Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-06-04 / 123. szám

€ty«la, 1937. janins 4 péntek LXIX. évfolyam 123. szám, Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér 1 | JIIMiUS 4 1 Másnak egyszerű dátum, nekünk dies irae. A csonka határokon túl körülöttünk ujjongó öröm­nek arany betűk kel beirt emlékünnepe, nekünk a legsötétebb gyász reánkszakadásának rémnapja. Odaát kacaj harsan, nekünk minden okunk megvan könnyeink hullására. De mi nem sírunk; könnyeink már elapad­tak. Már megtanultunk némán szenvedni. De nem tanultunk meg és nem tanulunk meg soha feledni. A franciák Oambetta Leótól tanulták meg és követték azt a mondást, hogy „Sohase beszél jünk róla, de mindig gondoljunk rá!“ Blum Leo Franciaországa talán még emlékszik erre a mon­datra. Mi megtanultuk, élünk is vele. Körülöttünk a rablók riadt lelkiismerete a borzalmas fegyverek tömege mögé menekül; mi hallgatunk, várunk és nem feledünk. A győzelmi mámortól elkábult, hatalmak szét­darabolták ezt az ezeréves Isten-remeke országot, meggyalázták ezt az ősi, büszke fajt; mi hallgatunk és emlékezünk. A csonka testet kivül-belöl emésztő férgek tömege lepte el; mi nem jajdulunk fel; lerázzuk őket és nem feledünk. Nem feledünk, mert a feledés a rothasztó halál gyalázata volna. Nem feledünk, mert hiszünk, mert bízunk. Hiszünk az Igazság örök életében, bízunk az igazak feltámadásában. De ez a hitünk, ez a bizalmunk nem jelent fatalista ráhagyatkozást, nem jelent meghunyász­kodó belenyugvást a ránkerőszakolt sorsba. Nem beszélünk róla de minden sejtünk, minden ideg­szálunk, minden testi és lelki erőnk megfeszítésé­vel készülünk a nagy ünnepnapra. Készülünk, amikor kisgyermekeinkért dolgo­zunk. hogy életerős, értékes emberpéldányok legye­nek. Készülünk, amikor a testi és szellemi mun­kálkodás közben mindig a lehető legjobban ipar­kodunk hivatásunknak megfelelni. Készülünk, arai­kor földünket jobban műveljük, amikor felkutatunk minden lehetőséget arra, hogy szellemi, anyagi eredményünk nagyobb legyen. Készülünk, amikor az ámuló világnak megmutatjuk, hogy itt a Duna- Tisza völgyében kultúra, civilizáció van, hogy itt egy értékes nép hullatja vérét ezer éve kelet és nyugat hullámverésében. Készülünk, amikor gyer­mekeinket megtanítjuk imádkozni, fajtánkat szeretni, de megtanítjuk gyűlölni. Gyűlölni tanítjuk meg lelkünk magzatát, gyűlölni mindent, ami ellenünk tör, gyűlölni mindenkit, aki bitorolja azt. ami a mienk. Belevisszük az ártatlan szivekbe a mi szi­vünk kínzó pokoltüzét, de hallgatunk, nem beszé­lünk róla, de nem felejtünk, mindig rágondolunk. Hiszen eszünkbe jut, ha szél simítja homlo­kunk, hogy ez a szél onnan indult el, ahol ma nem magyar az ur. Eszünkbe jut, ha a gabonát szórjuk, hogy barázdánk azelőtt hosszabb volt. Eszünkbe jut, magános fát ha látunk, hogy ősi erdeinket rablók tarolják. Keserű lesz szánkban a falat, mert arra gondolunk, hogy saját sónkat rablóktól vesszük meg. A jegyesek csókjába fáj­dalom vegyül : a karikagyűrű aranya rablókat gazdagít." Sírkövünk márványa Erdély elorzását meséli, rabságról szólnak a Tisza, a Maros tutaj­rönkjei. Mindez eszünkbe jut. mindezt felejteni nem lehet. Mindez benne van egyetlen átkos szóban, hét komor betűben, abban, hogy T-r-i-á-n-o n. Mindez benne sir egy elátkozott napban: junius havának negyedik napjában. Méreg poha­runkban, tövis oldaluukban. Es mi nem beszélünk róla, hallgatunk, de mindig, az éjnek a napnak minden órájában rágondolunk. Ez a mi gondolatjárásunk szellemek, pusz­tító, romboló szellemek járása. Ha egyszer ezeknek a megbilincselt szelle- eknek