Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-09 / 152. szám

LX1X. évfolyam 152. szám %nia, 1937. július ?>, péntek Szerkesztőség... és kiadóhivatal Politikai napilap fiynla Városház-utca 7 szám Főszerkesztő; Telefon Gyula 32. | DOBAY FERENC "f* Előfizetés egy t,hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám fára 8 fillér Az egyházvédőknek Ha az ember napjaink közéleti jelensé­gein elgondolkozik, sokszor nem tudja, hogy t>osszankodjék-e, vagy csodálkozzék. Bosszan­kodjék azon, hogy ma még mindig megvan a lehetősége annak, hogy azok, akik egy egész ország tönkretételében bűnösök, szabadon űz­hessék továbbra is nemzetvesztő machinációi­kat. Magyarországon ma is dicsérni lehet azt a vörös rablóuralmat, melynek annyi drága magyar élet esett áldozatul, melynek követ­keztében annyira mélyebbre sülyedtünk a szó ciális nyomor, a súlyos jelen, a még mindig igen terhesnek Ígérkező jövő örvényébe. Ma még mindig a nép barátjának hirdethetik ma­gukat azok, akik csak átkot, csak szenvedést hoztak az ezerszer megtagadott és elárult ma­gyar népre, akiknek a nép nyomorának fenn­maradása üzleti érdek, akiknek csak annyi közük van a magyar néphez, hogy az megfe­lelő üzleti médiumnak bizonyult. Ma megtörténhetik Magyarországon, hogy a spanyolországi rémségek minden pokoli kép­zeletet felülmúlóan aljas pribékjei, mint valami keresztény újjászületés nemes bajnokai nyer­jenek ujsághasábokon hosszú időn át dicsére­tet és méltatást. Mintha nem a mi hátunkon hasított volna véres barázdát a Kun Béla, Szamueli Tibor fémjelezte neokrisztianizmus, mintha a Fery Oszkárok, a Návayak, a Hollá- nok és annyi sok más magyar sirja nem nyomorult elvetemültségüket hirdetné. Hát nem undorító perfidia-e, hogy azok, akik hangosan, vagy hallgatólag helyeselték a templomok le­rombolását, papok, apácák rettenetes kínok közt való halálragyötrését, azok az egyház védelmezőiként játszák ki magukat azok, akik halálra üldöztek' mindenkit, aki magyarnak merte vallani magát, azok most az alkotmány védelmezőinek cégére alatt akarják aljas játé kaikat tovább folytatni. Nem, tisztelt alkot- i mányvédő gyorsforralt ad hoc keresztények, ilyen könnyen nem megy a dolog. Eny- nyire mégsem feledékeny a magyar nemzet. Azaz, a feledékenységgel mégis csak baj van. A magyar sajnos, könnyen felejt és könnyen megbocsát. Ebben a feledékenységi és meg- bocsátási állapotában lassan elveszti józan tájékozódási képességét. Abban a dinamikai- lag hatalmas hang-és fogalomzavarban, ame­lyet mesterségesen idéznek elő és fokoznak szónoki emelvényről, újságok, folyóiratok, könyvek hasábjairól, amelynek szolgálatába ál­lítják — sokszor a szemfényvesztésig ügyes maszkirozással — a színpadot, a mozit, többé- kevésbbé érthető, hogy sokan elvesztik tájé­kozóképességüket és a felszínen jelentkező álszent hazug farizeizmus megtéveszti, sokszor a maga oldalára hangolja a jóhiszemű gya­nútlanokat. A nagytömegek kritikátlanságát meg éppen száz percentig kihasználják. Itt elég egy nehány lelkiismeretlen, felszínes jelszó, az indulatok felkavarására alkalmas hitvány frázis és a gyűlölet őket illető hínárját sike­rül azok felé ömleszteni, akik átkos szándé­kaikon átlátnak és gazságaikat keresztezni akarják és tudják is. Évtizedeken át azt taní­tották, hogy a vallás népbutitás, apapoknép- nyuzó