Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-11-19 / 261. szám

Gyula, 1937, november 1?) péntek LX8X. évfolyam 281. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal Gyula Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Magyar és magyarországi kisebbség Ez az egymásmelléállitás önkéntelenül adódik, ha arról olvasunk, hogy a magyar- országi német kisebbség képviselői megjelen­tek Darányi Kálmán miniszterelnöknél és elő­adták kívánságaikat. A kormányelnök vála­szából láthatták, hogy tulajdonképpen nyitott ajtókat döngetnek : a miniszterelnök teljesi tette kérésüket. Ez alkalommal rámutatott Darányi Kálmán árra, hogy a magyar kor­mány és a magyar nemzet komolyan akarja a hazai kisebbségek boldogulását és azt nagy mértékben elő is segíti. Nálunk a nemzeti kisebbségek semmiféle tekintetben nem szo­rulnak háttérbe a magyarsággal szemben, sőt azt látjuk, hogy pl. a német gazda min­den tekintetben előnyösebb helyzetben van, mint a vele egy társadalmiosztályhoz tartozó magyar földműves. Ezzel szemben nézzünk a trianoni hatá­rokon túlra. Ott tagadhatatlan, hogy a magyarság és általában a kisebbségek tuda­tos elszegényitése áll a politika homlokteré­ben. Ott a magyarságot nemcsak anyagilag, de kulturális tekint#tben is ki akarják vetkőz tetni mivoltából. Egy elszegényedett, idegen kultúrájú kisebbséget könnyen lehet pl. elro- mánositani. Mig a magyar kormány nemcsak gazdasági lehetőségeket biztosit teljes mér­tékben a kisebbségeknek, de kultúrájuk ki- fejlesztésében is támogatja őket, addig a Ki­rályhágón, meg az Ipolyon túl egyre hango­sabbak lesznek a magyarság jogos panaszai. A magyar kisebbség sorsa odaát egyet jelent a lelki szenvedések hosszú sorával, az anyagi elnyomatás minden átkával. Magyarországon ilyen értelemben kisebbségek nincsennek': itt csak más anyanyelvű, de teljes jogú ma­gyar állampolgárok vannak. Olyan állampol­gárok, akik, ha nehézségekkel küzdenek, kisebb mértékben küzdenek, mint a magyar ság és nehézségeik az egész nemzet nehéz sorsából adódnak. Olyan kisebbségek, akik­nek másnyelvü mivoltuk egy ezred év óta nem jelentett akadályt abban, hogy akár a legnagyobb közjogi méltóságokat is elnyer­hessék, akár a legerősebb gazdasági pozíciókat foglalják el. Magyarnak lenni a költő szerint oly bus, oly nehéz, de magyar kisebbségnek lenni, minden magyar fájdalom és megpró­báltatás felfokozott mértéke. Ha komolyan be­látnák a mai utódállamok, hogy ők mennyire embertelenül bánnak az uralmuk alá tartozó magyarsággal és ezzel szemben milyen neme­sen bánik a magyarság kisebbségi honpolgá­raival, akkor bizonyára feltámadna lelkiisme­retük és eszükbe jutna, hogy a szerencse for- gandó és hogy a történelmi igazságtalanságok keményen megbosszulják magukat előbb utóbb. Ne feledjék el azt sem, hogy már kezd vir radni. Már kezdik belátni azok a hatalmak, me­lyeknek jóakarata egyetlen létalap egyes hir­telen megnőtt országoknak, hogy az európai kultúra és a civilizáció szégyene, hogy meg­valósították a modern rabszolgaságot és mig az Amerikai Egyesült Államokban véres pol­gárháborút vívtak a néger rabszolgák felsza­badításáért, addig a huszadik század nagyha­talmai milliókat szolgáltattak ki sokkal kisebb kultúrájú elnyomók kénye-kedvének. Kezdik már belátni és bizonyos, hogy nem késik már soká az