Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-02-04 / 27. szám

2 BÉKÉS 1937.február 4. ÜZENET írtéi. ; RÉCZELY GYÖRGY. A tél fele már a múltba múlt. Mögénk bukott. Hiába szikrázik a zúzmara, hiába sis­tereg a hideg, kifelé ballagunk a télből. A földhaj lás szélén tavasz integet elébünk, nap­sugártól melegedő kendőt lobogtat, madár­dallal szól, rügyfakadással biztat, örömujjongva köszönt és a méhek munkájában példázza elé­bünk azt, hogy dolgozzatok ti is, örüljetek és uj életet osztok... Üzen: Jövök. Vájjon nekünk is juttat boldogságából ? Reményt oszt ? Érzem: Feltámadásba szólít, kikalapál jégpáncéllá merevedett gondolata­inkból. Nem hisszünk a jövőben, tél van és örökké az is marad. Tél van... Hidegbedermedt, halott idő. Ezért üzenek... Azért, hogy te is bízzál az éb­redésben Sas István... Te, akivel az őszön ta­lálkoztam, valahol Vésztő környékén, megye­szélen. Visszahozom a napot, azt a délelőtött. Keresgélek emlékeim közt és téged szólítalak. Téged, a környezetedet, múltadat, az időt... Tíz óra lehetett. Az országút közepén torpantam meg, mert eddig soha nem látott épület fogott. Épület, ki-bedőlt oldalak, sárbólgyurt falak, alaktalan ablaklyukak, ronggyaltömöttek. A tetőzet: kórószár, a kémény: szögeit deszka... Szoba.-konyha az egész. Undorítóan ordított az arcomba : Pusztulok, korhadok, egyetlen hét, vagy néhány hónap s az idő lábai elé omlok! Szótlanul álltam és néztem, miközben a gondolataim versenytfutottak : Élet porladt a semmibe, talán kettő is, hogy ezt a gazdasá­got egybe hordják... És hány ilyen gazdaság éktelenedik az Alföld hátán ?. Kétmillió körül... Hirtelen lobbant kiváncsigásom előre- mozditott. Valami vitt, be az udvarba, aztán a szoba-konyhába, hogy nézzek szét, kérde­zősködjek... Azzal az ürüggyel mentem, hogy szomjazom. (De te azt nem tudhattad Sas István, hogy nem vízhiány égette bensőmet.) Ott ültél az ereszet alatt, általvetett karokkal; Észre sem vettél engem, aki megálltam térde­mig érő napraforgószár kerítésed mellett. Csak akkor fordítottad fejed, mikor rádköszön­tem : — Jónapot. Tartózkodóig dobtad vissza : — AggyOn Isten... S újra magad elé meredtél. Hová néztél? Mire gondoltál ? A jövőt kutattad ? Talán az elmúlt évek lombjai közt turkáltál? Az for­gott körülötted, hogy két karod maradék ereje a semmibe csorog ?... Láttam én, nagyon jól láttam, hogy kapu is van a napraforgószár kerítésben, de na­gyot kellet volna hajolnom, hogy kiakasszam a kallantyut. így hát inkább átléptem portád kerítését s behúzott nyakkal, görnyedve búj­tam az ereszet alá s mondtam a kieszelt ha­zugságot : — Volna öreg bátyámnak egyetlen pohár vize ? — Pohár? — feszítetted nekem a két szemedet. — Az nincs. Ellenben ott a kút, igyék a vederből. Emlékszel, megköszöntem, hogy az is jó. Hát ilyenféleképpen indult köztönk a szó­eső. Bizalmat adtál, hogy ittam a vederből s újból melléd kerültem, miután felálltál. Aztán beszéltél. Dőlt belőled a múlt, amikoron fiatal voltál, örültél az életnek és kubikoltál, bejártad a hetedhét vármegyéket, gyüjtöttél, — amellett, hogy az öre­geidet is segítetted, — mert család után vá­gyakoztál. És kívánságod teljesedett: Asszonyt sikeritettél, esztendők múltán gyerekek forog­tak körül, aprók és nagyobbak, összesen nyolcán. Életcélod elérted. Tisztességgel ha­joltál az„öreg korba, a