Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-18 / 260. szám
Gyula, 1937. november 18 csütörtök LXIX. évfolyam 280. szám lierkesziSség és kiadöhJvatal tiyula Városház-utca ? s*ám Telelőn 6yala 32. Politikai napilap Főszerkesztő; SS0BAY FERENC f Előfizetés egy bőra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Békeoffenziva Az egész világ közvéleménye feszült érdeklődéssel várja, hogy milyen eredménnyel fog járni lord Halifax angol főpecsétőr berlini látogatása s az a „tájékoztató“ megbeszélés, amelyet Hitler kancellárral folytatni fog. A német-angol közeledési kísérlettel egyidejűleg ugyancsak tájékoztató jellegű megbeszélések kezdődtek Anglia és Olaszország között és minden jel arra mutat, hogy nagy diplomáciai offenziva indul meg a békéért. Természetesen még túlságosan korai lenne a mostani bizalmas és kulisszák mögött folyó eszmecserék alapján jóslásokba bocsátkozni, hiszen rendkívül nagy, történelmi jelentőségű fordulatról van szó : az európai béke biztosításáról — mégpedig egészen más utakon, mint ahogy eddig kísérleteztek. Egy ilyen fordulat pedig a mai helyzetben csak nagyon gondos, hosszú előkészítés és óvatosan irányított tárgyalások után következhetik be, hiszen a különböző hatalmaknak a megegyezés útjában álló súlyos külső és belső akadályokat kell elháritaniok. Többizben alkalmunk volt már kifejteni, hogy Európa válaszutra került. A Népszövetség s vele együtt az úgynevezett „népszövetségi politika“, amely nagyjában nem egyéb, mint a francia külpolitika által konstruált „kollektiv biztonsági rendszer“, véglegesen csődöt mondott. A nagyhatalmak többé kevésbé nyíltan, azonban végeredményben a régi idők szövetségi rendszerének, vagy ahogy ma nevezik, a blokkpolitikának a kiépítése.felé törekszenek, de véglegesen nem vágták el az útját tágabb, vagy szükebb értelemben vett kollektiv biztonsági rendszer megvalósításának. Közben azonban a fegyverkezés óriási mértékben folyt és folyik, amit a legszellemesebb diplomáciai frazeológiával sem lehet „békepolitikának“ nevezni, bármennyire is hangsúlyozzák minden oldalon a század legnagyobb szofizmáját, hogy „a fegyverkezés a béke ügyét szolgálja.“ Az európai megegyezésnek egyetlenegy természetes és lehető útja kínálkozik ma s ez az, amit Mussolini jelölt meg: a négy vezető nagyhatalom megegyezése; Anglia, Francia- ország, Németország és Olaszország. Ennek a négy nagyhatalomnak az együttműködése aztán lehetővé tenné, hogy miután a saját ellentéteiket rendezték, sor kerülhessen a középeurópai és más problémák rendezésére. Ennek a szükebb körű biztonsági rendszernek a megvalósítása azonban csak súlyos nehézségek leküzdése árán sikerülhet, mert főként a nyugati nagyhatalmak, elsősorban pedig Francia- ország részéről a blokkpolitika irányában olyan elhatározó lépések történtek már, amelyek rendkívül megnehezítik a négy nagyhatalom egymásközötti megegyezését — ennek a szükebbkörü kollektiv rendszernek a megvalósítását. Az angol-francia-német-olasz négyhatalmi együttműködésnek legnagyobb akadálya a Szovjet, amely a francia-szovjet szövetkezés (mondhatnék úgyis, hogy fegyveres szövetség) utján lényeges befolyásra tett szert az európai ügyek intézésében, s amelynek nem érdeke az európai vezető hatalmak összefogása. A Szovjetnek, legalább is az európai ügyekkel kapcsolatos izolálása nélkül szó sem lehet a négy nagyhatalom együttműködéséről. A további akadályok leküzdése, mint például az angol-olasz ellentétek a spanyol kérdésben, a Földközi-teuger közlekedési útjainak szabadsága tekintetében, vagy pedig a franciák bizalmatlansága a német békességet illetőleg, mind olyan nehézségek, amelyek kölcsönös jóakarattal leküzdhetők lennének, ha a Szovjetet sikerülne háttérbe szorítani s a francia—szovjet együttműködést szükebb térre szorítani. A tény az, hogy Anglia miniszterelnöke, Chamberlain, az angol külpolitikát vissza akarja vezetni a hagyományos útra, amely szerint Nagybritánia a kontinensen mindig a békeközvetitő szerepét játszotta s az erők olyan kiegyensúlyozására törekedett, amely a béke biztosítására alkalmas volt. Tény az, hogy Itália ma már mint „kielégített nagyhatalom“, amely saját magára nézve, a maga erejéből végrehajtotta a revíziót, feltétlenül békepolitikát folytat. De mindennél világosabb tény az, hogy Németország a leghatározottabb lépéseket tette békeszándékának igazolására. Az utóbbi idők egész német diplomáciai ténykedését ez a törekvés jellemezte s olyan jelentős megállapodásához is vezetett, mint például a belga semlegesség garantálása német részről, vagy pedig a német—lengyel kisebbségi szerződés megkötése. Chamberlain nagyszabású békeakcióját azonban nemcsak az olaszok engedékeny magatartása a spanyol kérdésben és a német békeszándák gyakorlati téren is jelentkező kifejezése váltotta ki, hanem Amerika jótékony közbelégése is. Jó forrásokból származó értesülések szerint Norman Dawis, az Északamerikai Egyesült Államok képviselője