lánca elszakad, ha egyszer rászabadul m ma a mi halotti torunkat ülők hadára, hogy fogja ez az alvilági hatalom elnémítani a maga- bizó kacajt, hogy fogja elsáppasztani a gőgös ar­cokat ! Hogy fognak sírni és jajgatni ők és mi kacagunk, mint ahogy ök kacagtak, amikor un sirtünk és jajgattunk. És hogy fog értéktelen nnggyá válni, sem­mivé foszlani a minket ma sorvasztó békeparancs és hogy felejtödik el a ma annyi könnyet, fáj­dalmat jelentő gyásznap : junius 4 ! Soha többé nem csökkentjük a tisztviselők fizetését) mondotta Fabinyi pénzügyminiszter nagy beszédében Megnyugtató érzés számomra, hogy sikerült a költségvetés összeállításával megtalálni a helyes kompromisszumot az ország mai helyzete és a kormányra váró feladatok között. Ami a nyugdij- teher kérdését illeti, tudni keli azt, hogy 30—40 évvel ezelőtt az akkori Nagymagyarország rend­kívül nagy tisztviselöszapoi itást végzett és szám­tani bizonyság, hogy ennek a hatásai most és a következő években viselendő nyugdijteherben jut kifejezésre. Örvendetesen kitolódik az átlagos életkor is és ez is súlyosbítja a terheket és lényegesen meg­nehezítette a magyar pénzügyi helyzetet a trianoni nyugdijteher. Számolni kell a kapukon dörömbölő ifjúság elhelyezésének kérdésével is. Az nem áll, mintha a nyugdíjazás előtt tömegesen neveznének ki tisztviselőket, viszont ha ez előfordul, az az igazi nagy érdemek utolsó jutalmazása és a hábo ruban elmaradt kinevezések csekély pótlása. Mérsékelik a magántisztviselők különad óját A«, adókérdésekről szólva kijelentette a pénz­ügyminiszter, hogy hidátépités módjára az adó­rendszert. gén is át kell alakítani egyszerű, átte­kinthető, igazságos és arányos teherviselésre. A hídnak azonban az átalakítás ideje alatt is iárha tónak kell lennie, mert senkisem vállalhatja a fe­lelősséget a nemzet és a történelem előtt, hogy egyszerre egy ugrással egészen más adórendszerre térjünk át. Előre megyünk azáltal, hogy a magán- alkalmazottak különadóját mérsékeljük. Megtörtént a statisztikai adatgyűjtés, vala­mint az áprilisi és májusi bevételekről meg van a kellő kép és a mérséklés el fog menni egész a 600 pengős havi jövedelemig. (Általános helyeslés.) 300 pengőig elengedik a különadó háromötöd ré­szét, a második kategóriában 300—500 pengőig terjedő jövedelemnél kétötöd rész az engedmény, az 5—600 pengős jövedelmeknél pedig egyötöd részét engedik el a különadóknak. Igyekezni fog a kormány, hogy ez a ren­delkezés már julius 1-én életbelépjen. A második dolog a házadó egyik rendkívüli pótlékának, a 20 százalékos pótlékoknak a felére való leszállítása lesz, amely január 1-én lép életbe. A társulati adő reformja — Súlyt helyezek a társulati adó megre­formálására. Csak azt kérem, hogy ebben a vitában, amely a társulati adó körül folyik — és majd ugyanezt fogom kérni a szesz vitára nézve is — ne kelljen nekem a felperes és az alperes oldalán beleavatkoznom és azt szeretném, ha azt a konk­rét javaslatot fogadná« el, amelyet a kormány elő fog terjeszteni. A társulati adó reformjára nézve készen van az én tervezetem. Én megnégyszereztem Budapes­ten azt a személyzetet, amely a társulati adó ki­munkálásával foglalkozik. Egyes reformok már is néhány millióval emelni fogják ennek az adónak a jövedelmét. Változtatni kell azon, hogy egyes vállalatok csökkenthessék az adóalapot. A vállalatokat nem akarjuk kiirtani, a tökét sem akarjuk megfosztani attól, hogy dolgozzék, sőt a tőkét szaporítani akar­juk, de vannak vállalatok, amelyek — a mai jog­szabályok szerint jogosan — tízezreket visznek a külföldre, vagy százezer