Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-28 / 293. szám

kedd LXIX 1937 december 28 évfolyam 293. szám SurkoMfőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 sxám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: BÖBAY FERENC f EIőfizetésí,egy Jhőra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Karácsony után. Csendes, szelíd napok, elmúltatok. Ta­lán egy kissé elcsitultak a gyűlölet állandóan dühöngő fúriái. Talán béke szállt a szivekbe legalább a szent estén itthon : Magyarorszá­gon. Tatán tudtak a kenyérharcban ádáz kí­méletlenséggel tusázó emberek egy-egy meg­enyhült pillantást váltani. De a magyar ka­rácsony még nem hozott békét erre a szét­tépett magyar földre. A karácsonyfák Erdély, a Felvidék, a nyugati erdők üzenetét hozták el. Némán, hangtalanul, de lelkünk legbelse- jét betöltő panaszt hoztak. Ha bágyadtan mo­soly derült is arcunkra látva kicsinyeink ár­tatlan örömét, a mi ünnepünk fölött ott bo­rongott széttépettségünk szürke fájdalomfe'- hője. Fájdalmas gyönyörűséggel hallottuk szivünkről szakadt gyermekeink boldog, gond­talan kacagását. Vájjon meddig tart ez a bol­dogság? Mikor fogja az élet a derűt letörölni a szeretett arcokról ? Mikor vonja be a gond szürke sáppadtságával a drága vonásokat ? Leborultunk az isteni Kisded jászolánál, imádtuk a megszületett Megváltót. Óh sokan, nagyon sokan elmentek templomba, otthon fényűző diszü karácsonyfát is gyújtottak, pe­dig lelkűkben Herodesek voltak. Á betlehemi Gyermeknek menekülnie kellett kétezer év előtt, mert egy hatalmát féltő, vérengző zsar­nok halálra kereste és tehetetlen dühét ártat­lan gyermekek ezreinek kiontott vérével ve­zette le. Herodes a keleti királyoktól a Gyer­mek hollétét tudakolta, hogy — mint mondá — elmenjen és tisztességet tegyen neki, de sötét lelkében már ott izzott az eltökélt ször­nyű elhatározás: mindenáron elpusztítani a zsidóknak ama királyát. Magyar életünk legdrágább kincsére, a magyar jövendő Ígéretére sok, nagyon sok Herodes leselkedik. Gyilkos Herodesei a ma­gyar jövő zálogának: a magyar gyermekek­nek, országunk megrablói, szétdarabolói; azok, akik a trianoni gazságot fenntartják és fenntartását fegyveres hatalmukkal biztosít­ják, akik támaszai a zsákmányukért remegő rablóknak. Herodesei, gyilkosai a magyar gyermekek millióinak azok, akik a magyar összefogásnak, a nemzet egységének meg­akasztok akik önös érdekekből pártos szét­húzással gyöngítik a nemzet jövőtépitő erejét. Herodes háromezer ártatlan gyermeket gyil­koltatok le és ma a magyar falvakban és városokban hány Ráchel siratja kicsinyeit, kiket a nyomor, a nélkülözés tett betegekké és hervasztott zsenge bimbókorukban oly korai sírba ? Ezeknek Herodesei azok a mun­kaadók is, akik éhbérért dolgoztatnak család­apákat, vagy önző profitéhségükben elveszik azt az alig fizetett munkát is a dolgozni akaró kezekből. Herodesei a magyar gyermekeknek azok a családapák és családanyák is, akiknek pazarlása, dorbézolása a nyomort telepíti be a családi hajlékba. Gyilkosai a magyar gyer­mekeknek azok is, akik valutasibolással, tőzs­dei machinációkkal rombolják a magyarság életerejét. Tömeggyilkosai a magyar jövő ígéreteinek, akik szívtelen nagytőkés politiká­ból megnehezítik a magyar életet. Nem szü­lethetnek meg magyar milliók, mert a felser dűlt fiatalok nem tudnak családot alapítani. Ezeket a magyar életeket is még születésük