Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-07-13 / 155. szám
€Syula, 1937. jnlins 13 kedd LXIX. évfolyam 155. szám. DITFT7Q! DHiVriO Szerkesztőséggé* kiadóhivatal Gyula Városliáz-uka 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő ; PCBAY FERENC f Előfizetés egy ^hőra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ^ára 8 fillér Baj van Valamikor, amikor még nagy reményű ifjakként koptattuk az iskola padot, azt is meg kellett tanulnunk szép ékes latin versezetben, hogy : mendacem oportet esse memorem, vagy magyarra fordítva e szavak : költő hazudj, de rajta ne fogjanak. Ez jut önkéntelenül az ember eszébe, amikor úgy egymásután olvassa annak az újságnak a cikkeit, amely nem átalta a nép nevét nyomatni hasábjai élére. Egyik nap azon háborodik fel, hogy az állam nagyon belenyúl a vármegyék autonómiájába és ezt ő, a magyar alkotmány közismert védőbajnoka, nem tudja szivszakadás nélkül látni. Arról pedig most ne beszéljünk, hogy a legádázabb harcot éppen a Népszava ! olytatta a középkori feudalizmus korhadt és korrupt fellegvárának, kiirtásra megérett történelmi anakronizmusnak nevezett vármegyei rendszer ellen. Az most nem fontos, ő most sajnálja a vármegyei autonómiát, még azzal sem törődik, hogy ezzel az együttérzéssel éppen a vármegyei törvényhatóságok érzik legkevésbbé megtisztelve magukat. Ők azonban ilyenek : van ürügy a felháborodásra, hát felháborodnak. Szegény autonómiák ! Mi is lenne belőlük, ha még a Népszava sem szegődnék melléjük nagy bajukban ? Mert — lám — az autonómia gyengének bizonyult, nem állt ellen, vagy csak nagyon gyengén. De ne féljen a vármegye, mert a Népszava nem hagyja a vármegyét a maga szolgabiró- virtsafjával. Nem engedi ő az alkotmánynak legujjabban felkenekedett hullámvonalas bástyája, hogy az a szegény düledező évszázados szaktárs elomoljon ennek a magát diktatúrában kiélő rendszernek a sorvasztó nyomása alatt. Szeretné megtartani az autonómiát;5 hogy megtartsa magának az elpusztításra, ha majd bekövetkezne az az óhajtva várt gyönyörű kor, amikor majd ismét ők oktathatják ki a gerstlin, tökön leikesitett magyar népet az alkotmány mibenlétéről. Az álmokhoz semmi közünk. Abba azonban nemcsak joga, hanem kötelessége is bele szólni az államhatalomnak, hogy a sok bajjal nagyrészt az ő hibájukból küzdő szegény magyar nép lelkét ne mérgezzék, ne fertőzhessék tovább bántatlanui. Ha már nem tudják azt elhitetni a tömegekkel, hogy a kormány egyik legnagyobb jelentőségű törvényalkotása, a telepítési törvény a magyar nép érdeke ellen van, ha fogcsikorgatva is kénytelenek elismerni, hogy a kormány a népies politikát nemcsak hirdeti, hanem komolyan meg is valósítja, legalább azt szeretné beledobni a megvalósulást mohón váró telkekbe, hogy úgy sem lesz a telepítésből semmi. Céljainak elérése érdekében nem veti meg a cigánybanyák régi mesterségét, a jóslást, zordan a jövőbe tekint, elzugja bősz próféciáját, hogy úgy sem lesz semmi belőle. De utasítást is ad, egyedül üdvözítő receptet is ajánl, hogy ti, az állam vegye meg a megvehető földet, az árakat szorítsa le, de ugyan akkor szorítsa le a termények, az élő és holt felszerelés árát, egyszóval tegyen tönkre minden kisgazdaegzisztenciát, de jó eleve tegye lehetetlenné a telepítés révén gazdává váló kisegziszten- ciák boldogulását. Mert ne feledjük, ők