Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-04-29 / 95. szám
Oyula, 1937. április 29 csütörtök LXiX. évfolyam 95. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szánt Főszerkesztő; 1.30, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér A Tiszántúli Kamara elnöke a külön Kamara ellen foglalt állást Már a lengyelek is? A magyarországi liberális és demokrata újságok állandó rovatot tartanak a szélsőségek megszüntetése érdekében, s honszerete- tük egyszerre annyira megnőtt, hogy az alkotmányt féltik az úgynevezett szélsőségektől. Ennek folyamányaként kiváló államférfiak és nagy politikusok lettek mindazok, akik vékony, vagy vastag nyilatkozatokat adnak le a szo- ciálista szervezkedések azonnali és statáriális megszüntetése érdekében, s akinek most nagyon fáj az úgynevezett „jobboldali szélsőség“, de nem izgatja őket a baloldal nemzetellenes aknamunkája, aminthogy nem izgultak 1918- ban sem. Igazán érdekesek ezek az újságok. Az őszirózsás forradalom idején lelkesedtek a Nagymagyarországot tönkretevő baloldali szélsőségért és egy szóval sem sürgették annak megrendszabályozását, s most is, ha a budapesti rendőrfőkapitányság összefog néhány szovjetagitátort, vagy kommunista bérencet, nagyon is jóindulattal kezelik az ilyen társaságot. Miért nem bántja őket ez a szovjetizü szélsőség és miért libabőrös a testük, ha valamely gyűlésen a keresztény nemzeti irányzat gyakorlati kiépítését és a keresztény magyarságnak az összes életpályákon való érvényesülését sürgetik ? Teljesen összhangban Írnak ezek a liberális és demokrata lapok úgy Budapesten, mint vidéken, s már a hírek címei is mind azt hirdetik, hogy hol és ki beszélt a „szélsőségek“ megtorlása érdekében, s ezért eltűrnének egy kis diktatórikus eljárást is, ha sikerülne a türelmetlen keresztény magyarságot elnémitani. Pedig a türelmetlenség nemcsak nálunk fejlődött ki az avanyközép- utról valamelyest jobbra s erősödött meg any- nyira, hogy a begyulladtak azt már szélsőségnek nevezik, hanem mint a baloldali szélsőségek ellenáramlata és ellenmozgalma, másutt js, például Lengyelországban, ahol ez az ellenmozgalom napról-napra nagyobb5 tömegeket mondhat magáénak. Ugyanis a lengyel kommunisták zajtalanul, de kiszámított taktikával törekedtek minden nem kommunista szervezetbe befurakodni azzal a célzattal, hogy ott romboljanak, azután pedig a vezetést a kezükbe kaparintsák. Felmerült ugyan, hogy spanyol és francia mintára megszervezik a „népfrontot“, csakhogy ugylátszik, a lengyelek ezt az alakulatot már nagyon veszedelmesnek tartják, s igy összehozni nem is sikerült. Persze „a lengyelek“ alatt az ottani radikális elemeket kell érteni, mert hiszen a dolgozó lengyel parasztság és a keresztényszociálista világnézetű középosztálybeliek és a hasonló gondolkodású munkások távol állanak az oly mozgalmaktól, mint amelyet ezek a körök indítottak meg. És megtörtént Lengyelországban is az a lehetetlennek vélt esemény, hogy a zsidó vagyonos osztály hajlandónak mutatkozott a kommunizmust támogatni, amit úgy sikerült leleplezni, hogy egy bírói utón megszüntetett kommunista újság kiadóiról kiderült, hogy gazdag varsói zsidók. Tehát a keresztény lengyelség önvédelhiére életrehivott szervezet ellen megkísérelt „demokrata front“ sem tudott megalakulni, épugy, mint a népfront sem, mert a lengyel népben az állami és nemzeti nézőpontok sokkal erősebbek, semhogy külföldi ügynökök által mozgatott és fizetett demokrata- és népfrontok sok vizet zavarnának. Kétségtelen azonban, hogy a magyar és lengyel politikai életben nagy hasonlatot találunk a „szélsőségi kérdések“ tekintetében. Mindkét országban vannak rémlátók bizonyos oldalon, ha a kifosztott, leszegényedett és kenyérkeresethez alig, vagy egyáltalán nem jutó kereszténység merészeli az élethez való jussát és a hazai rög tulajdonjogát követelni. A Békés munkatársa jelenti : A debreceni útügyi értekezlet előtt Hajdú megye székházában munkatársunk beszélgetett dr. Losonczy Istvánnal, a Tiszántúli Mező- gazdasági Kamara elnökével. Elsősorban az érdekelte a Békés munkatársát, hogy az uj elnök milyen álláspontra helyezkedik a Békés: megyét érintő külön kamara kérdésében. — Én szolnokmegyei vagyok — mondotta az elnök — tudom, hogy mi fáj Békésnek. Hangsúlyozom, hogy a Kamara a Tiszántúlon egységes gazdaérdekeket szolgál. Nem tartom keresztülvihetőnek