hatvanöt esztendő fehérbemosta hajad, az idő, az idővel járó gond, nélkülözés, küzdés és még ki tudná megmondani, milyen változata az alacsonyan ívelő életednek. Fiaid nőttek, kiszaladtak az életbe, de a kegyetlen ostorcsapások gyakran visszaterelték házadba. Öreg válladra támasz­kodtak, alkalmakkor erőtlen kezedbe kapasz­kodtak és te: arattál, kukoricát törtél, szárat vágtál, ástad a mások földjét, irtottad az uraság erdőjét, zsákoltál csépléskor, hogy összekuporgasd esztendőről esztendőre a falat kenyeret: négynek, ötnek, sokszor hatnak. (Két idősebb fiad közben elpusztult. Jól em­lékszem elbeszélésedre ?) Aztán... Aztán idedobott az élet az országút és a düllő szögébe : szobakonyhába. Feleségeddel, akivel vállvetve küzdöttél negyvenöt eszten­deig. Most? így beszéltél: — Az a két zsák ott, — mutattál az apró konyha sarkába, — az a télre való. Egyikben búza, másikban kukorica. Lisztnek és máiénak. Az asszony néha-néha tésztát gyúr, még van ereje hozzá. Hogy én ? Hát jövök megyek. Fát vágok, azokból ott ni. Tönkökre mutattál, három-négy fagyö kérre. — Az a téli tüzelő. Azelőtt jobban volt, mikoron az uraság szárastul, gyökerestől és lombostól fizette a tizenötödöt... Úgy még csak hagyján lett volna. De aztán elvette előbb a tönkjét, aztán a gallyait, csak a törzsét hagyta nekünk. Úgy megkurtitotta alul-felül, hogy alig maradt szára. Öl, vagy másfél... Hát nem .. A napi kenyeret sem hozta be. Fa nélkül (A „Békés“ munkatársától.) Nemrégiben említettük volt, hogy az utolsó évtizedben min­den anyagi nehézség ellenére városunk fejlődött, szépült. Sok olyan szükséglet megvalósult, ami­nek az u. n. régi jó, pénzes időkben kellett volna megvalósulni. Természetesen, sok kivánalom még csak az óhajok világában küzd a kiala­kulás káoszával: ma tényleg nincs anyagi le­hetőség mindenre. Ma tehát arra kell szorít­koznunk, amit a rendelkezésre álló adottságok keretében meg lehet valósítani. Amit azonban lehet, azt feltétlenül meg is kell csinálni. Ilyen megvalósítható, tehát megvalósí­tandó szükséglet Gyulán egy gyermekjátszótér. A város vezetőségének nem kell bizonyíta­nunk a gyermekjátszóterek nagy szociális és különösen gyermekegészségügyi jelentőségét. A ggermekha/andóság fájdalmsan szomorú statisztikája jó néhány szá­zalékkal kedvezőbb képet mutatna Gyulán, ha rendes, napos, homokos játszótér állana rendelkezésre a kicsinyeknek, ahol szórakoz­tató és edző- erősitő játék- és tornaszerek is volnának, sőt egy zuhanyozó készülék is fel- iiditené a hancúrozásban kifáradt gyermek­palántákat. A hely rendelkezésre áll. A GöndöcS- kertnek a Göndöcs-ucca felé eső részében lehetne megfelelő területet kijelölni- Az eset­leg szükséges feltöltési, planirozási munká­latokat közmunka keretében lehetne elvégezni. Torna- és játszószerek költségeit ta­lán vállalnák egy másközt felosztva a jótékony társadalmi egyesületeink. Egyik egy körhintát, a inásik gyürühin- tát, harmadik hintázó deszkát stb. állíttatna fel. A szükséges homok odahordása sem volna talán nehezen megoldható probléma. Maradna a zuhanyozó kérdése. Ha ez azonnal nem maradtunk. De nem baj. Ha nem ígérkezik erős idő, akkor elég lesz, ami van... Ha vas­tagon fogja a tél, akkor sor kerül a boglya szalmára is. Hogy aztán? Hát a kerítés... napraforgószár... Jó' ég. Két sütést biztosit... és