sötétségterjesztők, és most van nemerköl­csi — mert hisz az nem lehet — hanem er­kölcstelen bátorságuk, hogy mert érdekük úgy kívánja, papi talárba kapaszkodjanak. Minden eszközt felhasználnak szemrebbenés nélkül, nem feszélyezik őket múlt gazságaik, csak éppen elszámitották magukat abban, hogy Krisztus az Antikrisztus szövetségese lőhet, hogy a keresztény egyház legádázabb ellensége cinkostársává szegődjék. Nagyon érte­ttek a bódításhoz, de ez semmiféle agyafúrt rabulisztikával, de még csak terrorral sem fog sikerülni. Igái, hogy az ő sikerük titka nagyrészt a keresztény tömegek indoten^ja.b&n^köny­nyelmüsége, amely tömegek pillanatnyikénye- íemből, indolenciából sokszor könnyelműen szemethunynak olyan jelenségek felett, nem akarnak tudomásul venni olyan jelenségeket, melyek könnyen válhatnak a maguk és utó­daik életének nyomorba, siralomba, gyászba- boritóivá. Különösen pedig nem akarnak áldo­zatosan munkálkodni ezeknek a különben biztosan bekövetkezendő borzalmaknak elhá­rításán, nem akarják a nemzet egységének minden erő megfeszítésével való széttéphetet- ien összeforrasztását. Ó, balgatagok és kicsiny hitüek, akik nem tudják meglátni, nem tudják, vagy nem akarják elhinni, hogy a hazugság, a gazság napja leáldozóban van, hogy az igazságot sem hazugság —, sem vértengerbe fojtani nem lehet. Bizonyos az, hogy a magyar nemzet boldogulásának útja a századok folya­»IBJi IIHWim IN ill IIIIH U WWIIIII i Éli HTHIflWlirf TI ¥111 HŰIT A nemzeti jövő építésének kezdete és alapja a gyermek egészségének, szociális lé­tének kellő biztosítása. Kétségbeejtően szo­morú az a pusztítás, amit a halál az ember­zsengék kertjében végez. A statisztika idevo- natkozólag szomorúbb lajstrom a háborús veszteséglistánál. Eddig — különösen a sokat visszasírt boldog háború előtti időben is — nem történt, vagy nem eléggé történt meg mind az, aminek meg kellett volna történni és ami megtörténhetett volna. Itt-ott külföldi példák másolása esetenként, szinte alkalomszerüleg ta­pasztalható volt és tagadhatatlan, hogy pl. az állami gyermekvédelem, a gyermekvédő liga bizonyos irányban elsőrangú működést fejtett ki, de nem volt meg az egész óriási fontos- I ságu kérdést egységesen átfogó koncepció. Talán éppen ezért a kiindulási pont sem volt helyes. Ma már hál’ Istennek, ott tartunk, hogy a Nemzeti Egység kormányának reszortmi- niszteriumában egységesen látják az egész kérdéskomplexumot és iparkodnak egy olyan adminisztratív apparátust beállítani, amely egyrészt országos viszonylatban, más­részt ennek keretein belül vidéki közigazga tási gócpontok területeire vonatkozóan is az egységes irányítású, a célnak legjobban meg­felelő gyermekvédelmi munka intézményes megvalósítását lehetővé teszi. Legközelebb Békés vármegyét illetően történtek és történni fognak ezen a téren ör­vendetes intézkedések. A múlt hét folyamán Petrányi Győző dr., egyetemi magántanár a tuberkulózisügyek országos szervezője, végigjárta az egész vár­megyét és a már meglévő közegészségügyi berendezkedéseket tanulmányozta és tájékozó­dott aziránt is, hogy miket kell még ezen a té­ren Békés megyében megvalósítani. A főis­pánnal és az alispánnal folytatott megbeszé­lések után dr. Rőthler István, m. kir. tiszti­főorvos és dr. Dobszay László, a gyulai m. kir. állami gyermekmenhelv