Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-12-03 / 273. szám
Gyula, 1937» december 3 péntek LXIX. évfolyam 274. szám BÉKÉS Stei'kcsziőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 sáára Telefon Gyula 3%. Politikai napilap Főszerkesztő: POBAY FEBISNC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Egyenjogúságot Párisban gyűltek össze a világ frontharcosai. Az egykor szerte a világon a harcterek poklaiban szembenálló harcosok akarták megbeszélni sorsukat és a világ jövendő kialakulását. Úgy érezzük, hogy ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására nincs hivatottabb gyülekezet, mint a hadviseltek nemzetközi parlamentje. Akik annyi szenvedéssel, vérük hullásával, egészségük, testiépségük feláldozásával tettek hitvallást nemzeti ideáljaik mellett és nem a parlamenti paloták mentelmi jogos biztos padsoraiból intézték hazájuk sorsát, azok, máskép látják a népek és nemzetek egymáshoz való viszonyát, máskép éi- zik a felelősséget tetteikért, szavaikért, melyekkel nemzetek sorsának irányításába folyhatnak be. Bennük már nem tombolnak az indulatok, már nem izzik gyűlölet a más nemzetek gyermekei iránt A lövészárkok bor zalmaiban megtanulták, hogy mindannyian szenvedő testvérek vagyunk és hogy a háborúnak egyformán áldozatai a győztesek és a legyőzöttek. A közös szenvedés közelebb hozta, egymás tiszteletére tanította meg a harcterek harcosait, bizonyára több bennük a tárgyilagosság, a megértés, a más nemzeteket ért igazságtalanságokkal és méltánytalanságokkal szemben. A világ tűzharcosai jogot szereztek maguknak ahhoz, hogy szavukat halhassák és hogy szavukat meghallgassák. Ebben a tiszteletreméltó társaságban szólalt felTakách-Tolvay gróf, a magyar frontharcosok-kiküldötte. Igazának tudatában nemes egyszerűséggel mutatott rá arra a semmivel sem igazolható és menthető jogtalanságra, hogy ma a világégés után 19 esztendővel csak a magyar és a bolgár nemzet az, melyeket méltatlanul másodrendű nemzetekként kezelnek és még ma sem biztosítják számukra a védekezésnek mindenkit egyformán megillető jogát: a fegyverkezési egyenjogúságot. Mint megszállott területet, mint gyarmatok kezelik még ma is ezt a két országot és közben azt akarják, hogy felengedjen az a lelki feszültség, amely a Duna-me- dence államai között tagadhatatlanul, de nagyon is érthetően és magyarázhatóan fennáll. Olyan jogot tagadnak meg tőlünk, amellyel mi nem akarunk visszaélni, amelyet, ha elnyerünk, egyáltalában nem akarunk támadó célokra felhasználni. Mi csak védekezni akarunk a velünk szemben még ugylátszik, meglévő agresszív törekvések ellen. A mi céljaink békések. Ez nem jelenti azt, hogy mi beletörődnénk a reánk nehezedő rettenetes igazságtalanságokba. Nem fogunk soha belenyugodni Trianonba. De ez a lelkiségünk nem hord háborús gondolatokat a méhében. Az igazság utjai nem az erőnek utjai. De az igazság útjait végleg elzárni nem lehet. Egészen bizonyos az, hogy a mi igazságunk is előbb-utóbb felszínre kerül. Nem lehet Magyarország nélkül, ha még olyan kicsinyre csonkították is, a világ nyugalmi állapotát s ezzel a kulturális és anyagi fejlődés lehetőségeit biztosítani. Már erősödik a kívánság, hogy a dunai államok közeledjenek egymáshoz. Erősödik a meggyőződés, hogy a központi fekvésű Magyarország olyan tényezője az európai együttesnek, mely nélkül egészséges gazdasági vérkeringés ki nem fejlődhet. Nemcsak mi sínylődünk Trianon átka alatt, de azok is érzik súlyos hatásait, akiknek javára szét szaggatták ezt a páratlan földrajzi és gazdasági egységet. De nemcsak ellenségeink, a kapzsi szomszédos kisállamok, hanem nagy nyugati szövetségeseik is felszabadultak a csehek, románok stb. propagandájának kábító hangzavara alól és kezdenek tisztán látni és ez irányú meggyőződésüknek hangot is adni. Igaz, hogy ez a hangadás egyre kellemetlenebb a szomszédságban, de előbb utóbb rá kell jöjjenek, le kell nyeljék a keserű pilulát, hogy a magyarsággal szemben elkövetett nagy igazságtalanságot ki kell küszöbölni. Itt igazolódott be a magyar kormány politikájának helyessége, amikor nemzetünk két hatalmas barátjának : Olaszországnak és Németországnak célkitűzéseivel hangolta össze a magyar külpolitikának irányvételét. Az ő nyomósán súlyba eső támogatások és a mellettünk felemelt szavuk messzeható. A berlin— római tengelyhez való csatlakozásunk nélkül nem engedett volna a bennünket fojtogató ellenséges gyűrű szorítása. Nem hallatszanék mellettünk egyetlen baráti hang. Az ellenséges tendenciák szabadon érvényesültek és azóta talán már elnyeltek