Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-11-27 / 268. szám

Gyula, 1937. november 27 szombat LX1X. évfolyam 268. szám ScsrkesztSség és kiadóhivatal Gyula Vérosb&e-ulca 7 stám Telelőn Gyula 32. Az embervásár Nem olyan régen volt, emlékezhetünk rá : az egész jólfejlett technikájn sajtóegyüt­tes nagy lendülettel támadta a kormányt, hogy ki merte engedni a magyar munkásságot Németországba mezőgazdasági munkára. Va­lóságos embervásárt csinált — mondották — és az egész munkás kiszállításnak csak poli­tikai célja van, hogy a munkásság diktatóri­kus eszmékkel eltelve kezes eszköze legyen a kormánynak diktatórikus céljai megvalósí­tásában. Aztán jöttek a hirek, hogy a mun­kásság jól érzi magát. Akkor meg kitalálták, hogy csak cenzúrázott leveleket Írhatnak a munkások és ezekben nem Írhatják meg a való helyzetet Hanem, ha majd hazajön­nek, majd meghalljuk, hogy milyen hajcsár rendszer van Németországban és milyen rab­szolgasorsuk van ott a magyar munkásoknak. Aztán jönnek levelek tovább, amelyek még mindig nem hajlandók semmi rabszolgaságról tudomással bírni és jönnek fényképek, melyek szerint a munkások rendesen felruházkodtak, kerékpárokat vettek, egyre több pénzt külde­nek haza. Szóval mindent hallunk a legilleté­kesebbektől, a munkásságtól, csak azt nem, hogy a magyarok rabszolgasorsban tengőd­nek. Inkább azt hallottuk, hogy jobb dolguk van, mint ebben a szegény kifosztott ország­ban lehetne és azt, hogy mindnek egy óhaja van : jövőre ismét kijutni. De azoknak sem lett igaza, akik attól féltek, hogy a magyar munkásság látva a németországi jobb munkásszociális viszonyo­kat, hazajőve olyan követelményekkel fog fellépni íiogv azokat a magyar mezőgazdaság kielégíteni nem tudja. Nem, a magyar mun­kásság, ha tisztességes, de mégis nagyszerű viszonyok között él. Itthon nemfog követelő­leg fellépni. Ha pedig a viszonyokkal számol­va a magyar munkaadóknak az a része, amely eddig nem nagyon tette meg köteles­ségét a munkássággal szemben, kénytelen lesz munkásai számára emberségesebb viszo­nyokat teremteni, az nem tekinthető a német- országi munka káros hatásának. De baj volt az itthonmaradt munkásokkal. Szemrehányást tettek azoknak, akik lebeszél­ték őket a kimenetelről. Kellemetlen volt és kellemetlen még ma is hallani nekik a kere­settől elesettek számonkérését. Hanem hát van mindenre felelet abban a nagy kelléktár­ban, ahol a nemzet érdekeit semmibevevő csoportok készítik a maguk kisded terveit. Az egyik közeli faluban azt terjesztették el, hogy nem ők. a mindent rágalmazók beszélték le tulajdonképpen a munkásságot, hanem a köz­ségi főjegyző nem nyilatkozott annak idején valami biztatóan a németországi útról, csak azért, hogy a munkások itthon maradjanak és az uradalomnak ne kelljen magas napszámot fizetnie. Ez természetesen szemenszedett va­lótlanság, hanem hát annyi baj legyen ! Ki fog egy kis hazugságért lelkiismereti furda- lást érezni, ha arról van szó, hogy ezzel is árthatunk valamit a kormányzatnak, ha mást nem, hát azt, hogy megakadályozhatják a munkásság és a kormány egymásratalálását ? Azaz, hogy meg nem akadályozhatják, legfel­jebb megnehezítik. De az igazság csak igaz­ság marad. A munkásságnak is van józan esze. Belátja, hogy mégis van különbség a boldogulását előmozdító tények és az elérhe­tetlen légvárakat ígérő bujtogatások között, különösen, ha ezek a bujtogatások