Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-20 / 262. szám
LXIX. évfolyam 262. szám Gyula, 3937« november 20 szombat RftKRS Szerkesztőség és kisdúhlvatal Politikai napilap Előfizetés egy hóra helyben tiyuia Város bár-utca 7 szám Főszerkesztő; 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 33. DOBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Önmagukat múlják felül Tudtuk eddig is, hogy a Conti-utcábói lélekámitásra elinduló sajtótermék készítői nein igen akadnak meg, ha arról van szó, hogy a tömegek tájékozatlanságát kihasználva ferdíteni, kell és a tényekkel, a józanésszel homlokegyenest ellenkező állításokat kell, mint megdönthetetlen igazságokat feltalálni. Amit azonban most abban a néhány sorban tálai az olvasó elé, várva, hogy azt mint dogmát minden ellentmondás nélkül vegye a közvélemény tudomásul, az már felülmúl mindent, amit ezen a vidéken eddig is merészeltek. Az történt ugyanis, hogy Festetics Sándor gróf interpellációjára adott Írásbeli válaszában a parlament iudomására hozta Kánya Kálmán külügyminiszter, hogy a magyar kir. kormány már szeptemberben felvette Franco tábornok budapesti képviselőjével az érintkezést. A jelzett sajtótermék ezt a bejelentést többek között igy kommentálja : Elképzelni sem tudjuk, hogy miért volt a magyar kormánynak olyan sürgős, Franco elismertetése ? Mennyiben áll ez Magyarország érdekében ? Magyarországnak, éppen Magyarországnak nem kellett volna annyira sietni. Ez a nagy sietség ellentétben áll a magyar nép történelmi tradícióival. Magyar- ország is vívott keserves szabadságharcot, Magyarország is végigszenvedte idegen hatalmak szörnyűséges invázióját, amely után keservesen sötét esztendők következtek és a magyarság legjobbjai kényszerültek emigrálni. Ez a gyors diplomáciai tényKedés a magyar közvélemény széles rétegeiben nagyon kellemetlen viszhangot ver. Olyan kis nép, mint a magyar is, amely súlyosan szenvedi most is a nagyhatalmak beavatkozását, a szabadság oldalán kell, hogy álljon. A nép is oda áll. Nem a magyar nép ismerte el a felkelő Francot. Eddig az elbusult alkotmányvédő. Már most nem tudjuk, nevessünk-e, vagy háborodjunk fel, esetleg csodálkozzunk akkora korlátoltságon, amely azt akarja elhitetni a magyar néppel, hogy a vörös spanyolok hihetetlen és minden emberies éizést megcsu- foló szörnyűséges gazságai ugyanabba a csoportba volnának sorozhatok, mint a magyarság félisteni szabadságharcai. Ekkora blasz- fémia ritkán csúfolta meg a magyarság legszentebb történelmi és nemzeti ideáljait. Hogy valaki a magyarság ragyogó hőseit: Zrínyit, Bocskait, Bethlent, Rákóczit, a tizenhárom aradit, Petőfit ezekkel a mindenidők legborzalmasabb gonosztevőivel merje összehasonlítani anélkül, hogy ezért a legkimondottabb nemzetgyalázásért felelősségre vonnák, az csak azt jelenti, hogy nálunk még mindig túlságosan enyhék a paragrafusok a nemzet legszentebb érdekeinek a megvédésére. De nézzük a kérdést más oldalról. Fáj nekik, akik, bár felfogásukkal egyedül állanak, olyan szívesen szeretnék a maguk érdekszövetkezetét a magyar nép összességével azonosítani,“ hogy a magyar kormány elismerte Franco kormányát, illetve, hogy annak budapesti képviselőjével még szeptemberben felvette a tényleges érintkezést. Már több esetben feltűnt, hogy az őket megcáfoló események