Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-07-01 / 145. szám

Gyiila, 1937. filling I csütörtök

LXIX. évfolyam 145. szám.

Szerkesztőségi, és kitcdőhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32.

Politikai napilap

Főszerkesztő;

DOBAY FERENC

f

Előfizetés egy .hóra helyben

1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Antiszemitizmus —

antikrisztianizmns

A közvéleménybe újabban bedobott állítás, bogy a magyar jobboldal a feudalizmus védelmében tökeellenes demagógiát folytat. A nagytőke oknélkül való és végeredményben helytelen folyto nos támadásával el akarják terelni a közfigyelmet és át akarják hárítani az ódiumot a nagybirtokos osztály bűneiről és mulasztásairól, melyek ered- ményeképen a földművelő zsellérnép, az agrárproletariátus olyan rettentő nyomorban sínylődik. Ugyanilyen inszinuacióvai élnek nyíltan, vagy a sorok között a mai kormányzattal szemben is és ennek szóval, írásban, mindig és mindenütt hangot adnak, sőt, hogy a jói hangszerelt zenekarból egy árnyalat se hiányozzék, legutóbb a parlamentben kértek védelmet a féktelen demagógiával szemben a nagytőke részére. Ez a sajtócikk- és szónoklat- zuhatag könnyen megtévesztheti a közéleti jelenségek jóhiszemű, tárgyilagosságra törekvő szem lélőit is.

Ha azonban alaposan viszgálat alá vesszük ezeket a panaszokat, rájövünk, hogy ez az ügyes rabulisztikával megindított közvéleményalakitási törekvés éppen a nagytőke érdekében teszi azt, amivel a jobboldalt vádolja.

Számtalanszor hangoztatott igazság az. hogy a gazdasági javak termelésében a munka legalább is ugyanolyan rangú tényező, mint a töke. Bizonyos az is, hogy ennek a rangsorozásnak a gyakorlati következményei a munkásság javára nem érvényesülnek. Ma még mindig a tőke jövedelmezősége, a profit minél magasabb százalékszáma a döntő. Ha ezt a növekvő tendencióju profitarány- számot a kockázat fokozott volta indokolná, akkor legalább magyarázni lehetne ezt a szociális irányzatot, ha menteni nem is.

De ez a helyzet nem áll fenn Ma azt látjuk, hegy a munkabérek kicsik, a termelő a nyersanyagáért alig kap valamit és a gyáripari termékek mégis aránytalanul drágák. Az agrárolló még mindig meglehetősen nyitott. A töke ma visszahúzódó politikát folytat: egyszer futja meg azt a kört, amit az előtt évente legalább háromszor tett meg. Erről már szóltunk ezeken a hasábokon. Ez azt jelenti, hogy 3 és fél milliárd pengő fordul meg évente kereskedőink, iparosaink, termelőink kezén, a háromszoros tiz és félmilliárd helyett. Ha pedig az egyszeri körforgás alapján sajtoljuk ki ugyanazt a hozadékot a töke részére, amit a háromszori alapján kellene csak elérni, azt csak úgy tehetjük, ha a termelési költségek csökkentése mellett az értékesítési maximum elérését for- szirozzuk. Ez magyarul azt jelenti, hogy a munkabéreket, a nyers termények árát le kell szorítani, a lehető, sőt már majdnem lehetetlen szintre, a produktumok árát minél magasabbra emelni.

Mindez munkanélküliséget, nyomort, csökkent fogyasztási képességet, ennek folytán üzemredukciót és végeredményben újabb drágulást idéz elő. Hogy pedig a kereslet és a tisztességes konkurencia se tehessék kétségessé a föltétlenül bekivánt profitot, arról gondoskodnak a kartelek. A Magyarországon működő 400 kartel eddig még egyáltalában nem biztosított fokozottabb termelési lendületet és nem csökkentette soha a termények árait, sőt a csökkenteni akarók tönkretételét sok esetben igen hathatósan munkálta. Ez nem demagógia, mégcsak nem is antiszemitizmus.

