Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-31 / 71. szám
2 BÉKÉS 1937 március 31 Miért támadja a liberális sajtó a kormányt, amikor az a gazdálkodót védi ? (.A „Békés“ munkatársától.) Ha az ember mostanában liberális közgazdasági lapot vesz a kezébe, mind hangos panasszal van tele a lóexport uj rendje, az egykéz miatt. Nyilatkoznak patinás magyar és nem magyar nevű hatalmas lóexportó'r-dinasztiák sarjai. Nyilatkoznak a gazdák, nagy és kis gazdák s elsírják, hogy a gazdának is, no meg azután a legális lókereskedelemnek is milyen kárára van az egykéz. Szörnyűség még csak el is gondolni, mi történt például Kalocsán a lóvásáron. Nem jött el a lóexport boldog tulajdonosa, a jobboldali szövetkezet a lóvásárra. A tisztes és hozzáértő lókereskedőt elriasztották az uj rendelkezések. Nem mer vásárolni. A gazdák hiába hozták elő szebbnél-szebb lovaikat, hiába topogtak azok a kalocsai kövezeten, hiába ágaskodtak, nyerítettek, s tettek meg mindent, ami egy kalocsai lótól kitelt, vevő nem volt. Az állami beavatkozás elriasztotta a vevőt és a kalocsai ló nagyot nyikkantott és busán visszakocogott az istállóba. Ezeket irta az O.M.K.E. kalocsai elnöke, „aki kitűnő szónok és egzaktul ismeri mindig a tárgyat, amihez hozzászól,“ olvassuk a liberális kereskedők hivatalos orgánumában az O.M.K.E.-ben. Hát hiába baj, nagy baj az, hogy a gazda szegény, hiába hozta elő gyönyörű szép állatát, lovát, nem kellett. Mennyivel más lett volna az eset, ha az egykéz helyett, nyolcvan vagy százhatvan kéz kel egymással versenyre és alakit ki reális árakat. így Írja : reális árakat. De tudja-e a magyar gazdaközönség, mit jelent szerintük a reális ár ? Mondjuk, hogy Németország lovakat akar vásárolni hadserege részére. Ad, mondjuk, a megfelelő lovakért darabonként nyolc—kilenc- száz pengőt, ab feladó állomás. A régi liberális elgondolás szerint a következő történt. Friedmann Salamon lekötötte az üzletet, bizonyos fajta lovakra, mondjuk nyolcszáz pengős áron. Friedmann Salamon erre mozgósította ügynökeit, akik ellepték a magyar piacokat, — az állatvásárokat, köztük talán Kalocsát is és elkezdték az előírásos lovakat kettőszáz pengőért vásárolni és jószivüen felmentek talán háromszáz pengőig, mert szivük az volt. Tisztelték a munkát, szerették a magyarföld robotosát: a gazdát és mindent elkövettek boldogulásáért. Amire azután a magyargazda a lapokból jóval később megtudta, hogy az ő kettőszáz pengőért eladott, deresét a né- jnetek nyolcszáz pengővel fizették Friedmann- nak, vagy Weisznek, akkor már késő volt. Téphette a haját, nem használt. így azután szépen rendben ment minden. A Friedmannokból, Weiszokból öt-hat év alatt milliomos lett. A magyar gazdából ellenben, aki négy éven keresztül etette, ápolta, nevelte lovát, rokkant lett, hogy teljesen bele ne pusztuljon a nagy liberális kereskedelem okozta jólétbe, jönni kellett a gazdavédelemnek. Most ezután nézzük meg, mit jelent ma a kormány rendelkezése, az egykézrendszer. Jelenti a gazdarészére azt, hogy a százszázalékos hasznot, amit eddig a liberális kereskedő tett zsebre, megkapja az, akinek arra a legtöbb joga van, a termelő gazda. Mert a Hangya és Mezőgazdák által közösen felállított lókiviteli iroda, állami ellenőrzés alatt van. A gazda igy tehát a lóexport által elérhető nyereségtöbbletből nyolcvan százalékot megkap. Ezzel szemben áll az, hogy a régi rendszer alapján tiz-husz milliomos lónagykereskedő cég teljesen lehetetlenné tette azt, hogy a termelő részesedhessen export révén munkája jutalmában. Ma a magánkereskedelem megbénítva nincs, vásárolhat. Annyi történt csak, hogy a termelőket nem lehet kiuzsorázni. Meg kell a kereskedőnek adni a reális árat, mert hatóságilag kell a vátelárat igazolni. Ennyi történt csak. Ez az igazság. Ezért a jerichói lárma. Dráma a tanyán : mmmMMmmmmmmmmmmmmmSmmmmmmmm A féltékeny férj leütötte a feleségét, azután a vonat elé ugrott (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Borzalmas családi dráma történt vasárnap délután a Szeged melletti Csengele községben. Juhász Péter 28 éves földmives, aki a 36. számú tanyán lakott feleségével és négy gyermekével az utóbbi időben egyre több pletykát és suttogást hallott feleségéről. Vasárnap délután szóváltás keletkezett a házaspár között, Juhász Péter haragjában fölkapta az ajtó mellé támasztott baltát, az asz- szonyra támadt és többször fejbeverte. Az asszony véres fejjel, eszméletlenül esett össze. Juhász Péter a véres baltát kezében tartva percekig állt mozdulatlanul az asz- szouy mellett, mikor hazaérkeztek a