hatása alatt olyan hamar elvesztik a Conti-utca tájékán biztos fölényüket, gyakran zavarba jönnek és a leglehetetlenebb eszközökkel kísérleteznek, hogy ideig-óráig feltartóztathassák az elkerülhetetlen végzet bekö vétkezését. Egyszerűen elvesztik emlékezőtehetségüket. Mert hát miért is kárhoztatják a magyar kormányt ? Azért, mert bölcs előrelátással hamarabb megtette azt, amit a nyugati demokráciák urai, ha késve is, de jól felfogott érdekükben mind kénytelenek megtenni. Hiszen még nem is olyan régen a nyugati nagyhatalmak, igy Anglia voltak azok az országok, amelyeket példa gyanánt állítottak a magyarság elé. Ha már most Anglia úgy véli, hogy az angol nemzet érdekében áll, hogy Franco kormányát de facto elismerje és ezáltal súlyos károsodásoktól mentse meg az angol nemzetet, illetve jelentős előnyöket biztosítson országa számára, vájjon józan ésszel lehet e a magyar kormányt kárhoztatni azért, mert ezt a szükségletet szintén felismerte és e felismerés következményeit azonnal leconta? Ugyan gondolkozzanak már egy kissé és ne kívánják, hogy a magyar nemzet józan esze tótágast álljon. Lássák be, hogy hiába minden, a vörös martalócokat senki sem fogja szabadsághősöknek fémjelezni. A magyar nép Darányi Kálmán miniszterelnök már a politikai szezont megnyitó beszédében bejelentette, hogy rendezni fogják a tisztviselők fizetését és az elmúlt heti minisztertanács Fa- binyi Tihamér pénzügyminiszter előterjesztése alapján meg is állapodott a rendezés alapelveiben és a miniszter felhatalmazást kapott, hogy rendelettervezetet készítsen elő s miként azt tegnap közöltük, ezt a tervezetet a 33-as bizottság pénteken tárgyalta. Politikai körökben elterjedt hírek szerint a rendelettervezet legtöbb intézkedése az, amely hatályon kívül helyezi az 1933 március elsején életbelépett 1400-as M. E. számú fizetéscsökkentő kormányrendeletet és az állami, vármegyei államvasuti, állami üzemi tisztviselők s egyéb alkalmazottak, valamint a fegyveres testületek tagjai számára az 1932-iki állapotot állítja vissza a fizetések és mellékilletmények terén egyara'nt. Érdekes intézkedése a rendeletnek, hogy az I. és a II. fizetési osztályokban, valamint a bírói státusban a VI. és annál magasabb fizetési osztályokra nézve a jelenlegi állapot maMegalakult szerdán a Baross Szövetség gyulai fiókja. A megalakulás életritmusos munka kiindulási pontja lesz. Gyulán úgy el van hagyatva minden gazdasági érdek, úgy nem lel támogatást semmi olyan kezdeményezés, amelynek célja a magyar gazdasági életnek a keresztény nemzeti erkölcs alapján való felpezsditése, hogy már történni kellett valaminek, mert ennek a tespedésnek hamarosan nagyon kellemetlen következményei mutatkoztak volna. Ennek a helyzetnek — valljuk meg őszintén — a gyulai közönség indolenciája az oka és nem utolsó sorban éppen a kereskedő és iparostársadalomé. Érzi ez az osztály a viszonyok rettenetes súlyát a vállaira nehezedni, tudja azt is, hogy egy kis össszefogással bizonyos mértékű könnyítést is elérhetne és mégis eddig úgyszólván semmi sem történt. Valahogy rászokott a közönség arra, hogy mindent a hatósági vezetők intézzenek el helyettük, minden bajukban őket tartották szinte köteles segítségnek, ők maguk azonban megmaradtak a tétlenségnél, legfeljebb haragudtak azokra, akik a maguk agilitásánál