Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-02-04 / 27. szám
2 BÉKÉS 1937.február 4. ÜZENET írtéi. ; RÉCZELY GYÖRGY. A tél fele már a múltba múlt. Mögénk bukott. Hiába szikrázik a zúzmara, hiába sistereg a hideg, kifelé ballagunk a télből. A földhaj lás szélén tavasz integet elébünk, napsugártól melegedő kendőt lobogtat, madárdallal szól, rügyfakadással biztat, örömujjongva köszönt és a méhek munkájában példázza elébünk azt, hogy dolgozzatok ti is, örüljetek és uj életet osztok... Üzen: Jövök. Vájjon nekünk is juttat boldogságából ? Reményt oszt ? Érzem: Feltámadásba szólít, kikalapál jégpáncéllá merevedett gondolatainkból. Nem hisszünk a jövőben, tél van és örökké az is marad. Tél van... Hidegbedermedt, halott idő. Ezért üzenek... Azért, hogy te is bízzál az ébredésben Sas István... Te, akivel az őszön találkoztam, valahol Vésztő környékén, megyeszélen. Visszahozom a napot, azt a délelőtött. Keresgélek emlékeim közt és téged szólítalak. Téged, a környezetedet, múltadat, az időt... Tíz óra lehetett. Az országút közepén torpantam meg, mert eddig soha nem látott épület fogott. Épület, ki-bedőlt oldalak, sárbólgyurt falak, alaktalan ablaklyukak, ronggyaltömöttek. A tetőzet: kórószár, a kémény: szögeit deszka... Szoba.-konyha az egész. Undorítóan ordított az arcomba : Pusztulok, korhadok, egyetlen hét, vagy néhány hónap s az idő lábai elé omlok! Szótlanul álltam és néztem, miközben a gondolataim versenytfutottak : Élet porladt a semmibe, talán kettő is, hogy ezt a gazdaságot egybe hordják... És hány ilyen gazdaság éktelenedik az Alföld hátán ?. Kétmillió körül... Hirtelen lobbant kiváncsigásom előre- mozditott. Valami vitt, be az udvarba, aztán a szoba-konyhába, hogy nézzek szét, kérdezősködjek... Azzal az ürüggyel mentem, hogy szomjazom. (De te azt nem tudhattad Sas István, hogy nem vízhiány égette bensőmet.) Ott ültél az ereszet alatt, általvetett karokkal; Észre sem vettél engem, aki megálltam térdemig érő napraforgószár kerítésed mellett. Csak akkor fordítottad fejed, mikor rádköszöntem : — Jónapot. Tartózkodóig dobtad vissza : — AggyOn Isten... S újra magad elé meredtél. Hová néztél? Mire gondoltál ? A jövőt kutattad ? Talán az elmúlt évek lombjai közt turkáltál? Az forgott körülötted, hogy két karod maradék ereje a semmibe csorog ?... Láttam én, nagyon jól láttam, hogy kapu is van a napraforgószár kerítésben, de nagyot kellet volna hajolnom, hogy kiakasszam a kallantyut. így hát inkább átléptem portád kerítését s behúzott nyakkal, görnyedve bújtam az ereszet alá s mondtam a kieszelt hazugságot : — Volna öreg bátyámnak egyetlen pohár vize ? — Pohár? — feszítetted nekem a két szemedet. — Az nincs. Ellenben ott a kút, igyék a vederből. Emlékszel, megköszöntem, hogy az is jó. Hát ilyenféleképpen indult köztönk a szóeső. Bizalmat adtál, hogy ittam a vederből s újból melléd kerültem, miután felálltál. Aztán beszéltél. Dőlt belőled a múlt, amikoron fiatal voltál, örültél az életnek és kubikoltál, bejártad a hetedhét vármegyéket, gyüjtöttél, — amellett, hogy az öregeidet is segítetted, — mert család után vágyakoztál. És kívánságod teljesedett: Asszonyt sikeritettél, esztendők múltán gyerekek forogtak körül, aprók és nagyobbak, összesen nyolcán. Életcélod elérted. Tisztességgel hajoltál