Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-25 / 292. szám

/ BÉKÉS 1937 december 25 > |. amit a múltban nem csináltak meg, csupán fc amit ma nem csinál meg, bár erre módja la Tenni akarunk és meg is fogunk tenni any- !;, amennyit csak képesek vagyunk. Most alakult meg a vármegyei közjóléti alap, ^melyről már a törvényhatóság közgyűlése előtt is beszámoltam, amikor a szabályrendelet terve­ket is bemutattam. Óriási feladatai vannak ennek alakulatnak, de pénze kevés van. Nem is lehet ni hamarjába azokat a feladatokat, melye- özjóléti alap keretein belül kellene megol- a nem is tudunk mindent megoldani, hanem ivataloskodásunk alatt csupán azt tudjuk hogy a vármegye területén minden község- a legelhagyottabbak a munkások által lakott en egy-egy napközi otthont tudunk létesíteni, ol a munkásgyermekeket el tudnánk helyezni és ^galább tejjel, kenyérrel ellátni, úgy érzem, hogy a közjóléti alap már akkor is megoldotta felada­tának azt a részét, amely egyáltalán megva­lósítható. Közegészségügyi vonatkozásban az a célunk, hogy a rendelkezésre álló anyagi fedezet keretein belül megtudjuk oldani az iskolásgyermekek egész ségügyi vizsgálatát. Hogy izolálni, szelektálni tud­juk őket és arról is gondoskodni tudjunk, hogy a kiválogatott és orvosi kezelést igénylő gyerme­kek ehhez az orvosi kezeléshez tényleg hozzá is tudjanak jutni. Ha ebben a tekintetben sikerült célt érnünk, akkor úgy érzem, hogy ezen a téren is olyan feladatot teljesítettünk, amely feladat a mai viszonyok között a mi életünkre elegendő is. Az egészségügyi vizsgálatok, az egészségházak létesítése, tejakció, jobb ruházat, nagyobb tiszta­ság, stb. stb. mind oly feladat, amely külön-külön is megfelelően igénybe veszi egy emberi élet ere­jét. Ha arra gondolunk, ami az utolsó tiz év alatt történt, be kell ismernünk, hogy az több, mint ami az előző hosszú évtizedeken át történt. Hiszen a Stefánia egyletek támogatása, az egészségvédő­házak felépítéséhez való hozzájárulás, stb tulaj­donképpen mind állami feladat, de a vármegye segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Mintegy igen fontos közigazgatási felada­tot kell megemlítenem a vármegye úthálózatának kiépítését és karbantartását. A vármegye idevo- natkozólag is elmegy a teljesítőképesség legvégső határáig. Rengeteg feladat vár megvalósításra és az igények egyre erőteljesebben jelentkeznek, de számolnunk kell a meglehetősen szükreszabott anyagi lehetőségekkel. Ha azonban meggondoljuk, hogy az elmúlt időn e téren való létesítményeivel szemben, amikor pedig az anyagiak és az intézke­dési lehetőség a maiakkal szemben szinte összeha­sonlíthatatlanul nagyobb mértékben megvoltak és mégis csak évi nyolc kilométer utat építettek s ezzel szemben ma korlátolt kis anyagi lehetőségek és cselekvési szabadság mellett huszonhat kilomé­ter utat tudunk évenkint megépíteni, bár az anyag drágább és a munkabér is nagyobb, akkor be kell látnunk, hogy a várm-gye ebben a tekintetben elismerésre méltó eredményeket tud felmutatni. Ezzel szemben szokás arra hivatkozni, hogy an­nakidején hidakat építettek, idevonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy mi három hid pálya- szerkezetét épitettüK meg, ami ma annyiba kerül, mint annakidején egy egész hid megépítése. Itt hosszú