Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-05-09 / 103. szám
1937 május 9 Doktorráavatás a debreceni egyetemen, a gyulai Komjátszeghy Endrét kereszttel jelöljük a képen Doki orráavatás az egyetemen (A „Békés“ munkatársától.) A debreceni Tisza István-tudományegyetem tanácsa ünnepélyes keretek között tartotta meg szokásos doktoravató közgyűlését az egyetem aulájában, ahol hatalmas közönség jelent meg. Az egyetemi tanács ez alkalommal hat jelöltet avatott doktorrá, akik közül Ruttka Árpád és Föve- nyessy Sándor az államtudományi, mig Czirják László, Ember László Lajos, Komjátszegi Endre és Szögyén Lajos Gyula Ferenc a jogtudományi doktori címet nyerték el. A felavatott doktorok nevében dr. Ruttka Árpád mondott az egyetem tanácsának köszönetét, majd dr. Tankó Béla egyetemi rectormagnificus emelkedett szellemű beszéddel bocsájtotta ki az életbe az újonnan felavatott hat doktort. Be akarták szüntetni a gyulai kötőgyárat (A ,Békés“ munkatársától.) Utóbbi időben egyre jobban tartotta magát Gyulán az a hir, hogy a „Columbia“ kötszövő-gyár beszünteti üzemét, illetve a gyárat a fővárosba telepitik át. A hir annál feltűnőbb volt, mert, amint ismeretes, az iparügyi miniszter éppen a közelmúltban jelentette ki, hogy célja a gyári ipartelepeknek decentralizálása, hogy enyhítse a vidéki munkanélküliséget. A gyár Budapestre vitelének aktualitást az a körülmény adott, hogy a kötszövőgyári minimális munkabéreket megállapitó bizottság a gyártulajdonosok szerint nagyon magasan állapította meg a munkabéreket, illetve a fővárosi és vidéki munkabérek között inindösz- sze 7—10 százalékos különbözet van az eddigi 40—50 százalékos különbözettél szemben. Tekintettel arra, hogy a .gyulai „Columbiai-gyár átlag 350 munkást foglalkoztat, tehát nem közömbös, Gyulán marad-e, vagy sem. Elmentünk Vadas mérnökhöz, a gyár helybeli vezetőjéhez és megkérdeztük mi igaz a hírekből. A főmérnök az alábbiakat mondotta : Az utóbbi időben nagyon is aktuális volt a gyár Budapestre való áttelepítésének kérdése és pedig a minimális munkabéreket megállapitó bizottság ismeretes határozata folytán. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a mi üzemünkhöz szükséges nyersanyag tul- űyomórészben külföldről jön, egy kisebb része Budapestről. Müselyem, pamut, gyapjufo- nalat használunk. Fonalgyár a körzetünkben nincs. A külföldi árut csak Budapestig szállítják díjmentesen, azontúl Gyuláig meg kell fizetni a fuvart. De a kész gyártmányok ér tékesitési központja ugyancsak Budapest, tehát nekünk a kész árut Budapestre kell küldenünk. Ez magyarázza aztán azt, hogy üzemünket évente átlag mintegy 100000 pengő szállítási költség terheli. De nagy megterhel- tetést jelent nekünk az a körülmény is, hogy az üzemi segédanyagokból és gépalkatrészekből állandóan nagy raktárt kell tartanunk, mert itt az időközben felmerülő hiányokat és szükségleteket nem lehet hirtelen pótolni, mint a fővárosban és igy pl., ha nincs elég tű raktáron, az üzemi menetben fennakadás állhatna be. így állandóan nagyobb tőkét kell im- produktive lekötve tartani, ami természetesen szintén drágítja a termelést. Ezt a tehertöbb- letet eddig úgy, ahogy kiegészítette az a különbség, ami a fővárosi és vidéki munkabérek között megvolt. Hogy ez azért valami nagy előnyt nem jelentett, azt igazolja az a körülmény, hogy a kötszövő-gyárak túlnyomó- része Budapesten, illetve Budapest közvetlen környékén létesült. A baj ott volt, hogy a munkabért megállapitó bizottság tagjai közül csak egy tag képviselte a vidéki gyárakat. Nem zárkózunk mi el a munkabéreknek méltányos felemelése elől — folytatta Vadas mérnök — csupán az ellen küzdünk, hogy a fővárosi és vidéki munkabérek közötti különbség minimálisra szorittassék. A bér- megállapitó bizottság határozatát a vidéki gyárak megfellebbezték és az iparügyi miniszter uj bérmegállapitó bizottságot létesített, ebben már megfelelő képviseletük van a vidéki gyáraknak is. így remélhető, hogy a kérdés közmegnyugvásra lesz elintézhető. Kérésünkre a vezető mérnök bemutatta az egész gyárüzemet, melyeknek gépeit fagázzal hajtják, illetve a gázmotor elektromos áramot termel és ez hajtja a gyárban működő legújabb tipusu orsózó, cérnázó, kötszövő gépeket. A termek világosak, jól