a külön Kamara tervét... — De azt el méltóztatik ismerni, hogy Békés és Csongrád érdeke ütközik Szabolccsal. — Elismerem, a feladat tehát : össze kell hangolni az érdekeket. — Békésben erre — vetjük közbe — azt mondják, hogy ez képtelenség, Békés, Csongrád nem kap a Kamarától semmit sem. — Tény az, hogy én a programba vet(.4 ,, Békés“' munkatársától.) Több Ízben megemlékeztünk már arról, hogy a vármegye és a város vezetősége a Városerdőben, diáknyaraltató és az OTI égisze alatt tanoncnya- raltató telepet szándékozik létesíteni. Azt is megírtuk már, hogy a vármegye alispánja az iratokat leküldötte a polgármesternek azzal a felhívással, hogy a város vezetősége tegyen részletes és végleges formában előterjesztést azokról a feltételekről a melyek mellett a vár- megyei diáknyaraltatás céljaira szükséges telket rendelkezésre bocsátja. Ezt a fölterjesztést a város már felküldötte és igy vitéz dr Márki alispán abban a helyzetben lesz, hogy a vármegyei törvényhatóság májusi közgyűlésén a telep létesítését illetően javaslatot tehessen és megfelelő hitelkeret megszavazását kérhesse. Nem kétséges, hogy a közgyűlés kellő méltánylással fogadja a város igazán minden elismerést megérdemlő ajánlatát, sőt ajándékát. így most már meglesz a lehetősége annak, hogy a szép terv, ha egyelőre csak fokozatosan is megvalósuljon. Bízunk ebben annál is inkább, mert vitéz Márki alispán kijelentette, hogy ez a nyaraló „szívügye“, ez pedig kellő garancia arra, hogy az óhajtott megvalósulás be is következik. Ugyancsak bízunk abban is — ismerve ; tem az egész Tiszántúl érdekeinek felkarolását, de a külön Kamarát nem tudom elképzelni, Békésmegye egyedül nem tudja azt megcsinálni. Ami pedig a kéréseket ileti, mindenhová küldjük a Kamara tisztviselőit ahová kérik, sőt közölhetem, hogy én magam is végigjárom a Tiszántúlt elsősorban Békésmegyébe megyek, mégpedig május 22-én Szeghalomba, ahol az álluikiállitást tekintem meg Azután Szarvasra, Békésre, Békéscsabára és Gyulára látogatok el. Itt a beszélgetés megszakadt, mert megkezdődött az útügyi értekezlet, mindenesetre ebből kitűnik, hogy a Tiszántúli Kamara elnöke a külön Kamara ellen foglalt állást, viszont örvendetes az, hogy személyesen keresi fel Békésmegyét a Kamara által legjobban elhagyatott törvényhatóságot. Május 22-gn jön tehát dr. Losonczy István Szeghalomba, ahol bizonnyal alkalom adódik munkatársunknak, hogy az érdekes beszélgetést folj tathassa. az illetékes tényezők megértését és jóakaratát — hogy a Társadalmibiztositó nyaralótelepe is megépül és az esetleg felmerült lényegtelen eltérések a kivitelt illetőleg, elsimulnak. Csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha újólag rámutatnánk azokra az erkörkölcsi és anyagi előnyökrej amelyek a nyaralótelep létesülésével, egyrészt az ott nyaraló ifjúságra, másrészt magára Gyula városgazdasági életére hárulnak. Az OTI országos központjában a korai rokkantság elhárításának osztálya intézi a nyaraltalás ügyét. Pozitív orvosi megállapítás, amit hosszas tapasztalat statisztikai számokban erősít meg, hogy akik ilyen nyaralásokon részt vesznek, egészségesebbek, betegségekkel szemben ellenállóbbak lesznek, tovább maradnak testi és szellemi frissességben munkabírók. Ennek az osztálynak egyik vezetője, dr. Mészár Oszkár járt a múlt pénteken Gyulán dr. Major, az Országos Cserkésszövetség főtitkára kíséretében, tárgyaltak a város, az OTI és cserkészszervezetek helyi vezetőivel és tárgyalásaik eredménye, hogy az idei tanonc- nyaraltatás biztosítva van. Ezzel a kérdéssel — tekintettel nagy i fontosságára — még több ízben foglalkozunk. Miklas elnök hétfőn Budapestre érkezik Miklas osztrák szövetségi elnök hétfőn érkezik felesége társaságában Budapestre, hogy viszonozza Horthy Miklós kormányzó látogatását. A szövetségi elnök látogatásának jelentőségét nagyban fokozza az a tény, hogy a látogatás udvariassági jellege ellenére, elkíséri útjára Schuschnigg szövetségi kancellár és Schmidt Guido külügyi államtitkár is. A szövetségi elnök kíséretével három napot tölt a magyar fővárosban. A látogatás idejét fényes program tölti ki, amellyel Magyarország kifejezésre akarja juttatni azt az őszinte barátságot és rokonszenvet, amelyet a szomszéd szövetséges állam és annak elnöke iránt érez. A vármegye májusi közgyűlése tárgyalja a gyulai diáknyaraltatás ügyét
