Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-12-04 / 274. szám

LSIX. évfolyam 275. szám Gyula, 1937, december 4 szombat BÉKÉS Starkcsztőség és kiadóhivatal Gyola Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Hiába, jobban értenek hozzű Egyre erősödik az összehangolt kórus üvöltése. Egyre türemetlenebb a sürgetés, hogy a szélső jobboldali politikai megmozdu­lásokat tegye a kormány egyszersmindenkor- ra lehetetlenné. Irtsa ki, tüntesse el a föld- szinéről azokat a nyilasokat, mert azok min­dent veszedelembe sodornak, amit a magyar történelem századai folyamán alkotott a ma­gyarság keresztény kultúrája. Hangos köve­telésükben nem ismernek kíméletet, nem is­mernek határt. Ha nem vezetnek sikerre az általánosságban tartott támadások, ha nem elég a szélső jobboldali szervezetek megvá­dolása, akkor kikezdik a kormányt általában, ha ez sem használ, akkor személyenkint tá­madják meg a kormány tagjait és úgy igye­keznek eélt érni. Legutóbb Hómann Bálint kultuszminisztert támadta meg egyik ellen­zéki képviselő. Ehhez az újságok uniszónó üvültő kórusa szolgáltatja a kisérő zenét. Az ember csodálkozik, hogy a fokozásnak milyen magaslatait érik még el. Már most anélkül, hogy a szélsőjobbol­dal mellett akarnánk lándzsát törni, csak arra voinánk kiváncsiak, hogy mi lehet az a min­den képzeletet felülmúló varázserő, amely eggyé tud forrasztani tüzet és vizet, eget és poklot. Az istentagadó nemzetköziségtől a legistenhivőbb keresztény politikát valló ala­kulatok, minden rendű és árnyalatú csoportok fújják a pereátot a szélső jobb fejére. Ismé­teljük, nem akarjuk mosni a nyilasokat, majd helytállanak ők magukért, ha tudnak, a mi­niszter sem szorul a mi pártfogásunkra, de azon csodálkozunk, hogy annak idején koránt­sem volt olyan egységes front kialakulva, amikor arról volt szó, hogy a baloldali szél­sőség ellen kellett vol»a felvenni a harcot ; akkor pedig nem ártott volna legalább ilyen vehemenciáju összefogás és kiállás. Az egész­ben csak az a szomorú, hogy vannak ebben az egészen természetellenesen perverz politi­kai tömegmeszall'ánszban jóhiszemű mitbuh- lerek is, akik nem látják, vagy nem hiszik el, hogy saját maguk, saját ideáljaik alatt vág­ják a fát, amikor szövetségre lépnek azokkal, akik hajlandók a pokollal is szövetséget kötni, ha azt remélhetik, hogy ebből haza- és isten­ellenes céljaikra haszon származhatik. Abban a biztos tudatban és azzal a feltett szándék­kal ülnek le a sötét szövetség gyászaszialá- hoz, hogy úgy is ' becsapják társaikat vett használat után. Náluk a hazugság és a fél­revezetés bevett taktikai eszköz, amelyért sem a szomszédba nem mennek, sem lelkiis­mereti furdalást nem éreznek. Szólunk azonban azok lelkiismeretéhez, akik úgy hirdetik — és el is hisszük, hogy jóhiszeműen — hogy minden politikai meg­mozdulásuknak csak egy célja van : a nemzet érdekeit szolgálni. Kérdezzük tőlük : számot vetettek-e a következményekkel ? Elég erős­nek érzik-e magukat arra, hogy majd, ha sor kerül rá, megtudják védeni a nemzetnek min­denek felett való érdekét azokkal a sátáni tervekkel szemben, amelyeknek sikerre jutá­sát akaratlanul elősegítik ezzel a szövetkezés­sel? Gondoltak-e arra, hogy milyen nagy tét forog kockán? Megteheti-e ennek a nemzet­nek bármely igaz fia, hogy annak nyújtson segítő kezet, akiknek múltja csak arra bizto­síték, hogy ha rajtuk múlik, alaposan tönkre tudják tenni ezt a nekik boldogulást biztosító országot ? Nem hivatkozhatnak arra, hogy a leg- közelfekvőbb veszedelem most a nyilasvesze­delem. A kormány felel az ország rendjéért. Ha úgy látja, hogy bármilyen szervezet mű­ködése veszedelmet jelent az országra, kérlel­hetetlen szigorral lesújt. Ha a nyilasok bár­mely tagja törvényellenes cselekedetet követ el, törvényes bírái előtt kelt tetteiért helytál­lnia. De vigyázzunk, ne tévesszen meg ben- j nünket semmiféle ügyeskedve elhelyezett szó- í lám, ne legyen igazuk azoknak, akik a ke­resztény magyarság naivitásában bíznak, ne dörzsölhessék kezüket azok, akiknek sikerül a magyarságot, mint már annyiszor egymással szembeállítani. Akik a magyar haza boldogu­lásán dolgoznak, tartozzanak bármilyen poli­tikai felekezethez, meg kell találják egymást. ; meg kell értsék egymást, különben elveszünk ; és ennek az ezeréves nemzetnek csak töredé- j kei, azok is rabszolgasorsban élik meg a jö- ! BK—■—agMHMiHIhllllWB—BBa^—MM vendő évtizedeit. Ha vannak is olyan eltéré­sek egyes politikai kategóriáknál, melyeket joggal kifogásolhatunk, minden bizonnyal meg­van a lehetősége a félreértések eloszlatásá­nak és az egymásra találásnak, nem kell ezért egy kétségbeesett száltóval azoknak a karjai­ba vetnünk magunkat, akik alig győzik már kivárni azt a pillanatot, amikor megfojthatnak bennünket. Ne járassuk le tehát könnyelműen odavetett vádakkal az ország vezető ténye­zőit, mert ezekkel magunkra