az„öreg korba, a hatvanöt esztendő fehérbemosta hajad, az idő, az idővel járó gond, nélkülözés, küzdés és még ki tudná megmondani, milyen változata az alacsonyan ívelő életednek. Fiaid nőttek, kiszaladtak az életbe, de a kegyetlen ostorcsapások gyakran visszaterelték házadba. Öreg válladra támaszkodtak, alkalmakkor erőtlen kezedbe kapaszkodtak és te: arattál, kukoricát törtél, szárat vágtál, ástad a mások földjét, irtottad az uraság erdőjét, zsákoltál csépléskor, hogy összekuporgasd esztendőről esztendőre a falat kenyeret: négynek, ötnek, sokszor hatnak. (Két idősebb fiad közben elpusztult. Jól emlékszem elbeszélésedre ?) Aztán... Aztán idedobott az élet az országút és a düllő szögébe : szobakonyhába. Feleségeddel, akivel vállvetve küzdöttél negyvenöt esztendeig. Most? így beszéltél: — Az a két zsák ott, — mutattál az apró konyha sarkába, — az a télre való. Egyikben búza, másikban kukorica. Lisztnek és máiénak. Az asszony néha-néha tésztát gyúr, még van ereje hozzá. Hogy én ? Hát jövök megyek. Fát vágok, azokból ott ni. Tönkökre mutattál, három-négy fagyö kérre. — Az a téli tüzelő. Azelőtt jobban volt, mikoron az uraság szárastul, gyökerestől és lombostól fizette a tizenötödöt... Úgy még csak hagyján lett volna. De aztán elvette előbb a tönkjét, aztán a gallyait, csak a törzsét hagyta nekünk. Úgy megkurtitotta alul-felül, hogy alig maradt szára. Öl, vagy másfél... Hát nem .. A napi kenyeret sem hozta be. Fa nélkül (A „Békés“ munkatársától.) Nemrégiben említettük volt, hogy az utolsó évtizedben minden anyagi nehézség ellenére városunk fejlődött, szépült. Sok olyan szükséglet megvalósult, aminek az u. n. régi jó, pénzes időkben kellett volna megvalósulni. Természetesen, sok kivánalom még csak az óhajok világában küzd a kialakulás káoszával: ma tényleg nincs anyagi lehetőség mindenre. Ma tehát arra kell szorítkoznunk, amit a rendelkezésre álló adottságok keretében meg lehet valósítani. Amit azonban lehet, azt feltétlenül meg is kell csinálni. Ilyen megvalósítható, tehát megvalósítandó szükséglet Gyulán egy gyermekjátszótér. A város vezetőségének nem kell bizonyítanunk a gyermekjátszóterek nagy szociális és különösen gyermekegészségügyi jelentőségét. A ggermekha/andóság fájdalmsan szomorú statisztikája jó néhány százalékkal kedvezőbb képet mutatna Gyulán, ha rendes, napos, homokos játszótér állana rendelkezésre a kicsinyeknek, ahol szórakoztató és edző- erősitő játék- és tornaszerek is volnának, sőt egy zuhanyozó készülék is fel- iiditené a hancúrozásban kifáradt gyermekpalántákat. A hely rendelkezésre áll. A GöndöcS- kertnek a Göndöcs-ucca felé eső részében lehetne megfelelő területet kijelölni- Az esetleg szükséges feltöltési, planirozási munkálatokat közmunka keretében lehetne elvégezni. Torna- és játszószerek költségeit talán vállalnák egy másközt felosztva a jótékony társadalmi egyesületeink. Egyik egy körhintát, a inásik gyürühin- tát, harmadik hintázó deszkát stb. állíttatna fel. A szükséges homok odahordása sem volna talán nehezen megoldható probléma. Maradna a zuhanyozó kérdése. Ha ez azonnal nem maradtunk. De nem baj. Ha nem ígérkezik erős idő, akkor elég lesz, ami van... Ha vastagon fogja a tél, akkor sor kerül a boglya szalmára is. Hogy aztán? Hát a kerítés... napraforgószár... Jó' ég. Két