idők mulasztását kell pótolni és természe­tes, hogy ezt egyszerre kielégíteni nem lehet. Arra is gondolnunk kell, hogy a fejlődés megin­dult lendületét a háború megakasztotta és a há­borús esztendők és az azokat kővető évek kiesése a fejlődésből erősen érezteti a hatását. Mégis ma olyan feladatok megoldásához is nyúlunk, amelyek­re azelőtt nem is gondoltak. Évek hosszú sora óta a munkásság érieké­ben teendő intézkedések egyik legfőbb feladata a vármegyének és nem könnyű feladat. Mert amikor mi aggódó szemmel nézzük, hogy a munkásság milyen nehéz viszonyok között él és tudjuk azt is, hogy a keresetén javítani kellene, ugyanakkor a társadalom más rétegeit is figyelembe keli ven­nünk és elsősorban gondolni kell arra, hogyha mi igyekszünk a munkásoknak többet juttatni, legyen aki ezt ki is tudja fizetni. A gazdatársadalom életszintjének emelésére is nagy gondot fordít a vármegye, habár e% tulaj­donképpen nem is feladata a vármegyének. Mégis évek hosszú sora óta a buzanemesités, a búza- termelés standardizálásával igyekszünk a hely­zetet javítani. Eí a feladat most a vármegyét illetőleg a békéscsabai mezőgazdasági kamarai ki­rendeltség munkájával nagyértékbin könnyeb­bedül fog. Az ipar és a kereskedelem súlyos helyzetét is látom és az adott lehetőségek között rajta leszek, hogy minden jogos igényük teljesüljön és oda fogok hatni, hogy a vármegye területén a közigazgatási hatóságok az iparos és kereskedő- társadalom uak minden lehető könnyítést biztesit- sanak és boldogulásuk utjából lehetőleg minden akadályt elhárítsanak. A vázlatosan ismertetett közigazgatási munka­körök még ezerféle változatban követelik meg a tisztviselő rainkikészségét és veszik igénybe te­hetségét és munkaerejét és ha még valaki ezek után is azt mondja, hogy a tisztviselötársadalom elszakadó a mindennapi élettől és szakadék vau közte és a társadalom egyéb réteg i között, az bocsásso í meg, vagy felületesen, vagy rosszhi­szeműen bírálja meg a mii közigazgatás felada­tait és munkáját. Boldog karácsonyt! Irta : ILOVSZKY JÁN03, a Baross Szövetség elnöke A magyar közgazdasági élet karácsonya telve van reménységekkel és várakozással. Az év utolsó napjaiban mindig megélénkül a kereskedelmi élet, mintha ki akarná pótolni hosszú évszakok lány haságát. De az emberi természet is olyan, hogy amikor az ó-év újba fordul, egyrészt számot vet az elmúlt időszak tanulságaival, másrészt ér­zelmileg felfegyverkezve és felfrissülve indul neki az uj tevékenységnek. A Baross Szövetségnek elmúlt esztendeje eseményekben gazdag volt és a fejlődés utján ha­ladva lépéseket jelentett. Az elmúlt év nyarán rendeztük meg elsöizben azt a nnlkivül hatal­mas méretű országos nagygyűlést, amely az egész ország kérészi ény társadalmán gazdasági összefogását helyezte uj alapokra. Tizezres töme­gek vonultak fel ezen a nagygyűlésen és cselek­vésekkel bizonyították, hogy társadalmi és gaz­dasági szükségesség a keresztény magyarság ösz- szefogása. Örvendetes jelenség, hogy ez a nagy­gyűlés mintegy közhangulatot teremtett az egész országban és igen széleskörű érdeklődés hívja a Baross Szövetséget sok vidéki városba. Támadásokban is volt részünk elégszer. Ezekkel nem akarok az ünnepi hét hangulatába- foglalkozní, mert a Baross Szövetséget minden embertársával