Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-11-06 / 250. szám
Cynía, 1937. november © szombat *.XSX. évfolyam 250. szám gserlíe-Mfőség és kiadóhivatal ©Syuía Váró «Ma-»tea 7 szánt Telefon Gyula 32. ■BBHRBI Politikai napilap Főszerkesztő; R@BAY FERENC Előfizetés egy íróra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Pozitív lépés A képviselőház egyik utóbbi ülésén egy interpellációval kapcsolatban ismét szóbake- rült a közalkalmazottak ügye. E kérdésről nemrégiben maga Darányi Kálmán miniszterelnök nyilatkozott és pedig a Nemzeti Egység Pártjának értekezletén. Ekkor azt mondotta, hogy a közalkalmazottak helyzetének megjavítása a kormány állandó gondoskodásának tárgya. E kijelentésen túl a kormány- elnök nem mehetett. De ez a megértő szó is elegendő volt arra, hogy megnyugtassa az állami alkalmazottak széles táborát atekintet- ben, hogy a jelenlegi kormányzat szivén viseli megélhetésének ügyét s már az első alkalmat megragadja arra, hogy mikor ezen az értékes osztályon életszínvonalának emelésével segíthet, azt nem szalasztja el. Hosszú esztendőkre nyúló kemény erőfeszítések árán s egy minden tekintetben kifogástalannak bizonyult pénzügyi és gazdasági politika következtében odajutottunk, hogy az állam bevételei biztosítani tudják államháztartásunk rendjét s olyan zavaró mozzanatokra, mint a múltban, már nem kell garasokra menően figyelemmel lenni. A kormány arra gondol, hogy megfelelő bevételei mellett a lehetőséghez mérten intenzivebben istápolja azoknak a táborát, akik zokszó nélkül, szinte azt mondhatnánk, önkéntes felajánlás utján mondtak le jövedelmük elég nagy százalékáról, akkor, amikor a világgazdasági helyzet romlása következtében országunk pénzügyi és gazdasági helyzete is meginogván, veszélyben forgott államháztartásunk rendje. Azóta komoly munkában eltelt néhány esztendő megfeszített munkaeredményeként oda jutottunk, hogy az államnak megfelelő bevételei vannak, ilyen körülmények között azt mondhatnánk, közki- ■vánaiomszerü óhaj hangzott el atekintetben, hogy a kormány emelje fel az állami alkalmazottak fizetését. Ez elsősorban tagadhatatlanul a közvetlenül érdekelt állami alkalmazottak érdekében áll, de amikor a fizetéscsökkentések idején azt tapasztaltuk, hogy a közalkalmazottak panaszában egymás után osztozott az iparos-és a kereskedőosztály s mindazok a körök is, amelyek a közalkalmazotti fogyasztópiac szükségleteit vannak hivatva kielégíteni, akkor rá kellett jönnie arra. hogy a közalkalmazottak fizetésének ügye nem csupán és egyedül őket érdekli, hanem mindazokat a foglalkozási ágakat, amelyek egzisztenciájához nagymértékben hozzátartozik az a körülmény, hogy fogyasztótársadalmunk megfelelő anyagi eszközök birtokában legyen. A kormány foglalkozik tehát ezzel a legértékesebb s műveltség tekintetében, mondhatnánk, legmagasabb fokon álló osztályunknak anyagi ügyeivel. Felesleges minden olyan törekvés, amelyik a közalkalmazottakat a kormány rokonszenvébe igyekezne ajánlani. Erre sem a kormánynak, sem a többségi pártnak nincs szüksége. Legutóbb Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter egy interpellációra adott válaszában azt mondotta, hogy a kormány „nagyon szerény, az elhangzott kívánságokat el nem érő, észszerű és a ma egyedül lehetséges vonalig elmenő részletfizetést akar nyújtani.