Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-14 / 282. szám

Gyula, 1937. december 14 kedd

LXIX. évfolyam 282. szám

E z arkesztőség és kiadóhivatal Siyiíla Városház-utca 7 szám Telefon 3yula 32.

Politikai napilap

Főszerkesztő; DOBAY FERENC f

Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Első a nemzet

érdek©

Mint emlékezetes, nemrégiben Hóman Bálint kultuszminiszter és Eckhardt Tibor között kellemetlen politikai incidens játszódott le a parlamentben, amely úgy támadt, hogy Hóman Bálint értesült arról, hogy a független kisgazdapárt vezére bizonyos politikai vádat emelt a kultuszminiszter ellen. Minthogy ilyeu esetben leghelyesebb, Hóman Bálint még az ülésteremben érintkezésbe lépett Eckhardt Tiborral, aki vádjait a személyes érintkezés alkalmával is megismételte. A vádak ugyanis arról szóltak, hogy bizonyos szélső jobboldali kilengéseknek a szálai a kultuszminiszter személyéhez futnak össze s Eckhardt Tibor nyíltan a nyilaskeresztes mozgalom patrónusának tüntette fel Hóman Bálintot. Egy meglehetősen kellemetlen parlamenti polémia után, a politikai felfogásában és a közéleti működésében magát mélyen sértveérzett Hóman Bálint nyomban felajánlotta lemondását a miniszterelnöknek s miként ismeretes, az ügy olyan elintézést nyert, hogy a kultuszminiszterválság nem következett be, mert Darányi Kálmán teljes bizalmáról biztosította minisztertársát. Hátra volt azonban egy olyan politikai vádanyag elintézése, amelynek alapos argumentumok alátámasztása nélkül való nyiltszini pertrak- tálása nem szolgálta volna azt a nyugalmi légkört, amelyre mostanában olyannyira elengedhetetlenül szükség van. Hangsúlyozzuk, szükség van erre a nyugodt politikai légkörre, mert olyan nagyjelentőségű közjogi problémák megoldásával áll szemben nemcsak a szükebb értelemben vett politikai közélet, de az egész közvélemény is, hogy egyáltalán nem kívánatos a közfigyelemnek oly irányba való eltolódása, amelyik úgy festene, mintha az ország legfőbb vasútvonalain, csupán kézihajtásu sin- bicikliket járatnánk. A közvélemény higgadt rétege, mondhatnánk pártkülönbség nélkül, nem helyeselte azt a törekvést, amelyik a kultuszminiszter és a független kisgazdapárt vezére között támadt vitából olyan politikai perpatvart akart kovácsolni, amelyik minden irányban csak károkat okozhatott volna. Annál kevésbbé lett volna kívánatos egy ilyen törekvés érvényesülése, mert a tények merőben rá cáfolnak azokra az állításokra, amelyeket a kultuszminiszter emberileg teljesen megérthető felháborodással fogadott. Őszinte örömünkre szolgál tehát, hogy a nézeteltérések e detail-kérdésben is teljesen eloszlattak, ugyannyira, hogy az Eckhard Tibor által beígért interpelláció elmaradt, mert azt sikerült egy személyes tanácskozás által lefolytatott eszmecsere folyamán olyan módon elintézni, ami minden irányban kielégítő. A kultuszminiszter ugyanis hajlandónak mutatkozott arra, hogy minden konkrét adatot tárgyilagosan megvizsgáljanak s amennyiben ezek megfelelnek a valóságnak, az orvoslás elől nem zárkózik el. Ha tehát Eckhardt Tibornak vannak konkrét adatai, azok előadására és a panaszok orvoslására a leghelyesebb utat választotta, amikor személyesen fordult az illetékes miniszterhez. Őszintén örülünk annak, hogy ennek a kérdésnek politikai méregfogát sikerült kihúzni s nem terelődött az ügy olyan vágányra, amelyik egészen bizonyosan sok olyan méreganyagot hozott volna közéletünkbe, ami mindennél értékesebb higgadt közéletünkre csak kárt hozhatott volna.

