Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-03-31 / 71. szám

2 BÉKÉS 1937 március 31 Miért támadja a liberális sajtó a kormányt, amikor az a gaz­dálkodót védi ? (.A „Békés“ munkatársától.) Ha az ember mostanában liberális közgazdasági lapot vesz a kezébe, mind hangos panasszal van tele a ló­export uj rendje, az egykéz miatt. Nyilatkoz­nak patinás magyar és nem magyar nevű ha­talmas lóexportó'r-dinasztiák sarjai. Nyilatkoz­nak a gazdák, nagy és kis gazdák s elsírják, hogy a gazdának is, no meg azután a legális lókereskedelemnek is milyen kárára van az egykéz. Szörnyűség még csak el is gondolni, mi történt például Kalocsán a lóvásáron. Nem jött el a lóexport boldog tulajdonosa, a jobb­oldali szövetkezet a lóvásárra. A tisztes és hozzáértő lókereskedőt elriasztották az uj ren­delkezések. Nem mer vásárolni. A gazdák hiá­ba hozták elő szebbnél-szebb lovaikat, hiába topogtak azok a kalocsai kövezeten, hiába ágaskodtak, nyerítettek, s tettek meg mindent, ami egy kalocsai lótól kitelt, vevő nem volt. Az állami beavatkozás elriasztotta a ve­vőt és a kalocsai ló nagyot nyikkantott és busán visszakocogott az istállóba. Ezeket ir­ta az O.M.K.E. kalocsai elnöke, „aki kitűnő szónok és egzaktul ismeri mindig a tárgyat, amihez hozzászól,“ olvassuk a liberális keres­kedők hivatalos orgánumában az O.M.K.E.-ben. Hát hiába baj, nagy baj az, hogy a gaz­da szegény, hiába hozta elő gyönyörű szép ál­latát, lovát, nem kellett. Mennyivel más lett volna az eset, ha az egykéz helyett, nyolcvan vagy százhatvan kéz kel egymással verseny­re és alakit ki reális árakat. így Írja : reális árakat. De tudja-e a magyar gazdaközönség, mit jelent szerintük a reális ár ? Mondjuk, hogy Németország lovakat akar vásárolni hadserege részére. Ad, mondjuk, a megfelelő lovakért darabonként nyolc—kilenc- száz pengőt, ab feladó állomás. A régi liberá­lis elgondolás szerint a következő történt. Fri­edmann Salamon lekötötte az üzletet, bizonyos fajta lovakra, mondjuk nyolcszáz pengős áron. Friedmann Salamon erre mozgósította ügynö­keit, akik ellepték a magyar piacokat, — az állatvásárokat, köztük talán Kalocsát is és el­kezdték az előírásos lovakat kettőszáz pengőért vásárolni és jószivüen felmentek talán három­száz pengőig, mert szivük az volt. Tisztelték a munkát, szerették a magyar­föld robotosát: a gazdát és mindent elkövet­tek boldogulásáért. Amire azután a magyar­gazda a lapokból jóval később megtudta, hogy az ő kettőszáz pengőért eladott, deresét a né- jnetek nyolcszáz pengővel fizették Friedmann- nak, vagy Weisznek, akkor már késő volt. Téphette a haját, nem használt. így azután szé­pen rendben ment minden. A Friedmannokból, Weiszokból öt-hat év alatt milliomos lett. A magyar gazdából ellenben, aki négy éven keresztül etette, ápolta, nevelte lo­vát, rokkant lett, hogy teljesen bele ne pusz­tuljon a nagy liberális kereskedelem okozta jólétbe, jönni kellett a gazdavédelemnek. Most ezután nézzük meg, mit jelent ma a kormány rendelkezése, az egykézrendszer. Je­lenti a gazdarészére azt, hogy a százszázalé­kos hasznot, amit eddig a liberális kereskedő tett zsebre, megkapja az, akinek arra a leg­több joga van, a termelő gazda. Mert a Han­gya és Mezőgazdák által közösen felállított ló­kiviteli iroda, állami ellenőrzés alatt van. A gazda igy tehát a lóexport által elérhető nyere­ségtöbbletből nyolcvan százalékot megkap. Ezzel szemben áll az, hogy a régi rend­szer alapján tiz-husz milliomos lónagykeres­kedő cég teljesen lehetetlenné tette azt, hogy a termelő részesedhessen export révén mun­kája jutalmában. Ma a magánkereskedelem megbénítva nincs, vásárolhat. Annyi történt csak, hogy a terme­lőket nem lehet kiuzsorázni. Meg kell a ke­reskedőnek adni a reális árat, mert hatósági­lag kell a vátelárat igazolni. Ennyi történt csak. Ez az igazság. Ezért a jerichói lárma. Dráma a tanyán : mmmMMmmmmmmmmmmmmmSmmmmmmmm A féltékeny férj leütötte a feleségét, azután a vonat elé ugrott (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Borzalmas családi dráma történt vasárnap délután a Szeged melletti Csengele községben. Juhász Péter 28 éves földmives, aki a 36. számú ta­nyán lakott feleségével és négy gyermekével az utóbbi időben egyre több pletykát és sut­togást hallott feleségéről. Vasárnap délután szóváltás keletkezett a házaspár között, Juhász Péter haragjában föl­kapta az ajtó mellé támasztott baltát, az asz- szonyra támadt és többször fejbeverte. Az asszony véres fejjel, eszméletlenül esett össze. Juhász Péter a véres baltát kezé­ben tartva percekig állt mozdulatlanul az asz- szouy mellett, mikor hazaérkeztek a