Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-26 / 267. szám
Gyula, 1937. november 26 péntek LUX, évfolyam 267. szám Eierkesztőség és kiadóhivatal Synk Várüsisáz-uíea 7 ssám Telefon (i>n!a 82. Politikai napilap Főszerkesztő; ÖOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A pózna szimbólum... Igen, igy írja ezt legalább a magának munkáslap címet díjmentesen adományozó sajtóorgánum. Szimbólum, amint írja, a pózna és jelenti pedig azt, hogy a diktatúrák semmiféle változást nem bírnak ki, a diktatúrák agyagból vérből össztiapasziott épülete nem birja ki még csak a rezdülést sem, hát még a föld rengést. írja pedig mindezt abból az alkalomból, hogy Görögországban rövid időre megszakadt a távirati és telefon-összeköttetés és nyomban abban a pillanatban a legvadabb híresztelések keltek szárnyra és Európa azt suttogta néhány órán keresztül, hogy a Balkánfélszigetnek ez a diktaturás sarka ismét felfordult. Minderről vezércikkben értekezik az említett sajtótermék. Nem tartanánk ezt az írásművet magábanvéve emiitésreméltónak, de annyira jellemző az ő fejlett sajtótechnikájukra, annyira tipikus példája a szócsavaró félrebe- szélésnek, a maga hibáját másra kenni akarásnak, hogy ezt nem árt egy kissé megvilágítani. Azt állítja tehát az említett vezércikk, hogy elég egy telefonpózna kidülése és már is rémmeséket kohol a diktatúrák rossz lelkiismerete. Itt csak éppen azt hallgatja el a kis ártatlan, hogy a rémhírek koholása, amely egy kis hazugságért nem megy a szomszédba és nem is csinál lelkiismereti kérdést magának, éppen az ő vidékük specialitása. Ők szokták ilyen módon félrevezetni azokat, akik még nem ismerik őket. Ők szeretnének ilyen hírekkel bajt keverni ott, ahol nekik nem tetsző szelek fujdogálnak. Nem a nemzeti alapon berendezkedett országok kormányai félnek minden pózna kidüléstől, hanem azok kiabálnak, akik a demokrácia szent (?) hagyományaira és annak tradícióira hivatkozva el akarják terelni a figyelmet a maguk rettenetes vétkeiről, mely annyi vérbe és könnybe került minden olyan országnak és nemzetnek, ahol megvetették a lábukat. Igen, vannak agyagból, vérből összetapasztott diktatúrák, ahol a pózna szimbólum. Kormányzati szimbólum : akasztófa. Mert ők, az ő szájuk ize szerint berendezkedett országok vezetői tényleg vérből, agyagból tapasztották össze rémuralmukat, melynek egyetlen szimbóluma az akasztófa póznája, melynek egyetlen eredménye az a tenger kiontott vér és az a megszámlálhatatlan tömegű sirhalom, mely alatt az ő megszentelt tradiciós demokráciáik áldozatai nyugszanak. De ami a hisztériás félelmet illeti, ott is csak a rossz lelkiismeretnek van oka panaszkodni. Tényleg minden pózna kidülésre, minden levél rezdülésre remegniök kell és minden szellőzizzenésre nyomorult uralmuk számonkérésétől kell tartaniok. Nem demokráciák azok az államok, amelyekre hivatkozni szoktak és amelynek legvágyukszerintibb példáját szerényen nem említik, hanem a leg- barbárabb példái a mindent elnyomó tiranniz- musnak. Ezekben a demokráciákban, népural inakban nem a nép uralkodik, mert a nép az ókor rabszolgáinál is rettenetesebb sorsban van, sem élete, sem vagyona, de mégcsak munkaereje sem az övé. A gondolataira is vigyáznia kell arról pedig, hogy lelkiismereti szabadságról, sajtó- szabadságról, pláne vallásszabadságról mégcsak álmodni sem lehet azokban a demokrata diktatúrákban, az már fel sem tűnik. Szinte természetesnek veszi a világ közvéleménye, amely pedig olyan élénken szokott reagálni minden nemzeti és keresztényalapu megmozdulásra. Igen az agyagból és vérből össze tapasztott diktatúrák nem bírják ki a földrengéseket. Az pedig, hogy a nemzeti országok minden rezdülésre összeomoljanak, lehet a demokraták vágyálma, de nem igaz. A tények [ zt mutatják, hogy az utóbbi háború utáni I évtizedben csak a nemzeti alapon berendezkedett államok fejlődnek és erősödnek. Külső nemzetközi viszonylatban olyan tekintélyekké nőtték ki magukat, hogy az eddigi vezefőái- lamok kénytelenek külpolitikájukat revideálni és a nemzeti államok elgondolásaihoz alkalmazni. Ott azonban, ahol letérnek a keresztény és nemzeti alapról, ott mindenütt pusztulás, nyomor, összeomlás, bomlás az uralkodó közállapotok jellemzője. Igen, vér és agyag, pusztulás és tömegnyomor az ő elért eredményük. A nemzeti államokban a szociális viszonyok, a nép boldogulása pedig mesz- sze fölötte áll mind annak, amit a demokratikus rendszerek valaha is elértek ezen a téren. Igaz, mihelyt kidől