jövőre megterem az uj kerítés. Meg aztán hátha jó világ fordul ránk,.. Örömmosoly dúlta az arcát, bizakodás mozgatta karjait: — Várunk még, szótlanul várunk az asszonnyal, mert nem lehet az, hogy örökkön igy maradjon. Kezet szorítottunk. Emlékszel Sas István? Emlékszel, hogy milyen büszke voltam a te kézszoritásodra ? Nem, te azt nem láttad, mem mutattam... Hát üzenek neked Sas István, hónapok fordultával, a tél közepéből: Rövidesen fel­támadunk, a tavasz iszákja ígéretekkel teli, tűrj még és várj, ha kell fütsd el gunyhód kóró tetejét, csak türelmeskedj még egy-két hónapot, mert mondom : a tavasz lehelete : az ' ébredés, téged is feltámadásba szólít. volna felállítható, de egy-két év alatt egészen bizonyosan Egész bizonyos az is, hogy vármegyénk főispánja, alispánja nagy megértéssel és sze­retettel fogadnák a tervet és a maguk részé­ről is rajtalennének, hogy minél előbb meg­valósítható legyen. Ismerjük városunk vezető­ségének szociális érzését és segíteni akarását Reméljük, hogy a nyáron már han­gos gyermekkacagás fogja betölteni a Göndöcs-kertnek ma még elha­gyott, sétálóktól alig látogatott részét. Bizonyára, akad a szeretetház ápoltjai között egy-egy arra alkalmas bácsi, vagy né­ni, aki tud majd rá vigyázni, hogy a kicsi­nyek saját terükön megmaradjanak, sem ön­magukban, sem a kert ültetvényeiben kárt ne tegyenek. Szép feladat volna nőegyesületeink hölgyeinek is, ha néha-néha meglátogatnák a a gyermeksereget és eljátszogatnának velük, mesélnének nekik. Fontos azonban, hogy a munka már most meginduljon, hogy a meleg napsugár már hancurozó gyermektestekben érlelje az egészséget a gyulai népkertben. Tudomásunk van róla, hogy van kijelölt terület a Göndöcskertben és a Maróthy-téren gyermekjátszóhely számára, de mi a fentiek­nek megfelelő játszótereket szeretnénk látni Gyulán és reméljük, hogy rövidesen látunk is. Nyolcvanötezer négyszögöl szántóföld nagy gazdasági épületükkel, lakóházakkal, 1000 néyyszOgtf lenként 500 P-ért eladó Felvilágosítással szolgál INCZE LAJOS ŰO , Buugária Malom, tüfPLA. ° ^ Szétfűrészelt ablakon mentettek ki egy kereskedőt az égő házból (A „Békés“ tudósítója jelenti,) Súlyos és csaknem ember-áldozatot követelő tűzvész volt Ujkécske községben Görög Ottóné fü- szerkereskedésében egy ötven literes benzin­tartály felrobbant és lángbaboritotta úgy az üzlethelyiséget, mint pedig az egész lakóházat. A füszerkereskedő nő férjét csak úgy tud­ták megmenteni a gyorsan terjedő lángok elől, hogy az ablak rácsát lakatosok fűrészelték át. A tűzoltók csak hosszas küzdelem után tudták lokalizálni a tüzet. Kóborkutya helyett egy kisfiút lőtt agyon (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Simon Elek földműves három társával vadászni ment a Kecskemét melletti Uri-hegy vidékére. Va­dászat után bementek a Szakonyi-féle tanyára, ahol egy darabig borozgattak. Már sötét volt, amikor a tanyáról eltávoztak. A tanya kapuja előtt egy kóbor eb támadta meg őket, mire Simon Elek elővette vadászfegyverét és rálőtt az ebre. A sötétben azonban olyan szeren­csétlenül célzott, hogy a velük levő kis nyolc­éves Szakonyi Jenőt hasbatalálta A kisfiút kórházbaszállitották, de még útközben meghalt. A hatóságoknak a társadalmi egye­sületekkel karöltve kell megoldani a gyulai gyermekjátszótér kérdését

Next

/
Thumbnails
Contents