gyerme­kek, akik súlyosan sebesült anyjuk láttán hangos sikoltozásra, jajveszékelésre fakadtak. Juhász Péter a gyermekek kétségbeesésének hatása alatt kirohant a házból és a közelben levő vasúti töltésen a személyvonat elé ve­tette magát. A vonat mindkét lábát tőből le­vágta. Juhász Pétert és feleségét haldokolva vitték a kórházba, a négy gyermeket pedig a szomszédok vették gondozásukba. Karambol a gyulai Kossuih-táren (A „Békés“ munkatársától.) Hétfőn este negyed 8 órakor történt, hogy Ebner Vilmos gépészmérnököt vitte Pongrácz autós Bony- hádi-ut 11 szám alá. A laktanya bejáratánál, az úttest közepén ott állt a Paradicsom majori tejeskocsi, amelyen sem prizma, sem lámpa- világitás nem volt. A nagy sötétben nem látta a kocsit, már későn vette észre, hogy a kocsi ott áll előtte. Az autós a kormányt félrecsapta, de az első bal sárhányó a kordély kerekének ment. Az autónak három ablaka összetört. Az utas a bal szemén megsérült. Pongrácz autós az összeütközés után rendőrt hívott, aki jegyzőkönyvet vett fel az esetről. Szentetornyai pénzhamisítót fogott el az orosházi csendőrség (A „Békés“ munkatársától.) Dunai Sán­dor, Szentetornya Erzsébet-utca 176 szám alatti napszámos beteg volt a nyáron, nem bírta hát beszerezni a télirevalót. Amig alkalmi munkához jutott, szűkösen éldegélt feleségével és Ravasz János napszámostársá­val s ennek feleségével egy fedél alatt. Most, hogy rájuk szakadt a legszörnyübb nélkülözés, a Ravasz répamunkával szerzett utolsó tíz- pengőse azt az ötletet adta Dunának, hogy jó­lenne pénzt hamisítani: lerajzolni, lefesteni a tizpengőst s megpróbálni — „elsütni“. A kettős család közös szobájában még asztal sincs, kenyér, zsir, ennivaló, tüzelő­anyag, meg éppen hogy egy falat se. Nem volt egyebük, mint Dunai Sándor paraszti ke­zének tagadhatatlanul kitűnő és jobbrahiva- tott rajzkészsége. Dunai vásárolt egy darab ceruzái !0 filléren, egy da- rac lombzöld gambaíesiéket 4 filléren, kevés íéderveiáiszot kerített, saját ha­jából pemzlit csinált, aztán felment a padlásra pénzt hamisítani, mert — ahogy mondja — „lopni nem akar­tam, de nagyon éhesek voltunk, fáztunk is“. A padláson ráült egy téglára, maga elé vette a kisszéket, egy papírzacskóból kivágta a tiz- pengős alakját, aztán két. éhségtől égő szeme diktálni kezdte didergő kezének a tizpengős rajzának, betűinek, számainak, aláírásainak vonalait a már zöldre alapozott papirosra. Ez­tán jött a hajból készült pici ecset, majd a „féderveisz“ s most már csak meg kellett gyűrni a mázolványt és készen volt a rikítóan zöld, néhol for­dítottan rajzolt es „Z" belükkel ékesített „tizpengős“, amihez hasoló rossz hamisítványt el sem lehet képzelni és csak a mai nyegle, nemtö­rődöm, könnyelmű világban történhet meg, hogy az emberek meg sem nézik, milyen pénzt kapnak a kezükbe, hanem tanainak és Savasznak 11 darab töké­letlen, zöldre mázolt papírdarabot si­került Orosházán és Tótkomlóson tiz- pengósnek elsütniök. Tótkomlóson buktak le: egy rövidlátó trafikos, amikor már visszaadott nekik a pénz­ből s Dunaiék kimentek a trafikból, a trafikos észrevette, hogy hamis pénzt kapott, szólt a rendőrnek, aki rögtön utána eredt a két em­bernek. Dunaiék menekülni akartak, a rendőr elkiáltotta magát : — Álljanak meg, mert lövök ! .. . s ettől agy megijedt a két szerencsétlen flótás, hogy birkajámboran követték a rendőrt a csendőr­ségre. Megindult a nyomozás, Duuaiék elvezet­ték a csendőröket azokra a helyekre, — Oros­házán 6 és Tótkomlóson 5 —, ahol sikerült elsütni a tizpengőket. Eddig 9 már a csendőr­ségen van, mint bűnjel. A nyomozás befejezése után a szegedi Törvényszék ügyészségére kísérik Dunait és Ravaszt. Halálos vasvilla-párbaj a bihari pusztán (A „Békés“ munkatársától.) Bácsi József, 18 éves kocsis-cseléd a zsadányhoz tartozó nagyorosi pusztán ez évi március hó 21-én reggel fél négy órakor összeszólalkozott ko­csistársával, Tőkés Kálmán uradalmi kocsissal. A vita hevében Bácsi úgy fej beverte vas­villájával Tőkést, hogy az összerogyott és esz­méletlenül vitték be a lakóhelyére. Orvost hívtak, megvizsgálták, de állapota nem javult. Elhatározták, hogy Tőkést Okányban lakó szülei lakására szállítják, ahol azután gondos ápolás alá veszik. Haza is szállították Okányba. Tőkés Kálmán azonban pár perccel a haza­szállítás után husvétkor, anyja karjai között meghalt. Tudomásunk szerint Bácsi József ellen halált okozó súlyos testisértés miatt a gyulai tör- vényszék vizsgálóbírója az eljárást megindította. Hirdessen a „Békési-ben I BÉGEN BEBIZONYOSO DOTT, HOGY « TISCH ERNÜ-nél' 267 2—* és előnyösen vásárolhat jó árukat!

Next

/
Thumbnails
Contents