előtt halomragyilkoljak a magyar élet gonosz vámszedői. Hány gyermekszületést akadá­lyoznak meg ezerszer bűnös kezek ? Herodesekkel van telve a magyar élet. Ezek a Herodesek nemcsak a mi életünket teszik sivárrá, fájdalmas kálváriajárássá, ha­nem eleve elpusztítják a drága magyar jövőt. Pedig, ha van átok, úgy a legsúlyosabb ezek­re nehezül, akik nem gondolnak arra, hogy ők tulajdonkép Krisztus gyilkosok. Minden gyermek nevető szeméből ugyanaz az angyali tisztaság ragyog felénk, mint egykor a jászol­ban fekvő Kisdedéből. Csodálatosan tiszta lélek mindegyik : olyan üde. olyan szeplőte­len, amilyennek Isten formáló kezéből kike­rült. Arcának rózsáit talán még játszótársai, az angyalok csókolták reá. Hát van-e borzal­masabb gazság, van-e rettenetesebb bűn ezen a földön, mint ezekre az arcokra a nyomor halványságát sáppasztani, a bizóan mosolygó szemek derűjét a rémület döbbent rebbené- sévé változtatni, az ajkak kacagását lelopni és a nyomor sírását adni helyette ? Még a rablógyilkos is emberebb ember, mint a magyar jövőnek ezek a tömeghóhérai, A gyilkos vállalkozása kockázatos, a saját életét is vásárra viszi, az igazságszolgáltatás előbb-utóbb lesújt rá. A magyar gyermekek­nek ezek az elpusztitói azonban legtöbbször a gazdasági élet magas állású tényezői, a társa­dalom előkelő szereplői, akik sokszor Ítélő bírái embertársaiknak, akik talán az erkölcs nevében törnek pálcát szerencsétlen ember­társaik felett. Ezekre mondotta amaz any- nyit üldözött Názáreti : Olyanok vagytok, mint a sírok : kívülről díszesek, de belsőtök rakva undoksággal ! Ezek azok, akik elzárják a magyar ifjú­ság elől az élet kapuját, ezek azok, akik el­lenségei annak a Kisdednek, akinek jászol­bölcsőjét oktalan barmok, együgyü pásztorok, Ke'et bölcs királyai, az ég angyalai és aggódó szülői szeretettel vették körül. Ezek azok, akiknek szemét elvakitja az arany alvilági fénye és nem látják meg a gyermekek arcán A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara de­cember 22-én Losonczy István elnöklete alatt tartotta meg közgyűlését Debrecenben. A kamara közönsége osztatlan figyelem- l mel, nagy megértéssel és meg megújuló tet­szésnyilvánítással hallgata az elnöki megnyitó- beszédet, melynek során Lossonczy István el­nök a lefolyt gazdasági év Helyzetképét vá­zolta fel, nyomatékosan mutatván rá arra, hogy a mezőgazdaság fellendülése és jövedel­mezősége, épen itt a tiszántulon nem kedvező. Hiányzik még a termelési hitelek intézményes megoldása, amely nélkül pedig a tőkeszegény mezőgazdaság helyzetének általános jobbrafor- dulásáról nem beszélhetünk. A Tiszántúl különleges hátrányainak ki- hangsulyozása után a jövő munkafeladatairól beszült a kamara elnöke, különösen kiemelvén az Alföld gazdasági életére legnagyobb kiha­tással biró s a Tiszántúl bajain segíteni hiva­tott öntözési munkálatok megindításának je­lentőségét. De nemcsak itt, hanem a gazdasági élet ' minden terén nagy feladatok várnak a jövő­ben a kamarára. A feladatok jól teljesítéséhez fokozottabb alátámasztás szükséges, miért is a kamarai illetékkulcs felemelését javasolta. Az elnöki megnyitó után Holzwarth Fe- ! renc miniszteri osztályfőnök, a föidmivelés- i ügyi kormányzat képviseletében szólalt fel. Mély hatást keltve sorolta fel a kormánynak a mezőgazdaság támogatása érdekében az utóbbi időkben tett intézkedéseit és tervezett törvényjavaslatait, melyekből