Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-15 / 157. szám

&yuia, 1937. jnlins 15 csütörtök

LX1X. évfolyam 157. szám

Süürkesztőségléti kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32.

Politikai napilap Főszerkesztő: BOBAY FERENC f

Előfizetés egy ^hőra helyben

1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám fára 8 fillér

Akik nincsenek velünk, ellenünk vannak

Ilyen alkonyba vesző munkásnap fáradt finisénél pillanatokra elgondolkozik a magyar Ma robotosa. Arra gondol, miért kell az em bereknek általában és miért kell különösen nekünk magyaroknak egymást bántani ? Miért nem szeretet van a gyűlölet helyén ? Miért nem tudja megérteni egymást a maroknyi magyar? Miért romboljuk önmagunkat egymást tépve, marcangolva ? Eszünkbe jut, hogy hányszor lettek a nemzet sírásói a magyar századok folyamán az önös érdekeiket hajhá- szó, egyéni megbántásokat feledni nem tudó, vagy nem akaró magyarok. Nem tudjuk el hinni és következményeit a gyakorlati életbe átvinni Széchenyi megállapításának, hogy oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosoknak is meg kellene bocsátani.

Vannak osztályok, csoportok, melyek — ugyanannak a nemzetnek fiai, lenézik megvetik egymást, kegyetlenebből tudnának egymásnak ártani, mint leggonoszabb külső ellenségünknek. Élnek ebben az országban olyanok, akik társadalmi rendünknek, nemzeti berendezkedésünknek, erkölcsi világfelfogásunknak gyűlölői, akik mindent magasztalnak, amit mi átkosnak tudunk és mindent kiirtanának, ami nekünk szent és drá ga. Ezek a maguk részéről minden lehetőt megtesznek, hogy sátáni céljaikat megvalósíthassák, hogy a ledöntött romok««, mint Nérók tombolhassanak. Hogy mindez menynyire nem ür«s képzelődés, hogy mennyire nem ártatlanokat ér vádaskodásunk, annak bizonyítására csak rámutatunk bizonyos politikai csoportok sajtójának közleményeire. Nem is beszélünk arról, hogy állandóan a spanyol vörös borzalmak mentegetése és szé- pitgetése, sőt feldicsérésében élik ki magukat, hanem arra mutatnak rá, hogy alig van szavuk «kisebbségi sorsban sorvadó magyarság kínjaira, de nem átallják meg azt sem, hogy velünk szemben ellenséges érzületü nemzetek nemzeti, katonai megmozdulásait színes tudósításokban hasábokon keresztül dicsérjék. Arra is emlékezhetünk, hogy sokszor olyankor hoztak denuciálásszerü, hazug tudósításokat a magyar viszonyokról, amikor ezzel a nemzet életbevágóan fontos érdekeit súlyosan veszélyeztették. Ez a nemzetet veszteni akaró munka folyik szakadatlanul. Az sem utolsó fogás, hogy valahányszor a rendőrség vörös gyilkos cinkosokra teszi rá a kezét, ezeken a hasábokon mindig a magyar rendőri hatóságok agyonbrutalizált mártírjaivá lépnek elő ezek a gonosztevők.

A Uiz, amint azt a németek lánglelkü poétája megírta, jótékony hatalom, amely azonban félelmetesen pusztító démonná válik, ha kiszabadul őrző korlátái közül. Erre a tűzre még azt sem lehet mondani hogy bármilyen körülmények között jótékony volna. Csak egyetlen tulajdonsága van : a pusztítás. El akar pusztítani mindent, ami nemes, mindent, ami nincs lenn abban az erkölcsi és fizikai fertőben, ahol ő van. Ezt a tüzet nem lehet és nem szabad lokalizálni, ezt ki kell irtani, el kell taposni. Mert amig egy szikra lappang valahol, a nemzeti élet nincs biztonságban. Addig nem hajthatjuk le nyugodtan fejünket, addig nem tervezhetünk jövőt gyermekeink számára.

