Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-18 / 160. szám
LXIX. évfolyam 160, szám DTj'IHj' CJ 1311/íVJl/u jBynla, 1937. július 18 vasárnap Szerkesztőségié« kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy jhőra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: J.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám fára 8 fillér A drágaság Foglalkozzunk a drágaság kérdésével. Ebben az egy szóban ugyanis egy egész nemzet, sőt — mondhatjuk — ma egy egész világ baja, válsága, pénzkrizise, szociális nyomora, munkanélkülisége, népbetegségeinek pusztítása és mindaz benne van, ami az emberi életet kegyetlenül nehézzé teszi ma és ami elrabolja a jövő generációk egészségét, életkedvét, alkotó képességét. Egyike a legször- nyiibb fogalmaknak a drágaság. Ezzel is úgy vagyunk, mint sok más olyan fogalommal, amely fogalom alkalmas arra, hogy hatásaiban sokszor tulsötétnek lássák, amelyet talán könnyebb volna legyőzni, ha a lelkek demoralizásával, az aktivitást előrelenditő optimizmus szándékos és mesterséges kiirtásával nem iparkodnának a kibontakozást megnehezíteni azok, akiknek ; egyáltalában nem érdeke, hogy rend, megelégedettség, béke legyen. Akik ott ahol meginog a talaj, robbantással szeretnék az ösz- szeomlást elősegíteni, mert a pusztulás romjai között ők rabolhatnak. De gondoskodnak arról is, hogy mint a kolumbácsi legyek, legyezgetéssel hüsitgessék az általuk mart sebeket, hogy az áldozat nyugodtan állja, amig minden csepp vérét kiszívják. A pusztításért, a rombolásért a felelősséget, a felfakadó elkeseredés áramát minden esetben másra hárítják : más legyen a bűnbak, ők az eseményeket csak a háttérből mozgatják, irányítják. Sajtóban, szószéken mindenütt az államot teszik felelőssé a tagadhatatlanul meglévő bajokért és ma a drágaságért. És csodálatos, hogy a nagykapitalista érdekek baloldali szócsövei e tekintetben milyen egy- behangoltan zengenek a legszélsőbaloldali, állítólag munkásérdekekért harcoló lappal. Nagy cikket, vezércikket ir ez a sajtó- orgánum a drágaság] ól. Kutatja annak okait és meg is találja abban, hogy az országban export van. Azaz, hogy nem is az a baj hanem az, hogy az állam nem engedi át a kivitelt duvadak szabadprédájává, hanem belenéz a játszmába és a hamiskártyások kezéből kiüti a lapot. Mert lám — milyen szépen is írja az ártatlan népbarát: Kétféle külkereskedelem van. Az egyik az, amelybe az állam nem avatkozhatik bele, amelynél szabadon érvényesül a gazdasági erők játéka. Az ilyen külkereskedelmi politika mellett az államot nem terheli felelősség azért, ha a túlzott export megdrágítja a belföldi árakat. Álljunk meg itt egy szóra. Mert hogy ilyen könnyed gesztussal mégsem lehet elin tézni ezt a kérdést, amely végeredményben a múlt bűnös gazdasági machinációit és a jelen gazdasági nehézségek alapjait jelenti. Azt jól értsük meg: egy kárhoztató szava nincs a néplelkek mindennapi ámiiójának az ellen, hogy a külkereskedelem az ebek harmincad- jára kerüljön, vagy, amint azt ők oly ihletett lendülettel mondják: szabadon érvényesüljön a gazdasági erők játéka. Eddig, sajnos, szabadon érvényesült a gazdasági erők játéka, csakhogy ezek az erők csak egyoldalról, a kiviteli kereskedelem hiénaláncolata részéről érvényesült, a másik oldal, a termelők tömege gyönge, tehetetlen volt, teljesen kiszolgáltatva az exportőrök nagyhatalmú érdekszövetségének. Nem a kereslet és kínálat, nem a gazdasági erők szabad játéka határozta meg az árakat, hanem a vevő tőkecsoport diktálta a megszorult és eladni kényszerült gazdáknak az árakat, amelyek igen, igen alacsonyak voltak és csak akkor ugrottak képtelen magasságokba, amikor ezek a gazdasági erőtulajdonosok az általuk alkalmasnak talált időben piacra dobták. Nem egyenlő erők eredője volt akkor a termények ára, a gyönge kezekből csikarták ki kegyetlen számítással és lel kiismeretlenséggel egész évi veréjtékes munkájuk eredményét. Akkor 5—8 pengőért vásárolták össze a búzát, ma 8—20 pengőt kap érte a gyönge kéz is. Hát nem a legszemérmetlenebb ámítás és félrevezetés az az állítás, hogy ebből a kisgazdának kára van, hogy a részes aratók rosszabbul járnak. Hiszen eddig állandóan az agrárolló volt kritikájuk középpontjában. Ugyan ki fogja elhinni az agrárlakosság bármely rétegében, hogy helytelen az a politika, amely lehetővé teszi, hogy egy pár választott malacot nem 4-5 pengőért kell eladni, hogy tehene, lova nem lett kufárok potomáru zsákmánya. Van drágaság, tagadhatatlan, de annak nem a kormány exportpolitikája az oka, amely heroikusán küzd a magyar gazdasági élet megfelelő szintentartásaért és ez a küzdelem azért is olyan nehéz, mert itthon is iparkodMegboldoguJt gyermekkoromban, ezelőtt harminc évvel egy igen rejtélyes ügy izgatta ifjú fantáziánkat: a gyulai posta. Egy hely, ahol