee§ett a hintáról egy szabűiegéd lan szedték fel a porondról. Mikor Szilágyi Ferenc 26 éves, református, ál lásnélküli, Régitemető-utcai lakos, szabósegéd szombaton este a gyulai göndöcsnépkerti gyermekjátszótéren épült hintán élvezte a magasba lendülés örömeit. Mind magasabbra és magasabbra hajtotta fel magát a hintán nem vigyázott magára megszédült, elvesztette egyensúlyát és a magasból a földre zuhant. Társai, akik merész produkcióját nézték, ájula porondroi. MiKor látták, hogy mozdulni nem tud, kihívták a mentőket. A gyorsan kivonuló mentők azután a gyulai Államikórházba szállították a szerencsétlenül járt hintázó szabósegédet, ahol gondos vizsgálat és ápolás alá vették. Megállapították, hogy Szilágyi Ferenc bordatörést és zuzódást szenvedett. Állapota súlyos, de nem életveszélyes.
