Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-04-23 / 90. szám
Gynla, 1937. április 23 péntek LX1X. évfolyam 90« szám. DI?Tn?C! ,u JlI/ sSl. JlL/ ^ Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: OOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Több katonát! A honvédelmi tárca költségvetésének bizottsági tárgyalása alkalmával valamennyi párt képviselője a legnagyobb megértéssel emlékezett meg a hadseregről, s az egyes pártok nézőpontjain felülemelkedő kötelesség gyanánt azonosították magukat azokkal a törekvésekkel, amelyek a magyar nemzeti hadsez’eg fejlesztésének és megerősítésének ügyét szolgálják. Az egyébként gyakran kirobbanó politikai szenvedelmek elhalványultak, az elkese'edett vitákat provokáló világnézeti különbségek megszűntek abban a pillanatban, ami1 or a honvédség, a magyar honvédelem került szóba s nemcsak kialakult, de mindjárt meg is szilárdult az a harmónia, amelyre százszázalékig illenek Kogsuth Lajos ismert szavai : „Ahol ez az érzés közös, nem kell buzdítani, ott a hideg észnek kell válogatnia az eszközök között“. Rőder Vilmos, az uj honvédelmi miniszter, megilletődötten fogadta azokat a szimpátiákat, amelyek a hadsereggel szemben a képviselőház minden pártjának részéről megnyilvánultak s amely szimpátiákból reményt és biztatást merített arra vonatkozóan, hogy azoknál a mozgalmaknál és elhatározásoknál, amelyek a hadsereg ügyére vonatkoznak, s amelyek a hadierő fejlesztését tűzték ki célul, nemcsak a képviselőház minden pártját, de az egész magyar nemzetet maga mögött érezheti. Nincs jelszó, amely nagyobb népszerűségre, elevenebb tartalomra hivatkozhatnék, mint a „több katonát!“ jelszava. Ennek a törekvésnek ápolása során egyrészről szervesen belekapcsolódott azokba a dicsőséges tradíciókba, amelyek annyi vitézséget, annyi erőt és nemcsak az ország, de egész Európa számára olyan múlhatatlan értékű védelmet s biztossá got jelentettek, másrészről a hadsereg fejlesztésével találunk legtöbb módot és leghatásosabb alkalmat arra, hogy a gazdasági fejlődés alapját minden vonatkozásban megszilárdítsuk s iparnak, kereskedelemnek, mezőgazdaságnak kivételes lendületet adjunk. Az aktiv katonaság létszámának emelésével a megoldás útjára juttatjuk a munkanélküliség problémáját, amely Magyarországot illetően különben sem bizonyul túlságosan súlyosnak s amelyet egyszerre megfoszt élétől az a körülmény, hogy a hadseregeken belül, valamint a hadsereggel kancsola- tos iparok révén a munkáskezek újabb ezreit és ezreit foglalkoztathatjuk. Azok az iparágak, amelyek a magyar alkotótehetséget olyan kivételesen kedvező színben tüntették föl s amelyek bizonyos gátló körülmények folytán nem képesek kapacitásukat kellő mértékben kifejteni, azonnal a virágzás uj alkalmaihoz, valóságos reneszánszhoz jutnak akkor, ha a megrendelők sorába a hadsereg is szervesen belekapcsolódik. Ez a mód és ez az ut arra, hogy a magyar gépipar visszahódítsa, sőt ki is szélesítse fogyasztó piacait, de akkor, amikor a „több katonát !