Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-17 / 159. szám

nyála, 1937. fniiiis 17 szombat LX1X. évfolyam Í58. szám. Szerhcjsztőség^és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap ; Előfizetés egy ^hőra helyben Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő DOßAY FERENC ^ ■ Egyes szám [ára 8 fillér Kisebbségi sors nálunk és szomszédainknál A magyarság időszerű kérdései körül nincs talán egyetlen egy sem, amely mögött olyan egységesen állna a nemzeti közvélemény, mint amilyen egyetemes a közfelfogás kisebb­ségeink sorskérdéseiben. És annak a szeretet­nek, aggodalomnak, amellyel a csonkaország­ban élő magyarság figyeli az elszakított or­szágrészeken nemzeti létükért hősi harcot foly­tató testvérek soráét, megtalálható a vetülete a csonkaországban élő nem magyarnyelvű honfitársaink iránti érzéseinkben. Ezek az ér­zések a megbecsülés és a szeretet érzései, amelyeket a csonkaországban élő kisebbségek a közös múlt során tanúsított magatartásuk­kal ki is érdemeltek. És ez a megbecsülés nemcsak azóta él a csonkahazában élő nem magyar anyanyelvű kisebségek iránt, amióta a magyarság az elszakított országrészeken megkóstolta a nemzeti kisebbségek kenyerét, — hanem -- és ezt büszkén állítjuk és hir­detjük, ezt megelőzően már akkor is, amikor a magyarság az évezredes országban, csonki- tatlan határok közé fogadta, jogokkal felru­házta és gazdasági előnyökhöz jutatta az ide bevándorló telepes, idegen népcsoportokat. Ennek a történelmi magyar politikának, amely egyedül tud megnyugvást és békét te- aremteni a Duna-medencében, adott méltó ki­fejezést Széli József belügyminiszter, amikor a kisebbségi kérdés magyarországi vonatkozá­sairól nyilatkozott. Igazat mondott, Közép- európa legégetőbb és legsúlyosabb kérdése a kisebbségi probléma és ez az igazság emeli ki kellőképpen azt a kontrasztot, amelyet a súlyos és égető probléma és a belügyminisz­ter nyilatkozata között találunk. A kisebbségi kérdés a csonkaország határain kívül, amikor a idegen impérium alá került magyarság-éle­téről van szó, sötét és elkeserítő jelentőséget kap, elvett iskolák, meghamisított autonómiák, lerombolt szobrok, különleges gazdasági ren­delkezések jelzik a magyarság nehéz, kultu­rális, gazdasági és faji önvédelmi harcát. Ez­zel szemben a belügyminiszter a magyaror­szági kisebbségi kérdésről elmondott nyilatko­zata, az igazi európai szellemiség megnyug­tató, tiszta s az igazságot, jogot tiszteletben tartó meggyőződést tükrözi. Azt a szellemet, amely alapján a magyarországon élő kisebb­ségek évszázados itt tartózkodásuk alatt is épségben meg tudták védeni kultúrájukat, gazdasági egzisztenciájukat és faji jellegüket. A magyar kormány törekvése mindig arra irányult, hogy a külföldön élő magyar kisebb­ségek jogait minden számbajöhető fórum előtt és az összes törvényes eszközök felhasználá­sával megvédjék, Mindig csak egyet kíván­tunk, annyit, hogy a magyar kisebbségek teljes politikai szabadság birtokában fejleszt­hessék szellemi és gazdasági kultúrájukat, hogy ezzel biztosíthassák további fennmara­dásukat. Hogy ebben a törekvésben a magyar kormány állandó készenlétben áll még ma is, az nem a magyar kormány vitatkozó kedvén múlik, hanem azon, hogy a Népszövetség je­lenlegi beállítottsága kevéssé járul hozzá a béke megszilárdulásához, A magyar kormánynak a nem magyar anyanyelvű állampolgárokkal szembeni ma­gatartása, a lehető legkorrektebb. A belügy­miniszter külön fejezetet szentelt nyilatkoza­tában a német kisebbségeknek, akik mint te­lepes bevándorlók, a