Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-29 / 118. szám
üyula, 1937. május 29 szombat LX1X. évfolyam US. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal 9iyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy .hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Elindult, sőt megérkezett a vonat Már német földön dolgoznak azok a magyar munkások, akik oda szerződtek mezőgazdasági munkára. Itthon pedig Íródnak a búcsúztatók a különböző szinezödésü orgáuumok hasábjain. Arra balfelé nagyon, nagyon fájlalják az elindult vonatokat. Féltik a munkásságot, mert mint a Népszava Írja, se szalonnát, se zsírt nem kapnak es azt a munkabérből kell megvásárolni. Ugy-e, felháborító ? A baj csak éppen az, hogy a munkások igen is kapnak szalonnát is zsirozót is. Azután még a számadatokkal sincs valami rendben, mert hát semmiféle aritmetikai kfcske- bukával nem tudjuk elérni, hogy ]500=15000. Igaz, bogy csak tízszeres a tóditás, mert valóságban csak 1500 körül van a vándonaunkára szerződtetett munkások száma, de azért talán ennyire még sem szentesíti a cél az eszközt. Igaz ugyan, hogy ez a vándormunkára külföldre szerződtetés nem uj dolog, csakhogy anno dacumal nem a német harmadik birodalomba mentek a magyar proletárok, sőt.. . Ejnye jó urak. mégis csak nagy darab látszik abból a lólábból. Azt is megírja a nevezett orgánum: hogy a kormány bizonyára nem gondolt arra, hogy a kiengedett munkások emberséges munkafeltételek alapján szerződjenek és azt sem kötötték ki, hogy legalább olyan feltételek mellett dolgozzanak, mint a német mezőgazdasági munkások. Hát itt is baj van az igazság körül. Van ugyanis minderről intézkedés. A németek pedig csak azzal a fenntartással élnek, hogy a vándor- munkások keresete ne haladja túl a bér szülött munkásságét. Ne sirassák az elment munkásokat: vissza térnek azok. Hoznak egy kis pénzt is magukkal. Látnak, tapasztalnak. A németországi munkásviszonyokat megismerő munkások semmiesetre sem lesznek hajlandók majd elfogadni valóságnak mindazt a rágalmat, hazugságot, amivel a német rendszert és országot elárasztják. Látni fogják, hogy a munkásság boldogulásának nem elengedhetetlen előfeltétele az Isten, a haza és a család megtagadása, de még az osztálygyülöleí sem. Megtanulják azt, hogy egy nemzet fiai csak akkor biztosítják a maguk és hozzátartozójuk szebb és jobb életét, ha a nemzeti társadalom különböző rétegeit az egymást megbecsülő szeretet kapcsolja egybe. Igaz, fájdalmas kényszerűség az, hogy munkásságunk egy részének idegenben kell kenyeret keresnie, de még sem olyan nagy katasztrófa és nem róható a mai kormányzat rovására. Eckhardt Tibor, aki pedig igazán nem szokott a kormánynak bókokat mondani, utóbb Gyulán ismerte el a mai kormány jószándékait, megállapítva, hogy a jószándékok gátjaként a kormány terhes társadalmi és gazdasági örökséget vett át elődeitől. Ez a kormány nem a vonatkerekek dübörgéséből eszmélt rá a földreform szükségességére, hanem annak a fokozatos fejlődés alapján leendő keresztülvitelét már törvényben lefektette és a gyakorlatban meg is kezdette, mielőtt a munkásvonatok elindultak volna. Azonban, ha nem is a vonatkattogásból, hanem a luxusautók puffogó zajából azt is meghallhatta mindenki, hogy önző kapitalizmus, munkáskiuzsorázás, liberális gazdasági rendszer. Ezek a mi életünknek rettenetes vámszedöi, sokszor beteg kinövései, de ezekről persze hallgat a baloldali krónika. Pedig, ha az igazságos és becsületes földreform mellett, a mammutvagyonok és jövedelmek igazságos és becsületes reformja is bekövetkeznék, semmiesetre sem volna szükség a munkásokat idegenbe szállító vonatokra. Nem a munkásokért történik e nagy sirás, hanem azért, mert Németországba mentek és onnan hazakerülve talán még el is találják itthon mondani, amit. láttak, tanultak és a,tisztánlátás mételyét fogják esetleg veszedelmes ragályként terjeszteni. Pedig hát ez szörnyű baj, nemdebár ? Hát bajnak baj, de szerencsére nem a magyarságnak. Azt pedig tessék már nyíltan is leszögezni, hogy a most annyira gáncsolt kiutazása a munkásságnak nem a baloldalhoz annyira közelfekvö liberális gazdasági rendszer eredményezte kivánA magyar faj élniakarásának és a mai nagyon összezsugorodott lehetőségek mellett is alkotni tudásának nagyszerű bizonyítéka volt a május 27-én dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán jelenlétében megtartott Köröstarcsai Délután. Köröstarcsa ősi magyar falu, a legközelebbi vasúti állomástól 9 km.