párttagsági és szakszervezeti dijak lefizetése ellenében történnek. Mindaddig, amig nem bizonyosodott be, hogy hazudnak, addig a leglehetetlenebb rá galmakkal iparkodtak az egész akciót diszkre- ditálni. Amikor aztán Békés megye főispánja — akinek szavahihetőségét még ők sem me­rik legalább nyíltan kétségbe vonni — a hely­színen győződött meg a való tényállásról, ak­Polltlkai napilap Főszerkesztő : POBAY FERENC f kor, mint a fába szorult féreg, mindenféle ki­búvót keresnek és rágalmazva iparkodnak a felelősség alól menekülni. Ezt intézzék el a maguk lelkiismeretével, ha van nekik ilyen burzsujrekvizitumuk, de arról már sehogy sem tudnak tenni, illetve aknamunkájuknak azt a hatását jóvátenni, hogy azok a munkások, akik itthon maradtak 5—600 pengővel keve­sebbel néznek a tél elé, mintha kimentek volna. Ez azonban nem bántja őket. Hiszen nekik igy jó. Minél nagyobb nyomorban síny­lődnek a tömegek, annál könnyebben kapha­tók bármily esztelenségre. Ha a munkásság jobb anyagi viszonyok közé kerülne, az egyet jelentene azoknak a pártszervezeteknek és ve­zetőségeknek az összeomlásával, amelyek ed­dig nagyon jól, sőt fényesen megéltek és meg­Előflzetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér élnek a nép nyomorából. Nemsokára hazatérnek a Németország­ban dolgozó munkások és örömmel térnek haza, mert legyen bármilyen jódolguk idegen­ben, de csak itt vannak itthon, A Karácsonyt szeretteik, körében, honi földön kívánják meg­ünnepelni. Hát ennyi hatása mégis volt a németországi kimenetelnek: felébredt a ma­gyar munkáslel kék mindegyikében annak érzete, hogy a haza nem üres szólam csak, hogy nem lehet olyan jó dolga külföldön sen­kinek, hogy vissza ne kívánkoznék a hazai vidékre, ha az talán kisebb és nehezebben megszerezhető kenyeret tud nyújtani gyerme­keinek. Ennek a német infekciónak mi szívből örülünk. Odaát nem örülnek ? Mikeez Ödön államtitkár Békésmegyében Csütörtökön délelőtt érkezett meg Deb­recen felől gépkocsin Mikeez Ödön államtit­kár Szeghalomba, hogy tanulmányozza Békés vármegye szociális viszonyait. A kormány meg­bízásából járta végig a vármegyének egy ré­szét a veleérkezett dr. Ferry Tibor, miniszter- elnökségi és Szekeres János belügyi osztály- tanácsosok, valamint a Szeghalom hozzájuk­csatlakozó dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főis­pán és dr. Liszonyi Vince, főispáni titkár tár­saságában. Minden járásban a járási főszolga­bíró kalauzolása mellett látogatták meg az egyes falvakat, hallgatták meg a hatóságok jelentéseit és a különböző társadalmi osztályok képviselőinek előterjesztéseit. Szeghalmon a községi elöljáróság és a gazdák, valamint a mezőgazdasági munkások képviselőjének elő­adásából ismerkedett meg az államtitkár a község szociális viszonyaival. Szeghalomról Füzesgyarmatra ment az államtitkár és kísérete. Útközben a már rég­óta folyó sziktalajjavitási munkálatokat tekin­tették meg, melyekre vonatkozóan Nádudvary Sándor járási gazdasági felügyelő tartott szak­szerű magyarázatot. Füzesgyarmaton ugyan­csak meghallgatta az államtitkár a község ve­zetőinek jelentését és meghallgatta a gazdák és munkások megbízottját, akik szintén infor­málták a helyi állapotokról és előterjesztették a kívánalmakat. Ugyanúgy történt ez Körösladányban is, ahol Tóth Béla szeghalmi főszolgabíró elbú­csúzott és az utimarsall szerepét dr. Marsall Ferenc