szemben a türelem és megértén hatja át és ha valaki jónak a mi munkánkat gán­csolni, nyugalommal tekintünk el az ilyen táma­dások felett. Bennünket ezek nem érintenek, mert megnyugvást ad az a tudat, hogy egy széles, hatalmas magyar társadalmi réteg érdekeiért küz­dünk, amely réteg a nemzet gerincét képezi. Cé­lunk az, hogy összehozzuk a keresztény kcrcske-^- dőket, iparosokat, őstermelőket, vállalkozókat a keresztény fogyasztóval. Kell hogy ezek megért­sék egymást és felismerjék (gyraásrautaltságukat. Ebben a törekvésben semmifele tendencia mások­kal szembnn nincsen, hanem csupán az a törekvés, hogy a pénzünket okosan használjuk fel és olyan Karácsony Chicagóban. — Amerika, az automobilok hazája. Irta: MIL1S ISTVÁN Minden jog fenntartva. Chicago egyik külvárosában lakom, messze a három és félmilliós világváros üzleti életétől, a nagyforgalmu „Csop“ -- (belváros) — tói. A családok százezrei laknak e külső városrészekben, kis ker- tecskék által övezett, szép és kényelmes családi házakban. Megszokott dolog itt a munkahelytől 30— 40 kilométernyire, sőt még távolabb is lakni. Közúti, földfeletti villamoskocsik, autóbuszok, helyi­érdekű villamos vonatok, valamint az autók száz­ezrei szállítják a tömérdek népet: munkást, hiva­talnokot, üzletembert reggel be a városba, majd este vissza a lakóhelyükre. Ez a nagyarányú forgalom még jobban fel­élénkül decemberben, a karácsonyi hetek alatt. Mert a karácsony itt is nagy ünnep, úgy a nagy- közönségnek, mint az üzleti világnak az esztendő legnagyobb jelentőségű ünnepe. A karácsony előtti néhány hét alatt a rendes forgalom, az üzleti élet megsokszorozódik. Bevett szokás ugyanis itt, hogy kiki nemcsak saját magát és szeretettéit ajándé­kozza meg e napon, hanem jut még a rokonok­nak, jóbarátoknak is valami karácsonyi ajándék, ha még oly csekély is az. A karácsonynak legjellegzetesebb és legked­vesebb jelképe itt is, mint Nyugat- és Középeuró- pában, a karácsonyfa, a pazarul feldíszített, a me­sésen kivilágított, csillogó, ragyogó fenyőfa Ennek a legszegényebb család házából sem szabad el­maradnia. Ä karácsonyfa kivilágításának a meg­kezdésére, a karácsonyi ajándékok kiosztására nézve azonban itt már nincs egységesen elfogadott időpont. Nagyon sok háznál, különösen ahol kis gyerek van, már napokkal a szent este előtt ki gyulladnak a karácsonyfa szines villamos lámpács- kái. (A " '-ícsonyi ayertyácska itt, még faluhelyen is, ismeretlen fogalom.) A karácsonyfa alatt felhal­mozott ajándékokhoz rendesen karácsony este, naplemente után, engedik be a kicsinyeket. De igen elterjedt az az angol és német eredetű szokás, hogy a gyermekek este korán ágyba kerülnek s csak másnap, kora reggel jutnak a karácsonyfa elé. Azt hiszem, hogy az Óhaza lakói közül a legtöbbnek, különösen kis városokban és faluhelye­ken, halvány sejtelme sincs arról, mily szinpom- pás, élvezetes látványosság egy amerikai karácsony­éjszaka. Kedves olvasóimat meghívom tehát egy — bár csak képzeletbeli — körsétára* Kalandoz­zuk be Chicago városának azon negyedeit, ahol a középosztály és a jómódúak családi házai vannak. Amerika, mint tudjuk, a modern techniká­nak, de főként a villamosságnak az „Édenkertje “ A villamos áram itt annyira nélkülözhetetle , mint az ivóviz. Nem emlitve a