Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-25 / 292. szám

! 4 BÉKÉS 1937 december 25 Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk? Messiást váró világban élünk. Mert önbizal­mát vesztve válságban vergődik ismét az embe­riség. Válságban a politika, a közgazdaság, a tu­domány, a művészet, a társadalom, a család. Bé­kétlenség. nyugtalanság, elégedetlenség, forrongás mindenütt. A problémák szövevényes sokaságában vergődik minden mmzet, minden állam, minden egyes ember. Érthetetlen ellentmondások, kapko­dások, próbálkozások csak fokozzák a bizonyta­lanságot. Százezren éheznek, mégis milliókat érő élelmiszereket elpusztítanak, a jobb árak érdeké­ben. Munkanélküliek hekatombjai követelik a ke­resetet, a gépesítés mégis további ezreket szőrit ki a munkahelyről. A háború réme kisért kelet és nyugat felöl, mégis fegyvereket gyárt a világ minden népe. Egyetlen jól ménö iparág a hadi­ipar. Tudósok, mérnökök újfajta ágyuk, tankok, puskák feltalálásán fáradoznak, a vegyészek öl­döklő gázokkal kísérleteznek és még az orvostu­dományt is bevonják a gyilkos munkába : bacil- lusokat tenyésztenek az ellenséges népek kipusz- titására. Közben felnő az ifjú nemzedék, mely ta­nul, olvas, sportol, treníroz és minél inkább duz­zad erőben és önérzetben, annál nagyobb keserű­séggel látja, hogy nem nyílik alkalma az érvé­nyesülésre, az elhelyezkedésre. Mennyi erő feszül, mennyi szikra izzik, mennyi robbanó energia gyű­lik, lávatömegek forrnak a repedező felszín alatt. Csoda-e, hogy Messiást vár a világ ? Egy eljövendő után áhítozik sok millió ember, az el­jövendő után, aki rendet teremt a zűrzavarban, aki csendet parancsolt a tomboló viharnak, aki szétoszlatja a tornyosuló, sötét viharfelhőket, aki békét, kenyeret, munkát, keresetet, jólétet szerez és biztos utat mutat a jobb jövendő felé. Sóvá­rogva tekintenek tehát a fel-felbukkanó vezéregyé­niségek felé : „Te vagy-e az eljövendő ?“ igy kérdik. Készek volnának lemondani minden egyéni érvényesülésről, minden közszabadságról : csak szabadítsa ki őket a válságos helyzetből, csak adjon enni, adjon jászlat, melybe beiepor- cióznák kinek-kinek a kellő kalória és vitamin- mennyiséget a puszta élethez. Beállana a sok millió elégedetlen jelleg nélküli szürke s átírnak a kollektiv tömegbe, beállana srófuik egy rideg, lélek nélküli állami gépezetbe, beállana egynek az un formizált, glédába állított, ütemre ma-irozó embernyájba : csak jönne az eljövendő, ak ilyen áron kivezesse a bajba sodródott társadalmat a jelen sötétjéből. És tekintenek jobbra-balra : hol — 'Teeres messiást kérdik, hol a fehéret: „Te vagy-e az eljövendő ? Keresik az Istent- és hazáttagidó keleti bnlsevizmus berkeiben, keresik az uj po­gányságot hirdető fajmitosz prófétái közt, várják x"i talán, hogy pénzeszsákok és arauyrudak közül feltámad, vagy az élvezetek és kicsapongások ta­nyáiból előjön. Ezer felé néznek és elfelejtik, amit közel két évezreddel ezelőtt mondott valaki: „Az Isten országa közietek van“. Ezt a valakit ünnepeljük Karácsonykor. Ró­la irta legkedvesebb tanítványa: „És a világos­ság a sötétségben világit, de a sötétség azt fel nem fogta... A világban vala... és a világ öt meg nem ismeré. Tulajdonába jött, de övéi öt ba nem fogadták.“ Hányán vannak, akik Karácsonyt ünnepelnek, Karácsonyfát gyújtanak, de meg nem értik, hogy Jézus az egy igazi Messiása a világ­nak Nem hallják az angyal szavát, ki a sötét éjszakában ráköszöntött az ámuló pásztornépre : „Nagy örömet hirdetek nektek.“ Nem értik meg, hogy evangélium azaz örömhír jött erre a világra már tizenkilenc évszázaddal ezelőtt, evangélium hirdettetett a szegényeknek, a vergődőknek, a kétségbeesetteknek, az igazságk resöknek, a béke után vágyódóknak, a jóakaratu embereknek. „Mert más alapot senki sem vethet azon kí­vül. mely vettetett, mely Krisztus Jézus“ (Kor. 1. 