Igaz, Magyarországon sok tekintetben egészségtelen a birtokmegoszlás; igaz az is, hogy az agrárproletárok helyzete különösen az utóbbi kri- zises években sivár volt. Azt sem lehet letagadni, hogy voltak és vannak ma is szívtelen földesurak és bérlök. Ezen a téren azonban már törvények születtek. A hitbizományi törvény és a telepítési törvény már módot ad a kormánynak arra, hogy a kirívó bajokon legalább segítsen.

Távol áll tölünk a káros feudalizmus védelme, ahol arra ok van, támadjuk és orvoslást követelünk, Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a kapitalizmus lelketlen profitéhsége tabu, azt bírálni nem szabad, mert az lázi tás, vagy antiszemitizmus. Állítjuk, hogy nem vagyunk antiszemiták, mert az önmagáért való antiszemitizmus oktalan negatívum. Ha azonban a nagy töke rideg anti- szeciaüzmusát ostorozva tulnyomórészben nem keresztényeket érintünk kellemetlenül s hogy igy szemitatömegekkel kerülünk szembe dolgozó milliókért folytatott önzetlen harcunkban, annak okai nem vagyunk és ez a körülmény nem lehet számunkra ok arra, megszűnjünk követelni a munka egyenjogosultságának elismerését az azt elismerni nem akaró tőkéstársadalommal szemben, legyenek azok a tőkések bármilyen fajhoz tartozók. A verejtékező munkásság kiuzsorázásából vagyont gyűjteni senkinek sincs joga. Erős, életképes, jövőt építeni tudó magyar nemzetet akarunk. Aki a nemzet zömének, a munkás magyar népnek megerősödését nem segíti elő, az ellensége a nemzetnek és azzal, mint olyannal kell számolni.

A fentmondottakat nem lehet az antiszemitizmus vádjával kivédeni. Sokkal inkább, sőt egész joggal antikrisztianizmusról beszélhetnek a gyárak munkásezrei, általában a kétkezük munkájából élő milliók. Ha. viszont a kormány az illegitim kereskedelem piócaszivói elől a szövetkezetek, az egy kéz utján veszi el a kizsákmányolási lehetőséget, azt lehet parancsuralmi törekvésnek elnevezni, de az nem változtat az intézkedés helyességén, legfeljebb még azt lehetne hozzátenni: debuisset priden, előbb kellett volna.

Van egy egészen biztos módszer, mellyel minden valód', vagy véltjantiszemitizmus egyszer s minEmlékezetes még, hogy 1935. évben Gyula I város képviselőtestületének egyik közgyűlésén dr. Schriftart Ferenc és Willi János indítványt ! terjesztettek elő, mely szerint a város gazdasága szüntettessék meg és az igy felszabaduló földet bocsássa a város telepítési célokra rendelkezésre. Annakidején a képviselő testület az indítványt tevőket kivéve egyhangúlag napirendre tért az indítvány felett. Az indítványtevők a vármegyei törvényhatóság, majd a belügyminiszter döntéséig vitték indítványukat, ki azt most már véglegesen elutasította, helyt adva a város indokolásának.

E szerin*, a házi gazdálkodásba vett földek telepítés céljaira több szempontból nem alkalmasak.

A város, mint szántóföldet 530 kisholdat müvei, ez a terület azonban három helyen szétosztva fekszik a határban, nevezetesen Fövenyesen, a Galbácsban és KispéleD. Fövenye- sen 400 holdból 50 hold városi legelő. így csak 350 hold jöhetne szóba, ha akadna vevő 175000 pengő vételárat lehetne elérni. Ez a szántó terület is cikk — cakkosan benyulik a legelőbe. így nem volna elkerülhető, hogy a legelő jószág a gazdák termésében kárt ne tegyen. De ezen a területen a város 23—25 éven át nagy beruházásokat végzett; épületeket épített, élő, holt felszerelést vásárolt, összesen mintegy 300 000 peri ■

Nyilvánosságra hozták Londonban és Budapesten az eredményét azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket dr. Fabinyi Tihamér périzügyminisz tér folytatott legutóbb külföldi hitelezőinkkel köl- csöneink egy részének rendezése érdekében. A magyar politikai és gazdasági élet nagy örömmel és megnyugvással veszi tudomásul a tár gyalások eredményéből, hogy a pénzügy mi cisz tér Londonban komoly és messze kiható pénzügyi sikereket ért el, mert olyan előnyöket és teherkönnyitéseket vivőit ki további kölcsönszol- gálatunk terén az ország számára, amelyek többi külföldi adósságaink rendezésére is előreláthatólag előnyösen fognak kihatni.