orvoslás. Ezeket tudva az volna a természetes, hogy ennek az országnak minden lakosa, min­den rendű és rangú polgára azon munkálkod­nék teljes erejéből, hogy ez a magyar rab­szolgasors megszűnjön. Ezzel szemben azt lát­juk, hogy itthon egyes rétegek mindent meg­tesznek, hogy ennek a nemzetnek hitelét le­rontsák, hogy minél nagyobb nyomort és szociális elégedetlenséget idézzenek elő, hogy a társadalmi bajokat hamis, sokszor egészen hazug megvilágításban felnagyítva, torzítva tálalják a világ elé. Ha aztán a magyar igaz­ságszolgáltatás felelősségre vonja azokat, akik ily módon iparkodtak ártani a nemzetnek, ak­kor alkotináDysérelmet igyekeznek belőle konstruálni és azt a kérdést harsogják szerte, hogy mit szólnak ehhez a határokon túl ? Ők tehát a határokontuli hatásra vadásznak, ne­kik az a fő céljuk, hogy alaptalan vádasko­dásaikkal módot nyújtsanak a megszállóknak arra, hogy a maguk javára és a magyarság rovására tehessenek összehasonlításokat. Azt bizonyosaa nem fogják megkérdezni lapjaik­ban és szószékeiken, hogy mit szól a meg­szállók serege a miniszterelnök kisebhségi A Baross Szövetség Gyulai Fiókjának megalakítására gyűltek össze szerdán este az Egyesült Katolikus és Polgári Körbe Gyula város keresztény nemzeti alapon álló iparosai és kereskedői. A gyűlés hangulatán megér- zeít, hogy a megjelentek tudatában vannak annak, hogy nem egyszerű sablonos egyesü­let alakításáról van szó csupán azért, hogy eggyel több legyen, hanem arról van szó, hogy a gyulai iparos és kereskedő társada­lom kapcsolatot találjon olyan erkölcsi testü­lettel, amelyik a nemzet érdekeit szem előtt tartva a krisztusi erkölcsi alapon akarja az ország gazdasági életét olyan vágányra átállí­tani, melyen haladva úgy a társadalom, mint az egyén megtalálja a maga boldogulásának lehetőségét. A megjelentek a gyűlés megnyi­tására Dobay Jenőt kérték fel, aki a Nemzeti Hiszekegy elimádkozása után üdvözölte a megjelenteket s majd felkérte dr. Kovács Gézát, hogy ismertesse a Baross Szövetség célkitűzéseit. Ennek megtörténte után az el­nöklő Dobay Jenő feltette a kérdést, hogy a megjelentek kivánják-e a Baross Szövetség gyulai fiókjának megalakulását. A megje­lentek egyhangú lelkesedéssel jelentették ki ez iránti óhajukat és Dobay Jenő a megala­kulást kimondotta. Majd javasolta a közgyű­lésnek, hogy a tisztikar és a választmány tag­jainak megválaszthatása céljából jelölőbizott­ságot küldjön ki. A jelölőbizottság tagjai: Veres Lajos, Dobay Jenő, Petik Ferenc, Ga­ray János és Barát István javaslatai alapján a közgyűlés egyhangúlag alábbiak szerint vá­lasztotta meg a tisztikart és a választmány húsz tagját. Elnök lett Horti Béla, ny. számvevőségi főtanácsos, alelnökök Emhő Ferenc és Veres Lajos, ügyvezető igazgató Dobay Jenő, titkár dr. Kovács Géza, ügyész dr. Fényes Péter, pénztáros Nagy József, ellenőrök vitéz Pusz tay Rezső és Wiszt Ádám, háznagy Petik Ferenc. A választmány tagjai ; ifj. Antalóczy Nándor, Baráth István, Dóka László, Fiam Darányi Kálmán miniszterelnök és Ká­nya Kálmán külügyminiszter szombaton külön- vonaton utazik Németország fővárosába. A miniszterelnökkel utazik a felesége is és úgy a miniszterelnöknek, mint Kánya Kálmánnak hivatalos kíséretük is lesz. A különvonat november 21-én, vasárnap délelőtt érkezik az Anhalter Bahnhofra, ahol díszes