3, 11) Lehet sok minden jó és hasznos emberi törvényekb-n, rendeletekben és parancsokban, de ott ahol a törvény alapja nem Krisztus törvénye, mely a szeretet, ott megoldás és megnyugvás nem található. A gyűlölet az irigység, az osztály- harc, a faji elfogultság, az önimádat és egymás lenézése, csak újabb szenvedéseknek lesz a kút forrása. A Biblia szerint megtörtént a világ meg­váltása és azok a jámbor lelkek, akik a para­dicsomi tilalom megszegése miatt kint reked­tek a poklok tornácain, szabad bemenetet kap­tak a tulvilági boldogság otthonába. A lelkek megváltása megtörtént azzal a ténnyel, hogy Krisztus a föld sava, a népek világossága, a szellemi éjszaka fáklyája világ- rajött. A számkivetettség, a megkergetettség bizonytalanságában, ajtó nélküli, rozoga istálló­ban, télviz idején születik meg az emberré azonosult Isten, Krisztus. Szobájában nem volt központi fűtés. Csupán az állatok párája és testmelege adott némi enyhet. Sőt testét be­fedő ruhája is alig akadt s később is jószivü asszonyok gondoskodtak ruházatáról. Mit akart kifejezni a Megváltó e sivár környezetben való születéssel és a legalacso­nyabb emberi sors vállalásával? Két dolgot, irányelvet. Mert igazi egymásrautalás, igazi kollektiv érzés csak az egyének megszentelése é< megjob- bulása által érhető el. Csak bensöleg megtisztult lelkek találják meg az utat egymás felé. Ahogy csak jó erkölcsű emberek közt létezik harmo i ku? családi élet, épugy csak lelkileg megújult emberek közt lehetséges az egészséges társadalmi élet, a fegyelmezett és jogtisztelő állami rend, a kiegyen­súlyozott nemzetközi érintkezés. Az ószövetség faji önzéséből emelte ki Krisztus a világot, a fé­lelmen alapuló múltat le kellett váltania a tisztul tabb istenhitnek, mely atyának nevezhette az is­tent és testvérnek az összes embertársakat. Aki letér Krisztus utjától visszahanyatlik a bálvány imádat sötétjébe, vagy az ószövetségnek partiku - larizmusába. Hagyjuk hát a Messiáskeresést, nincs rá szükségünk Itt van közöttünk ; a bet'ehemi jászol homályából az ő fénye, mint reménység, sugárzik felénk. Térjüuk be nála A pásztorok egyszerűsé­gében és a napkeleti bölcsek tudományával hódol­junk neki s az angyalok karával zengjünk dicsőítő éneket neki És legyen tetté a dal. Álljunk meg a „Békefejedelem“ vezérsége alá és fogadjuk el törvényét, „ihrt az ö igája fdes és az ő terhe könnyű“ és aki őt követi „békesség* t lel szivében.“ A krisztusi béke ptdig nemcsak tulvilági boldog­ságot hoz. de ezt a földi életet is szebbé, boldo gabbá teszi, mert több igazságot, több megértés*-, tehát több kenyeret és több mosolyt is hoz e vi lágra, erre a gyászos, szomorú, beteg magyar je­lenre pedig a jobb jövő kilátását. Elsősorban azt, hogy a születés, szárma­zás, vérség sohasem determinálja az embert feltétlen kiválóságra, hogy az ember a szüle­tés véletlenéből nem igényelhet és tarthat fönn magának olyan előjogokat, melyek sér­tik az emberek és közösségek érdekeit. A második nagy tanítás az, hogy az em bernek elsősorban is embernek kell lennie. Ha Krisztus nem vetette meg az emberi élet ba­jait, apróságait, akkor az ember nem enged­heti magának azt a lukszust, hogy a képzel­gések és álmodozások mániákusa legyen. Mi emberek még az üdvösség megszerzésében is ; embertársainkra vagyunk utalva, mert az em- 1 bereknek egymással szembeni magatartásai nak komponenseiből tevődik össze a földi élet­ben az erkölcs, jellem, becsület, a metafizikai életben pedig az „üdvösség.“ Az ember tehát csak az emberek közösségén, azokkal szemben tanúsított szolidáris és szociális tudattartalmán br. Apor Vilmos Akik a megváltót várják Irta: NATKÓ GYULA üdülőhelyeit. Az ottani hatóságok, megértvén az új népvándorlás gazdasági értékét, minden lehető megtesznek, hogy azt elősegítsék. A városok mel­letti parkokban, a folyók, tavak, s tengerpart mel­lett pihenőtelepek létesültek, ahol gazolin, ivóvíz, vendéglő, szóval minden rendelkezésére áll az ott ’etelepedőknek. Utazóügynökök, ipari munkások és ilkalmazottak, akik nincsenek állandóan egy hely- nez kötve, görlakot szereznek be, azt autójukhoz kapcsolják és igy vándorolnak családostul városról- városra. Autóra úgy is szükségük van, s ezen mo­dern jármű kombináció révén megtakarítják a bér­lakás, a szálloda költségeit is. | hogy ez a sok kedvező körülmény, s a nyújtott elő nyök folytán az autó itt oly mesés elterjedettség- nek örvend. Hadd szolgáljak még erre vonatkozó­lag néhány jellemző adattal. Amerikában a múlt esztendőben több, mint huszonöt millió automobil volt forgalomban. Ezzel szemben a gazdag Angliában mindössze kétmilliói mig Németországban egy millión alul. Az itteni automobil-gyárak ez év első tiz hónapja alatt négy és