Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-05-27 / 117. szám

CivwJtt, »937. májas 27 csütörtök «■—J$L| II III ———■ I——MII I ......... ».I—— -~r -.1- ­LX 1X. évfolyam 16 7. saáin. TD 17 XT'tT Q J312s IV JEs o Szerkesztőség és biadóbivatal Gyula Vároabáz-ulea 7 szám Telefon Gyula 32. ■MHMHWB—f Politikai napilap Főszerkesztő ; DÖBAY FERENC f Előfizetés egy bóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Szolgalelküség! Szolgalelküségről beszéltek a közgyűlé­sen az alispáni jelentéssel kapcsolatban. Azt mondották, hogy közéletünk annyira elaljaso- dott, hogy nem merik a szociális viszonyok súlyosságát fölfelé a maga rideg valóságában j föltárni. A főispán, alispán szépítik a helyze- j tét a kormány fele, az alantasok a fő- és | alispánnal szemben. Ennek a servilizmusnak j következménye Trianon is. A felszólaló bizottsági tagok mindezt megfelelő hévvel vetették az illetékesek sze­mére felhiváu őket, hogy a jövőben ne úgy cselekedjenek. Úgy a főispán, mint az alispán megad­ták a méltó választ. és a jövő itélőszéke előtt nem mentesülnek az azért való felelősségnek rettentő súlyától, hogy akkor, amikor minden atomnyi magyar energia végtelen felfokozására, megfeszített érvényrejuttatására van szükség, amikor min­den felületes, rosszakaratú gáncsoskodás csak mélyebbre ássa a nemzetnek szánt vermet, — akkor ők nem az alkotók, nem a verejték­kel küzdők sorában munkálkodtak a szebb magyar jövendő kiépítésén, hanem csak bírál­tak, csak akadékoskodtak. . . Nem azok a szolgalelküek tehát, akik becsülettel és teljes felelősségérzettel, lelkiis­meretesen végzik kötelességüket, hanem akik hangos mindentlerántással akarják talán háborgó lelkiismeretüket elaltatni. A gyulai Állami Kórház a legnagyobb vidéki kórház, mondotta dr. Mészáros Gábor igazgató Megünnepelték a kórház fennállásának 91. évfordulóját A magunk részéről rá szeretnénk mutat­ni az ilyen felszólalásokat szülő lelkidéire és célzatra. Ha nem is olyan nagyon erőltetett tár­gyilagossággal olvassa el valaki az alispáni jelentést, lehetetlen, hogy annak hangjában, tartalmában szolgalelküséget fedezzen fel. Az alispán meg szokta mondani a maga vélemé­nyét a közállapotokról kerülgetés nélkül, fér­fiasán. De ez bizonyos mentalitások szerint nem elég. Sötét, sőt a legsötétebb színeket keverje a palettáján az, akinek hivatása a közállapotok ismertetése. Ha vannak bajok, nagyítsa fel azokat, ha pedig valahol életerő­södést, fejlődést lát, ha előbbrevivő intézke­déseket észlel, hallgassa agyon, vagy elfer­dítve állítsa be. Nem szabad itt egészségről, mosolyról, örömről egy hangot sem hallatni, egy betűt sem Írni, hanem csak könnyről, fáj­dalomról, összeomlásról, pusztulásról. Ha aztán e miatt el kell térni az igazságtól, elvégre az csak nem lehet feszélyező körülmény ? Ha bűn és helyte’en diagnózis a viszo­nyok rózsaszínű beállítása, a bajok elkendő­zése, százszor nagyobb bűn a lelkeket a ba­jok nagyításával, a viszonyok torzításával kétségbe ejteni. Ha demoralizáljuk a társa dalmat, képtelenné tesszük minden alkotó munkára és megbénítjuk minden még meg­levő erejét. A beteg gyógyulásához kell a be­teg reménye, hite is. Azoknak, akik a társadalom erőinek ilyen megbénítását végzik, két csoportja van. Az egyik talán csak könnyelműségből, felületes­ségből helyezkedik a mindentagadás állás­pontjára. A másik csoport tudatosan folytatja lélekrombolásait. Egy kétségbeesett társada­lom könnyebben lesz a felforgatok és a za­varosban halászni akarók eszköze. A „Viharsarok“ mellett törnek ezek lándzsát. Hogy az sok adatában téves, hamis képét adja a társadalomnak, annak ők csak örülnek. Szeretnénk azt hinni, hogy a felszó­lalók az előbbi csoporthoz tartoznak. Ez eset­ben is azonban könnyelműen járnak el. Miért nem akarják ezek meglátni azt a heroikus küzdelmet, amelyet a kormány, ná­lunk a főispán, az alispán és a közélet egyéb tényezői vívnak a nehéz magyar élet előbbre- viteléért ? Miért nincs bennük annyi bátor ság, hogy nyíltan bevallják, be merjék vallani, e küzdelemnek — bár — lassan kibontakozó, de életbevágó jelentőségű eredményeit ? Miért nem jönnek a lelkiismeretes bírálat igaz fé­nyével. hogy rávilágítsanak egyes problémákra és miért nem vállalják a maguk részét a se­gítő munkában ? Azért talán, mert igy könnyebb, mert hangos, mindent leócsárlással el lehet terelni a figyelmet arról, hogy ők maguk semmiféle alkotó munkának nem részesei ? Vagy úgy gondolják, hogy a közélet igáját huzó vezető­tényezőket gáncsolni, munkájukban ezzel hát­ráltatni nekik jól álló, sneidig dolog, amit azok a vezetők szótlanul tűrni, lenyelni tar­toznak ? Hát tévednek ezek a jó urak. A jelen