sütést biztosit... és jövőre megterem az uj kerítés. Meg aztán hátha jó világ fordul ránk,.. Örömmosoly dúlta az arcát, bizakodás mozgatta karjait: — Várunk még, szótlanul várunk az asszonnyal, mert nem lehet az, hogy örökkön igy maradjon. Kezet szorítottunk. Emlékszel Sas István? Emlékszel, hogy milyen büszke voltam a te kézszoritásodra ? Nem, te azt nem láttad, mem mutattam... Hát üzenek neked Sas István, hónapok fordultával, a tél közepéből: Rövidesen feltámadunk, a tavasz iszákja ígéretekkel teli, tűrj még és várj, ha kell fütsd el gunyhód kóró tetejét, csak türelmeskedj még egy-két hónapot, mert mondom : a tavasz lehelete : az ' ébredés, téged is feltámadásba szólít. volna felállítható, de egy-két év alatt egészen bizonyosan Egész bizonyos az is, hogy vármegyénk főispánja, alispánja nagy megértéssel és szeretettel fogadnák a tervet és a maguk részéről is rajtalennének, hogy minél előbb megvalósítható legyen. Ismerjük városunk vezetőségének szociális érzését és segíteni akarását Reméljük, hogy a nyáron már hangos gyermekkacagás fogja betölteni a Göndöcs-kertnek ma még elhagyott, sétálóktól alig látogatott részét. Bizonyára, akad a szeretetház ápoltjai között egy-egy arra alkalmas bácsi, vagy néni, aki tud majd rá vigyázni, hogy a kicsinyek saját terükön megmaradjanak, sem önmagukban, sem a kert ültetvényeiben kárt ne tegyenek. Szép feladat volna nőegyesületeink hölgyeinek is, ha néha-néha meglátogatnák a a gyermeksereget és eljátszogatnának velük, mesélnének nekik. Fontos azonban, hogy a munka már most meginduljon, hogy a meleg napsugár már hancurozó gyermektestekben érlelje az egészséget a gyulai népkertben. Tudomásunk van róla, hogy van kijelölt terület a Göndöcskertben és a Maróthy-téren gyermekjátszóhely számára, de mi a fentieknek megfelelő játszótereket szeretnénk látni Gyulán és reméljük, hogy rövidesen látunk is. Nyolcvanötezer négyszögöl szántóföld nagy gazdasági épületükkel, lakóházakkal, 1000 néyyszOgtf lenként 500 P-ért eladó Felvilágosítással szolgál INCZE LAJOS ŰO , Buugária Malom, tüfPLA. ° ^ Szétfűrészelt ablakon mentettek ki egy kereskedőt az égő házból (A „Békés“ tudósítója jelenti,) Súlyos és csaknem ember-áldozatot követelő tűzvész volt Ujkécske községben Görög Ottóné fü- szerkereskedésében egy ötven literes benzintartály felrobbant és lángbaboritotta úgy az üzlethelyiséget, mint pedig az egész lakóházat. A füszerkereskedő nő férjét csak úgy tudták megmenteni a gyorsan terjedő lángok elől, hogy az ablak rácsát lakatosok fűrészelték át. A tűzoltók csak hosszas küzdelem után tudták lokalizálni a tüzet. Kóborkutya helyett egy kisfiút lőtt agyon (A „Békés“ tudósítója jelenti.) Simon Elek földműves három társával vadászni ment a Kecskemét melletti Uri-hegy vidékére. Vadászat után bementek a Szakonyi-féle tanyára, ahol egy darabig borozgattak. Már sötét volt, amikor a tanyáról eltávoztak. A tanya kapuja előtt egy kóbor eb támadta meg őket, mire Simon Elek elővette vadászfegyverét és rálőtt az ebre. A sötétben azonban olyan szerencsétlenül célzott, hogy a velük levő kis nyolcéves Szakonyi Jenőt hasbatalálta A kisfiút kórházbaszállitották, de még útközben meghalt. A hatóságoknak a társadalmi egyesületekkel karöltve kell megoldani a gyulai gyermekjátszótér kérdését