egy telefonpózna, Európának mindjárt eszébe jut, a diktatúrák természetellenessége, eszébe jut e lefojtott vágyak és szenvedések tömege, eszébe jut, hogy a legméltatlanabb teremtmény, az ember is megsokalja, ha urai nagyon sok méltatlanságot nybmnak rá, egyszóval : a pózna egyszerre szimbólummá válik és mögötte nagy titkokat gyanít a diktatúráktól minden titokzatosságra elkészült ember A pózna az ő szimbólumuk, sőt kormányzati szimbólumuk : az akasztófa. Az ő diktatúráik csak tömegnyomort és tömeggyilkolást eredményeztek, mig a nemzeti államokban mindenki, elsősorban a munkásság ráeszmélt arra, hogy emberi méltósága van, mely emberi méltósághoz méltó életet biztosítanak a nemzeti államok és csak is a nemzeti államok, akiknek azonban nem az akasztófa és a gépfegyver a szimbóluma, hanem Krisztus keresztje. Süaffjaropszág ás a magyar kultúra ünn Berlinben Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere baráti látogatáson vannak Németországban. A miniszterelnököt felesége is elkísérte, aki szerdán megtekintette a stadiont, mialatt a magyar miniszterek Neurath báró külügyminiszterrel folytattak nagyjelentőségű tanácskozásokat. Kánya Kálmán a sajtó képviselőinek a közetkezőket mondotta a tanácskozásról : A két óra hosszat tartó megbeszélés során megvitattuk a két államot érdeklő összes időszerű kérdéseket. Mint előrelátható volt, a megbeszélés rendkívül kielégítő volt minden tekintetben. Délután a két miniszter részt vett a Collegium Hungáriáimnak a berlini egyetem aulájában tartott huszadik évi jubiláns ünnepségén, ahol Hoppe rectornak a berlini egyetem magyar intézetének nagy kulturális jelentőségéről, Darányi Kálmán miniszterelnöknek a magyar—német történelmi kulturkap- csolatokról mondott, valamint Rust birodalmi miniszter beszédei mind a magyar—német viszony bensőséges voltáról tettek tanúságot. Az egyetemi ünnepségekről a közeli Collegium Hungaricumba mentek a miniszterek, ahol Farkas Gyula, az intézet igazgatója fogadta őket. A Collegium termeiben fogadta a miniszterelnök a berlini magyar kolónia tagjait, akik közül elsőnek egy kis magyar fiú és magyar lány mondottak üdvözlő beszédet, majd a magyar kolónia elnöke, Farkas Béla, ny. alezredes köszöntötte a magyar kormány férfiakat. A miniszterelnök az üdvözléseket megköszönve sokáig elbeszélgetett a kolónia tagjaival. A Collegium 40.000 kötetes könyvtárának megtekintése után megtekintették a magyar államférfiak a Colligni könyvkereskedést, majd este az operaházban díszelőadáson vettek részt. Mikecz Államtitkár me^érkezeíí Békésmegyébe Mikecz Ödön igazságügyi államtitkár kíséretével csütörtökön délelőtt megérkezett Körösladányba, ahol találkozott dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispánnal és dr vitéz sarkadi Márki Barna alispánnal és a járás főszolgabirájával és megkezdi a szeghalmi járás szociális viszonyainak tanulmányozását- A szeghalmi járás után a békési járásba men. nek. A Gyulai Diéta végleges tárgyrendje Már ismertettük nagyjából a Gyulai Diéta előadóinak névsorát. Most kaptuk meg az előadások végleges rendjét és az előadók pontos névsorát, melyeket alábbiakban köziünk. A Külügyi és Magyar Nemzetpolitikai Társaság részéről dr. János Áron ügyvéd, a Magyőr Nemzetpolitikai Társaság elnöke A magyar földpolitikai kérdés címen ad elő, dr. Vály Ferenc egyetemi magántanár A magyar kissebbségi kérdés címen, dr. Kürthy Sándor ügyvéd Külpolitikai helyzetkép címen, dr. Drucker György, a Külügyi Szemle szerkesztője Külpolitika és közvélemény címen, dr. Pongrácz Kálmán ügyvéd A magyarság dxina- völgyi helyzete címen ad elő. A gyulai rendező egyesületek kérésére előadást tartanak Kerék Mihály Szociális kérdés a magyar mezőgazdaságban és Veres Péter a Közössségi szellem a mai parasztságban, címen. Az előadásokat, mint már megírtuk, vita követi, amelyben a felkért és a helyszínen jelentkező hozzászólók vesznek részt. Nem tér vissza a népszövetségbe Németország Az angol lapok lord Halifax tárgyalásaival kapcsolatban egyhangúan azt árják, hogy Németország egyelőre megelégszik azzal, ha gyarmati követeléseit elvileg elismerik. Hitler semmi körülmények között sem járul hozzá ahhoz, hogy az európai kérdéseket a jelenlegi népszövetségi rendszer, vagy • értekezletek utján oldják meg, hanem olyan eljáráshoz ragaszkodik, amely szerint Németország minden egyes kérdést az abban közvetlenül érdekelt állammal kétoldalú tárgyalás és megegyezés Utján intéz el. Különösen áll ez az Ausztriával és Cseh-
