Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-03-25 / 68. szám
LXIX. évfolyam 68« szám. %ala, 1937. március 25 csütörtök DTTITPC JD wJX F/iÍJ Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Kis lángok a magyar éjszakában Irta: NAGY JÓZSEF, a szegedi fogadalmi templom káplánja Ha a társadalmi legujabbkori magyarság politikai és életét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi két évtizedben kétszer buktunk el, kétszer roskadtunk le: először a vesztes háború nyomán, másodszor pedig akkor, amikor a győzelmesnek, ragyogóan diadalmasnak ígérkező ellenforradalmi nekilendülés után hallgattunk a megállást parancsoló „konszolidációs“ politikai irányzat csalóira. Beleborzadok, ökölbe szorul a kezem a szez- vedélyes haragtól, ha arra gondolok, hogy elsők voltunk Európában, akik életprogramomul tűzték maguk elé a keresztény és nemzeti irányzatot, esküdtünk annak elengedhetetlen szükségességére, gazdasági és szociális súlyosságára; valósággal ez volt az éltető elemünk: a levegőnk, az ivóvizünk, a táplálékunk, mindenünk ... És most hogyan állunk? Most mi abból a nagy nekiindulásból az átmentett érték, a leszűrt konzekvencia, a politikába általánosan, gazdaságilag és társadalmi értelemben átültetett realitás ? Egyáltalán nem hirdetek forradalmi elveket, egyáltalán nem lázitok, csak egy szerintem szerény megállapítást teszek, aminek az értelme az, hogy nem kellett volna meg- állnunk a megkezdett utón, nem kellett volna letérnünk a kezdetben helyesnek tartott irányvonaltól és a romantikus nekikezdés stádiumáéból át kellett volna mennünk az építő keresz- tény-nacionális politika világába. * Hála Istennek! — napjainkban mintha megérezte és megértette volna a magyarság a lét és nemlét alternatíváját, mert lépten- nyomon újabb és újabb kis lángok gyulnak a magyar éjszakában. Ezek a lángok az ellen- forradalmi szellem maradványai, táplálva azzal a példával, amely egyes hatalmas nemzetek történelmét a szemünk előtt a nacionális politikai irányzat utján feltartóztatatlanul viszi a győzelem felé . . . Alapjában véve nagyon örvendetes az a kép, amit a magyar élet éjszakájában a kis lángok, a kis fáklyák csillogó fénye nyújt, mert azt jelenti, hogy ég a nacionalizmus tüze. Azok az irányzatok, amelyek újra és újra születnek a magyar élet méhébeu, azok az egyesületek, sajtótermékek, politikai és társadalmi alakulatok, amelyek egymásután látnak napvilágot, fajtánk életösztönének s az átmentett ellenforradalmi hagyományoknak lappangó lángjai, pislákoló parazsai. És mégis azt mondom, hogy nem nagy öröm van ezekben a lángokban, ezekben a fáklyákban. Ez nem ellentmondás, csak paradoxon, — látszólagos ellentmondás. Mert nézzük csak azokat a kis lángokat közelebbről. Megvizsgáljuk az egyiket utána a másikat, sorba valamennyit s az eredmény : majdnem egyforma mindegyik, édes-testvér valamennyi és a közös származás, a közös anya, a közös célkitűzések ellenére — ezeknek a lángoknak nincs elég hevük, nincs elég erejük, nincs elég égető intenzitásuk. Miért ? Azért, mert túlságosan elkülönülnek, túlságosan önállósulnak. Mi lenne akkor, ha egybefolynának, ha egy hatalmas tüzözönné egyesülnének, minden előretörő, hazátlan, keressténytelen irányzatot megperzselnének, elégetnének, megsemmisítenének!... Mi lenne akkor ? . . . * Mi lenne akkor ? . . . Lenne egy nagy családot alkotó magyarság, lennének közös célirányok, eredményes gazdaságpolitikai intézkedések. Lenne uj élet, uj magyarság, uj lelki fundamentum és minden-minden, ami ma — vagy nincs, vagy alig-alig van. Az újjászületett, a sikertelenségek tapasztalatain okult keresztény nacionalista irányzat — ha annak apró lángjai összeérnének — visszaadná a magyarságnak nemzeti öntudatát. erejét, reményét és — álmainknak álmát: Isrégi lelki egyensúlyát, ten segítségével szép hazánkat. Ne kérdezgessük végletekig, hogy „Mi lenne akkor?. . hanem álljunk munkába. Kezdjük önmagunkon. Induljunk ki saját lelkűnkből. Arra nincs szükség, hogy valaki megmagyarázza nekünk, hogy mik az elérendő célok, mik a megvalósítandó feladatok; bármilyen sok is van ezekből, mindnyájan ismerjük őket. Lelkűnkbe mélyedve vizsgáljuk : milyen egyesületnek, milyen cimü sajtóterméknek vagyunk követői ? Mit hirdet az az egyesület, mit hirdet az a sajtótermék ? És mit mond a másik, ahol ugyanolyan becsületes