Eszközeikben azonban félelmetesek. Ha a világ mai helyzetképét csak futólag nézzük is, meg kell borzadni a könnyen bekövetkezhető borzalmak előrevetett fényétől. A távolkeleten, épp úgy, mint nyugat véres bonyodalmaiban ottvan Moszkva véres keze, de ugyanaz a kéz rántja el Portugáliában a misére menő jniniszterelnöknek szánt bomba zsinórját. Egészen természetes, hogy nálunk Magyarországon is lappang a szikra, mert hisz gurul a moszkvai Véres arany és nálunk is bujkálnak

még elvetemült gonosztevők, akik minden gazságra kaphatók, ha megfizelik őket.

Van azonban, illetve volna ez ellen megbízható ellenszer: a magyar polgári társadalom széttéphetetlen összefogása. Nem lehet itt ezer felé huzni, nem lehet a pártoskodás fényűzését megengedni magunknak, amikor egy ellenséges tenger közepeit még belső duvadak rombolásai ellen is védekeznünk kell. Ezt any- nyian hangoztatják, de oly kevesen akarják ennek következményeit életünkben valóravál- tani. Az úgynevezett polgári társadalom minden esetleges szélső baloldali kilengéssel szem ben szervezetlen és jóformán védtelen. Már egyszer láttuk és keservesen tapasztaltuk en nek a szervezetlenségnek gyászos következményeit, de még a magunk kárán sem okultunk.

A Nemzeti Egység szervezete és kormánya már ismételten bebizonyította, hogy akarja és tudja is a nemzet javát sikeresen munkálni és még mindig vannak, akik feltünni- vágyásból, vagy más kicsinyes okokból nem hajlandók meglátni az idők jeleit. Ezek azon ban rendesen a leghangosabb melldöngetők. ha nélkülük, sokszor ellenükre sikerül le nem tagadható eredményeket elérni. Ezek mindig csak tehertételei a nemzeti életnek és el lehetnek készülve rá, hogy majdan kivülkerülnek az ajtón Akik ma, a legnehezebb megrpóbál- tatások idején nincsenek velünk, sőt sokszor ellenevannak azoknak, akik küzdenek, szenvednek, fáradnak a nemzet jövőjéért, azok ne csodálkozzanak aztán, ha koncért lihegő tör- tetésük meddő marad.

Izgatások, a tisztviselők túlterheltsége, utirazziák stb. a közigazgatási bizottság előtt

Julius 14-én reggel 9 órakor nyitotta meg dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán Békés vármegye törvényhatósági bizottságának közigazgatási bizottsági ülését. A Nemzeti Hiszekegy elmondása után Bakos József vármegyei másodfőjegyző felolvasta az alispáni jelentést, amelyet lapunk más helyén ismertetünk. A jelentéshez kiegészítésképp dr. vitéz Pénczél József vármegyei főjegyző bejelentette, hogy a sorozatos köztisztviselői előlép tetések kapcsán Elek Lajos pénzügyigazgató miniszteri tenácsossá lett, dr. Bujdosó Lajos főállatorvos, dr. Rőthler István m, kir. tisztifőorvos a VI. fizetési osztályba lépett elő, dr. Ringbaucr Károly tanfelügyelő pedig tanügyi tanácsos lett. A főispán a maga és az egész bizottság nevében melegen köszönti a bizottság előléptetett tagjait