békési főszolgabírónak adta át. Körös- tárcsán is meghallgatták az előterjesztéseket, majd Békés községbe mentek át, ahol az ál­lamtitkárt és a kíséretében levő vármegyei és miniszteriális előkelőségeket dr. Telegdy La­jos üdvözölte. A hivatalos és a szokásos elő­terjesztéseket itt is meghallgatta az államtit­kár. Mindenütt érdeklődött a külön helyi adottságok és kívánalmak iránt. Behatóan tanulmányozta mindenütt a háziipar állását. Békésről Gyulára jött át Mikeez állam­titkár és kísérete. Este nyolc órára értekezlet­re hívta egybe a főispán a gyulai közhivata­lok vezetőit. Az értekezleten az államtitkár elnökölt, aki előadta, hogy békésmegyei utjá­nak helyzetismeret szerzése volt a célja. Bé­késmegye eddig nem nagyon volt ismeretes. Szüksége mutatkozott annak, hogy a helyzet e tekintetben megváltozzék. A békésmegyei állapotokra tapasztalatai alapján erősebben szeretné a figyelmet illetékes helyen felhívni. Bár eddig is mintegy 3,700.000 pengő folyt be a vármegyébe a különböző kormányzati szervek utján. Ezen felül is segítségére kíván a kormány lenni a megye rászorult lakosság gának. A maga részéről ilyen irányban fog javaslatot tenni. Nem kimondott segélyek nyújtásával lehet a helyzeten javítani, hanem produktiv munka lehetőségének biztosításá­val. Különösen a háziipari tevékenység erő­teljes fokozását fogja a kormányzat figyel­mébe ajánlani. Békésmegyében ugyanis sok az agrárlakosság, melynek téli kevesebb fog­lalkoztatottsága lehetővé és szükségessé teszi a lakosság jövedelmének háziipar utján való fokozását. Itt már megvan az alap, melyen felépülhet egy erőteljes háziipari tevékenység. A megalakult Békésmegyei Háziipari Szövet­kezet az egységes nyersanyagbeszerzés, értéke­sítés, standard cikkek készitésestb téren olyan lehetőségeket biztosit, melyekkel más várme­gyék még nem rendelkeznek. A békésmegyé­ben ez irányban tapasztaltak alapján rajta lesz, hogy más vármegyék is hasonlóképpen ren­dezkedjenek be. Az értekezlet féltiz órakor ért véget. Az államtitkár az éjszakát a főis­pán vendégeként Gyulán töltötte és pénteken reggel tovább utazott Biharmegyébe, Berety- tyóujfaluba. Bővült a gyulai képtárlat kiállítóinak névsora Megírtuk, hogy vasárnap, november 28-án nyílik meg a Gyulai Mübarátok és Művészek Egyesületének tizedik kiállítása, melyet dr. vitéz Ricsóy Uhlarik Béla főispán nyit meg déli 12 órakor a városháza nagytermében. A jubiláris kiállításon, amint ugyancsak megírtuk résztvesznek a müvésztelep tagjai közül Aradi Edvi-Illés Jenő, Kiss Kálmán, Mihalovits Mik­lós és Viski János. Helybeli kiállítók a meg­hívó szerint P. Barna Margit. Biró György, Braun Gábor, Erdős Péter, Kiss Sándor és dr. Ladies Tamás. Ez a névsor, amint értesülünk, örvende­tesen bővül, mégpedig két nem hivatásos festő ígérte meg Szentes Károly városi főjegyzőnek, az egyesület elnökének, hogy részt vesz a tárlaton. Koczó Emil gyulai fogházgondnok és dr. Kulcsár Sándor, békéscsabai hatósági or­vos, akit rokoni kötelékek fűznek Gyulához. Kulcsár Sándor, dr. akvarellista és már több önálló és más tárlaton ért el szép sikereket. Koczó Emil pedig elsősorbau csendéletfestő, de fest tájképeket is. Kíváncsian várjuk a két uj kiállító képeit. Mindig örülünk ugyanis, ha városunkban, vagy a vármegyében sikerül eddig nem ismert tehetségeket felfedezni és a nyilvánossággal megismertetni.

Next

/
Thumbnails
Contents