dütjük a házat Frontharcosok a főispánnál Pénteken délelőtt tizenegyórakor az Or- I köszönték azt az erkölcsi és anyagi támoga- szágos Frontharcos Szövetség gyulai Főcso- : tást amellyel hathatósan elősegítette és lehe- portjának képviseletében Dr. Varga Gyula pol- ; tővé tette az uj frontharcos otthon megterem- gármester elnök, dr. Kovalszky Róbert vezető- 1 tését. A főispán biztosította a frontharcos kül- tiszt és Fiam István tisztititkár tisztelegtek dr. döttséget, hogy a jövőben is támogatni fogja vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispánnak és meg- a frontharcos törekvéseket. A világsajtó egyhangúan a cseh kisebbségi politika megváltoztatását követeli Az európai sajtó még fokozottabb mér­tékben foglalkozott a francia—angol tárgyalá­sok várható következményeivel, "mint eddig. Megállapítható, hogy általában az a vélemény alakult ki, miszerint a középeurópai problémát csak a kisebbségi kérdések végleges rende zésével lehet nyugvópontra juttatni. Delbos franeia külügyminiszter középeurópai utazá­sának egyik legfőbb célja az, hogy az érde­kelt államokkal ezirányban tárgyaljon. Fela­data elé meglehetősen nagy akadályok tor­nyosulnak, mert nagy érdekellentéteket kell áthidalnia. Az európai sajtó véteményeiről és I a kialakult közhangulatról az alábbiakban számolunk be. A Times kiemeli, hogy Benes a béketár­gyaláshoz 1919 május 20-án intézett emlék­iratában azt Ígérte, kogy az uj cseh állam Svájc nemzetiségi jogi elvét fogja alkalmazni. A cikk a meggyőző érvek és adatok soroza­tával bizonyítja, hogy a csehek nem váltották be Ígéretüket s a németek kezdettel fogva érezhették, hogy az uj államban alantas sze­repet játszanak a csehekkel és a tótokkal szemben. Olaszország legtekintélyesebb külpolitikai folyóirata, amely már több Ízben felhívta a világ közvéleményének figyelmét a csehorszá­gi kisebbségek helyzetére, legújabb számában ismét ezzel a kérdéssel foglalkozik. Cikkében, amelyhez szemléltető térképet is mellékel, többek között a következőket Írja : A cseh köztársaság nemzeti kisebbségei­nek kérdése, amely továbbra is az ország bél­és külpolitikájának középpontjában marad, úgy látszik még mindig nem halad előre a megoldás utján. Csehországnak, mint többnyelvű ország­nak be kell látnia, hogy teljes lehetetlenség az, hogy a határszéleken élő kisebbségek helyzete miatt állandó feszültségben élnek a szomszédos államokkal. Ami az ország déli és délkeleti részében élő és erős nemzeti érzéstől áthatott magyar kisebbség helyzetét illeti, úgy látszik hogy a csehek legújabb ígérgetései nem csökkentet­ték a magyarok bizalmatlanságát Prága iránt. A kisebbségek vezetőinek megnyilvánu­lásából az látszik, hogy a nemzetiségek nem beszédeket, hanem tetteket várnak a prágai kormánytól, amely iránt továbbra is bizal­matlanok. A német nemzeti szocialistapárt hivata­los lapja, az Angriff, érdekes cikkben foglal­kozik a csehországi nemzetiségi kérdéssel és óva inti az angol közvéleményt attól, hogy bármilyen tekintetben is exponálja magát a cseh kormányért. A békeszerződés — mondja a cikk — kétségkívül Magyarországgal bánt a legke­gyetlenebb módon és addig nem térhet vissza Európa jelentékeny részébe a gazdasági és politikai jólét és nem remélhető ennek a rész­nek békés elintézése, mig nem módosították Trianon területi határozmányait olymódon, hogy Magyarország visszakapja a régi király­ság lényegileg magyarlakta részeit. Angliát közelről érdekli Európa jólétének j helyreállítása s azoknak az okoknak kiküszö­bölése, amelyek, ha nem szüntetik meg őket, igen súlyosan veszélyeztetik a békét. Nagyarányú érdeklődés a gyulai frontharcosok december negyedik! társas vacsorája iránt Amint már megírtuk, az Országos Front­harcos Szövetség gyulai „főcsoportja vitéz nagybányai Horthy Miklós Őfőméltósága név­napjának megünneplésére december 4-én szom­baton este nyolc órás kezdettel Corvin-utca 4 szám alatti székházának nagytermében ünne­pélyes társasvacsorát rendez. Egy teríték ára 80 fillér. A társasvacsora iránt nagy az ér­deklődés. A jelentkezők száma ma már jóval meghaladja a százat. A főcsoport vezetősége mindent elkövet, hogy a vacsorán résztvevők jól érezzék magukat. Tekintettel arra, hogy a vacsorán csak korlátolt számban vehetnek részt helyszűke miatt, jól teszik a bajtársak, ha minél előbb igyekeznek helyet biztosítani a nagysikerűnek Ígérkező társas vacsorán. Itt említjük meg, hogy a gyulai Front­harcos Főcsoport és Kertész Lajos kereskedő között az uj székház kibérlése érdekében megindított tárgyalás eredménnyel végződött. A lakbérleti szerződést már megkötötték s a helyiségek kellő renoválása után december vége felé szépen berendezett uj székházukba költöznek át a gyulai frontharcosok, akiket a legnagyobb valószínűség szerint követni fog a testvér „Honsz“ gyulai szervezete is.

Next

/
Thumbnails
Contents