Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-02-12 / 34. szám
2 BÉKÉS 1937 február Í2 Szentes Károly, főjegyző, nyilatkozik a városépítő közriiunkákról (A „Békés' munkaiáisától.) Gondoljuk meg, amikor Gyula város helyzetével foglalkozunk, hogy a város pótadója 97 százalék. Ha a város vezetősége bármit is szeretne megvalósítani és erre a szükséges fedezetet a költségvetésbe beállítja, a fölöttes hatóságok minden esetben törlik, hivatkozva a pótadóra. Szentes Károly, főjegyző nyilatkozata A főjegyző kérdéseinkre alábbiakban nyilatkozott:{ — Amig lehetett, a dekonjunktúra előtt, évenként átlag 40.000 pengőt tudtunk pld. útburkolásra költeni. Hiszen mindenki emlékezhetik rá, hogy sem a város külső részein, sem a tisztviselőtelepen, de sok helyen a város szivében sem volt útburkolat, hanem feneketlen sár. Ma már ilyen irányú beruházásokról álmodnunk sem lehet Pedig terveink, legalább a legégetőbb szükségletekre vonatkozó terveink készen vannak. A „Békés“ már megírta, hogy pld. a Galbács- kerti részt szeretnénk betonjárdával ellátni; Isten tudja, mikor valósulhat meg. Amit tehettünk és tehetünk, azt a közmunkák szűk keretei között tettük és tesszük. Ezeknek a munkálatoknak az elvégeztetésénél arra törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló teljes összeg lehetőleg munkabér címén fizettessék ki, mégis a végzett munkák nyomán a városnak a jövőben is hasznot hajtó objektumai keletkezzenek. — így a hősök temetőjének és környékének rendezése kapcsán nyolc katasztrális hold főidet tud tunk gyümölcsfákkal beültetni. Ötszáz gyümölcsfája van ott a városnak. Az almafák az idén már termést is hoztak : tizenkét métermázsát. Ha a most még fiatal fák teljes termőerejükben lesznek, egy-két wagon szilva- és almatermésre számíthatunk. Bika-tó és a fűzfa-vessző — Az u. n. Bika-tó és a Bárdos rendezésének következménye, hogy az idén tiz vagon füzfesszőt nyertünk, ami á városnak 3 ezer pengő jövedelmet hozott. A Bárdos környékének feltöltése kilenc hold földet eredményezett ; az idén ősszel kilencszáz szilvafát ültetünk bele. Tavaly és az idén, mint káposztaföld hozott hasznot. A kert-gazdaság Feltöltöttük a Szentháromság temető és a gyulavári országút között elterült mocsarasingoványos területet és az úgy nyert hat hold földet az idén bekerítettjük és almáskertet csinálnak belőle. — A Galbács-kerti részen a tavaly huszonöt holdat vontunk öntözés alá, az idén még húsz holdat és igy a városnak egy negyvenöt holdas öntözött kertgazdasága lesz. A csatornák szélét is teleültetjük almafával s ez újabb 1500 almafát jelent. A tavalyi huszonöt hold öntözött kert hétezer pengőt jövedelmezett, az idén természetesen a megnagyobbodott terület arányában majdnem kétszerannyi jövedelem várható. A föveny esi öntöző-rét — Szűkén vagyunk takarmány dolgában, azért határozta el a város vezetősége, hogy a Fővenyesi-réten öntözött rétet csinálunk, amint erről is irt már a „Békés.“ Harmincegy katasztrális hold öntözött rétünk lesz itt s ennek hozama kedvező hatással lesz állattenyésztésünk fejlődésére. Ott a helyszínen bizonyos mérvű építkezésre is szükséglesz, igy pld. istállót kell építenünk s ez is némi munkaalkalmat jelent. íme Gyula város vezetőségének gazdasága igy oldja meg a semmiből, vagy legalább is nagyon kevésből valamit létrehozni problémáját és pedig, mint láttuk, szép sikerrel. A liszt-forgalmiadé és a külön Kamara ellen tiltakoztak Kecskeméten (A „Békés* tudósítója jelenti.) A Duna- I Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatóválasztmányi ülést tartott, melyen Gesztelyi Nagy László dr., a Kamara igazgatója jelentésében ismertette az igazgatóválasztmány előtt a Kamara munkásságát, uj ingatlan vásárlását és tájékoztatta a választmányt a Kamara anyagi helyzetéről, valamint jövő programjáról. Megemlékezett a pestkörnyéki Kamara felállítása érdekében próbált kezdeményezésről, ugyancsak az ország déli négy vármegyéjének bevonásával megindult külön kamarai mozgalmakról, melyekben — szerinte — nem mindenkor az egyetemes gazdaérdekek az irányadók. S. Bálint György, felsőházi tag (Makó), kamarai alelnök, a Kamara kisgazdatársadalma nevében foglal állást az önálló kamarai mozgalmak kísérlete ellen. Medveczky Károly (Kiskunhalas) kérte a rendkívüli lisztforgalmiadó ellen a Kamara állásfoglalását. Szerinte a búzára és rozsra kikötött őrlési adó nagyban emeli a kenyér árát és igy szociális szempontból tűrhetetlen és nem