Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-06-05 / 124. szám

föyula, »837. jnnios 5 szombat LXIX. évfolyam 124. szám. BEKKS Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy .Íróra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOSSAY FERENC t Egyes szám ára 8 fillér Befejeződött a költségvetési) megkezdődött a megajánlás! vita a képviselőházban Le a gyujtogatófekal! A jog fogalmát általában két irányban szo­kás meghatározni. Alanyi értelemben a jog a cse­lekvés lehetősége, tárgyi értelemben viszont a cselekvés mikéntjének szabályozása. Régóta tisz tában vagyunk azzal, hogy a marxi evangélium utjáu üdvözölni, illetve üdvözíteni kívánók mindig idegenkedve fordultak el a jognak tárgyi értelmé­ben vett velük szemben való alkalmazásától, an­nál inkább fölcsaptak jogvédőnek, valahányszor az ö cselekvési lehetőségeik féktelen kiterjesztéséről volt szó. Meg is tudjuk ezt érteni. Hiszen a bün­tető törvénykönyv paragrafusai mindig ellenszen­vesek a büntevőknek, s természetesen a becsüle­tesen, tisztességes eletet élő polgárok a társadalmi élet zavartalan menetenek elengedhetetlen bizto sitékát látják benne. • A magyar alkotmány védelmének, a sajtó- és gondolatszabadságért való küzdelemnek mond­ják azt az intenzív jajongást, amelyet ma a Nép­szava és a rokon hangolás u sajtóorgánumok a kor­mánynak ama tervével szemben kifejtenek, hogy lehetetlenné kívánja tenni az ország bel- es kül­politikai életének felelőtlen és lelkiismeretlen ve­szélyeztetését. Ha a társadalom joggal reagál bün­tetéssel minden olyan magatartásra, amely az egyén testi, szellemi és vagyonjogi érdekeit a legcsekélyebb mértékben is veszélyezteti, mennyi­vel fokozottabb kötelessége, ha kell a legszi­gorúbb eszközökkel is védelmére kelni a nép­milliók, az egész nemzet veszélyeztetett érdekeinek. A rémbirterjesztők, a hamis hírek hordozói sokszor nagyobb' csapást jelentenek ennek az annyi nehézséggel küzdő országnak, mint annak­idején az azóta már megfékezett járványok pusz­títása jelentett Ha a kormány felelős az ország- belső rendjének, a gazdasági élet zavastaian mene­tének biztosításáért, mennyivel fokozottabb a fe­lelősség a nemzetközi megl petések mai korsza­kában, az ország külpolitikai érdekeinek minden te­kintetben és föltétlenül való megóvásáéért. Akik ezt belátni nem akarják, vagy nem tudják, azok­nak lehetetlenné k. 11 tenni, hogy a sajtó utján végezhessék tudatlanságuk következtében vagy cél­zatosan előidézett romboló munkáikat. Hatalmas és áldott teremtő tényező a tűz, de őrültek és gonosztevők kezében a legborzalmasabb pusztítás eleme. Csak természetes, hogy az állam és a kor- máuyhatalom védekezik a gyújtogatok ellen. Szent és magasztos valami a gondolat- és sajtószabadság, de a tüzgyujtogatóknál is nagyobb gonosztevők, \ akik visszaélnek vele. Nincs okuk félni a készülő törvényes rendelkezéstől azoknak, akik becsülete­sen és őszinte jószándékkal kívánják szolgálni nem­zetük és hazájuk érdekét. Annak meghatározását pedig, hogy belpolitikai és külpolitikai kérdések­ben mi az "a határ, ameddig az esetleg jogos kri­tika terén is el lehet menni, a magunk részéről teljes megnyugvással tesszük le a független ma gyár bíróság kezébe. Sokkal nagyobb megnyug vással, mintha ezt a Népszava és egyéb mentali­tású sajtótermékek cikkírói belátására, illetve me­részségére kellene bizni. Végre tudomásul kell vennie már mindenki­nek, hogy a sajtógyujtogatások kora végétért. Vé­gétért az a kor, amikor az újságokban őszirózsás forradalmat és 126 napos vörös nemzetgyilkolást lehetett elöKésziteui. Vegyék már tudomásul azok, akik erre oly nehezen hajlamosak, hogy a magyar nemzeti társadalom a maga egészéten nemcsak támogatja a kormányt abban a törekvésében, hogy a bűnös lélekrombolást és gyújtogatást meg­akadályozza, de egyenesen el is várja, hogy min­den olyan ténykedést lehetetlenné tegyen, amely alaptatan, célzatos hamis hírek és rágalmak terjesztésével a társadalom és az ország rendjét bármilyen irányban is veszélyezteti. Az alkotmány szent dolog, az egész ma­gyar nemzetnek féltve őrzött drága kincse, amely azonban semmi esetre sem lehet takarója bűnös üzelmeknek. Az alkotmány nemcsak jogokat ad, de a kötelességteljesitést is biztosítja. Véd minden védelemre érdemest, de lesújt mindenkire, aki az alkotmány szent nevében akarja gonosztetteit elkövetni. Ezt tessék tudomásul venni. Szerdán a Ház befejezte a költségvetési vi­tát, amelynek során többek között felszólalt Ká­rolyi Viktor gróf, aki kérte a minisztert, legyen gondja rá, hogy a gyári nagyipar részéről megszűnjék az az állapot, hogy „ezek az urak a józan ész és az erkölcs ellenére és a köz ká­rára olyan összegeket tesznek zsebre, amelyből százezreket lehetne meg segíteni és milliók könnyét felszáritani.