Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-11-17 / 259. szám

Gyula, 1937, november 17 szerda LXIX, évfolyam 25f*. szánt lierkesdfiség é» «ladóhívatal tnyMlu Vár«s>fáas-ií<ca 7 sasra Telefon íiyafa 33. shessk saams»! Politikai napilap FAszerkesztő; »OBAY FERENC f Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Hiába, az Igazság csak Igazság marad Érdekes korban élünk, az tagadhatatlan. Az is igaz, — mint azt a túloldalon mondják — hogy az emberiség két pártra szakadt. Az egyik a nemzeti ideálok megvalósításával akarja biztosítani az emberi kultúra és civi­lizáció eddigi vívmányainak fennmaradását és a népek és nemzetek boldogulását, a má­sik pedig egy minden eddigi képzeletet felül­múló elnyomás keretében akarja a világra rázuditani az emberiség rabszolgaságát jelentő' elnyomó rendszerét. Természetes, hogy ez a két csoport szemben áil egymással, mint tűz és viz, azon sem csodálkozunk, hogy a túl­oldal minden eszközt jónak talál arra, hogy a nemzeti ideálok megvédéséért küzdő álla­mokat lehetőleg diszkreditálja. Az azonban már mégis sok, hogy azt állítsák, hogy a belsevizmus elleni küzdelem egyedül jogosí­tott bajnokai ők : a nyugati demokrácia har­cosai. Nagyon is átlátszó manőverrel akar­ják süllyedő hajójukat az elmerüléstől meg­menteni. Hiába számolnak a tömegek kriti­kátlanságával, hiába mennek le kétségbeesé­sükben addig a határig, hogy önmagukkal ellentmondásba kerülnek, ma már érezniük kell, hogy nemcsak a tömegek kezdenek tisztán látni, hanem a „nyugati demokráciák“ államai is kezdenek tisztában lenni azokkal, akik minden nemzeti megmozdulásra felhor­kannak és mindent kiirtandónak tartanak, ami a nemzeti érzés fenntartásával akar a saját népének fennmaradást és boldogulást biztosítani. Azt nem tudják semmiféle rabu- lisztikával és fejlett sajtótechnikával letagad­ni, hogy a nemzeti államokban a munkanél­küliség megszűnt, a lakosság minden rétege megtalálja a maga tisztességes megélhetési lehetőségét, hogy ezekben az országokban béke és nyugalom van, hogy az anyagi fel­lendülés ritkán tapasztalt magaslatára emel­kedtek, hogy a nemzet rajong vezetőiért és nem kell, mint az ő világnézetük végső ki­fejtésében, Oroszországban minden pillanat­ban életükért remegniük. Hogy mint gondolják ők a bolsevizmus ellen vívandó harcot, arról meggyőző bizo­nyítékaink vannak nekünk magyaroknak még 1919.-ből, a saját bőrükön érzik a spanyolok, de beszédesen mutatja Franciaország példája is, ahol a népfrontos kormányízás végered­ményben a bolsevista akarat megvalósítást és irányvételt jelent. Miért nem olvasunk soha egy hangot sem a bolsevizmus ellen azoknak a lapjaiban, akik magukat jelentik ki a bol­sevista ellenes küzdelem egyedül szabadal­mazott lovagjainak ? Azért, mert minden cél­juk és minden gondolatuk abban összponto­sul, hogy csakis a bolsevista államforma va­lósuljon meg szerte a világon. Van azonban egy bökkenő. Az t. i., hogy baj van a nyugati demokrácia legnemesebb képviselőjével. Anglia ugyanis nem hajlandó vörös vágyálmok megvalósítója lenni és a jó­zan ész szavára hallgatva inkább a nemzeti államokkal keres megegyezést, mert a jelen­ségek józan mérlegelése után rájött arra, hogy az angol világbirodalom érdekeit nem áldoz­hatja fel vörös kalandorok őrületének. Látják ezt, de nem szeretnék beismerni és különösen szeretnék az angol-olasz-német közeledést meghiúsítani. Erre más eszközük nincs, hát a régi kipróbált eszközhöz fordulnak: