Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-01-19 / 14. szám
Politikai napilap Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon 32. Csekkszám 54092. Főszerkesztő; DOBAY FERENC t LX1X évfolyam 14. szám Kedd 1937 január 19 Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Elvi szempontok az egyházkerületi választásoknál Dr. Szentpéteri Kun Béla egyetemi professzor nyilatkozata (A „Békés“ munkatársától.) A Tiszántúli Református Egyházkerület lel- készi főjegyzői állásának betöltésével a baloldali sajtóorgánumok különféle beállításokban foglalkoznak. Szükségesnek tartottuk ezért, hogy a kérdés megvilágítása érdekében a legilletékesebb forrást tói kérjünk felvilágosítást s ezért kérdést intéztünk dr. Szentpéteri Kun Béla egyetemi tanárhoz, a tiszántúli egyházkerület régi és nagytekintélyű tágjához, az egyházjog tudós professzorához, aki a következő nyilatkozatban ismertette álláspontját : — Nem tartom helyesnek, hogy szigorúan egyházi ügy politikai lapban tárgya ltassék. — De mivel már több oldalról „nyilvánosság“ elé vitték ezt a szorosan egyház-igazgatási ügyet, részben téves kommentárokkal, csakugyan nem árt a jelöltek egyaránt tiszteletreméltó személyétől eltekintve, tisztán a választással kapcsolatban felmerülő elvi kérdéseket megvilágítani. — Köztudomású, hogy a szavazatadás az egyházközségek presbitériumainak feladata. Balgaság volna kétségbe vonni, hogy a lelkipásztor, a presbitérium elnöke természetszerűleg irányitó, vezető szerepre hivatott, de az is magától értetődő, hogy a presbitérium az elnökétől különböző álláspontot foglalhat el. Ez megtörtént mindenféle ügyben, választási ügyben is. Az egész presbiteriális szervezet hiábavaló volna, ha meg nem történhetne. Sőt, már azzal is alapjában tá- madtatnék meg, ha presztízs-kérdésnek tekintenék, hogy az elnök-lelkész véle ménye szükségképpen érvényesüljön. Éppea a mostani választásnál is a debreceni presbitérium nem arra szavazott, akit a presbitérium lelkészelnöke az egyházközségekhez küldött körlevélben ajánlott, de ezt ujjhuzásnak, vagy a lelkészelnök tekintélye aláásásának senki sem tekinti, nem is tekintheti. — Az egyházi törvény (I. te. 89. §.) szerint érvényteleníteni kell az olyan szavazatot, amelyet valamely presbitérium korteskedés, erőszak, fenyegetés hatása alatt adott. Természetesen meg kell jelölni és bizonyítani azokat a tényeket, amelyekből a korteskedés, erőszak, vagy fenyegetés áll. Az ilyen okból beadott felebbezés felett magának az egyháznak illetékes szerve (egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlés) dönt. — Kimondja azonban az egyházi törvény azt is, hogy: „törvényellenes befolyásnak nem tekinthető az egyházmegye és az egyházkerület elnökei és más tisztviselői részéről annak a kifejezése, hogy a betöltésre váró tisztségnél kinek a személyét tartják legalkalmasabbnak“. Tehát a püspök, az egyházkerület főgondnoka, az egyházmegyék esperesei és gondnokai, az egyházmegyék lelkészi és világi ta- nácsbirái és jegyzői törvény szerint jogosultak arra, hogy a presbitériumoknak, illetőleg a presbitériumok tagjainak tudtára adják, hogy kinek a megválasztását tartják helyesnek. Ezt tehetik szóval, Írásban, telefonon vagy üzenet utján egyaránt. A paritásos berendezésből, amely szerint a magyar református egyházalkotmányban mindegyik lelkészi tisztségnek van világi párja, természetesen folyik, hogy egyházkormányzati ügyben a püspöknek nincs több joga, mint az egyházkerületi főgondnoknak, az esperesnek nincs több, mint az egyházmegyei gondnoknak. — Tehát, ha például a püspök él (amint szokott élni) ajánlási jogával világi tisztség betöltésénél, — az egyházkerületi főgondnok éppen úgy élhet ezzel a joggal lelkészi tisztség betöltésénél. Sőt annál könnyebben, mert a lelkészi tisztségnél csak négy—ötszáz lelkész közül kell válogatni, mig világi tisztségnél az egész ország minden választható férfi egyháztagját lehet mérlegelni. — Az egyház világi tisztségeire (helyes-e ez, vagy helytelen, lehet kérdéses, de