a brüsszeli kilenc- hatalmi értekezlet alkalmából folytatott angolamerikai tanácskozások során kijelentette Eden angol külügyminiszternek, hogy angol-amerikai együttműködés az európai kérdésekben csak úgy létesülh t, ha a kontinens nagyhatalmai a közöttük fennálló súlyos ellentéteket tisztázzák. Ma, amikor a távolkeleti háború a minél szélesebb körben érvényesülő angolamerikai együttműködést kívánja meg, az Egyesült Államok óhaja rendkívül nagy suly- lyal esett a latba s talán leginkább ennek lehet betudni az angol külpolitika jelentős változását, azt, hogy a francia külpolitikától bizonyos mértékig függetlenítette magát és egy nagyszabású békeakció élére állott, mégpedig olyan akciót kezdett, amely feltétlenül közeledést jelent a berlin római tengelyhez. A négy nagyhatalom megegyezésének súlyos nehézségei vannak, azonban a megegyezés reménye fennáll és talán a világ békevágya ezúttal erősebb tényezőnek bizonyul, mint azok a főként mesterséges akadályok, amelyeket a világháború utáni időkben a népek közeledésének és megértésének útjába gördítettek. Br. ö. A. Készüljünk az Eucharisztikus Világkongresszusra A gyulai Egyházmegyei Eucharisztikus Nap szép sikere után most már ne álljunk meg, hanem gondoljunk arra, hogy a legnagyszerűbb, világraszóló demonstráció kereszténységünk mellett a jövő esztendő májusában — júniusában lesz, amikor is az egész világ kereszténysége előtt kell hitet tenni a magyar katolikusságnak arról, hogy a kereszténység élő hit szivében, hogy akkor, amikor erről tanúságot kell tenni, sem távolság, sem fáradtság nem tarthatja vissza. Tehát most már újból neki kell fogni a toborzásnak. Külföldről már az eddigi jelek szerint is százezernél több vendégre számíthatunk, bizonyos, hogy a magyarság részvétele miatt sem kell szégyenkeznünk. Akik eddig még nem jelentkeztek, ismételten módjukban lesz ezt megtenni: Gyulán november 23.-tól kezdődően november 28.-ig bezáróan lehet még jelentkezni a kongresz- szuson való részvételre. Szükséges, hogy a résztvenni kívánók ebbeli szándékukat már í most jelentsék be, a belvárosi r. kát. iskola tanácstermében, mert ha az adatok nem állanak kellő időben rendelkezésre, az országos elnökség nem lesz abban a helyzetben, hogy idejére elkészülhessen a rendezés óriási munkájával. A magyar nemzet pedig nem hálálhatja meg a pápa kitüntető jóindulatát, mellyel más országokat mellőzve Magyarországnak adta az Eucharisztikus Világkongresz- szus megrendezésének jogát, azzal, hogy szervezetlenül, készületlenül esetleg világbotrányba fullassza a Világkongresszus magasztos ügyét. Ez már a nemzeti becsület kérdése. A központi rendezőség a vidékről felutazók érdekében iparkodik a résztvétel költségeit minél kisebbre csökkenteni. Annak, aki vasúton, hajón, vagy MAVAUT-au tóbuszon akar kedvezményes áron utazni, csak „Utazási igazolványt“ kell váltania, tagsági jegyet nem. Ezeknél az Utazási igazolvány szolgál egyúttal tagsági jegyül. Az igazolvány ára 100 kilométeren felüli távolságra 2 P 50 fill. Annak, aki magán gépkocsin, vagy magán vállalatu autóbuszon, kerékpáron, vagy esetleg gyalog megy, csak „Tagsági jegyet“ kell váltania, melynek ara 1 pengő. Az ünnepélyek főszinterére való belépéshez szükséges külön jegyet csak a Tagsági jegy, vagy az Utazási igazolvány felmutatása mellett lehet váltani. Ezek a jegyek már nagyon olcsók lesznek és inkább csak az a céljuk, hogy általuk az egyes ünnepségekre bebocsátható személyek számát ellenőrizhessék. Az előkészítő bizottság arra törekszik, hogy a szegényebb néposztály által igénybeveendő szállások árait minél inkább csökkentsék. Bizonyosra vehető ezek után az, hogy a magyar katolikusság, de velük párhuzamosan az egész magyarság megteszi kötelességét és az Eucharisztikus Világkongresszus az egyetemes magyar nemzet jóhirét fogja öregbíteni, A Gyulai Diéta előkészítő munkálatai befejeződtek Már ismételten megemlékeztünk róla, hogy az országos Nemzetpolitikai Társaság a Gyula Vezér Bajtársi Egyesülettel és a gyulai Urak Mária Kongregációjával, valamint a Kálvin János szövetséggel karöltve december 5—6—7. napjain rendezi meg Gyulai Diétának nevezett előadás és vita-sorozatát. Amint értesülünk, a Diéta programját már teljesen összeállították úgy, ahogy a minap már ismertettük. Még csak annyit tehetünk hozzá, hogy felkérésre Kerék Mihály is vállalt előadást és igy az előadók száma hétre emelkedett. A rendezőség azzal a kéréssel fordul Gyula városának az ifjúságot szerető és munkájukat értékelő közönségéhez, hogy áldozat- készséggel a diéta sikerét és országos jelentőségűvé válását előmozdítani legyen szives az által, hogy szombat estétől kedd estig terjedő időre egy egyetemi hallgatót, az ifjúsági egyesületek egy kiküldöttjét vendégül fogadják. Idevonatkozó értesítést november 2o.-ig bezárólag kér a rendezőség (Árpád-utca 3 sz. alá. Az előadások rendjét, helyét, idejét fel tüntető részletes programmot rövidesen is- mertetni fogjuk.