hazud­nak. Azt hazudjék ez alkalommal, hogy a né- met-olasz-japán bolsevistaellenes megegyezés csak látszólag irányul a bolsevizmus ellen, tulajdonképpen — Angliával szállnak szembe. Azt a diplomáciai munkát, amely Anglia és a Berlin—-Róma tengely között való közeledést munkálja, jellemző elmecsavarodással arra akarják magyarázni és ezt a magyarázatot a közvéleménnyel elfogadtatni, hogy azért szö­vetkeznek a bolsevizmus ellen, mert tulajdon­képpen egymástól félnek. Erre csak az ő ki­fejezésükkel felelhetünk, „hogy nagyon korlá­toltnak tartják a közvéleményt, ha azt gon­dolják, hogy józanul gondolkozó ember felül átlátszó mesterkedésüknek.“ Akarva, nem akarva tudomásul kell ven­niük, hogy hiába minden : a világ kezd ma­gához térni. Nem lehet többé demokráciának nevezni azt, ami valójában a legvadabb tiran- nizmus. Nem lehet kultúráról beszélni ott, ahol minden müértéket, minden erkölcsi és anyagi szépet kiirtanak. A milliók éhhalálát nem lehet kollektiv boldogság és szociális jó­lét címen szervírozni. De nem lehet letagadni és semmiféle agyafúrt bűvészkedéssel sem láthatatlanná tenni azt, hogy az ő szájuk ize szerint kormányzott országokban milliók pusz­tulnak ehen, vagy lebegnek az anyagi bi­November 16.-án délelőtt nyitotta meg dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispán azt a közgyűlést, amely végre majdnem teljes szám­ban egybegyüjtötte Gyula város képviselő- testületének érdemes tagjait. A tiszti-ügyészi állás betöltése körül kavargó viharokat volt hivatva ez a kögyülés lecsillapítani és egy többhónapos huzavona után pontot tenni. Már 9 óra előtt népes volt a városháza emeleti folyosója. Egymásután jöttek a sok­szor és ritkánlátott város atyák, de a karzat is benépesült. 9 órakor csendül meg az alispán csen­gője, aki megállapítja, hogy a tisztujitó-szék szabályszerűen hivatott egybe, a gyűlést meg­nyitja, A jegyzőkönyv vezetésére Szentes Ká­roly főjegyzőt kéri fel, hitelesítésére dr. Schrif- fert Ferenc, M. Kempf József, Biró Ferenc és Maróthy Ferenc bizottsági tagokat kérte fel, Bejelenti az alispán, hogy a törvény értelmé­ben a jelölőbizottság két tagját a közgyűlés választja. Egyben bejelenti azt is, hogy bead­vány érkezett tíznél több aláírással, mely­ben úgy a jelölőbizottsági tagok, valamint a tisztiügyészi választásra a titkos szavazás elrendelését kérik. Az alispán ezt elrendeli. A szavazatszedő bizottság elnökéül felkéri dr. Kaczvinszky József, tagjaiul Titz Reinhardt és Willy János bizottsági tagokat, jegyzőjéül dr. Horányi Mártont jelöli ki. A közgyűlés dr. br. Apor Vilmos és dr. Schriffert Ferenc bizottsági tagokat választotta meg a jelölő bizottság tagjaiul, az alispán a maga részéről felkérte Harsááyi Pál és Biró Ferenc bizottsági tagokat és a jelölő bizottság átvonult a polgármesteri szobába jelölés meg- ejtése végett, A bizottság hét, illetve dr Hoff­mann Pál visszalépése folytán, hat pályázó közül jelölt. A jelölő bizottság hosszan­tartó tanácskozása után fél 11 óra után nyitja meg újból az alispán a közgyűlést. Bejelenti, hogy a jelölő bizottság 1. helyen dr. Koval- szky Róbertét, 2. helyen dr. Sebestyén Pétert, 3. helyen dr. Sál Istvánt, 4. helyen dr. Fényes Pétert, 5. helyen dr. Pogány Józsefet jelölte. Hétfőn délután Tisch Ernő gyulai ruha- áruháztulajdonos hazaküldötte az üzletében szolgálatot teljesítő fiatalkorú kifutóját, hogy a Mágocsy-utca 12 szám alatti autógarázsá­ban felejtett kulcsot hozza fel. A kifutó