-re van. Lakossága mindössze 6000 körül van és a község rendezett, szép. járdával ellátott település. Tizennégy katasztrális holdon elterülő Petneházy-emlékkastélyban gyönyörű fenyők és az alföldön ritkán lálható egyéb díszfák zöldéinek, üde pázsitszöriyegek színes virágágyak, jól gondozott utak teszik kellemessé az ott tartózkodást. Valóságos kis liget ez, melyre méltán lehetne büszke bármelyik nagy városunk. A falu ünneplőben van Az utcákra nemcsak a helybeliek apraja nagyja vonult ki, hanem ellepik a szomszédos községekből: Hezőberényböl, Békésről, Körösladányból átjött vendégek tömegei is. Jókedv, öröm várakozás mindenfelé. Délután négy órakor a levente zenekar hangjai mellett érkezik meg a főispán autója. Dr. Marsall Ferenc járási főszolgabíró a községi elöljáróság élén fogadta és üdvözölte a gépkocsiból kiszálló főispánt, Majd bement a főispán a községházára, ahol elbeszélgetett a fogadására egybe- gyült társadalmi vezetötényezökkel. Ezután végignézte a főispán a kiállítási termeket és nagy örömmel gyönyörködött az elébe táruló háziipari és kézműipari produktumokban, valamint a tárcsái ásatások kiállított legfontosabb leleteiben. Ezek a leletek beszédes bizonyítékai annak az ősi kultúrának, amely a múlt messzi századaiban is már virágzott ezen a helyen ... A kiállítási helyiségeket elhagyva a Petne- házy-parkban tettek a főispán az egybegyűltek körsétát. A park egyik része a háborúban elesett hösök emlékének vau szentelve. Mindenegyes elesett hős emlékét egy fa őrzi itt. Amikor a főispán és a kíséretében levők ideértek a köröstarcsai leventezenekar a Nemzeti Hiszekegyet kezdte játszani és a megjelentek néma tiszteletadással áldoztak a hősök emlékének. Az emiékkert szélén pódiumot állítottak fel, ahol helyivonatkozásu verseket, énekeket adtak elő iskolás gyermekek és felnőttek. Iskolai énekGyula város képviselőtestületének közgyűlése, mint annak idején beszámoltunk róla, a diáknyaraltató mellett az OTI nya- raltatás céljaira is átengedett a városerdőben megfelelő területet. Dr. Fábry Ferenc, a gyulai kerületi pénztár vezetője, a napokban Budapesten jelentést tett a város ajánlatáról az OTI országos központi igazgatóságának. Az országos igazgatóság nagy örömmel és elismeréssel fogadta a városnak nagy megértéséről tanúskodó áldozatkészségét. Dr. Kovrig Béla igazgató kijelentette, hogy a maga részéről mindent el fog követni, hogy • a szép terv minél hamarabb teljesedésbe menjen. és a nyaralótelep megépüljön. dorlás, hanem ezek a munkások hazatérnek, pénzt hoznak és visznek bele a gazdasági vérkeringésbe, a munkáskinálat csökkenésével feljavítják a hazai munkabéreket és a hazatérők értékes, szélesebb látkörii tagjai lesznek a magyar munkástársadalomnak. Vagy talán éppen ez a baj ? karok, ügyesen betanított táncok, szavalókórus töltötték ki a szabadtéri műsort, Takács József, köröstarcsai községi főjegyző ügyes, talpraesett, szellemes megnyitó beszéde vezette be a műsort, melyben üdvözletei és köszönetét mondott a közönségnek, elsősorban a főispánnak a megjelenésért. A főispán a szabadtéri előadás befejeztével távozott, egyéb irányú elfoglaltsága a székvárosba szólította, bár szemmel láthatólag jól érezte magát és örömmel látta vármegyéje egyik községének ilyen szép és nagyjelentőségű megmozdulását. A főispán távozása után tovább folyt az ünnep. Az ünnepi lakoma utolérhetetlen mesterének bizonyult Puskás László bátyánk, aki olyan halpaprikást rendezett a szabadkonyhán, hogy annak ize még sokáig megmarad a jóétvággyal lakomározók emlékében. A szabadkonyha még egyéb Ínycsiklandó eledelekkel is csábított : zsi- ványpecsenye, betyárosan elkészített bográcsgulyás csábították a szép számmal jelentkezőket. A bor jó volt, a tánc pedig a hajnali órákig tartott. Vau tehát lehetősége annak, hogy a magyar falvakban élet pezsdüljön, jólét sarjadjon. íme Köröstarcsa példája. Vasútja egyáltalában nincs. Újabban kapcsolódott be csak az autóbuszforgalomba és a falu rendezett. Nemcsak gazdaságilag iparkodik helyét a nap alatt, hanem ápolja történeti múltját, ennek érdekében a falu minden lakója meg áldozatot is hoz, kulturéletet él és bebizonyítja, hogy vannak sajátos érdekei. Aki látta a tárcsái Magyar Asszonyok Nemzeti szövetségének háziipari készítményeit és kézimunkáit, látta a sajátos tárcsái kézműipari munkákat, az megtanul hinni a magyarság szebb jövőjében, de megtanulja azt is, hogy magyarnép az igaz az értékesek még nagy kincseket alkotni tudó letéteményese. Csak hozzá'kell férkőzni ehhez a népiélekhez. A nép csak megfelelő irányításra, vezetésre vár. Ahol ez a vezetés megvan, ott az eredmények igazolják fentieket. Dicséret és elismerés illeti meg Köröstarcsa község hatósági és társadalmi vezetőségét, ennek a szép ünnepélynek a megrendezéséért. Haladéktalanul érintkezésbe lép az igazgatóság Gyula város polgármesterével a részletek megtárgyalása iránt és ha a tárgyalások nem húzódnak el túlságosan, megvan annak a lehetősége, hogy a nyaralótelep építkezése még az idén megkezdődhessék. Ha valami előre nem látható akadály közbe nem jön, jövőre a nyaralótelep felépül és át lesz adható rendeltetésének. Most már végre megvan hosszú évek munkájának eredménye. A törvényhatóság közgyűlése megszavazta a diáknyaraltató létesítésének 50,000 pengős kereteit, az Országos Társadalombiztosító pfdig rövidesen építi is a nyaraló épülőiétNagysikerű volt a Köröstarcsai Délután Egy magyar falu életrevalóságának meggyőző bizonyítékát szolgáltatta a jól rendezett ünnepség Rövidesen megkezdi az OTI. a tanoncnyaraltató építkezéseit