De nem jelentett volna hasznot annak a célnak a szempontjából sem, amiért Eckhardt Tibor ezt az ügyet a parlament elé hozta. Olyan adatok ugyanis, amelyekről hamarosan bebizonyosodik, hogy nincs tárgyilagos alapjuk, hogy csupán bizonyos politikai tendenciák szolgálatában állanak, nagyon kellemetlen visszatáncolásra kényszerítik azokat, akik esetleg jóhiszeműen készpénznek veszik politikai fegyverbarátaik inszinuációit. Arra azonban

gondolni sem akarunk, hogy Eckhardt saját legjobb meggyőződése ellenére vádolta volna meg az egyik* aktiv minisztert, hogy saját kormányával szemben annyira illoyalis legyen, hogy titokban egy másik politikai párttal kons- pirál. Ez nemcsak abszurd, hanem annyira

naiv beállítás is, hogy azon csodálkozunk, hogy olyan rutinirozott közéleti férfiút, mint Eckhardt, sikerült arra a bizonyos felszólalásra rábírni. Hisszük azonban, hogy az eset nem volt minden tanulság nélkül való.

Nyugalomba vonult Mérey Gyula

Egy életet nemes munkában eltölteni szép és dicséretes dolog. A nemzet érdekében kifejtett munkakörök között is az élen halad a magyar jövendő előkészítőjének, az ifjúság nevelőjének, tanítójának munkája. Ez a foglalkozási kör már nem hivatal, hanem hivatás, amely nemcsak lelkiismeretes munkát követel művelőjétől, hanem áldozatos, sok-sok lemondással telt évek sorozatát jelenti. Az ellenérték a jól végzett munka tudata, az a felemelő érzés, hogy a munka végén uyugodtan mondhatja minden isteni és emberi számon- kérőszék előtt, hogy a rábízott talentumokkal jól sáfárkodott.

így sáfárkodott közöttünk 1903 szeptembere óta szerényen, feltűnést kerülve egy tudós pedagógus: Mérey Gyula, a gyulai róm. kát. gimnázium matematika- fizika-szakos tanára. Ez év december 1 én nyugalomba vonult. A katedrától is szerényen, csendben vált meg. Talán nem is veszi szívesen ezeket a sorokat, de az elismerésnek ezt a szerény megnyilatkozását — kérjük — vegye úgy tőlünk, mint annak a megbecsülésnek és hálának megnyilatkozását, mely munkásságát állandóan kisérte és amely felésugár- zik most is úgy a szülők, volt diákjainak ezrei, valamint kartársai és az egész város közönsége részéről.

De Mérey Gyulát nemcsak mint pedagógust becsülik, hanem országos hírnevet szerzett magának a szakirodalom terén is. Matematikai középiskolai tankönyvei használatban vannak és a legkiválóbbak közé számítanak nemcsak csonka hazánkban, hanem az elszakított felvidék sok iskolájában is.

Pályafutása egyenletes és felíeléivelő.

Mint helyettes tanár kerül Gyulára 1903-ban, 1904. február havában rendes tanárrá nevezi ki a nagyváradi latinszertartásu püspök s ez időtől kezdve nyugdíjazásáig megszakítás nélkül a gyulai tanintézetnél működött. Magyar- ország kormányzója 1928-ban értékes tanári munkásságának elismeréséül középiskolai igazgatói címmel tüntette ki.

Iskolai elfoglaltsága mellett élénk részt vett a város kulturális életében Megszervezte és évekig vezette a város egy éves női kereskedelmi tanfolyamát. Az iskolánkivüli népművelés céljait szolgálva a gimnázium tornatermében a vetitettképes előadások sorozatát rendezte éveken keresztül. Társadalmi téren is mindenütt ott volt, ahol komoly és értékes munkával lehetett szolgálni a közérdeket. A legtöbb egyesület, kör, bizottság tagjai sorába számíthatta.

