Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-02-05 / 28. szám
2 BÉKÉS 1937,február 5. Á gyenge kis tehénke, a jószivü magyar és az élelmes kupecek (A „Békés“ munkatársától.) Az egyik gyulai tisztviselővel folytatott beszélgetés folyamán hallottuk a következő megszívlelendő történetet. A gyulai téli vásárban történt: Jó vásárt csinált az egyik jól szitnált atyafi. Eladta tehenét. Jó áron. Hatszáz pengő feszitette a lajbizseb mélyén rejtőző degesz bukszát. Jókedvű arccal sétálgat a vásárosok között. Egyszer csak igen élénk beszélgetés és hangos vita üti meg a fülét. Arra néz és látja, hogy egy árva tehénke körül egy asz- szonyi személy éktelen zsivajos vitában van két kupecszerü emberrel, Közelebb lép és hallja, hogy a tehén megvétele körül forog a vita. Az asszonynak nagyon tetszene a sovány, busszemü tehénke, csak egy a baj, szombatos, pénzt nem hozott magával s kellene valaki, aki egy napra pénzt adna, hogy az üzletet meg lehessen kötni. Nézi a magyar a bus és éhes tehénkét, hallja az asszony keserveit, megáll, kezdi érdekelni a dolog. Megpillantja az érdeklő, jól öltözött magyart a két kupec. Pénzt sejtenek nála, fonják körülötte a hálót. A vitatkozás hevében az egyik kupec odalép az atyafihoz s elmeséli az ügyet. Nagy bajban van a szombatos asszony. Szeretné a tehenet, de vasárnap reggelig pénzhez nem nyúlhat. Tiltja a vallás. Valami jószivü ember kellene, aki őt vasárnap reggelig kisegítené. Kendnek olyan bizalmas, jó magyar arca van, valahogy segíteni kellene az asszonyon, hogy megtarthassa a szeretett tehénkét. A két kereskedő nem várhat. Vasárnap már Medgyesegyházán kell lenniök a vásáron. Megindul a kapacitálás. Beleavatkozik a másik kupec is. Sir az asszony, hogy nincs senki, aki rajta segítsen- Busan bőg a tehén. Az egyszerű, romlatlan magyarban megmozdul a szív. Sercint egy hegyesei, kalapját megigazítja s aztán nyilatkozik : — Hát jó, az árát előlegezem, de a tehén a pakszuson az én nevemre jön s ha a jóasszony vasárnap a pénzt meghozza, átiróclik az övére. — Nagyon jól van — helyesel a két ravasz kereskedő. — Nem is szabad bizalmatlannak lenni. Az asszony is beleegyezik, bediktálja a nevét a gazda noteszába. A gazda átveszi a jámbor tehénke kötelét. Kifizeti a két kereskedőnek a kialkudott vételárat, négyszázötven pengőt. Bólogat. Drágálja. Dehát az asszony dolga. Viszi átíratni a tehénkét a cédulaházba. Az asszony Ígéri, megvárja, mig kijön a pak- szussal s együtt mennek haza, hogy meglássa, hova kell vinni a pénzt. Telik-mulik az idő. Kész a passzus. A jótett jóleső érzésével az arcán, lép ki magyarunk. Keresi az asszonyt. Sehol... Nézi a tehénkét, ott bőg szegény a korláthoz kötve. Gyanút fog. Kezd benne felrémleni a dolog. Szalad ide, szalad oda. Nézgelődik jobbra, balra, de se a két kupecnek, se az asszonynak, semmi nyoma. Érzi, hogy csúnyán becsapták. Menteni akarná, amit lehet. Visszaviszi a tehénkét a vásárra, adná, de a négyszázötven pengős tehénért csak háromszáz pengőt akarnak adni. Haza vitte a tehenet, szaladt a rendőrségre, szaladt a medgyesegyházai vásárra. Azonban a két kupecnek s az asszonynak se híre, se hamva. Kámforrá váltak. Csak a busán bőgő drága tehénke maradt meg és egyszázötven pengőt vágtak ki a zsebéből az élelmes kupecek. így lett jószívűségének ál- ldozata a hiszékeny magyar. Névjegyeket j mm DM MIS* Sürgősen meg kell építeni Gyulán a sportuszodát (A „Békés“ munkatársától.) A „Békés“ keddi számában megszakítottam a gyulai reál- gimnázium tornatanárának az ifjúsági sportról adott felvilágosításait. így folytattam.tovább a kérdezősködést: — h(o és mi van az úszással ? — Úszás ? Az tulajdonképen csak papíron szerepel Gyulán, — felel az ifjúsági sport népszerű vezetője. — Ősszel, az iskolai év kezdetén megtartjuk ugyan háziversenyünket, de nincs tovább. Nyáron, mire intenziven neki kezdhetnénk a munkának, már vége az iskolaévnek. — Mi az oka annak, hogy az uszósport í Gyulán teljesen lemaradt ? — kérdem. — Vízzel, napfénnyel, levegővel eléggel rendelkezünk. Emberanyag is volna hozzá szép számmal. — A fő ok, sajnos, az, — feleli az ifjúsági sporttanár, — hogy a „Part-fürdő“ a sportszerűség szempontjából felállított legkisebb mértéket sem üti meg. — Mint üzleti vállalkozás, túl drága ahhoz, hogy széles néprétegek sport iránti szeretetét kielégíthesse. — Mi volna tehát a teendő, hogy a nemzetnevelés és az egészség szempontjából ily fontos sportág Gyulán is meghonosodjon, gyökeret verjen ? — Legelső sorban — feleli — szükséges volna, hogy egy, az uszósport méreteinek megfelelő úszómedence épüljön Gyulán, hol a gyulai összes ifjú fiuk és leányok iskoláik keretében és azon kívül is egységes felügyelet és irányítás mellett űzhesse ezt a legegészségesebb sportágat. Hogy mit jelent a