félmillió autót csináltak. Az autók múlt évi ga­zolin fogyasztása 730 millió hektoliter volt. Gazolin adó cimén évente 800 millió dollár folyik be az államkasszába. A görlakok elterjedése ujahban nagy fej­törést és gondot okoz a hatóságoknak. Azoknak tulajdonosai használják a városi közintézményeket, gyermekeiket a városi iskolákba küldik, de közter­het nem viselnek, ház-, viz- stb. adót nem fizet­nek. Azzal érvelnek, hogy a górlak nem lakóház, hanem szállítási alkalmatosság. Az államok máris lépéseket tettek, hogy e kérdést törvényhozásilag, lehetőleg egységesen rendezzék. Az tény, hogy a görlak-tulajdonosoknak a közös teherviselésben részt kell venniök, de az is érthető, hogy túlzásba menni nem szabad, nehogy ily intézkedésekkel megfojt­sanak egy szépen fejlődő intézményt, amelynek gazdasági jelentőségét az illetékes hatóságok fel­ismerték. Kedves olvasóim elképzelhetik, hogy mily kellemes dolog lehet egy ily górlak tulajdonosának lenni. Mennyi kényelmet, élvezetet nyújt neki! A nyári vakáció alatt letelepedhetik egy csöndes er­dőségben, tó, vagy folyó partján, távol a civilizáció öldöklő izgalmaitól. Itt igazán szépen kipihenheti I magát, horgászhat, fürödhet, szóval élvezheti az | arany szabadságot és aránylag csekély költséggel. I Mindezt pedig autójának köszönheti. Ne csodál- j kozzunk tehát azon, hogy az amerikai nem élhet I meg autó nélkül. Megérthető mindezekből az is, ' Az amerikai autó-utak jóságáról előzőleg mái emlitést tettem. Többnyire betonból készülnek Az úthálózat Amerikában . . 4,900 000 kilométer, Németországban . 350.000 „ Olaszországban . 245.000 „ Az Egyesült Államok évente a dollárok százmillióit fordítják uj utak építésére. Az autóipar és forga­lom által fellendített és újonnan teremtett üzemekbe a dollárok megszámlálhatatlan milliói vannak be­fektetve, munkát, kenyeret biztosítva a lakósság ; millióinak. De lássuk meg a nagy fellendüléssel, gaz­dagsággal s kényelemnyujtással, szóval az élet fényoldalaival szemben annak árnyoldalait is. Min­den kommentár nélkül közlöm az alábbi statisz­tikai adatokat : Az autóbalesetek száma . 6,500 000 „ sérülések „ , 1,300.000 „ halálesetek „ . 37.800 Mindez egy esztendő alatt! Mindamellett tagadhatatlan tény, hogy az automobil-viszonyok az itteni életet kellemesebbé, derűsebbé tették Csevegjünk egy keveset erről is. Tizenöt évvel ezelőtt kerültem ki Amerikába. Csa­ládostul, feleségemmel és négy gyermekemmel. Hamarosan el tudtam helyezkedni s igy anyagi helyzetem, — mint az itteni átlagemberé, — ma sokkal jobb, mint odaát volna. De azért, ha rajtam múlik, még most sem lenne autóm. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy nem kedvelem. Sőt! De rossz szemeim miatt nem tudnám vezetni. Hanem a gyerekek ! Ezek bizony az autó tekinte­tében már amerikai igényűek. — Jó egynéhány esztendeje történt A két fiú alig töltötte be a 14. és 16. évét és hogy, hogy nem, egy szép napon autóval állított be a ház elé. A saját autójukon ! Az itteni fiatalságnál szokásos módon pénzhez jutottak (Kérem kedves olvasóimat, ne g$ nak „az itteni szokásos mód“ alatt holj állásra, pósta-, vagy bankrablásra. A | üzérkedtek, kereskedtek, ami az itteni középosz-' tálynál sem degradáló foglalkozás.) Mikor össze- kuporitottak harminc dollárt, vettek azon egy hasz­nált autót. Egy ugyancsak használtat! De hát utó­végre autó volt mégis és ami a fő, nekik jó volt. Jó volt pedig nem csak ahhoz, hogy megtanulták rajta az autó-vezetést és kezelést, hanem arra is, hogy szabad óráikban kirándulhattak játszani a környékbeli parkokba, erdőségekbe, meg horgászni, fürödni a közeli folyókhoz és a Michigan tóhoz. (A Michigan tóból, a területét tekintve, kilencven Balatont lehetne csinálni!) Később azután jobban nekibátorodtak és elkalandoztak a jóval távolabb fekvő Wisconsin állambeli erdőségekbe is, amelyek­ben ezernyi kisebb, nagyobb tó nyújt alkalmat a horgászásra, fürdésre. A nyári vakáció alatt történt. A két fiú egy szép napon, mit sem szólva, csak eltűnt. Persze az autóval együtt. Két nap múlva egy képeslap érkezett tőlük: „Lizzievel szerencsésen megérkez­tünk a Mississippihez “ („Lizzie“ vplt az autójuk neve) Egy hét múlva kerültek haza Hogy hol merre járhattak, miből éltek meg, annak csak N

Next

/
Thumbnails
Contents