el is ment s az autóban talált kulccsal kinyitotta az elzáró szerkezetet. Az öninditóval begyúj­totta a motort, a gázpedállal gázt adott s az autó dübörögve ütötte ki a garázs oldalát. zonytalanság kétségei között, mig a nem­zeti államokban a nemzet jóléte egyre szembe­tűnőbb. Nem hatnak már az amúgy is rosszul hangszerelt csábszinfóniák. Hiába itt Magyar- országon is kísérletezni a hamis melódiákkal. Nem cikk már a vörös demokrácia, mert a nép tudatára ébredt, hogy hiába várja a vér­gőzös demokráciáktól sorsa jobbrafordulását: reményével csak arra fordulhat, ahol a saját népük boldogulását tartják szem előtt az or­szág sorsának intézői és nem hajlandók kül­földi fantomokért saját fajtájuk vérét oly bor­zalmas tömegben ontani, mint azt a nyugati demokráciát hazudó államok szövetségesei te­szik. Az idők kerekét megállítani nem lehet. Aki ezt nem akarja tudomásul venni, eltűnik a történelem színpadáról. Az alispán felhívására a közgyűlés Schneider Mátyás, dr. Scherer Ferenc, Góg András és Murvay István bizottsági tagokat jelölte ki a szavazás tartamára bizalmiakul. A szavazást Harsányi Pál nyitotta meg és igy járultak egymás után az urnához a képviselőtestület tagjai. Meglehetősen feszült a várakozás, mert az előzetes készülődésekből mindenki erős küzdelmet vár. Hetven szavazatot adtak le a jelenléti iv szerinti hetvenötből. A választás, illetve a szavazatok össze- számlálása nagy izgalommal ment végbe. Elő­ször három Ízben egymás után dr. Pogány József nevét veszi ki a szavazatszedő bizott­ság elnöke, dr. Kaczvinszky József, akkor há rom dr. Fényes Péter cédulát olvas fel. Végül is az alispán kihirdeti az eredményt. A hetven leadott szavazatból 36 esett dr. Fényes Pé­terre, 27 dr. Pogány Józsefre, dr. Kovalszky Róbert 4, dr. Sál istván 2 szavazatot kapott, mig egy szavazólap üres volt Ennélfogva dr. Fényes Péter elnyerte a szavazatok abszolút többségét, az alispán megválasztott t. ügyész­nek jelentette ki és felhívta, hogy a hivatali esküt tegye le. Ennek megtörténte után az uj t. ügyész megköszöni a megválasztásával őt ért megtisztelő bizalmat, Ígéri, hogy működé­sével iparkodik megérdemelni azt. Ezután dr. vitéz sarkadi Márki Barna alispán üdvözli a megválasztott t. ügyészt, meleg szavakkal rámutatván arra, hogy rögös pályára lépett, amikor most köztisztviselőnek megválaszta­tott. A saját érdekét mindig alá kell rendel­nie a közérdeknek. Nem nagy ellenszolgálta­tás a javadalmazás, melynél többet munká­sok is kapnak nyugaton. De nézzünk azokra, akik még a tisztviselőnél is nehezebb sorsban vannak. Vigaszul szolgál az a tudat, hogy majd nyugodt lélekkel elmondhatja a tiszt­viselő, hogy lelkiismerettel végezte kötelessé­gét. Isten áldását kéri munkájára. A közgyű­lés meleg ünneplésben részesíti dr. Fényes Pétert. Majd az alispán a tisztújító széket, il­letve közgyűlést berekeszti. Amikor főnöke erről tudomást szerzett, haza­sietett s megállapította, hogy az autó hűtője összetörött és a kár körülbelül 400 pengő, hivatta a kifutó fiú apját, aki megfedte a fiát a kárt okozó csínyért. Hétfőn este záráskor Tisch Ernő egy öltöny szürke Elertex teljesen uj öltönyt és egy csikós nadrágot küldött haza a fiúval az egyik gyulai tanár részére. Legnagyobb meg­A képviselőtestület SS szavazattal, abszolút töbséggel dr. F'éuyes JPéíert választotta meg gyislavaros tisztiügyészévé H kalaisdregémysk hatása alatt megszökött két gyulai kiskorú

Next

/
Thumbnails
Contents