napfény, a pormentes levegő és a viz a közönségnek, azt hiszem nem kell részleteznem. Fontos követelmény volna az is, hogy a fürdőár olyan mérsékelt legyen, hogy a legszegényebb néposztály részére is hozzáférhetővé tenné az uszósportot. Ily egységes irányítás mellett könnyen lehetne a legtöbbet kihozni az arra alkalmas egyénekből. — Hogy van az — kérdem — hogy itt Gyulán két atlétikai klub is van : a GyAC és a GyTE és mégis sohasem hallottam arról, hogy valaha is foglalkoztak az uszósporttal és problémáival ? — Ennek magyarázata valószínűleg az, feleli Christian tornatanár, hogy mindkét egyesület összes erejét a labdaiugó sportnak szenteli. Így történhetett azután meg az a szomorú eset, hogy a jobb úszó diákok kénytelenek csabai színek alatt indulni és Csaba városának szereznek sikereket. — Nagy nehézségbe ütközne egy sportuszoda megépítése ? — Nem gondolnám, válaszol széleslátó- körü tornatanár. Gyulán minden adottság megvan hozzá. Sokkal kisebb és vizszegény helyeknek van már igen modern sportuszodájuk. Legfőbb óhajtásom : egy modern sportuszodában látni Gyula erőtől duzzadó ifjúságát. Ezzel azután véget ért a nyilatkozat. Becsukom jegyzettömbömet. Zsebreteszem ceruzámmal együtt. Búcsút veszek. Eközben eszembe jut, amit Hóman Bálint mondott a székesfehérvári sportcsarnok felavatásán: „A magyar kormány a nép széles rétegének felemelésére törekszik s a művelődésben a szellemi kiképzés mellett a testnevelés szempontját a is nagy gondot fordít.11 Jó volna, ha Gyulán a város-vezetők ösz- szefognának a sportok hivatott , vezetőivel, lehetővé tennék,hogy végre Gyulán sportuszoda épüljön. H. J. Az lelőj árás nem kedvez a spanyol öldöklésnek (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A madridi arcvonalon a rossz időjárási megakasztotta a hadműveleteket és csupán néhány puskalövés esett. Az oviedoi fronton Santa Marina közelében a kormánycsapatok meglepe- tésszerü támadása sikerrel járt. Portbou katalán halárvároskában, amely a francia határ közvetlen szomszédságában fekszik, vasárnap véres harc folyt az anarchisták és a kommunista rendőrség között. Az anarchisták több óra hosszat ostromolták a rendőrlaktanyát, azonban végül feladták a harcot, mert nem tudtak szembeszállni a rendőrök és a vámőrök gyilkos gépfegyvertüzével. Eucharisztikus világkongresszus Manilában (A „ Békésu tudósítója jelenti.) Dougherty bíboros, akit XI. Piusz pápa legátusaként küldött ki a manilai eucharisztikus konresz- szusra, a Manillától huszonhét kilométernyire fekvő Antipoloi Miasszonyunk tepinlomába hajtatott. Az aránylag rövid ut megtétele közel két óra hosszat tartott, mert az ut mentén felsorakozott hívők tömegei lépten- nyomon megállították a legátus kocsiját és áldását kérték Az utbaeső falvak diadalívekkel és lo- bogódiszben várták a pápa képviselőjét, A templomban a legátus a csodatevő Szűz szobra előtt letérdelt és imát mondott, majd pápai áldásban részesítette a hívőket. A templomból visszatért Manilába. Szerdán reggel a pápa követe a Szeplőtelen Fogantatás templomában ünnepélyes szentmisét mondott, amelynek során megáldotta az eucharisztikus világértekezleten résztvevő valamennyi országot. Mise után a pápai követ a Szent Tamás katolikus egye- ! temet látogatta meg. A szegénygondozás muithaví mérlege (A „Békés“ munkatársától) 1937. január havában a segélyezettek száma 247-re emelkedett. Ezek részére kiadatott : lakbérre 375 P., kenyérre 630 P., vegyes élelmi cikkekre 740.97 P., tejre 29.19 P., tűzifára 391.50 P., készpénzben 123.40 P., összesen 2280.06 P. Erre január hóban befolyt összesen 1867.07 P., tehát a tényleges kiadásnál kevesebb 312.99 P:vel. A nagymérvű kiadást a segélyezettek számának emelkedése, a liszt, kenyér, zsir és tűzifa árának lényeges emelkedése okozta. Ha az élelmi cikkek árába» csökkenés nem következik be és a bevétel a jelenleginél marad, akkor a szegénygondozás ellátása terén hámarósan égető bajok lesznek. A Város az egri-norma bevezetésével megtiltotta a koldulást, ezzel megszabadította a város lakosságát a koldusok zaklatásaitól, tehát a város tehetősebb lakosainak oly mérvben kell a volt koldusok segélyezéséről gondoskodni, hogy a szegénygondozó , hivatal a legégetőbb segélyezést teljesíthesse. A hely zet azt kívánja, hogy a koldusok ellátására a jótékony egyesületek gyűjtőinek mindenki, aki csak teheti, az eddigi összegnél nagyobb hozzájárulást adjon, mert a most befolyt ösz- szeg a legminimálisabb segélyre sem elegendí. Minden reményünk megvan arra, hogy városunk megértő lakossága a nehéz helyzetet megértve, az eddigi segélyösszeget olymódon fogja felemelni, hegy a szegénygondozó hivatal működés» nem fog megakadni. _____ ír ógépet, bármíljet havi ÍO P-ős részletre adok. Sebeiben László könyvkereskedő. n 3-*