magyarok vannak, szinte hajszálnyira ugyanolyan programmal ? Ha látjuk, hogy ott is ugyanaz a láng ég, ne várjuk, hogy kezdjék azok a hozzánk való közeledést, kezdjük mi és ha mindenki elkezdi a közeledést, ha minden apró vagy nagyabb pislákoló láng és fáklya megmozdul s ahelyett, hogy maga körül elszigetelje a talajt és hirdesse „egyedül boldogító“ elveit, minden kis magyar láng törjön feljebb, szakítsa át a védőgátakat és egyesüljön hatalmas tüzzé, szertevilágló magyar lánggá, az egyetakarók, az egyért lel- kesedők, az egy sorsot viselők, közös örömökben és fájdalmakban testvérekké tüzesedett magyarok szent és örök célját: a magyar érdekközösséget ! Mi lesz ? Mit hoz a holnap és a holnapután ? A gazdaságilag és lelkileg legyöngült magyarság szinte az utolsó órában megérzi-e és felfogja-e az egyesülésban rejlő erők ellenállhatatlan hatalmát? Megszününk-e túlságosan egyediek, individulisták lenni és magukat középkorú váruraknak képzelni, akiknek csak a saját sorsuk fáj, a saját váruk falának biz tonsága a fontos ? Vagy pedig már a közeli jövőben megérkezik a magyarság gémiuszának lelkeket átalakító ereje és széthinti minden magyar családi szentélybe a robbanó csodaszert, amely a politikai és társadalmi életünkben villogó kis lángocskákkal egyesülve, egy hatalmas tüzorkánt hoz létre ? . . . Az ellenforadalmi szellemet őrzők szivében és lelkében égjenek a kis lángok tovább és világítsanak a magyar éjszakában. Szítsuk ezeket, nagyobbitsuk őket és arra az egyre gondoljunk, amit ezek a lángok a mélységükben őriznek : megvalósítani a szebb és jobb magyarságot, a saját országában úrrá lett és saját sorsát Isten után intéző magyarságot. Ezt a magyarságot, ezt a szebb életet jelentő kort csak a szeretet radikalizmusa valósíthatja meg és a szeretet radikalizmusa lesz az a csodaszer, amely előbb-utóbb összefogja, magához öleli ezeket a kis tüzeket, ezeket a kis lángokat a magyar éjszakában. Még a nyári szánét előtt a Ház elé kerülnek az alkotmányjogi javaslatok (A „Békés“ tudósítója jelenti) Darányi Kálmán miniszterelnök a készülő alkotmány- jogi javaslatokkal kapcsolatosan nagyjelentőségű és érdekes nyilatkozatot tett. — Közölhetem — mondta a miniszterelnök, — hogy az alkotmányjogi javaslatok alapelvei elkészültek. Vonatkozik ez a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvény- javaslatra éppen úgy, mint a felsőház reformjára, de kialakultak a választójogi törvényjavaslat alapelvei is. — Én az eredeti programhoz tartottam volna magamat és szándékom is volt, hogy még március vége felé ismertetni fogom ezeknek a javaslatoknak főbb irányelveit a pártvezérekkel, a parlament vezetőférfiaival. Erre azonban nem kerülhetett sor. Nem rajtunk múlott ez, mert a pártvezérek nem tartózkodnak Budapesten. — A három javaslat benyújtása minden valószínűség szerint egyszerre történik, a nyári szünet előtt. Hogy azonban a javaslatok íe- tárgyalása milyen időpontokban történik, erre még határozott nyilatkozatot nem tehetek. A spanyol vörösök vérengzése (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A salaman- cai főhadiszállás hiteltérdemlő jelentések alapján közli, hogy Madridban a polgárháború megkezdése óta a vörösök 52.000 polgárembert — köztük sok .asszonyt és gyermeket — végeztek ki. A nemzeti kormánynak sikerült 32.000 kivégzett fényképét megszerezni. Valenciában a kivégzettek száma meghaladja a 12.000-et. Legutóbb egyszerre 350 politikai foglyot tereltek össze egy udvarra és gépfegyverekkel lekaszálták őket. Olaszország a fasizmus 18-ik évfordulóját ünnepli (A „Békés“ tudósítója jelenti) Március 23-án a fassizmus alapításának 18. évfordulóján Róma lakossága tisztelgett a Duce előtt abban a pillanatban, amikor a fasistapárt lobogóját kitűzték a Venezia-palota erkélyére. A zászlót hagyományosan 11 órakor szokták kitűzni. Az arabok szent háborúra készülnek (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Az arabok ismét szent háborút hirdetnek Palesztina felszabadítására, a zsidó uralom alól. A zavargások Palesztinában ismét megkezdődtek és a jelek szerint ezúttal sokkal nagyobb arányúak lesznek, mint a múltban. Lázasan folyik az arab bennszülöttek katonai kiképzése is, s már több ezerre tehető a modern fegyverekkel felszerelt és kiképzett arab harcosok száma. Az uj lázadás kitörésé husvét utánra várják.