leveleket lehet feladni a világ minden tájára, ahol táviratozni lehet, mondjuk akkor Londonba is. Ahol telefonálni lehet. Nagy szó volt az akkor. Hivatalnokok ültek a nagyszobábán a sárgára festett ketrecek mögött. Mi, az akkori fiatalok bámultuk kerekre nyíló szemekkel az uj kor csodáit : a telefont és a távírót. Ezelőtt harminc évvel sokkal szebb és tisztább volt Gyulán a m. kir. posta- és távirdahivatal helyisége, mint ma. Pedig harminc év alatt nagyot fordult a világ. Jött a háború, utána a technikai fejlődés diadalmas korszaka : a rádió, az automata telefon, a pénzt helyettesitő csekk-korszak. Jött a gyulai hentesáruipar kifejlődése és ennek folytán a gyulai posta forgalma megtízszereződött. Ezzel szemben a helyiség maradt a régi. Azaz dehogy a régi. Ma már életveszélyes a korhadt padlón járni. A helyiséget állandóan nehezen elviselhető, elhasznált levegő tölti el. A személyzet pedig nem hogy megduplázódott volna, hanem a harminc év előtti felére szanálták. Ma az a helyzet a gyulai postán, hogy alig képes a gyulai postahivatal vezetője szabadságot adni hivatalnokainak. Nem kap helyettest a pótlásukra. A forgalom különösen A in. kir. iparügyi minisztérium az | Izsákon, Csongrádon, Tiszakiirtöu, Kecskeméten, Nagykőrösön és Jászberényben építendő borközraktárak építési munkáira nyilvános pályázatot hirdetett és a szükebb körti versenytárgyalást már meg is tartotta az iparügyi minisztérium. Huszonnyolc cég adta be az ajánlatát. Az építési költsége egy—egy borközraktárnak kétszáztól kétszázötvenezer pengő között mozog. Ezek szerint tehát bizonyosra vehető, hogy az őszi szüret alkalmával a gazdák A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének elnöksége összeállította a hadirokkant, hadiárva, hadiözvegy iparosok és kereskedők szaknévsorát és azt bemutatták az iparügyi minisznak ilyen és hasonló módon mindent elkövetni, hogy a helyzet sídyosbodjék. Nagyon el lehet bódulva az a réteg, amely még ezek után sem látja be, hogy az a sajtótermék, az a pártszervezet, amely a nép nevét használja cégérül, nem a népért küzd: a nép csak eszköz, közeg arra, hogy a saját és azok érdekköreinek zavartalansága, „szabadjátéka“ biztosittassék, akiknek semmi, de semmi közük a magyar néphez vagy ha van, annak a nép adja meg sírva az árát. Nem a kartelek, a trösztök polipkarjaiban senyvedő juagyar nép sorsa fáj nekik, hanem azoké, akiktől az egykéz, a Hangya, a Futura elvette a koncot, hogy több jusson a dolgozóknak, mert a Nemzeti Egység kormánya igazán vallja, hogy a munkás méltó az ő bérére és ki akarja irtani a nemzet életerejének kiszipolyozóit. elseje körül hatalmas. A közönség pedig türelmetlen s a posta vezetőségét szidja, ha véletlenül tovább kell várnia pénzének csekken való feladásánál, vagy pedig irodai óráinak befejeztével levelei feladásánál. Pedig a gyulai pssta agilis vezetője minden tőletelhetőt megtesz szorgalmas hivatalnokaival karöltve, hogy az évek óta emelkedő munkatöbblettel megbirkózhassanak. Ő maga is beáll minden hó első napjaiban lajstromozni. A csekkfelvételt két hivatalnok végzi ilyenkor. Dehát a közönségnek is be kell látnia, hogy az élete j-ava részét az egészségtelen levegőben eltöltő hivatalnoknak is joga van egy kis nyári üdülésre és ha már máskép nem megy, fegyelmezett magatartásával tegye lehetővé azt. Csekk befizetései levelei, valamint csomagjai feladását ne halassza az utolsó pillanatra, hanem lehetőleg a délelőtti és a kora délutáni órák folyamán bonyolítsa le. Ennyivel tartozik a közönség a postának, amely azután viszont mindent meg tesz vezetőjével együtt, hogy a közönséget az adott nehéz viszonyok ellenére is minél jobban és gyorsabban kiszolgálhassa. Azonban a posta szegedi és pesti vezetőségének elsőrendű érdeke az, hogy a gyulai posta előbb tárgyalt, lehetetlen állapotait, vagy modern postahivatal építésével, vagy pedig a | meglevőnek mélyreható átalakítások által higié- ! nikussá és korszerűvé tételével megszüntesse. már hasznát vehetik a borközraktárakiiak és megakadályozhatják a spekulációs borkereskedelem árletörő tevékenységét és borukat szakszerű kezelés mellett csekély dij ellenében elhelyezhetik és élvezhetik a közraktárak nyújtotta előnyöket is. Termésükre megfelelő előleget vehetnek fel, s boraik értékesítésére kivárhatják a kellő időpootot. Az iparügyi minisztérium az alanti közraktárak építésére már ki is adta a megbízást és pedig a halasi, kiskunmajsai, jános- halmai és szabadszállásira. temek, kérve, hogy a miniszter hívja fel az alsófoku hatóságokat, hogy közszállitásoknál az abban felsorolt HONSz-tagokra legyenek figyelemmel. A miniszter ezt a szaknévsort most leküldötte a vármegyék alispánjainak Modern postaépületre volna szükség Gyulán Építik a borközraktárakat HONSz-tagok részeitetése a közszállitásokban
