Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-12-05 / 275. szám
Gyula, 1937« december 5 vasárnap LXIX. évfolyam 276. szám BÉKÉS ítsrkiwztOség és kiadóhivatal Politikai napMaP Előfizetés egy hóra helyben gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő! 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon gyula 32. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Jó néha figyelni Sokszor hangzanak el olyan nyilatkozatok, melyek igen jellemző megnyilatkozásai bizonyos beirányzottságu mentalitásoknak. Magyarországon a lapok a közelmúltban heteken keresztül támadások pergőtüze alá vették a rendészeti hatóságokat azért, mert elrendelték és foganatosították azt a bizonyos éjszakai razziát. Pedig nem osztály, mégcsak nem is felekezetellenes akcióról van szó A rendőrség a bűnöző, a törvényeket kijátszó egyéneket keresett és tatáit. Ha nem vezetne bizonyos köröket, mindenáron való szolidaritás, úgy — hogy nevén nevezzük a gyereket — a házai komoly zsidóságnak egy pillanatra sem volna szabad magát az országba engedély nélkül beszivárgott valutasiberekkel és az ország életerejét egyéb módon szipolyozó parazitákal azonosítani. Az ilyenekből kerülnek ki a magyarságnak saját keblén melengetett tit kos elenségei. Ezekből kerülnek ki a Reisz Gyulák, akiknek erősen jellemző szereplését, amit nyugodtan nevezhetünk önleleplezésnek, alábbiakban adjuk. Az történt, hogy Prágában, a cseh parlamentben Semmel cseh agrárpárti képviselő erősen támadta a csehszlovákiai zsidó ifjúságot, amely állítása szerint kihívó módon viselkedik a csehszlovák ifjúsággal szemben. Reisz Gyula zsidópárti képviselő erre emelt hangon jelentette ki, hogy a köztársaság zsidósága régen felismerte a köztársaság nagy jövőjét és értékét. A köztársaság tulajdonképpen a zsidóságnak köszönheti, hogy Kassán és Pozsonyban a magyarság arányszáma a kvalifikált kisebbségi arányszám alá esett. Ez nyílt beszéd, vagy elszólás. Csupán az érdekelne, hogy a Reisz Gyulák majd milyen érdemekre fognak hivatkozni akkor, ha — előbb-utóbb egész bizonyosan — újból Magyarország lesz a megszállt felvidék. De érdekelne bennünket annak a megtudása is, vájjon az ilyen Reisz Gyulákkal szemben is olyan nagy szolidaritást vállalnak a mai razziaellenesek ? Ilyenek szivárognak be határainkon útlevél és vizűm nélkül, ilyenek nem kérnek letelepedési engedélyt. Ezek azok, akik a magyar valuta tudatos, szándékos és tervszerű megszervezett rombolásával mérhetetlen károkat” okoznak az országnak. Ezek tagadják meg *a magyarságot, sőt ezek azok, akik már régen készültek arra, hogy a magyarság összeomlása minél teljesebb legyen. Aztán, ha tervük sikerül, henyujtják a számlát az uralom- rajutott hatalmasságoknak, sőt azt hiszik, hogy joguk van fölényesen viselkedni és lenézni uj uraikat is. Nem sajnáljuk, hogy ilyenek leváltak a nemzet testéről, de ne vegye senki zokon a magyar állam felelős tényezőitől, ha ilyenek kitenyésztését legalább megnehezíteni iparkodnak, ha már teljesen megakadályozni nem tudják. Ismételjük, hogy a zsidóságnak az a része, amely a magyar nemzet érdekeivel azonosítja magát, nem háborodha- tik fel, nem emlegethet polgári jogsérelmet, ha ilyen élősdiek kifüstölése válik szükségessé. Ha pedig azonosítja magát velük, akkor nem csodálkozhatik, ha azokkal egyforma megítélés alá kerül. A nemzetnek joga van önvédelmi harcát megvívni és pedig olyan fegyverekkel, amilyeneket a cél érdekében megfelelőnek