“ jelszavát és programját a valóság talajába tudjuk gyökereztetni, valósággal, újabb és korlátlan lehetőségeket biztosítunk amaz uj iparágak számára is, amelyek életreyalóságáról és rugalmasságáról mindennél többet beszél az a körülmény, hogy a korlátozott lehetőségek között is nemzetközi presztízsre tettek szert. De több katonát kíván az általános biztosság kérdése is. Azokból az áramlatokból, amelyek az egész világon végighömpölyögnek, feltétlenül kerülnek ki nyugtalanító momentumok s mennél nagyobb katonai erőt tudnak ezekkel a jelenségekkel szemben fölvonultatni, annál inkább megerősítik és a jövőt illetően is garantálják azt a nyugalmat, amelyet mindennemű fejlődés legbiztosabb alapjának lehet tekinteni. Igaz, Magyarország, mint a nyugalom és biztosság szigete szerepelt és szerepel a világ előtt s ez a körülmény a mát illetően minden idegességet, a holnapot illetően minden aggodalmat fölöslegessé tesz. De a katonaság szaporításának és a hadsereg fejlesztésének föltétien szükségességére mutat rá az a sok lázas igyekezet, az az ideges készülődés is, amely a külföldi országokban tapasztalható. A mi külpolitikánkat ugyan a határozott békevágy jellemzi s ez a vágy bennünk olyan erős, hogy még az ellenséges szándékokkal szemben is a megértés szükségét hangoztatjuk s a nekünk ártani akaró törekvések között is a békés együttműködés lehetőségeit akarjuk megteremteni, mindez azonban nem teszi mellőzhetővé a biztosságról való szükséges gondoskodást, annál kevésbé, mert ez a ; törekvés gazdasági erőnket izmositja s a lakosság általános jólétét emeli. Szüksége van azután az országnak és elsősorban á gazdasági életnek a katonaságra mint iskolára is. Az a nemzedék, amely a háború után nőtt fel, nem ment keresztül azon a kemény diszciplínán, amelynek nevelő és edző hatását nem lehet megfelelően helyettesíteni. Ezért alakult úgy a helyzet, hogy a : tanuló gyakran merev és áthághatatlan frontot alkot a tanárral szemben, a tisztviselő nem tekinti kötelező direktívának a főnök utasításait, a munkás nem Ítéli az ügy és az általános fejlődés érdekében kívánatosnak azt, hogy a munkaadó intencióihoz és rendelkezéseihez alkalmazkodjék. Ezek olyan jelenségek, amelyek veszedelmes kerékkötők gyanánt akaszkodnak a fejlődésbe s amelyeket mindenesetre ki kellene küszöbölni. Az az egészséges szellem, amit a katonaság kifelé és befelé egyaránt érvényesít, bizonyára alkalmas arra, hogy ezeknek az anomáliáknak is végetvessen. Az, aki a katonaság kemény és nevelő iskoláján keresztülment, hozzászokik a kényelemhez és megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy az egyéni érdekeknek és a kényelmi nézőpontoknak deferálniok kell az előtt a maga- sabbrendü cél előtt, amely az összesség érdekét szolgálja s amely a munkát és buzgalmat az erőt és tehetséget, az akaratot és szándékot össze akarja és össze is tudja egyeztetni a fejlődés kérlelhetetlen törvényeivel. Békési küldöttség járt a főispánnál a hires Asztalos-utcai hőforrás hasznosítása ügyében (A „Békés“ munkatársától.) Szerdán délelőtt Telegdy Lajos vezetésével békési küldöttség járt vitéz dr. Ricsóy-Uhlarik Béla főispánnál. Több rendbeli kérelmet terjesztettek elő. Ezek között arra kérték a főispánt, hogy valamiképpen találjon módot arra, hogy a békési Asztalos Sándor-utcai artézi kút gázos meleg vize megfelelően értékesíthető legyen. A főispán már előzetesen megkereste az Or■ szágos Társadalombiztosító Intézet központi i igazgatóságát, hogy a békési meleg artézi viz . felhasználásával gyógyfürdőt építtessen. Ma az a helyzet, hogy a 40 O körüli hőmérsékletű viz és gáz úgyszólván teljesen felhasználatlanul folyik el. Mert felhasználásnak, értékesítésnek nem lehet nevezni azt, hogy a falu lakossága mosásra használja a meleg vizet és a vele együtt feltörő gázzal egyesek fütenek.