mindenki előtt Az emberi szeretet, az emberi szív meg­nyilatkozása volt a Szociális Misszió által megrendezett karácsonyfaünnepély, melyet a máriafalvai br. Apor Vilmos Napközi Otthon ban tartottak meg december 23-án, délután 3 órakor. A terem végén felállított dobogón feldí­szített, csillogó karácsonyfa állott. Mellette dí­ványokon száz ajándékcsomag. A terem zsu az isteDi Gyermek mosolyát, akiknek fülét megsüketíti az arany pokoli csengése és nem hallják meg Krisztus figyelmeztetését, hogy aki pedig megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik. Ezek felé zug majd ama végső kárhoztatás.: Távozzatok tő­lem átkozottak az örök gyötrelemre, mert éhes voltam és nem adtatok ennem, szomjas voltam és nem adtatok innom, mezítelen vol­tam és nem ruháztatok fel, beteg voltam és nem látogattatok meg ! Akkor hiába majd a mentséget kereső kibúvó, hogy Uram nem láttuk szükséged, hogy szolgálhattunk volna néked. Könyörte­lenül hangzik a felelet: Amennyiben nem tettétek meg eggyel az én kicsinyeim közül, velem nem tettétek meg ! Magyar apák, magyar édesanyák és mi mindannyian magyarok : kicsinyek és nagyok, gyöngék és hatalmasak, az Isten egyszülött­jének jászolbölcsője előtt leomolva emeljük fel szemünket a magyar gyermekekre és úgy éljünk, úgy dolgozzunk, úgy cselekedjünk, hogy majdan ama végső leszámolásnál ne mu­tassanak ránk, mint gyilkos Herodesekre, a korai sírba hanyatlott magyar gyermekmilliók, mert bizony-bizony mondom, akkor az örök­kévalóság minden perce borzalmasabb lesz, mint itt a földön egy kínban töltött évszá­zad. nyilvánvaló lehet, hogy a királyi kormány a mezőgazdaságot és az agrárlakosságot tekinti az ország fundamentumának, melynek mege­rősítését a legjobb szándékkal is különös gond­dal munkája. Ez a munka annál hamarabb lesz célhoz vezető, minél egységesebbn támo­gatja a kormány ezen törekvéseit érdekképvi­seletein s elsősorban törvényes érdekképvise­letein : a mezőgazdasági kamarákon keresztül a magyar gazdatársadalom, amelynek javát és hasznát kívánják szolgálni az illetékes kormány- szervek. Vitéz Czeglédy Béla igazgató terjesztette elő a Tiszántúlnak legfontosabb kérdéseit fel­ölelő, a kamarai munkásságot ismertető je­lentését. Ugyancsak ő adta elő a közgyűlés tárgysorozatának többi pontjait, a kamara uj szabályzatait és költségvetéseit terjesztve a közgyűlés elé. A közgyűlés nívós vita után, egyhangú határozattal az eddigi két és fél százalék helyett 3 és fél százalékban állapította meg a kamarai illeték kivetési kulcsát s egyhangúan fogadta el az igazgatói jelentést s a kamara jövő évi költségelőirányzatát. Losonczy István kamarai elnök meleg hangon mondott köszönetét a kamara minden egyes tagjának a nehéz időkben végzett ön­zetlen munkásságukért. A közgyűlés Lossonczy István zárósza­vai után a kamara elnökének lelkes éltetése mellett ért véget. folásig megtelt anyjuk ölében ülő apró gyer­mekekkel. Minden gyermekszem a ragyogó karácsonyfán függött. Talán olyanok is voltak, akik még karácsonyfát sem láttak ilyen an­gyalhajas, aranyszálas, feldíszített ruhában. A jelenlevők között ott láttuk br. Apor Vilmos dr. c. apátplébánost, Szentes Károly főjegyzőt, Elek Lajosnét, Kaufmann Ödönnét, Széli Marian!, Némedy Vilmát és Modesta nö­Akiuek füle van a hallásra, hallja ! A Tiszántúli Gazdakamara közgyűlése Karácsonyfaünnepély Máriaíalván

Next

/
Thumbnails
Contents