magyarok megritkult so­rait töltötték ki, amikor az izlám ellenséges rohamaival szemben a magyarság Európa vé­dőbástyájaként annyit raboltatott. És ezek a telepesek, akik a szakadatlan, Európáért foly­tatott háborúságban megritkult nemzet élet­területén találtak újabb hazát, sohasem kóny- szeritette az uralkodó faj beolvadásra. Ha elő is fordult, hpgy közülük magyarokká vál­tak, ez automatikus és önkéntes áthasonulás utján történt. Ahol pedig nagyobb tömegek- ! ben meg akarták óvni német mivoltukat, igy a magyar főváros mellett is, ezt zavartalanul tehették, német kultúrájukat szabadon fej­leszthették. A magyar jog ugyanúgy, mint a gazdasági élet, mindenkor egyenlő elbánás­ban részesítette őket. Ezért a nemzet egyöntetű véleménye áll a belügyminiszter mögött és vele eggyütt hangoztatja az ország határain túl is, hogy a magyarság kisebbségi politikája gyakorlatban mutatta be azt, hogy milyen kissebbségvé- delmet követel a csonka országtól elszakított magyarság számára. Magyarország a kisebb- i A Békés már ismételten szóvátette, hogy inig máshol sokkal kedvezőtlenebb lehetősé­gek mellett is egymásután épülnek meg a magyar szempontból olyan nagyfontosságu sportuszodák, addig a csupaviz Gyula városá ban nincs meg a lehetősége annak, hogy if­júságunk a sportkövetelményeknek megfelelő uszodában fejleszthesse uszóképességét és ha akad, aminthogy akad uszótehetség, az más városok uszósportjába kénytelen belekapcso lódni és az elért sikerek is máshol öregbítik a jóhirét. Felkerestük dr. Varga Gyula polgármes­tert és megkértük, lenne szives idevonatko- zóan nyilatkozni. A polgármester alábbiakat válaszolta : A kérdést a magam részéről is nagyje­lentőségűnek tartom. A megoldást két irány­ban látom. Az egyik megoldási mód a Part­fürdővel kapcsolatosan jelentkezik. Ennek azonban egy műszaki és anyagi föltétele van. Műszakilag kellene megállapítani ugyanis, hogy a partfürdő 100 méteres hosszúságban , alkalmas-e vagy alkalmassá tehető-e uszóver- senyek szabályszerű megrendezésére. Ha igen, ugy ez jelentene bizonyos megoldást és a fürdőtulajdonos részére is jövedelemgyara­podást. Á dolognak azonban hátránya volna az, hogy a partfürdő nem állhat állandóan uszótréningek céljából rendelkezésre. Ha a sportszempontokat nézzük, akkor a ségi kérdés terén nem eszközöl semmi újabb alapvető rendelkezést, mert a kisebbségek megnyugvására már évtizedekkel ezelőtt ren­dezték a magyarországi kisebbségek helyze­tét, azonban amilyen kedvező elbánásmódban kívánja részesíteni a magyarországi kissebb- ségeket, az egyenlő elbánás és a jog szellemé­ben követeli, hogy ugyanolyan kedvező hely­zetet és ugyanolyan politikai, gazdasági és kulturális szabadságot nyerjenek az elszakí­tott magyarok azoktól az államoktól, amelyek­nek a területén, mint nemzeti kisebbségek élnek. második megoldási mód volna csak célrave­zető, ami abban állana, hogy a sporttelepen ásott medencében lehetne uszodát létesíteni, aminek előfeltétele egy bővizű ártézikut fura- tása lenne. Ehhez talán lehetne megfelelő anyagi fedezetet is valamilyen formában ta­lálni. Gondolok itt elsősorban az OTT és a kormánytényezők támogatására. Versenyek rendezésével is lehetne a költségek egy részét biztosítanunk. Ez az uszoda természetesen nem volna hasznothajtó vállalkozás, merthisz elsősorban a trenírozok részére kellene ren­delkezésre állnia, azok pedig nem fizetnek. A város — sajnos — nincs abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést saját vállalkozásként meg­oldja. És azt sem teheti meg, hogy a mai