tény) nagy előszeretettel választanak politikusokat s magasabbx’angu állami és egyéb közigazgatási tisztviselőket. Kétségkívül azzal az elgondolással, hogy ezeknek legkönnyebb a maguk külső tekintélyével az egyház ügyes-bajos dolgai elintézésében segítségül lenni. Debrecenben ősi szokás, hogy a polgármestert választják egyház- községi főgondnokká. Már most egészen különös és igazságtalan eljárás volna azt mondani, hogy az, akit az egyházközségek presbiteri- urnái valamely tisztség ráruházd- sával megtisztelnek, csak akkor egyházmegyei gondnok, vagy ta- nácsbiró, amikor valamit az egyház érdekében kieszközölni kell, — ellenben, mihelyt valamely ügyben a maga véleményét nyilvánítja, akkor már azonnal főispán, alispán, főszolgabíró, szóval „illetéktelenül beavatkozó közigazgatási hatóság.“ — Természetesen, ha az egyházzal egyébként mit sem törődő, vagy éppen másvallásu, közigazgatási tisztviselő a maga hatalma mutogatására akar avatkozni az egyház ügyeibe, akár választásról, akár más ügyről van szó, ez megengedhetetlen és visszautasítható. Bizonyára nehézség nélkül el is hárítható. A példaképpen emlegetett eset szerintem hihetetlenül szomorú s nemcsak a közigazgatási tényezők rovására irható helyzet volna, ha ugyanis az egyház vezető tagjai előtt nagyobb tékintélye volna a másvallásu jegyzőnek, mint a saját lelkipásztorának. De a magunkválasztoíta egyházi tisztviselők közt nem disztingvál- hatunk úgy, hogy ez alispáa vagy szolgabiró, ennek nem szabad; amaz ellenben tanár, vagy ügyvéd, annak szabad. Az egyházi tisztség elnyerésénél és betöltésénél a polgári foglalkozás szerint nem lehet különbséget tenni. Az egyházmegyei gondnokalispán a tanácsbiró- főszolgabirónak, vagy a presbiter a községi bírónak épp úgy jogosult a maga jelöltjét ajánlani, mint a püspök az esperesnek, az esperes a lelkésznek, vagy presbiternek. Dr. Szentpéteri Kun Bélénak ez a nyilatkozata minden olyan tájékozatlan állításra pontos felvilágosítást és egyúttal cáfolatot is szolgáltat, melyek csak arra voltak jók, hogy illetéktelen egyének, az egyház életébe károsan és hozzá nem értve — beleszóljanak. Reméljük, hogy ez a tárgyilagos és alapos nyilatkozat elnémítja azokat a felelőtlen megnyilatkozásokat, amelyek a főjegyzői állás betöltésével kapcsolatban napvilágot láttak és el fognak némulni azok is, akik minden felelősség nélkül igyekeztek félrevezetni a közvéleményt és nem fogják ezt az egyház szempontjából is veszedelmes játékot tovább folytatni. A református egyházi alkotmány legel- hivatottabb magyarázójának és ismerőjének ez a nyilatkozata pontot kell, hogy tegyen a főjegyzői választás körül felkavart hozzászólások után. A református egyházkerület! fojegyzováiasszfüssul kapcsolatban az ellenzék hamis híreket terjeszt (.A „Békés“ munkatársától,) Néhány ellenzéki sajtóorgánumban célzatos beállítású cikkek jelennek meg a folyamatban lévő egyházkerüteti lelkészfőjegyző- választásról. Az egyik például ezt írja; „Darányi Kálmán miniszterelnök jetentés- tételre szólította fel Vay László főispánt, mert a közigazgatási hatóságok beavatkoznak az egyházkerületi főjegyző választásba.“ A hamis beállítású cikk az első pillantásra is arról tanúskodik, hogy hangulatkeltést óhajtanak csinálni. Hihetetlenül hangzik, hogy Darányi miniszter- elnök bárkit is fogadott volna az állítólagos panaszosok közül és hogy ennek nyomán báró Vay főispánt jelentéstételre szólította volna fel. Köztudomású ugyanis, hogy a miniszterelnök a karácsonyi ünnepek előtt külföldre utazott több hetes szabadságra és csak egy hete tért vissza Budapestre. Ebből folyólag hivatalos ténykedést sem fejtett ki és fogadásokat sem eszközölhetett. Ez az egyetlen adat is jellemzően világítja meg, hogy milyen tendenciózus félrevezetéssel dolgozik bizonyos esetekben az ellenzék. A református egyház e tisztségének betöltése kapcsán — állítólag — Békésmegye területéről is kiinduló körlevelek tehát nem okvetlenül szolgálják azt a célt, ami valószínűleg jóhiszsmüleg szeretnének szolgálni.