A pénzügyminiszternek sikerült ugyanis az

den korra megszüntethető. Tegyenek a nagytőke képviselői komoly, kötelező nyilatkozatot a kormánynak mondván :

Mi, a vagyonok urai, az anyagi eszközök teljhatalmú birtokosai látjuk azt a heroikus küzdelmet, amelyet a magyar királyi kormány úgy a külpolitikai kormány tény kedés, valamint a oelsö igazgatás terén folytat, látjuk azt a tengernyi szociális bajt és nyomort, melyben az ország népe fuldokol, ünnepélyesen ígérjük és fogadjuk, hogy ebből a küzdelemből mi is ki akarjuk venni áldozattól, kockázattól vissza nem riadó becsületességgel részünket. A mi kezünkben vannak az anyagi eszközök és mi azokat rendelkezésre bocsátjuk, hogy ebben a hazában, amely nekünk otthont! érvényesülési lehetőséget, vagyonszerzésre alkalmat biztosított, vagyonúnkat védte, jusson becsületesen megfizetett munka minden munkáskézbe, jusson elég kenyér minden szájba, legyen pezsdülő gazdasági élet és emberi sorsa minden embernek, Rendelkezésre bocsátjuk ezt az anyagi erőt anélkül, hogy ezzel a kormány főbbe akarnánk kerekedni, anélkül, hogy külföldi érdekeltségek bevonásával lehetetlenné tegyünk a tőke minden túlkapásával szemben való ellenintézkedést. Szeretjük ezt a hazát, őszintén, minden kockázatot vállalva akarjuk érdekeit szolgálni.

Tegyék meg ezt jó urak és állják mindvégig akkor megszűnik, sőt ki sem fejlődik a tökeellenes irányzat, addig azonban ne akarjanak az antiszemitizmus hangoztatásával a felelősség alól kibújni

1 gőt invesztált. Mindezt meg kellene semmisíteni illetve értékesíteni, ahogy lehet, mert ezek az’ épületek és felszerelés egy 350, illetve 400 holdas intenziven müveit gazdasághoz vannak méretezve, azoknak kis gazdák hasznát nem veszik, így a várost nagyobb károsodás érné, mint amennyit a föld vételára címén kaphatna. A városi gazdaság megszüntetese esetén a sertés és juhállományt is el kellene adni; mert csak a sajátmüvelésü gazdaságban termelt takarmány és egyéb termékekkel lehet azokat hasznothozóan tartani.

A város költségvetését is igen hátrányosan befolyásolná a város gazdaságának a megszüntetése. Az ápolda, a méntelep slb. fenntartása és az azok részére szükséges kerti és gazdasági termékek biztosítása is csak úgy lehetséges.

De különben is a házigazdálkodás bevezetését a város képviselőtestülete határozta el, annak ellenőrzésére bizottságot kreált, a bizottság a házi gazdálkodást állandóan ellenőrzi és azt kifogástalannak, jónak, tovább folytatandónak találja és a fejlesztését javasolja.

Önmagévalésa maga kiküldött bizottságával kerülne ellentétbe a képviselőtestület, ha a házigazdálkodás ellen határozna.

1930 évi fontsterling váitókölcsönünket hosszabb időre alacsonyabb, kamatozás mellett meghosz- szabbitani, az 1924. évi népszövetségi államkölcsön ügyében pedig valóságos konverziós megállapodást hozott létre számos lényeges könnyítést érve e'. Mind a két külföldi kölcsönünk ügyében létesített kedvező megállapodásnak az a nagy jelentősége, hogy újabb áldozatok vállalása nélkül igen számottevő előnyöket értünk el az adósságszolgálattal kapcsolatos teherkönnyitések terén és külföldi hitelezőink kifejezetten méltá nyolják azt a nagy erőfeszítést, amit az ország vállalt pénzügyi kötelezettségeinek becsületes teljesítése tekintetében végez. Ez olyan kedvező

A miniszter is a városi házigazdálkodás fenntartása mellett döntőit

A pénzügyminiszter nagy sikere Londonban