is indokolt, mert a búza ára bizonyos nívóra emelkedve, a lisztforgalmiadó célja időszerűtlen. Sürgette a gazdaadóseágok és a földbirtok teherrendezésének mielőbbi elintézését. Harminc bál, mulatság volt Gyulán az idei farsangban (A „Békés* munkatársától.) Vége van már a farsangnak. Karnevál hercegét eltemették. Itt a nagy böjt. Megkezdődik a nagy vigasság után a vezeklés, a böjt, a mea eulpa. Az idén elég rövid volt a farsang, de mozgalmasnak eléggé mozgalmas volt, amit igazol a gyulai rendőrfőkapitányság vezetőjétől szerzett információnk, amely szerint január 1-étől február hó kilencedikéig harminc darab engedélyt adtak ki bálák, táncos teák és műsoros délutánok megtartására. Ezek szerint elég alkalom volt a táncra és mulatságra és aki nem mulatta jól ki magát, az magára vessen. Egyke, vagy egyse? Á mai világban óriási gond megkeresni ázt a pénzt, amibe egy gyermek felnevelése kerül. Ez egyik legfőbb oka annak, hogy a statisztika szerint népünk szaporodása aggasztóan kisebb arányú, mint például a szomszédos államoké. Pedig egy nemzet gazdasági és katonai ereje, de erkölcsi tőkéje és kulturális fejlődése is egyenes arányban van a népesség számával. Itt tehát a szülők és az állam érdeke ellentétes. Ennélfogva az utóbbinak elsőrendű és szigorúan megszabott kötelessége különböző rendszabályokkal és kedvezményekkel előmozdítani a születési és gyermekhalálozási statisztika erőteljes feljavulását. Nem lehet azt mondani, hogy az állam- hatalom ezirányban semmit sem tesz. A családi pótlék, az anyák-napja, a Gyermekvédő Liga, a Stefánia-házak áidásos működése, a sokgyermekes anyák ünneplése, az OTI. gyermekágysegélye mulatják, hogy az állam is, a társadalom is tudatában van a kérdés rendkívüli fontosságának. Annál visszatetszőbb az a kicsinyes, garasoskodó szükkeblüség, amit az úgynevezett „dolgozó nők“-kel szemben anyaságuk idején tanúsít ez is, az is. A kávéházi társadalom-bölcselők megállapították, hogy a nő feladata és hivatása elsősorban az anyaság, másodsorban a férj keresetének gondos beosztás szerint való elköltése. Ezzel szemben mégis alighanem Bis- marknak van igaza, aki viszont azt mondta, hogy a történelem nem respektálja a sémákat és sablonokat, mert azt nem az emberek csinálják, hanem a dolgok könyörtelen törvények szerinti alakulása. Mert lám, a falusi asszony már régen átlépett a sablon kerítésén s nemcsak elosztja, hanem keresi is a pénzt. Napszámba jár, együtt kapál az urával, részt vesz az aratás nehéz munkájában, sertést és baromfit nevel, megfeji a tehenet, megrendelésre órabér alapon sző, vagy csipkét ver és a piacról pénzt visz haza. A városi nő tehát nem volt ujitó, hanem csak utánzó, mikor otthonát elhagyva, belépett az irodába, vagy a munkaterembe, hogy segítsen az urának keresni azt a bujkáló és — sajnos! — nagyon is apró pénzt. Bizonyára nem szórakozásból, vagy kedvtelésből tette ezt, hanem mivel a „kell“, vagy a „muszáj“ kergette oda. Vagy talán éppen azért, hogy anyává lehessen. S vájjon mi történik az ilyen „dolgozó nővel“, ha a legmagasztosabb hivatása törvényei szerint az anyaság szent küszöbéhez érkezik?! Kap hatheti szabadságot Tessék megkérdezni akármelyik orvost, elégnek tartja-e ezt? Vagy akármelyik vadászt, hogy mit szólna, ha a vadászati törvények ily kurtára szabnák az őzek és a nyulak ki- méleti idejét ?! Mert nem is szólva arról, hogy ily rövid időre az anya helyére nem is alkalmaznak más munkaerőt, hanetnaz ő teendőit a kollégák közt osztják el, ami nekik munka- többletet jelent, tehát duzzognak, — csak azt kérdem, mi lesz azzal a hathetes kis emberrel, akinek tápláló édesanyja kora reggel elmegy hazulról s csak késő délután tér vissza ?-* Az anya engedje át munkahelyét egy férfinek ! De hiszen akkor még kevesebb lesz a házasság, még kevesebb nő lesz anya, még kevesebb lesz a gyermek! Pedig a nemzetnék minden más kérdésnél fontosabb életszükséglete, hogy minél több magyar gyermek szülessen Mert apáink élete a múlt, mi meg csak a nyomorúságos jelen vagyunk, de a gyermek, a rózsásarcu, mosolygó, egészséges gyermek a rózsás, mosolygó, egészséges jövő. Surányi Károly. éléskamrába, konyhába igen szép színekben kapható DOBAY JÁNOS könyvkereskedésében. a Jé tár-lm n írógépet, bármily«! havi ÍO P-ős részletre adok. Scheibert László könyvkereskedő. 11 9—* Kiadó lakás! szoh^t MiHoanm üvegezett folyosóval, összes mellékhelyiségekkel f. évi május 1-től kiadó. Szent ístván-u. kO. 58 2 —3