A gyulai m. kir. állami kórház főorvosi I kara május 25-én, kedden délután 6 órakor, — az előadóteremben —, a kórház alapitásá- i nak ünneplésével egybekötött beszámoló ülést tartott. Az ünnepélyen megjelent vitéz dr. Ricsóy- Uhlarik Béla főispán, dr. Varga Gyula pol­gármester, dr. Zöldy János ny. vármegyei fő­orvos, gróf Almásy Denise, dr. Vangyel Endre főszolgabíró, Szentes Károly főjegyző, dr báró Apor Vilmos apátplébános, Balázskovits József, a szalézi internátus igazgatója, Harsányi Pál ref. esperes, a kórház misszió élén Kaufmann Ödönné, valamint dr. Mészáros Gábor igaz­gató-főorvos vezetésével a kórház orvosi és hivatalnok kara. A Hiszekegy eléneklése után Mészáros Gábor dr. beszámolót tartott a gyulai áll. kór­ház működéséről. Ma már a kórháznak 1296 ágya van, tehát a legnagyobb vidéki kórház. Utána a kórház 1935—36 évi gazdálkodásáról számolt be Nádai Jenő gondnok. Kórházi ápo­lási dijakból 162 900 pengő folyt csak be, mig a kincstártól 998.300 pengőt kapott a kórház. Dr. Szórády István ünnepi beszédé­ben rámutatott arra, hogy a kórháznak máso­dik otthonának kell lennie a betegeknek. A szüiészkerület 1935—36 évi munkájáról szá­molt be ezután dr. Páll Gábor. Beszédében hangsúlyozta, hogy a bábák jobb megélheté­sét a nemzet jövője érdekében biztositani.kell, mert a mai életszínvonaluk nyomorúságosak és igy könnyen letérnek az egyenes útról. A bőrgyógyászattal kapcsolatos egészségvédő in­tézet 1935—36 évi mnnkájáról dr. Szatmáry Sebestyén számolt be. Á múlt évben 4383 beteget kezeltek a bőrgyógyászaton. A bete­gek száma állandóan emelkedik. Megyénkben a veneriás megbetegedés nagyon el van ter­jedve, ezen a téren Sarkad vezet, ahol 6000 a veneriás megbetegedések száma. Dr. Mé­száros Gábor a kórház fejlesztéséről szóló ma­gas színvonalú értekezése zárta be a jól sike­rült ünnepi beszámolót. Végül a kedvesnővé­rek énekkara elénekelte a Himnuszt, s ezzel a jól sikerült ünnepség végétért. Darányi Kálmán a magyar munkások németországi alkalmaztatásáról A magyar mezőgazdasági vándormun­kások külföldi munkavállalása régi szokás. Nincs tehát semmi uj abban, hogy ez évben is az ország egyes vidékeiről vándormunká­sok külföldre szerződtek idénymunkára. — Az idén a külföldre szerződtetett ván­dormunkások száma jelentékenyen kevesebb azoknak a számától, akik a korábbi években vállaltak idegenben ilyen idéüymunkát. Most egyesek politikai természetű kérdéseket akar nak belekeverni ebbe a tisztára szociális mun­kásügybe, olyan politikai természetű kérdé­seket, amelyek a valóságnak távolról sem j felelnek meg. — Ami a szerződtetett munkások ottani ! körülményeit illeti — folytatta a miniszter- elnök —, a kormány maga is gondoskodni fog az ilyen munkástelepek állandó figye­lemmel kiséréséről, hogy élelmiszerük és egyéb viszonyaik megfelelnek-e a szükséges köve­telményeknek. Az egyes megnyilatkozásokban említett számok erősen túlzottak, amennyiben németországi viszonylatban ezidőszerint mind­össze 1500—2000 mezőgazdasági munkás idény­munka-vállalásáról van szó­Az Országos Öntöző Bizottság elnöke a Körösök mentén Amint a vármegye törvényhatóságának közgyűlésén a főispán bejelentette, Kállay Miklós, az országos öntözőhivatal elnöke 27-én csütörtökön megkezdi körútját s a Körösök vi­dékének öntözőmüvei és lehetőségei megszem­lélésére indul Szemleutján Kiskunfélegyháza, Szentes,. Derekegyháza, Szegvár, Bökény, Kun- szentmárton öntözési viszonyainak megszem­lélése után, 28-án, pénteken délben Öcsödre érkezik Kállay Miklós, megtekinti az öcsödi Köröshidfő vidékét, majd Békésszentandrásra megy, megtekinti ott az épülő duzzasztó mun­kálatait. Még ugyanaznap Szarvasra megy át a vasúti Köröshid és a Hortobágy torkolata kö­rüli viszonyok tanulmányozására. Szombaton 29-én a gyomai Körös-hid környékét, Körösla- dányban a br. Hercog-féle öntözést szemléli meg, majd a Sebes Körös torkolata, a Kettős Körös vidékének köröstarcsai, békési hidi kör­nyékét, a békési vizilépcső helyét veszi sorra Kállay Miklós. Békésen a Gyepes csatorna torkolata, Dobozon-a gróf Wenckheim Lajos és Nádasdy gróf féle öntözés megtekintése következik, Sarkadon pedig a Magyar Föld öntözőgazdasága. Este 8 órakor érkezik az öntöző hivatal elnöke Gyulára, itt még aznap megszemléli a Fehér-Körösnek környékét. Harmincadikán, vasárnap a Fehér-Körösnek a gyulavári határban elfolyó részének, az Élő- viz-csatorna melletti és a Kienitz Vilmos-féle ön­tözések megtekintése után 10 órakor Békés­csabára, Innen 11,19-kor Budapestre indul. Ez a nagyjelentőségű szemleut bizonyára nagyban elősegíti majd vármegyénkben az öntözőgazdálkodás fejlődésének ügyét.

Next

/
Thumbnails
Contents