“ Majd a megajánlása vita során Eckhardt Ti­bor mond általános helyesléssel kisért külpolitikai beszédet. Hangoztatta, hogy Kánya Kálmán külügyminisster költségvetési beszédét teljes egé­szében és árnyalataiban is ma­gáévá teszi. Magyarország békepolitikája úgy szándékaiban, mint eszközeiben békés. A békeszerződések nem épültek fei igazságos alapokon. A rosszul elrendezett Európában a legrosz- szabbul a magyar kérdést oldották meg. A trianoni helyzetet Magyarország mint saját sorsának vég­leges elintézését semmi körülmények között el nem fogadja. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Ami a magyar békepolitika eszközeit illeti, Eckhardt kijelentette, hogy a legteljesebb mérték­ben helyesli a mindenkori magyar kormányok álláspontját, amely szerint kerülni kell a szövet­ségeket és a baráti szerződések rendszerét kell kiépíteni. A magyar külpolitikának jól bevált alapja a római paktum, amely a baráti szerződés és nem a katonai szövetség formáját választotta és amely nyitva áll a további békés fejlődés számára. A magyar középeurópai politikának nélkü­lözhetetlen alapeleme a Németbirodalommal való együttműködés. Rendkívül téved az, aki azt hiszi, hogy Magyarország viszonya a Némethirodalom felé megromlott volna. A jó viszony változatlan és még jobban ki­építhető lesz a jövőben. Amig azonban a hivatalos Magyarország és a hivatalos Német Birodalom kö­zött a viszony zavartalanul jó, addig — jórészt felelőtlen elemek részéröl — mindkét oldalon tör­Minden év juníus elsején az ország minden nagyobb helyén, városokban és községekben meg­jelennek az utcán az Arány Jánosok, fíerczeg Fe- rencak. Móra Ferencek, Mécs Lászlók, Harsányi Zsoltok, Pékár Gyulák, Csathó Kálmánok, So- mogyvári Gyulák, Tamásik és Gulácsi Irén dísze­sebbnél, díszesebb és drágábbnát-drágább kötések­ben és kiállításban a tudásuk legjavát adva az olvasóközönség elé. Itt csak egy a baj, hogy a színes külső drága és a fo­gy asztöközönségnek a mai pénz­szűke világban nem igen telik arra, hogy egg-egy remekbekö­tött értékes műért 5—6 pengőt adjon. Lehetővé kell tenni a jobb müveknek pen­gős árát és akkor lesz vásárlóközönség is. Gyulán a három nap alatt a Horváth-cég, aki igen ízléses magyar sátort épített erre az téntek olyan megnyilatkozások, amelyek kétség­telenül zavaróan hatnak erre a jóviszonyra. Eckhardt Tibor ezután a revízió kérdéséről a kisebbségek ügyéről és a Szent István birodal­máról táplált nézetek kérdéséről beszélt. A mai trianoni Magyarországot a magyar sors végleges megoldá­sának el nem fogadhatjuk. {Él­jenzés ás selyeslés.) Nem lehe­tünk barátai azoknak, akik eb­ben a kérdésben velünk ellenté­tes állapotot foglalnak el. A szentistváni gondolatról soha nem mon­dunk le. Ennek kultiválására a magyar nemzet megszerezte magának az elidegeníthetetlen jogot, faji. politikai és katonai eréjével, de ezenfelül geopolitikai helyzetével is‘ amely azt mutatja, hogy ellenünk vagy nélkülünk itt a Dnnameden- cében semmiféle végleges rendet csinálni nem lehet. Meg van győződve afelöl, hogy a magyar— lengyel barátság alapja a közős határ iránti ter­mészetes vágy, amely csak az Erdöskárpáiokon kép­zelhető el. Eckhardt ezután a Ház megbotránkozott köz­bekiáltásai közt vázolta azt a helyzetet, amelyben a magyar kisebbségek a határokon túl élnek. Hely­zetük — különösen Romániában — a tiirhetetlen- ségig romlott. A közeledési politika végső határát a megnemtámadási szerződések rendszerében látja. Magyarország baráti szerződései alapján ma már hatalmilag egyenrangú tényező a kisantanttal. (A diplomaták páholyában ekkor jelenik meg Hómau Bálint kultuszminiszter kíséretében Szvi- etoszlavszki Wojcieh lengyel közoktatásüg-yi mi­niszter Eckhardt megszakítja beszédét és meleg szavakkal üdvözli a lengyel minisztert. A Ház tagjai felállnak és a diplomaták páholya felé for­dulva tapssal és éljenzéssel üdvözli k a lengyel vendéget, aki feláll helyéről és meghajlással kö­szöni meg a meleg üdvözlést.) Eckhardt ezután kijelentette, hogy nem tar lehetségesnek baráti rendszert a Duna völgyében mindaddig, amig a trianoni szerződés területi ren­delkezései fennállanak. alkalomra, nem árult annyi pénzt, amelynek a haszna a sátorépités és üzembentartás költségeit fedezte volna. Az eladott könyvek száma neki ha­ladta meg a százat. Már jobb eredményről szá­molhat be a Scheibert-cég. Sátrat nem állított fel, csak az üzlet elé állított asztalon árulta a könyveket. Előadása szerint az idei eredménnyel meg van elégedve. Háromszáz könyv körül adott el. Tavaly sátrat állított fel és felét sem tudta eladni. A Dobay cég nem ment ki az utcára. A könyvforgalom közepesen jó volt. Hogy milyen könyvek is örvendettek a legnagyobb kelendőségnek ? Ebben mind a három cég egyet ért. Elsősorban vitéz Somoggváry Gyula »Vi­rágzik a mandula“ és Móra Fe­renc „Ének a búzamezőkről című könyvei érdekelték legin­kább a közönséget. A jobb könyvek olcsó sorozatát várja az olvasóközönség Gyulán Hóra és vitéz Somogyi könyvei az érdeklődés középpontjában

Next

/
Thumbnails
Contents