gyárüzemeket, a lakos­ság körében a világítás, fűtés, főzés, szellőztetés, mosás, vasalás villamos áram segélyével történik. A kávé forralásához, a kenyér pirításához, a haj­vágáshoz, sőt a borotválkozáshoz is elmés és olcsó villamos készülékek használtatnak, de nagyon el­terjedt a villamos porszívó, sőt jégszekrény is. Induljunk el tehát autókirándulásunkra. A karácsonyi vacsora után vagyunk, a kicsinyek bol­dogságtól ragyogó szemekkel, kipirult arccal fog­lalatoskodnak játékaikkal a kivilágított, diszes ka­rácsonyfa alatt Őket biz egy vak lóért sem lehetne rábirni, hogy most velünk tartsanak az egyébként oly közkedvelt sétaautózásban Hagyjuk őket ma­gukra. Az autó már ott áll a ház előtt Induljunk. Kilépünk az éjszakába. Szép, mérsékelten hideg az idő A reggel esett hó vakitó fehérségbe borit utat, bokrokat, faágakat, háztetőket, mindent. A sötét égen békésen csillognak a fényes csilla­gok ezrei. Beszállunk az autóba és elindulunk. A mint lassan etőrehaladunk, betekinthetünk az utca két oldalán a kivilágított lakásokba. Kedves, el­bájoló látvány az ablakokban lógó zöld koszorúcska, közepén egy vörös lámpagolyócskával. Benn a szo­bában, az ablak közelében áll a családi karácsonyfa, feldiszitve csillogó tárgyakkal, teletüzve tarka barka lámpácskákkal. Tovább haladunk, gyorsabb tempóban Amint körülnézünk, látjuk, hogy számos családi ház be­járó-ajtója fölött is ott lóg a zöld koszorúcska a szines lámpácskával. A házak előtti előkeríecs- kékben pedig egy-két feldíszített és kivilágított ka­rácsonyfa Van felállítva. Sőt nem ritka eset, hogy egyes házak előtt egész sor fényes karácsonyfa ragyog. Mesébe illő, káprázatos látvány a sötét éjszakában ez a sok kivilágított fácska, a háttér­ben pedig a csillogó fehér hó. De gyerünk tovább. Előre tekintve a távol­ból vakitó fényesség üti meg a szemünket. Jobban közeledve egy nagy térségen, először a körvona­lait, majd a részleteit is látjuk egy hatalmas, ki­világított karácsonyfának Lehet nyolc tiz méter magas. Pazarul meg van rakva szines lámpács­kákkal s feldiszitve ragyogó füzérekkel Hatóságok, iparüzemek, egyesületek egymással versenyeznek abban, hogy szebbnél-szebb, s minél hatásosabb karácsonyfával gyönyörködtessék a lakosságot. De mindez még nem a legfelsőbb foka a mesés fényhatásnak, a leirhatatlan szinpompának. Egy privát parkhoz érkezünk: a rezidencia előtt a pázsiton 50—60 kivilágított fenyőfa látható több sorba felállítva. A látvány szinte elbűvölő : tün­dérmesebeli erdőcskét vélünk magunk előtt látni. • Órákon át autózhatunk keresztül-kasul a külső városrészekben és mindenütt más, szebbnél-szebb, szemkápráztató szinpompában gyönyörködhetünk. De nézzünk be a város belsejébe is, a „loop“-ba. Elragadó látványt nyújtanak itt a fő­utak. Az úttestek fölött véges-végig, keresztben, hosszában szines lámpa- és levélfüzérek csünge- nek, nappali világossággal árasztva el a város­részt. A fényesen kivilágított, látnivalókkal pazarul megrakott kirakatokban, a nagy árúházak hatal­mas tükörablakai mögött mindenhol ott áll a ki­világított, feldíszített karácsonyfa, környezve cso­daszép, szem-szájnak élvezetes alkalmi ajándé­kokkal. A szent este előtti napokon, a késő zár­óráig ember-ember hátán tolong a nagy árúházak

Next

/
Thumbnails
Contents