igazgatója Budapes- 1 Gyulán az utóbbi időben az élövizcsa- torna mentén a Bodoki-majortól kezdődően egész a Weszely hídig terjedő szakaszon fek­vő szántók tulajdonosai, a kis- és törpebir­tokosok üiind jobban és jobban bele feküd­tek az öntözés intenzív kiterjesztésének, úgy hogy annak »ár igen szép eredményei is yan­inán sohasem volt és most sincs rózsalevelek­kel telehintve. Köves, tövisses, vérrelöntözöt- utra indul az, aki a magyar jövendő szebbé- tétele munkásainak csapatához szegődik. A most vállalt fáradalmak, esetleg szenvedé­sek a jövő örök kárhozatának megváltása. Ez pedig kötelez mindenkit, aki számottart arra, hogy ez a föld életét, boldogulását biztosítsa. Aki erre nem hajlandó, azt kiközösíti, mert ki kell közösítse magából a magyar közösség, mert az egyoldalú előnynyerés korszaka lejárt. Ma azoké kell legyen a nagyobb darab ke nyer, akik ezt kiérdemelték. Kiérdemelték pe­dig vérük, életük áldozásával a harcterek in- fernojában, vagy kiérdemlik ma makulátlan áldozatos életükkel. Ezt pedig jó lesz minden­kinek egyszersmindenkorra tudomásul venni. ten, a belügyminisztérium közegészségügyi osztályában az illetékes tényezőkkel megtár­gyalták a Gyulán felállítandó általános egész­ségvédelmi központ létesítését és ezzel kap­csolatosan az egész vármegyére kiterjedő tu­berkulózis elleni küzdelem útjait, valamint az óvódás és iskolás gyermekvédelmi munka módozatait. Idevonatkozó tervezetüket dr. Rőthler István, dr. Dobszay László bemutatták és a minisztériumban a tervezetekhez elvileg hozzá­járultak. E tervezet szerint az intézményes egész­ségvédelmi munka gócpontjában a mozgó egészségügyi autó áll. Az irányitó központ a gyulai állami gyermekmenhely épületében nyer elhelyezést. A minisztériumban Ígéretet tettek, hogy ebben a központban két szakor­vost fognak alkalmazni : egy tüdőspecialista röntgenologust és egy gyermekszakorvost. A vidék egészségügyi gondozása, ahol ilyenek vannak, az egészségházak, kórházak utján történik, máshelyeken, igy különösen a tanyák világában a mozgó ambulanciás autó fogja ezt rendkívül nagy fontosságú hiva­tást teljesíteni, ha — meglesz. Itt is t. i., mint annyi más nagyjelentő­ségű intézmény megvalósításánál ott áll a szinte legyőzhetetlen akadály : a pénzhiány. Bár talán lehetne módját találni a segí­tésnek. Érdekes az, hogy a mozgó ambulan­cia gondolatát vármegyénk közegészségügyi intézői vetették fel és — Csongrád vármegye már megvalósította. Pedig ott is nagy a pénz­hiány, hanem a kérdés fontosságának hatása alatt megmozdult a nemesérzésü emberek szive és földbirtokosok adták össze az autó beszerzésére és felszerelésére szükséges ösz- szeget. Úgy érezzük, hogy Békés vármegyé­ben is megoldható volna igy a kérdés és hisz- szük, hogy meg is oldódik. Bizonyos, hogy szebb szociális cselekedet kevés volna, mint ennek az ügynek megvalósításhoz segítése. nak. A múlt hét vége felé ugyanis megin­dult az első kísérlet az uborkaexport terén. Két vágón uborkát vittünk már ki Gyu­láról Becsbe. Az anyagi eredmény kielégítet­te a gazdákat és nem lehetetlen, hogy a kö­zeljövőben már az osztrák és német piaco­kon is márka lesz a gyulai uborka. De a Az elmúlt héten két vágón uborkát szállítottak Bécsbe az öntözőgazdák Nagyjelentőségű egészségvédelmi intézmény létesül Gyulán

Next

/
Thumbnails
Contents