viszonyok között egy ilyen sportuszoda-fenn­tartási költségeit magára vállalja. Ahol városi intézmények a sportuszodák, ott a városok ráfizetnek ezekre. így ráfizet Hódmezővásár­hely, aki a Speyer kölcsönből épített szép, a modern sporlkövetelményeknek mindenben megfelelő uszodát, de ráfizet Békéscsaba vá­rosa is, pedig az Árpád fürdő is egyike az ország egyik legszebb ilynemű létesítményei­nek. Társadalmi utón kellene — fejezte be a polgármester nyilatkozatát — a kérdés megol­dását kezdeményezni és én biztosra veszem, hogy a társadalom és a hatóságok összefogva eredményt érnének el és Gyula sportélete ez­zel nagymértékben fejlődésnek indulna. Gyulaváros és Most, amikor az egész világ jóformán a háborútól való rettegésben tölti napjait, köny- nyen felvetődik a kérdés, hogy vájjon Gyula városa esetleges légitámadásokkal szemben mennyire tud védekezni. Idevonatkozólag közelebbit megtudandók felkerestük hivatalá­ban Gyulaváros polgári légoltalmi parancs­nokát, dr. Varga Gyula polgármestert és fel­világosítást kértünk tőle. A polgármester nyilatkozatában minde­nekelőtt megállapította, hogy a legutóbbi első- tétitési gyakorlat tapasztalatai nagyon kielé- gitőek. Három helyen volt - mondotta a polgár- mester - fényforrás, a mulasztók ellen az el­járás közigazgatási utón folyamatban van. A légvédelmi tanfolyamok, amelyek hivatva vannak arra, hogy a lakosságot légi támadás esetére, illetve az az ellen való védekezésre kiképezzék, most a nyári munkák ideje alatt a vonatkozó miniszteri rendelet értelmében szünetelnek. Egyébként az ezekre a tanfo­lyamokra behívott lakosság a behívásnak kész­séggel tesz eleget és a tanfolyamokat szíve­sen látogatja, abban a helyes tudatban, hogy ezzel elsősorban önmagának és hozzátartozó­inak tesz szolgálatot. A légitámadások ellen való védekezés sikeres voltának egyik, szinte elengedhetetlen kelléke volna az, hogy a la­kosság minden tagja megfelelő gázálarcokkal rendelkezzen. Ennek anyagi akadályai van­nak. Van ugyan olyan tipusu gázálarc is, amely mindössze 6 pengőbe kerül, ez azon­a légvédelem ban nem elég állékony. A jobb minőségű gázálarc 20 pengőbe kerül, aminek beszerzé­se azonban egy sokgyermekes családban a tehetetlenséggel határos. Idevonatkozólag meg­jegyzem, hogy a gázálarcot sikerrel használni csak azok tudják, akik erre kiképzést, nyertek, ez a kiképzés azonban nagyon egyszerű. A másik igen fontos eszköze a gáztáma­dások elleni védekezésnek a megfelelő óvó­helyek létesítése. Gyulán erre a célra költ­ségvetési fedezet van biztosítva, melyből jö­vőre megkezdjük a nyilvános óvóhelyek épí­tését, amelyek elsősorban az utcai járókelők befogadására szolgálnak a légitámadás köze­ledése esetén. A magánházak Gyulán még nem rendelkeznek ilyen óvóhelyiséggel ; tudo­másom szerint a Mátyás király utón épül most egy ház, amely légvédelmi célokra át­alakítható pincével fog rendelkezni. A légitámadás elleni védekezés sikerének legfontosabb föltétele, hogy a lakosság fegyel­mezetten viselkedjék és a hatóság, illetve a légoltalmi parancsnokságok rendezéseit hala­déktalanul és pontosan tartsa be. Ezt annál is inkább meg kell tenniök, mert egyrészt saját érdekük, másrészt pedig az 1935. évi XII. t. c. keményen bünteti a légoltalmi ren­delkezések ellen vétőket. A törvény ha­todik szakasza alábbiak szerint rendelkezik: Vétséget követ el és öt évig terjedhető fogházzal büntetendő az, aki szándékosan, vagy gondtalanságból megszegi a hatóság ren­11 11 III l Ál IH Hll HIIHWbM i iHI Wi Sporty szódát Gyulára

Next

/
Thumbnails
Contents