fogva fürgébbek és ügyesebbek voltak és elszedték előlük a kedvező alkalmakat. Már pedig a hatóság nem lehet a gazdasági élet és tevékenység mozgatója, nem az a sajátos feladata és hivatása. Ezen az állapoton kíván segíteni a Baezentúl is gyűlölni fogja a zsarnokságot, még akkor is, ha vörös maszkban jelentkezik. Akkor még inkább. Soha nem lesz hajlandó a magyar nép szabadságnak elismerni védtelen gyermekek, nők, aggok tömeges lemészárlását, Nem lesz hajlandó a szabadság legboldogabb eldorádójának elismerni semmiféle szovjeturalmat, amely eddig milliók éhhalálál: és tömeges kivégzések szörnyűségeit nyújtotta azoknak a szerencsétleneknek, akiket boldogtalan sorsuk uralmuk alá juttatott. Nem,’ Magyar- országnak nem lehet iiyen sorsot előkésziteni. A magyar nép majd csak maga és magyarán, i magyarul fogja a saját sorsát intézni, még ak- ! kor is, ha a Conti utca tetszését nem sike- : rül kiérdemelni. rád meg. A miniszterek és magasrangu birák tehát továbbra is a csökkentett fizetésüket fogják kapni. Az alsóbb kategóriákban viszont ezzel szemben, külön kedvezményekhez jutnak a tisztviselők. Az 1933. évi csökkentő rendelkezés ugyanis nem érintette azok fizetését, akik havi 100 pengőnél kisebb illetményt kaptak, ők a régi fizetésüket kapták eddig is, most azonban még külön 5 százalékos emelést kapnak. A vidéki közigazgatási tisztviselők és ta- nitók — ha közületeiknél az anyagi helyzet megfelelő, hasonló illetményhelyreállitásban részesülnek, s a nyugdíjasokra nézve is megszűnik a redukáló rendelkezés és három, illetve legalább kétszázalékos illetményemelésben részesülnek az 1933 óta fennálló viszonyokhoz képest. Mindezek az intézkedések — hir szerint — január elsején lépnek életbe. ! ross Szövetségnek most megalakult gyulai fiókja. Vasárnap nagy gyűlést rendez a népkerti pavillonban. Erre a gyűlésre lejönnek a Baross Szövetség illusztris reprezentánsai, országos vezetőségi tagjai, névszerint : Ilovszky János, m. kir. kormányfőtanácsos, országos elnök, Csécsi Nagy Imre, ny. altábornagy, a pártolótagok egyik országos vezetője, Barna Szögyén Bertalan, ny. miniszteri osztályfőnök, csoportvezető, Nagykovácsy Milenko, kereskedelmi főtanácsos, elnökségi tag, Lányi Árpád, nyugalmazott ezredes, a propagandaosztály elnöke, Temesváry László, a magyar külkereskedelmi hivatal osztályfőnöke. Már szombaton Gyulára érkezik Ispánovits Sándor a Baross Szövetség háznagya. A közgyűlésen — mint már ismételtea megírtuk — résztvesz- nek a főispánon, alispánon, a polgármesteren kívül a gyulai társadalom vezetőtényezői is sokan. Egészen bizonyos, hogy a nagyközönség is meg fog nagyszámban jelenni, annál is inkább, mert a vasárnapi közgyűlésen értékes irányelveket tog hallani a magyar gazdasági élet előbbrevitelére vonatkozóan. Ismételjük : mi nem ünnepelni, hanem dolgozni kívánunk és erre a munkára hívunk mindenkit, aki úgy érzi, hogy a nemzet és a saját maga boldogulásáért még sok a tennivaló. Mindenki munkásságára szükség van, mindenki közreműködése fontos : kicsinyeké, naMegszünteti a kormány a tisztviselők és nyugdíjasok 1933. évi fizetéscsökkentését A miniszterek és a főbirák nem kapják vissza a régi fizetésüket — A kistisztviselőknek külön 5 százalékkal emelnek A magyar gazdasági élet ünnepe lesz a vasárnapi Baross Szövetségi dfszgyülés