gyermekek, akik súlyosan sebesült anyjuk láttán hangos sikoltozásra, jajveszékelésre fakadtak. Juhász Péter a gyermekek kétségbeesésének hatása alatt kirohant a házból és a közelben levő vasúti töltésen a személyvonat elé vetette magát. A vonat mindkét lábát tőből levágta. Juhász Pétert és feleségét haldokolva vitték a kórházba, a négy gyermeket pedig a szomszédok vették gondozásukba. Karambol a gyulai Kossuih-táren (A „Békés“ munkatársától.) Hétfőn este negyed 8 órakor történt, hogy Ebner Vilmos gépészmérnököt vitte Pongrácz autós Bony- hádi-ut 11 szám alá. A laktanya bejáratánál, az úttest közepén ott állt a Paradicsom majori tejeskocsi, amelyen sem prizma, sem lámpa- világitás nem volt. A nagy sötétben nem látta a kocsit, már későn vette észre, hogy a kocsi ott áll előtte. Az autós a kormányt félrecsapta, de az első bal sárhányó a kordély kerekének ment. Az autónak három ablaka összetört. Az utas a bal szemén megsérült. Pongrácz autós az összeütközés után rendőrt hívott, aki jegyzőkönyvet vett fel az esetről. Szentetornyai pénzhamisítót fogott el az orosházi csendőrség (A „Békés“ munkatársától.) Dunai Sándor, Szentetornya Erzsébet-utca 176 szám alatti napszámos beteg volt a nyáron, nem bírta hát beszerezni a télirevalót. Amig alkalmi munkához jutott, szűkösen éldegélt feleségével és Ravasz János napszámostársával s ennek feleségével egy fedél alatt. Most, hogy rájuk szakadt a legszörnyübb nélkülözés, a Ravasz répamunkával szerzett utolsó tíz- pengőse azt az ötletet adta Dunának, hogy jólenne pénzt hamisítani: lerajzolni, lefesteni a tizpengőst s megpróbálni — „elsütni“. A kettős család közös szobájában még asztal sincs, kenyér, zsir, ennivaló, tüzelőanyag, meg éppen hogy egy falat se. Nem volt egyebük, mint Dunai Sándor paraszti kezének tagadhatatlanul kitűnő és jobbrahiva- tott rajzkészsége. Dunai vásárolt egy darab ceruzái !0 filléren, egy da- rac lombzöld gambaíesiéket 4 filléren, kevés íéderveiáiszot kerített, saját hajából pemzlit csinált, aztán felment a padlásra pénzt hamisítani, mert — ahogy mondja — „lopni nem akartam, de nagyon éhesek voltunk, fáztunk is“. A padláson ráült egy téglára, maga elé vette a kisszéket, egy papírzacskóból kivágta a tiz- pengős alakját, aztán két. éhségtől égő szeme diktálni kezdte didergő kezének a tizpengős rajzának, betűinek, számainak, aláírásainak vonalait a már zöldre alapozott papirosra. Eztán jött a hajból készült pici ecset, majd a „féderveisz“ s most már csak meg kellett gyűrni a mázolványt és készen volt a rikítóan zöld, néhol fordítottan rajzolt es „Z" belükkel ékesített „tizpengős“, amihez hasoló rossz hamisítványt el sem lehet képzelni és csak a mai nyegle, nemtörődöm, könnyelmű világban történhet meg, hogy az emberek meg sem nézik, milyen pénzt kapnak a kezükbe, hanem tanainak és Savasznak 11 darab tökéletlen, zöldre mázolt papírdarabot sikerült Orosházán és Tótkomlóson tiz- pengósnek elsütniök. Tótkomlóson buktak le: egy rövidlátó trafikos, amikor már visszaadott nekik a pénzből s Dunaiék kimentek a trafikból, a trafikos észrevette, hogy hamis pénzt kapott, szólt a rendőrnek, aki rögtön utána eredt a két embernek. Dunaiék menekülni akartak, a rendőr elkiáltotta magát : — Álljanak meg, mert lövök ! .. . s ettől agy megijedt a két szerencsétlen flótás, hogy birkajámboran követték a rendőrt a csendőrségre. Megindult a nyomozás, Duuaiék elvezették a csendőröket azokra a helyekre, — Orosházán 6 és Tótkomlóson 5 —, ahol sikerült elsütni a tizpengőket. Eddig 9 már a csendőrségen van, mint bűnjel. A nyomozás befejezése után a szegedi Törvényszék ügyészségére kísérik Dunait és Ravaszt. Halálos vasvilla-párbaj a bihari pusztán (A „Békés“ munkatársától.) Bácsi József, 18 éves kocsis-cseléd a zsadányhoz tartozó nagyorosi pusztán ez évi március hó 21-én reggel fél négy órakor összeszólalkozott kocsistársával, Tőkés Kálmán uradalmi kocsissal. A vita hevében Bácsi úgy fej beverte vasvillájával Tőkést, hogy az összerogyott és eszméletlenül vitték be a lakóhelyére. Orvost hívtak, megvizsgálták, de állapota nem javult. Elhatározták, hogy Tőkést Okányban lakó szülei lakására szállítják, ahol azután gondos ápolás alá veszik. Haza is szállították Okányba. Tőkés Kálmán azonban pár perccel a hazaszállítás után husvétkor, anyja karjai között meghalt. Tudomásunk szerint Bácsi József ellen halált okozó súlyos testisértés miatt a gyulai tör- vényszék vizsgálóbírója az eljárást megindította. Hirdessen a „Békési-ben I BÉGEN BEBIZONYOSO DOTT, HOGY « TISCH ERNÜ-nél' 267 2—* és előnyösen vásárolhat jó árukat!