szellőzöttek. Megkérdeztük Vadas mérnököt, hogy milyenek a gyárban a munkabérviszonyok. — A Bedeaux-rendszer a gyárban megszűnt, órabért fizetünk. Az átlagos órabér egy gyakorlott munkás részére 20 fillér, a legkisebb 15, a legmagasabb 25 fillér. A napi munkaidő általában 8 óra. Tavaly az átlagos napi munkaidő 7'8 óra volt. Sajnos, a termelés nem egyenletes, néha éjjel is üzemben van a gyár, néha pedig ideiglenesen el kell bocsátanunk a munkások egy részét. Mindig a megrendelések mennyiségéhez igazodunk. — Nagy előny vo’na számunkra, ha pl müselymet, tűt Magyarországon is gyártanának. Szó is volt róla, de kb. 50 millió befektetés kellene egy müselyemgyár létesítéséhez és úgy látszik, ennyi pénzt senki sem hajlandó befektetni. Eddig tart a nyilatkozat. A magunk részéről azt füzzük hozzá, hogy elsőrendűen fontos, hogy a „Columbia“, mely Gyulának egyetlen nagyobbmérvü gyárüzeme, itt maradjon. Nem mindegy az, hogy 350 munkásnak van-e keresete, vagy nincs. A kérdés másik oldala a munkabérek kérdése. Bizonyos az, hogy a munkáért emberséges bér jár. Már most a szembenálló érdekek összeegyeztetésének módját meg kell találni. Ha olyan súlyos a szállítási tétel, iparkodjanak a külföldi nyersanyagot közvetlenül és nem a budapesti központ beiktatásával beszerezni, továbbá szállítási kedvezményeket kérni. Tekintettel arra, hogy a vidéki kötszövő gyáraknak túlnyomó nagy többsége a szegedi kereskedelmi és iparkamara területén van. Fonalfonó-gyár idetelepítése, illetve létesítése is megfontolandó volna. Azt mondják a tőke jelentkezik mindenütt, ahol lukrativ lehetőségeket lát, ehhez pedig azt lehet hozzáfűzni, hogy a tőkének jelentkeznie kell mindenütt, ahol, ha szerényebb haszonszerzési lehetőségek mellett szociális kötelezettséget kell teljesítenie. Egyébként a ma egyre inkább tapasztalható tőkeellenes hangulat levezetésének ez az egyetlen jogosult és lehetséges módja. 50 0 kapható utazási kedvezmény. Vásárigazolvány és felvilágosítás VERES LA]0S divatáru üzletében Hiába, csak nagy barátja a Népszava a dolgozó munkásságnak. Lám, most is milyen szépen megírta, hogy aszongya: Emberkivitel! Ez ugyanis a címe annak a kis elmeműnek, amelyben megdöbbenését fejezi ki a felett, hogy több száz mezőgazdasági munkás 18—25 filléres órabérért kiilönvor.aton megy a „német piacra“. Csak akkor tartja helyesnek a Népszava a szabadmunkásvándorlást, ha a munkás oda mehet, ahol magasabb a munkabér. De itt — írja a cikk szerzője — sem a szabadságot, sem a magasabb bért nem látjuk. Hogy köny- nyed nemtörődömséggel nem említi azt a nem éppen lényegtelen körülményt, hogy a munkások és munkásnők lakást, élelmezést és orvosi ellátást is kapnak, azon nem csodálkozunk. Megszoktuk balfelölről az ilyesmit. Mégis szeretnénk egy-két szintén nem lényegtelen körülményre felhívni a figyelmet. A magyar munkásnő ez alkalommal egyáltalában nem kótyavetyélödik el. Nem a boldog liberáliskor Amerikába vándoroltató szociálpolitikája intézi ma a magyar munkásság sorsát. mely politikának eredménye volt az a másfélmillió magyar, akiket rövid néhány esztendő alatt egyszersmindenkorra lekapcsoltak a nemzet testéről. Ezek a munkások hazajönnek és pedig erkölcsiekben és anyagiakban gazdagodva. Kijutnak egy sokkal fejlettebb gazdasági környezetbe. Látnak, tanulnak. Az ott látottakat itthon hasznosíthatják. Kiiriil- belől 1000 munkás megy ki Békésmegyéből, ha azok fejenkint átlag 250-300 pengőt hoznak haza és költenek el itthon, a mai pénz- szük világban bizony jótékony hatást intéznek elő. De tudjuk mi, hogy mi fáj. Az háborítja, fel Népszaváék körzetét, hogy Németországba mennek a magyar munkások és azoknak már nem lehet németországi munkáselnyomásról és hitlerista pokolról beszélni■ Ezt azonban bizonyára kibírják a magyar munkások. m— ---------------------------:—■——m 19 37 nyarán megjelenik az A.T.I. kisatlasz Modern, magyar. Minden izében uj ! Á r a : 10 pengő. Előjegyzéseket elfogad: Dobay János könyvkereskedő Városház u. 7. Telefon : 32. umiíni ni«!!! 20—100-as tételekben kislibákat helyezek el tartásra. Érdeklődök jelentkezzenek Pfaff Ferenc épitőmesternél Jókai Mór-u. 17 sz. alatt, vagy Aranyág 35 sz. a baromfitelep vezetőjénél. Akik ezt a hirdetést kivágják és felmutatják, előnyben részesülnek. 10