nem is a népet féltik, hanem a maguk jól megágyazott egzisztenciáját. Katasztrófa lesz az nekik, ha majd egyszer sikerülni fog minden machináció, minden intrika, minden denunciálás, minden demagógia ellenére az elgondolásokat megvalósítani. De addig még megteszik, ami telik tőlük. Sajnos, a magyar társadalom a könnyelműségig hosszutürő, a magyar hatóságok pedig messzemenő liberálizmussal kezelik azt a sajtókalózkodást, ami, ha idejében nem vetnek neki gátat, könnyen teremhet olyan gyümölcsöket, amelyiknek élvezetétől már-már egyszer majdnem elpusztult a nemzet. Nem mond újat sem a kormánynak, sem a nemzeti társadalomnak, amikor azt mondja a Népszava, hogy nincs pénze a nicstelenek nek. Azonban mi azt is tudjuk, hogy a kormány intézményesen gondoskodott arról, hogy azok is földhöz jussanak, akik megvenni nem tudják, erre valók a bérletek, amelyekhez való földet megveszi a kormány,hogy olyan módon adhassa bérbe, hogy azt a bérlő meg is birja fizetni, sőt még arra is meglegyen a lehetősége, hogy idővel a bérelt földet tulajdonul is megszerezhesse a bérlő. De tudja ezt a Népszava is, természetesen mélyen hallgatnak róla a Konti-ueca berkei körül. Hallgatnak ők minden igazságról, mert az igazság nem az ő kertjük palántája. Az igazság veszedelmesebb az ő céljaikra mint a legveszedelmesebb harci gáz az élő szervezetre. Csakhogy az igazságnak egy részükre nem kevésbé kellemetlentulajdonsága az, hogy nem lehet eltemetni, legfeljebb ideig óráig. Érzik és tudják ők és mint s sarokbaszoritott fenevad, iparkodnak marni, ártani, minden módon. Kétségbeeset küzdelem ez már részükről, az igy küzdőre azt szokták mondani, hogy vesztit érzi. Abban rejlik a legnagyobb veszedelem, hogy a kormány intézkedései lassankint egyre szükebb körre szorítják azt a területet, amelyen még vörös ornátusban követelni lehet. Teimészetes, hogy nem szívesen látják ezt a területveztést és igy történhetik meg, hogy gyakran még a köteles következetességről is megfeledkeznek. Lelkes hangulatban folyt le a Nemzeti MunkakSzpotii gyulai szervezetének alakuló közgyűlése A gyulai munkásság szociális életében nagyjelentőségű állomás volt a Nemzeti Muü- kaközpont Gyulai Szervezetének vasárnapi alakuló közgyűlése, amely délután két órai kezdettel a népkerti-pavillonban folyt le, mint egy 250 lelkes tag részvételével. A munkásság Gyulán nagy megértéssel fogadta a nemzeti alapon való szervezkedés gondolatát annak ellenére, hogy baloldali, szélsőbaloldali körök minden lehető és lehetetlen eszköz fel- használásával iparkodtak a munkásságot a szervezkedéstől visszariasztani, sőt visszaterrorizálni. A gyűlést Görgényi Ferenc iskolaigazgató, mint felkért elnök, nyitotta meg. Á Hiszekegy elmondása után üdvözölte a megjelenteket és átadta a szót Beke Miklósnak, a Nemzeti Munkaközpont központi kiküldöttjének. Beke Miklós 28 évig volt a szociáldemokrata párt tagja és egyik legagilisabb szervezője különösen az épitő munkások között. Beszéde során ismertette a szervezkedés célkitűzéseit. A szociáldemokrata párt 10—12 tagja közbeszólásaival iparkodott Bekét beszédében megakasztani, azonban minden ok- vetetlenkedésiikre alaposan megfelelt a központi kiküldött. Többek közt azt mondotta a szociáldemokraták felé fordulva : „Tudom, hogy azért jöttek ide, mert engem nagyon jól ismernek, hiszen