fogadtatás várja a magyar kormányfér­fiakat. Darányi Kálmán első útja az Unter der Lindenen lévő hősi emlékműhöz vezet, ahol nyomban megérkezése után megkoszorúzza a német hősök emlékművét, délután pedig a vadászati kiállítást tekintik meg, amelyen Ma­nyilatkozatához és a magyar kisebbségi poli­tikához. Inkább arra kaphatók, hogy ebben a tekintetben is a magyarságot valótlan, ked­vezőtlen színben tüntessék fel. Természetesen ezt csak itt tehetik, ebben a parancsuralmi berendezkedésű államban, ahol az alkotmá­nyos szabadságot lábbal tiporják, mig azok­ban az igazi demokratikus államokban, ott túl a trianoni határokon, csak egyszerűen bör­tönbe vetik és vagyonából forgatják ki a ma­gyart, csak nemzetiségétől, csak nyelvétől akarják megfosztani. Űzött vad oda át a ma­gyar, de az ezeknek az alkotmányvédőknek | nem fáj, mert mit szólnának hozzá a határo- i kon túl ? István, Garay János, Gróh József, ifj. Je­szenszky Béla, Menyhért Gáspár, Mihalik Já­nos, Murvay István, ifj. Nagy József, Nagy P. István, Ruck Ferenc, Soltész, Béla, dr. Schneider József, Török József, Vincze Lajos, Wageuhoffer József, • Wertner János. Választmányi póttagok lettek : Bende Imre, Halmay Gyula, Junászka Lajos, Kiss Mihály, Krész József, Muudruczó János, Simon László, Scheibert László, Vecsernyés András, Werner Károly. Horti Béla elnök a megvá­lasztást alábbi szavakkal köszöni meg : Azt a megtiszteltetést, amelyben engem a megválasztással részesíteni szívesek voltak, hálás szívvel köszönöm. ígérem, hogy az alapszabályokat megtartom és minden igye­kezetemmel azon leszek, hogy ezzel a szövet­kezéssel a tagok erkölcsi és anyagi előnyö­ket is érjenek el. Ezután a tagok kívánságára a titkár az alapszabályok alapján ismertette a tagok jo­gait és kötelességeit és választ adott egyes feltett kérdésekre. Bejelentette továbbá, hogy vasárnap délután 5 órai kezdettel ünnepélyes beiktató díszközgyűlést tart a szövetségi fiók a népkerti pavilion nagytermében, melyre kérte a tagoknak, családtagjaikkal és ismerő­seikkel együtt való megjelenését. A megvá­lasztott elnökségnek tisztébe való beiktatása akkor fog az országos elnök részéről megtör­ténni. Ä beiktató díszközgyűlésen — mint már megírtuk,- részt vesznek a vármegye főispánja, alispánja, Gyula város polgármes­tere és társadalmunknak még sok vezetőté­nyezője hozzátartozóikkal együtt. Miután több felszóidlás nem volt, elnök a tagok megjelenését megköszönve a közgyű­lést bezárta. A választmány a közgyűlés után meg­tartotta első ülését, melyen a vasárnapi dísz­közgyűlés előkészületeit és az országos el­nökség tagjainak fogadását beszélték meg. gyarország nagy sikerrel szerepel. A követ­kező nap kerül sor a Hitler vezér és biro­dalmi kancellárnál teendő látogatásra, majd Darányi Kálmán és Kánya Kálmán Göring porosz miniszterelnöknek és Neurath külügy­miniszternek adják vissza Magyarországon tett látogatásaikat. A miniszterelnök és a külügyminiszter négy napig tartózkodik Berlinben. Darányi Kálmán azonkívül, hogy egyes szociális intéz­mények berendezését megtekinti, Darré föld­mi velésügyi miniszier társaságában kimegy az egyik Berlin környéki mezőgazdasági üzem­be is. Horti Béla lett a Baross Szövetség Gyulai Fiókjának elnöke Szombaton utazik Darányi Kálmán és Kánya Kálmán Berlinbe

Next

/
Thumbnails
Contents