Az alispáni jelentéshez e'sőnek Telegdy Lajos dr. szólott hozzá, aki az alispáni jelentésben említett orosházi kommunista mozgolódásokkal kapcsolatban elmondja, hogy ez súlyos jelenség ebben a vármegyében, mert itt nagy a szegény munkásréteg, akik ilyen izgatásnak könnyen felülnek. De úgy látja, hogy a másik oldalról is hangzottak el be nem váltható Ígéretek és ez is nagy talajra talál a munkások között. Meglepő, hogy mindez most történik, mikor a kormány mindent megtesz a nyomor leküzdésére. Feltűnő az is, hogy a különböző pártok vidéki képviselői olyasféle kijelentéseket tesznek, hogy majd megváltozik minden, ha a nép veszi át az uralmat. Nem tudja, hogy az illetők mit értenek a nép fogalma alatt, mert szerinte a magyar nép összességébe a munkásokon, a kisgazdákon kívül beletartoznak az iparosok, a kereskedők, az intelligencia, általában a magyarság egyeteme. Kívánatos volna, hogy az a fegyverbarátság, amely fönt közjogi kérdésekben mutatkozik a különböző politikai csoportok között, itt vidéken is megvalósuljon. | A gyulai polgármesternek és a gyomai járás I főszolgabirájának a munkásságra vonatkozó jelentésében foglaltakat kivételes eseteknek tartja, mert ma a munkásság dolgozik és meg si kapja méltó bérét. A szarvasi utón megtartott utrazziát máshol is meg kellene tartani, mert igy sikerülne a sok közlekedési szabálytalanságot kiküszöbölni. A továbbiakban kéri, hogy különösen a tisztviselői segéd személyzetet a központban is, vidéken is szaporítsák, mert az agyoncsigázott tisztviselői kar előbb-utóbb képtelen lesz hivatásának megfelelni. Sok a statisztika, miért is kéri a főispánt, járjon el abban az irányban, hogy ilyen statisztikák, kimutatások készitésével ne terheljék fölöslegesen a tisztviselői kart. Gazdasági tekintetben van bizonyos javulás. Nem szabad az elért terményárat leszorítani, mert ezzel tönkreteszik a gazdatársadalmat.

Igaz ugyan, hogy a tisztviselői kar a drágulást erősen érzi, itt azonban a megoldás az, hogy a kormány térjen rá a köztisztviselői fizetések fokozates emelésére. Ez élénkitő- leg hatna az általános gazdasági életre is, mert a köztisztviselők fizetése viszakerül a gazdasági vérkeringésbe. A túlterhelt békési főszolgabíró részére a fogalmazási szakhoz tartozó segéderőt kér.

A következő felszólaló Beliczey Géza, az Alföldön tapasztalható nyilaskeresztos izgatásokról tesz említést, melyek hatásául tudja be, hogy a munkások jó bérért sem vállalkoznak mindenféle munkára és kijelentik, hogy ezentúl nem télen, hanem Péter-Pálkor kötnek szerződést.

Hoffman Károly dr. vármegyei tisztifőügyész beterjeszti az 1937. év első felére szóló jelentését, amely szerint ezidő alatt a törvény- hatóság peres ügyben érdekelve nem volt. Kincstári végrehajtások vannak még folyamatban, ezeket azonban nagyban akadályozza az adósok gyönge anyagi helyzete.

Dr. vitéz Pánczél József főjegyző dr. Telegdy Lajosnak válaszolva hangsúlyozza, hogy ő maga is csak mint kivételes esetet említette a gyulai esetet, mer ő általában erősödni látja a munkamorált. Utirazziákat a többi járásokban is fognak tartani. A békési járás tisztiszemélyzetére vonatkozóan bejelenti, hogy eddig öt közigazgatási gyakornoka volt a vármegyének, tavaly kettőnek a szervezését határozták el, ezt a belügyminiszter nem hagyta jóvá. A főispán eljárt a belügyminisztériumban és keresztülvitte, hogy a törvényhatóság újabb fölterjesztésére ez év julius elsejével még két ilyen gyakornoki ál'ás rendszeresítését engedélyezzék. A főispán is válaszolt a felszólalásokra és Telegdy Lajos dr. felszólalásával kapcsolatban rámutat arra, hogy a különböző pártalakulatok exponenseinek vidéken tett nyilatkozatai általában nem nagy jelentőségűek, de természetesen minden erővel megakadályozzák azt, hogy izgatásszerü jelenségek előforduljanak.

Tény az, hogy a köztisztviselők túl vannak terhelve, de a kifogásolt statisztikai munkálatok túlnyomórészt éppen a közigazgatás racionalizálása célját szolgálja. Most azonban mindenáron emelni kell a tisztviselők létszámát és úgy hiszi, hogy augusztus elejével már a békési főszolgabiró is abban a helyzetben lesz, hogy munkáját uj segéderővel megerősítve végezheti, ő is hallott arról, hogy bujtogat-