majdnem vaíamennyiöket én szerveztem be a szociáldemokrata pártba. Kijelentem, hogy végtelenül sajnálom azt a 28 évet, amelyet a szociáldemokrata párt kötelékében töltöttem. Huszon- csolc esztendőre volt szükség, mig végre rájöttem, hogy tulajdonképpen mi is a szociáldemokrata párt. Hiába akarnak közbeszólásaikkal zavarni, eredményt nem érnek el. Vegyék tudomásul, hogy aki magyar munkásnak érzi magát, itt a helye közöttünk. Ne gondolják, hogy a főispán, alispán, főszolgabíró, stb. azért haragszanak magukra, mert munkások, mert szoéiálisták; nem, hanem ők, ' mint a nemzet szolgái azt veszik rossznéven, ' hogy nem nemzeti, hanem nemzetközi alapon állanak.“ Beszéde végén arra hívta fel a munkásokat, hogy tömörüljenek a nemzeti gondolat jegyében, kövessék az ország többi részének példáját, alakítsák és fejlesszék ki ezt a szervezetet. A nagy tetszéssel fogadott és lelkesen megtapsolt beszéd után Gulyás Imre, a Nemzeti Munkaközpont vármegyei szervező titkára az alapszabályokat ismertette. Tekintettel arra, hogy a gyulai szervezet megalakulása és intenzív működése a vármegyei továbbszer- vezés szempontjából is végtelenül fontos, indítványozta Gulyás Imre, hogy a helyi szervezet központi irodáját julius 15-től kezdve nyissa meg, hogy a munkások minden ügyesbajos dolgokban tanácsot, érdekeik védelmet nyerhessenek. Azután rátértek a tisztikar megválasztására. A választás mindvégig egyhangú volt. Elnök: VViszt József, gyufagyári művezető lett; társelnök: Békési Mihály, a József szanatórium művezetője és Bachmann János kútfúró. Péuztárnokul Laczkó Lajos molnárt választották meg, ellenőrökül: Ökrös János mechanikust és Baki Imre bognárt. Az ügyészi tiszt dr Fényes Péternek jutott. A szervezet teljes kialakulásáig és megerősödéséig a titkári teendőket Gulyás Imre vármegyei titkár látja el. Megválasztották azután a 10 rendes és 2 póttagból álló választmányt és három rendes és két póttagból fegyelmi bizottságot. Görgényi Ferenc igazgató megköszönte a központi kiküldöttnek és a megjelenteknek a gyűlésen való résztvételt, néhány szóval buzdította az összetartásra és ő, aki mindig szívesen harcolt a munkásság érdekéért arra kérte a munkásságot, hogy a nemzeti gondolat jegyében dolgozzék céljai megvalósításáért; ezután az ülést bezárta. A felemelő hangulatú lelkes gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Itt közöljük, hogy a közeljövőben megalakul a Nemzeti Munkaközpont békéscsabai szervezete is. Horthy-kupa uszómérkőzés Csabán Vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyar- ország kormányzója által a kerületközi uszó- mérkőzésekre alapított vándordíjért folyó verseny folyó hó 25.-én Békéscsabán kerül lebonyolításra. Ez a vidék legnagyobb versenye, melyen a Dunántúli, Keleti és Déli Kerület válogatottjai állnak starthoz. A közelmúltban lezajlott Szeged-Eger- Pécs háromváros-verseny már előrevetette árnyékát annak, hogy a kerületközi uszóversenyen remek küzdelemnek lehetünk szemtanúi A verseny előkészületei már nagyban folynak. Maga a déli kerület is, amelyik a rendezés jogát a fiatal Csabai Úszó Egyesületnek engedte át, mindent elkövet, hogy a verseny a Vándordíjhoz méltó keretekben legyen lebonyolítva. Vitéz dr. Ricsóy-Uhlarik Béla vármegyénk közszerétetben álló, népszerű főispánja a legmelegebben érdeklődik a verseny előkészüle-