tart. Sokkal nagyobb érdekek forognak itt kockán, semhogy az állam illetékes szerveinek ne lenne joguk, sőt ne lenne egyenesen kötelességük minden törvényes eszközzel az ország békéjét és nyugalmát megvédeni. Ezért hála és köszönet, sőt az állam minden becsületes polgára részéről támogatás illeti meg őket. Már most térjünk visz- sza ahhoz a kijelentéshez, amit Reisz és tár sai megtesznek minden adandó alkalommal. Annak idején nálunk azt tették és teszik még ma is, hogy nevetséges színben akarják feltüntetni és ezzel lejáratni a magyar nemzet minden ideálját : hazaszeretetét, vallását, családi érzését, keresztény erkölcseit ; mindezt azért, hogy a demoralizált, korrumpált országban könnyebben ragadhassák magukhoz az uralmat. Ezek a diktatúrára törekvők, ezek a magyar alkotmány és kereszténység ellenségei. Csakhogy ahhoz a régi jól bevált recepthez fordulnak, ők kiabálnak legjobban, hogy a maguk üzelmeiről elterelhessék a figyelmet. Azok, akik ezeket a Reiszokat itthon védelmükbe veszik, gondolják meg, hogy nem védekezhetnek jóhiszeműséggel és a dolgok nem tudásával. Ha tárgyilagosak akarnak lenni, el kell ismerniök, hogy az ilyen torzulatai Állami beruházás Régi közgazdasági elmélet, hogy még a | konjunktúra felfelé irányul, túlzott beruházási tevékenységgel nem szabad az államnak a vállalkozási kedvet fokozni, mert az tulspeku- lációra vezetne, viszont mihelyt a konjunktúra vonala megtörve lefelé tart, akkor keli az állami vállalkozásnak pótolni saját beruházásaival a hiányzó magángazdasági vállalkozó szellemet. Ha most körül nézünk a világon, azt látjuk, hogy bizony külföldön már számos helyen megkezdődött a dekonjunktúra. Megszűnt az abesszin háború, haldoklik a spanyol front, enyhült az európai háborús feszültség. Magyarországon ma még nem lehet konjunktúra csökkenésről beszélni, de a jelek előre vetik árnyékukat, készülni kell reá. Hogy mik ezek a jelek? Hát elsősorban az, hogy a magángazdaság egyelőre befejezetlennek látja beruházási tevékenységét, másodsorban emelkednek a bankbetétek Ugyanis nálunk a bankbetétek 1936 végéig alig emelkedtek, mert a közönség megtakarított pénzét inkább értékpapírokba és építkezésekbe fektette, az ipar pedig szabad tőkéit invesztálta. Hazajött a németországi munkások első vonata. Hazaérkezett társaival Szabó Mihály, újvári földműves-napszámos is, aki feleségével együtt volt Kinn hat hónapig. Annyi hivatalos és nem hivatalos, egymásnak sokszor ellentmondó híresztelés után kiváncsiak voltunk, hogy mit mond a legilletékesebb : a munkás. Megkérdeztük Szabó Mihályt, hogy beszéljen nekünk németországi élményeiről. Mit látott, tapasztalt ? Mi volt az, ami leginkább megragadta a figyelmét ? Hát kezdi akadozva — Szabó Mihály, aki később belemelegszik a beszélgetésbe — annak nagyon örülök, hogy sikerült kimenni nekem is, meg a feleségemnek is. Úgy sikerült az, hogy éppen Dobozon laktunk akkor, mert a feleségem dobozi és igy a doboziakkal tizenhatodmagammal kerültem ki a pomerá- niai Beerenhof nevű uradalomba. Voltak ott rajtunk magyarokon kívül még csehországi németek, jugoszlávok és lengyel munkások is. Dolgoztunk valamennyien tisztességesen, soha súrlódás nem volt közöttünk. A birtok tulajdonosa áldott jólelkü özvegy grófnő volt. Amikor megérkeztünk, nagyon megörültünk a szép szállásnak. Rendesen áthúzott ágyak, szekrény, asztal, általában minden, ami az embernek szükséges, megvolt ott. Kosztot magunk főztünk magunknak és igy