volna. Az igazság útja tehát egyre járhatóbb lett. De mindez nem jelenti azt, hogy már ez az ut egészen sima lett, hogy most már elhárult minden akadály, hogy most már az ellenséges érzületek barátságosokká melegedtek irántunk. Nem szabad soha figyelmen kívül hagyni, hogy a pánszláv vágyak és törekvések útjában állunk. A magyar külpolitikai orientálódásnak ezzel az adottsággal mindenek felett számolnia kell. Egy azonban bizonyos : az igazság megindult és minden körülmények között érvényre jut. Addig azonban mindenikünknek meg kell tenni kötelességét. Ezekre gondolunk, amikor azt olvassuk, hogy a magyar tűzharcosok vezére szóvá teszi a magyar és a testvér bolgár nemzetet még mindig sújtó igazságtalanságot. Bízunk abban, hogy azok, akik a halál mezején tanulták megbecsülni egymást, magukkal viszik lelkűkben az igazság szavának rezgését és ha nem is segítik elő cselekvőleg, de nem is gördítenek akadályt a közeledő magyar igazság útjába.' Elhalasztották a Nemzeti Egység vármegyei választmányi ülését Megírtuk, hogy a Nemzeti Egység vármegyei szervezete december hó tizenkettedikén választmányi ülést szándékozott tartani, amelyen való megjelenését kilátásba helyezte a kormány egy tagja is. Amint illetékes helyről értesülünk, ezt a választmányi ülést el kellett halasztani, mert azon a kormány egy tagja feltétlenül megjelenik és az időbeosztás a leutazást csak január hó ltí-a táján teszi lehetővé, miért is a választmányi ülést akkor fogják megtartani. Megérkezett az első németországi munkásokat hazaszállító vonat Békéscsabára Jeleztük volt, hogy november 30-án indul el az első magyar munkásokat hazaszállító munkásvonat Németországból. Békéscsabára december 1.-én este egynegyed tizenegy órakor futott be az első munkásszállitó vonat, amely 355 személyt hozott. A munkásság túlnyomó része nem békésmegyei. Békéscsabai csak 3 volt közöttük. Gyulai munkások sem ezzel, sem pedig az éjfélkor befutott második vonattal nem érkeztek. A munkások nagyon megvannak elégedve a Németországban eltölt idővel. Jó bánásmódban volt részük és jól kerestek. Kijelentették, hogy ha csak egy mód lesz rá, jövőre ismét kiszeretnének menni. Leginkább még az ivóvízre panaszkodnak, ami úgy látszik, nem megfelelő odakin. Természetesen vannak olyan vidékek is, ahol ilyen panaszra nem volt ok. Örülnek azonban már, hogy hazajöhettek, mert ha szerényebb is, de mégis csak legjobb a hazai élet. A legközelebbi munkásvonatok, december nyolcadikáu és tizenötödikén érkeznek; akkor fognak majd a gyulai munkások is hazatérni. Már az első munkás-vonat alapján megállapítható, hogy a németországi munkásakció a munkásság érdekeit szolgálta és annak eredménye teljesen kielégítő. Ősszeütküzött a főispán autója egy fóréval Könnyen végzetessé válható karambol történt csütörtökön este a Kossuth-téren. Békéscsaba felől gépkocsin közeledett dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispán és amint a Kossuth-téren a gyulavári gazdasági vasút sin párjához közeledett a gépkocsi, a Weisz-féle szeszraktár mellett levő kitérő felől két lófo- gatu lóró közeledett egymás után. Az elsőn volt lámpa, a másikon nem. így a gépkocsi vezetője nem vette idejében, észre a második lórét és nem tudta elkerülni az összeütközést. Az úttest ugyanis ennél a nagyíorgalmu kereszteződésnél nincs kellőkép kivilágítva. Az összeütközés ereje a lórét ledobta a sínpárról, a gépkocsinak pedig a sár- hányója, felhágó deszkája és a hűtőjének egyik oldala megrongálódott. Sebesülés szerencsére nem történt. Megszervezik a hékésmegyei háziipari termékek értékesítését Amint már többször megemlékeztünk róla, Békés megyében intézményesen akarják biztosítani a háziipar fejlődését. Ezzel a célzattal alakult meg a Békésvármegyei Háziipari Szövetség, melynek célja egyrészt a háziiparnak általánossá tétele és fejlesztése, másrészt pedig az értékesítés egységes megszervezése. Ebben a tekintetben Békés vármegye megelőzte az ország valamennyi vármegyéjét, úgy, hogy mintául szolgál és egymás után jönnek tanulmányozni a háziiparral foglalkozó testületek, intézmények és hatóságok képviselői a békésmegyei alakulatot. így legutóbb Gyulán járt Petry Viktor, a külkereskedelmi hivatal titkára, aki érintkezésbe lépett vármegyénk főispánjával és dr. Vangyel Endre főszolgabíróval, a háziipari ügyek megbízott irányítójával. Megkérdeztük Petry Viktort idejövetele céljáról, aki a következőket mondotta : Úgy belföldi szociális, mint külkereskedelmi szempontból egyre nagyobb jelentőségűvé válik Magyarországon a háziipar. Eddig