Három és fél évtizedes munka után egészségi állapota megrendült, e miatt a múlt év szeptembere óta szabadságon volt s mivel szolgálati ideje is letelt, most nyugdíjazását kérte.

Hiányozni fog Mérey Gyula a katedráról, de távozása bizonyára nem jelent válást a tudománytól. Olyan szerelmese ő a mennyiség- tudománynak, hogy ahhoz élete végéig hűtlenné válni nem tud.

Amikor bucsutvéve leballagott a gimnázium lépcsőjén, bizonyára érezte, hogy kartársainak becsülő szeretete követi és az ő szivük mélyéről fakadó kívánság teljes visszhangra talál a barátok és tisztelők széles rétegében, hogy egészségben, derűs kedéiypeű sokáig élvezhesse a pihenés éveinek hosszú sorát.

j§nr$:oien jelentkezzenek áss Enchariiztiiinjs Világkongresszus vidéki résztvevői!

Mihalovlcs Zsigmond kanonok, a Főbizottság igazgatójának nyilatkozata a Világkongresszus előkészületeiről

JL XXXIV. Budapesti Eucharisztikus Világkongresszus előkészületeire vonatkozólag kérdést intéztünk Mihalovics Zsigmond kanonok, kormányfőtanácsoshoz, a Világkongresz- szust előkészítő Főbizottság igazgatójához, aki kérdéseinkre a következő nagyérdekü nyilatkozattal válaszolt:

— Az Eucharisztikus Viágkongresszus már a küszöbön áll. Előkészítés befejezéshez közeledik. A különböző bizottságok, a már működésbe lépett kongresszusi hivatalok a hatóságokkal karöltve emberfeletti tempóban dolgoznak, hogy e kongresszus titáni feladati kifogásnélküli megoldáct nyerjenek. November elején Európa valamennyi nemzetének kongresszusi bizottsága Budapestre küldte megbízottjait, hogy tekintsék meg helyszínén az előkészületeket. Mindnyájan megelégedéssel távoztak s azóta irt leveleikben csodálattal és elismeréssel adóznak a magyar rendezőség körültekintő, alapos munkálkodásainak.

— Úgy látjuk, hogy a kongresszus külföldi sikere valóságos bombasiker, mert a tapasztalható érdeklődés minden várakozást felülmúl. Tengeren innen, tengeren túl, Angliától kezdve Ausztriáig, Cseszlovákiáig, Romániáig, Jugoszláviáig az irodák százai ismertetik a budapesti kongresssust és verbuválják reá a zarándokokat. A budapesti rendőrség január 15-én már tudni fogja, hogy az egyes országokból hány külön vonaton mennyi külföldi zarándok jön Budapestre. Január 15-től kezdve a legpontosabban és legtüzetesebben készülhetünk a külföldi vendégek ellátására, mert ismerjük a pontos adatokat.

— Csak a magyar vidék résztvevői irányában állunk még most is tájékozatlanul. A nyár óta folyó toborzás után eddig csak

45.000 magyar zarándok jelentkezett. Az Előkészítő Főbizottság 250.000 belföldi zarándokkal számol. Lehetetlen, hogy a belföldi zarándokok száma kisebb legyen, mint a külföldieké.

Gondoljuk el, hogy a MÁV igazgatóságának a rendes menetrendbe be kell illesztenie nemcsak a magyar különvonatokat, hanem a 100 nál többre becsülhető külföldi különvonatokat is. Úgy látjuk, hogy május 25-én futnak be a fővárosba ezek a belföldi és külföldi különvonatok. A külföldi különvonatok menetrendjét azonban össze kell hangolni a külföldi menetrendekkel is, ez pedig külföldi tárgyalásokat igényel. Ha a Máv 1938. január 15-én nem kapna adatokat az egyes vonalak megterheléséről, egyszerűen nem lenne abban a helyzetben, hogy a kongresszusi vonatok menetrendjét elkészítse.

Az Előkészítő Főbizottság mindent elkövetett, hogy a vidéki zarándoklatok elől az