nem éreztük a másfajta élelem hátrányait. Mi hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy keményen dolgozunk, különösen aratás idején. Itt az sem volt olyan nehéz, mert arató gép vágta a gabonát és mi csak amellett felekezetűknek nemcsak a magyarságnak, hanem nekik is veszedelmes ellenségeik. De tévednek a Reiszok : Magyarországon már megmutatták, hogy hova vezet, ha őket engedik szóhoz jutni, ebből nemcsak a magyarság, de más nemzetek is, tanultak és a nemezis is utoléri a hazaárulókat és a hálátlanokat. Nem vonatkozik mindez azokra, akik nem úgy éreznek és főkép nem úgy cselekszenek, mint az a zsidópárti képviselő, azzal azonban tisztában kell lenni mindenkinek, hogy itt a magyar nemzet az uralkodó és aki a nemzettel kerül szembe, viselnie kell a legkeményebb következményeket is. belső kölcsönből Ez év tavasza óta megváltozott a helyzet, mert a tőke előbb vázolt felhasználási módja megszűnt s helyette a bankbetétek kezdenek rohamosan emelkedni, kilenc hónap alatt hatvan millióval, ilyenkor azután elérkezett az ideje annak, hogy az állam belföldi kölcsönök felvétele által hozzákezdhessen nagyobb arányú beruházási programjának keresztülviteléhez. Olyan időben, amikor a tőke húzódik az értékpiactól, a tőzsde stagnál, az építkezési spekulációban nincsen fantázia, a közönség szívesen helyezné el pénzét jól megalapozott állami kölcsönökbe. Ha meg akarjuk akadályozni a konjunktúra visszaesését, akkor már jóelőre biztosítani kellene a lehetőséget egy nagyobbarányu belső kölcsön felvételének s nem valószínű, hogy a magyar tőkések ezt visszautasítanák, mert tudatában kell lenniök annak, hogy a tőke lassanként elveszti fölényes szerepét. Az ujjonnan kialakuló gazdasági rendben a tőke már csak mint egyenrangú fél szerepelhet a munka mellett s munka- lehetőségek teremthetése céljából jogosan kényszerítheti az államhatalom előnyös kölcsön adására a belföldi tőkét. dolgoztunk. A cséplés úgy ment, mint idehaza. Aztán burgonyakapálás, répatermelés, egyszóval nagyjában ugyanolyan termelés megy ott is, mint nálunk. Csak még sem egészen úgy, mert ott még a tehenet is géppel fejik. Aztán nem annyit terem az a föld, mint nálunk, pedig a mienk jobb föld, mert ott megadják a földnek is, ami megilleti. Ami a keresetet illeti, azzal teljes mértékben meg vagyunk mindnyájan elégedve. A férfimunkásság naponta átlag 5 márkát keresett, a nők négyet. Megkerestünk ketten feleségemmel mintegy 1800 pengőt. Ebből 240 márkát elküldöttem édesanyámnak, mert két gyermekünket, amig odavoltunk, ő tartotta. Mi ketten felruházkodtunk. Igaz, hogy ott kinn drágább a ruhanemű, mint ittho ’, de az anyaga jó és a németországi kereseti viszonyok melleit a munkásság is rendesen ru- házkodhatik. Vettem magamnak kerékpárt is, amit haza is hoztam, még annak a szállítási költségeit is munkaadónőnk fizette a német határig. Mintegy hatszázötven márkát hoztuuk haza. Ebből szeretném beszerezni a télire való búzát és egy hízónak valót is szeretnénk beállítani az ólba, meg egy kis darab földre is majd csak telik belőle. Odakinn is jól megvoltunk mindenképpen. Vasárnaponkint elmentünk a majori templomba, meg mindig akadt valami. Egyszer a szomszédos városban repülőnapot láttunk, hát az nagyon szép volt. Stettin környékén volt a birtok, a tengerparttól 12 km.-nyire. Voltunk ott is és megnéztük a kikötőt. Nagyon nagy Boldog vsigyok, bogy fei an ehettem Síénietorszdgba — mondja izabé Mihály földmunkás