- Kitűnő alkalom volna arra, hogy az OTÍ Békésen reuma-kórházat és fürdőt építsen. Minden tekintntben rentábilis vállalkozás volna ez. Az OTÍ szempontjából már • csak azért is, mert igy a kötelékébe tartozó, reumás betegeket nem kellene a déli Tiszántúlról Hajdúszoboszlóra, Hévízre vagy l Harkányba: küldepi, hanem teljes gyógykeze■ lést találhatnának a sokkal közelebb fekvő Békésen, ami tetemes útiköltség megtakarításával járna. Megfontolandó azonban az a körülmény is, hogy Békésnek, az ország legnagyobb lakosságú községének nincs közfürdője, bár ilyen nagyszerű természeti adottsága van. A mai adottságokon messze túlmenő lehetőségek is nyílnak akkor, ha megfelelő szakszerű fúrásokat eszközölnek. A mai kút és felszerelése — bizony — meglehetősen kezdetleges. Ha megfelelő mélységű kutakat fúrnának, nemcsak meleg, a mainál esetleg melegebb vizet lehetne nyerni, hanem amint már az most is jelentkezik, megfelelő menv- nyiségü földgáz is kapható volna és ezzefa gázzal fűteni, világítani, gépeket -hajtani lehetne. Olyan természeti adottságokkal állunk itt szemben, amelyeknek fel nem használása nemcsak könnyelműség és pazarlás, hanem egyenesen vétek. Meggyőződésünk, hogy az OTI. országos igazgatósága mindezeket a szempontokat alapos megfontolás tárgyává teszi és ilyen gazdasági lehetőségeket nem hagy kiaknázatlanul, annál kevésbbé, mert igy nagy szociálhigieniai feladatot teljesít és magának ! lukrativ vállalatot létesít. A Békés mozgalmai indított, hogy a debreceni MA VAUT-járat Gyuláról induljon {A „Békés" munkatársától.) A MAVAUT békéscsabai kirendeltsége közölte a Békés szerkesztőségével, hog3r a májusban életbelépő uj menetrendjébe beleveszik a Békéscsabáról induló és Püspökladányon keresztül Debrecenbe közlekedő járatot, amely járat Csabáról reggel 6 órakor indulna és d. e. fél tiz órakor érkezne Debrecenbe. Ezzel a járattal Debrecent egy nap alatt meg lehetne járni, mert innen visszafelé hétköznap 14 óra 15 perckor, vasárnap 17 óra 20 perckor indulna a járat és hétköznap esti 6 óra 10 perckor, illetve vasárnap 9 óra 35 perckor érne Békéscsabára. Ezekhez a járatokhoz csak részben lesz kedvező csatlakozás Gyuláról, mert a reggeli járathoz csak a hajnali félnégyes vonat csatlakozik. Igaz, hogy este ezzel szemben kényelmes a csatlakozás a csabai pályaudvarról Gyulára. Munkatársunk kérdést intézett a csabai kirendeltség vezetőjéhez az irányban, hogy miért nem indítja a MA VAUT a reggel hat órás járatot Gyuláról. Azt a választ kaptuk, hogy utashiány indokolja a MA VAUT intézkedését, de. mindenesetre szó lehet arról, ha a gyulai tisztviselőtársadalom, valamint az érdekképviseletek megmozdulnak, hogy a MAVAUT arra való tekintettel, hogy Gyuláról sokan járnak Hajdúszoboszló gyógyfürdőre, a Békés elgondolásának megfelelően a vasárnapi megfelelő MAVAUT-járatot reggel fél hatkor Gyuláról indítaná. Ebben az esetben a megyeszékhely közönsége Hajdúszoboszló fürdővárost kedvező körülmények között érhetné el. A Békés akcióját a gyulai tisztviselőtársadalom, valamint az érdekeltségek érthető örömmel fogadták. Remélhetőleg a megindított akciót a MAVAUT igazgatósága . is méltányolni fogja.