pengővel is csökken le­gálisan a jövedelem, amikor a finanszírozó pénzin­tézetnek rendkívül magas kamatokat fizetnek. Kiffistölik az adóeltitkolás legális fellegvárait — Itt vannak a korlátolt felelősségű társa­ságok. Ezek az adózás terén a legkorlátoltabb fe­lelősséget tanúsítják. Ezt nem tűrhetem tovább — mondotta emelt hangon a miniszter —, mert ezek az adóeltitkolásoknak legális fellegvárai és ezeket a fellegvárakat ki fogom füstölni. Nem akarok a tőkegyűjtés elé akadályt állítani, de ezt a kérdést gyökeres reformmal meg kell oldani és az volna a' kívánságom, hogy a 33-as bizottság megkérde­zése után julius l én életbe is lépjen ez a reform. — Á vidéki szegény lakosság szempontjából fontos az a rendelet, amely a hazai nyaraltatást is előmozdítja, hogy azok a falusi vendéglátók, akik egy szobájukat átalakítják és ott nyaralókat tartanak, az ebből származó bevételt nem lehet a házadó alapjául tekinteni. Ami az adóhátralék kérdését illeti, etekintet- ben legendák vannak forgalomba, ezzel szemben a valóság az, hogy nincs nagy hátralék és a kor­mány nem részesíti előnyben a nagy adózót a kisadózóval szemben. A telepítési törvénybe is belekerül, hogy illetéket és adót földben is lé lehet róni. Az adó­hátralékok több mint harmadrésze a házadóra esik, ezért indokolt tehát a bázadópótlékok csökkentése. Kimondtuk az egyszoba-konyhás nap- mos házak adómentességét és a hátralékok törlé­sét is. Ez 2,200,000 pengő helyett, mint ameny- nyire számítottunk. 5.800,000 pengőbe került, de hála Istennek, mert ez nagyobb eredményt jelent. Azokon a területeken, ahol legnagyobb az ínség, az adóhátralékokat gondosan meg kell nézni. Nyolc-tiz gócterülete van a mezőgazdasági mun­kanélküliségnek és azok megszüntetésére sokmilliós összegek vannak felvéve a beruházási programba. Fanatikusan hiszem, hogy ezzel igen nagy sikert fogunk elérni, még pedig az ország legfájóbb szo­ciális problémáinak megoldása terén. Az élesztőadó kérdése tekintetében megvizs­gáltattam a kérdést, de a helyzet az, hogy az élesz­tőkérdés sokkal nagyobb mértékben élesztette fel a kedélyeket, mint ahogy arra szükség lett volna. De különben is a kincstár itt a legnagyobb part­ner, amelynek elemi érdeke, hogy a vállalatok minél többet adózzanak. A kenyér árában pedig ez az elv tizezredrészbea sem érvényesül. A liszt- forgalmi adó kérdése a boletta-alap kérdésével kapcsolatban fog eldőlni. Soha többé neu csökkentjük a tisztviselők fizetését — A Nemzeti Bank rendkívül okos és ma­gas erkölcsi nívón álió vezetés alatt áll és ebben mindenki egyetért. A valutabüncselekmények ül­dözésénél a Nemzeti Bank a közérdeket nézi. A külföldi adósságokat a hitelezőkkel barátságosan kell rendezni Jószándékainkat és tisztességünket mindenütt elismerik. A költségvetést rugalmasan sikerült összeállítani és kijelentem, hogy soha többé nem nyúlunk olyan eszközökhöz — tiszt­viselői fizetések redukciója vagy az adóprés meg- csavarása —, mint amilyenekhez az akkori kor­mány öt vagy hat évvel ezelőtt nyúlt. Sajnos, a tisztviselőkérdés tekintetében azt nem tudom megváltoztatni, hogy a meglévő re­dukciókat, amelyek 93 pengőnél is többet tesznek ki, megszüntessük. Lineáris emelésről nem lehet szó és csak a családi viszonyok figyelembevételé­vel történhetik a fizetésemelés, amint ahhoz az első szerény kezdeményező lépést megtette a kor­mány a többgyermekes családok családi pótléká­nak az emelésével. Még az idén a Ház elé kerül a szesztörvény — A szeszkérdés harcának tüzében nem akarok szeszt tölteni. A kormány elfogadta gróf

Next

/
Thumbnails
Contents