“ Természetesen a kormányzat nem kockáztathatja az eddigi elért államháztartási eredményeket, mert amig ide jutottunk, azt a magyar adófizetők soha kellőleg el nem ismerhető erőfeszítésével értük el. Amennyiben a köztisztviselők fizetésük bizonyos fokú normalizálásával foglalkozhatunk, az annak a politikának lett az eredménye, amelyik nem valamely pénzügyi trapézmutatvány, vagy gazdasági holdkoros hiperbolák utján kereste a helyes vágányokat, hanem megfontoltan, tervszerűen lépésrő-lépésre épitette fináncpolitikánk útját. Rendkívül megnyugtatóak a pénzügyminiszter szavai, amelyet a nyugdíjasokra vonatkozóan tett. Abba a kormány nem megy bele, hogy a létező nyugdijak leírása ál^d nyújtson valamely alamizsnaszerü segítséget a közalkalmazottaknak. Ez a megoldás valóban nem volna a jelenlegi kormány stílusa. Bár a nyugdijkérdésben szinte megoldhatatlan problémák állnak fenn mind a mai napig, de igaza van Fabinyinak, hogy sebeket nem lehet úgy gyógyítani, hogy még nagyobb sebeket üssünk Szerzett jogok vannak, azokhoz pedig hozzányúlni nem szabad. A nyugdíjas társadalom tehát ne üljön fel olyan nyugtalanító híreknek, amelyek ma lépten- nyomon felbukkannak s a pénzügyi kormány nem is tartja érdemesnek azzok mindennapi megcáfolását. Tény az, hogy a létező nyugdijak leszállítása nincsen tervbevéve, egyébként semmiféle konkrét terv eddig még nincs Ismételten megemlékeztünk már róla, hogy a Gyula Vezér Bajtársi Egyesület az Urak Mária Kongregációjával és a Kálvin János Társaság gyulai tagozatával együttesen érintkezést kerestek a Magyar Nemzetpolitikai Társasággal és azzal karöltve megrendezik a most már véglegesen Gyulai Diétának nevezett előadó, illetve vitasorozataikat. Ezek az előadások és a hozzájuk fűződő viták a ma problémáival, a ma forrongó eszmeáramlatokkal akarják megismertetni a gyulai érdeklődő közönséget. Teljesen kikapcsolják a politikát és éppen azért arra törekszenek, hogy a kérdések minden oldalról megfelelő megvilágításban részesüljenek. A legkülönbözőbb felfogású csoportok kiváló képviselőit kívánják Gynlán megszólaltatni és a másik fél meghallgatásának elve alapján a viták során módjában lesz a hallgatóságnak a maga esetleges ellenkező A budapesti rendőrség politikai nyomozófőcsoportja dr. Hetényi Imre főkapitányhe- lyettes vezetésével hetek óta egy rejtélyes szélsőbaloldali szervezet után nyomoz. Ez a társaság, amely elnevezését a héberből vette, kommunista alapon áll és a célja az, hogy kommunista csoportokat, úgynevezett „hachsa- rák“-at állítson össze és képezzen ki. Ezek a hachsarák azzal a hangoztatott céllal működtek, hogy palesztiniai cionista településre készüljenek el. A rendőrség azonban már akkor megállapította, hogy ez a palesztinai cionista cél csak egy fedő ürügy. A hachsara vezetői és tagjai nem akarnak Palesztinába menni, hanem itthon kommunista bolseviki mozgalmat készítenek elő. A rendőrség bizalmas utón újabb értesítést kapott arról, hogy ezek a hachsarák Nagy és előkelő rokoni és baráti kört borított gyászba dr. Haviár Gyula, m. kir- kormányfőtanácsos, szarvasi kir. közjegyző november 4-én este bekövetkezett halála. Egy évvel ezelőtt elhalt nejét követte. Mintegy két héttel ezelőtt támadta meg a 78 éves öreg ur egészségét a végzetessé vált betegség. Állapota annyira súlyossá vált, hogy felviték egy budapesti szanatóriumba, ahonnan csütörtökön este került haza, de már akkor a közben fellépett tüdőgyulladás annyira elhatalmasodott, hogy az általánosan tisztelt öregur csütörtökön este visszaadta életét Teremtőjének. Nemcsak szerettei és hozzátartozói gyákidolgozva. Egészen bizonyosra vesszük azt is, hogy a kormány, ha annak megfelelő anyagi alátámasztást tud biztosítani, a nyugdíjas társadalom tényleg fennálló nehézségeinek könnyítésére is megkeresi és megtalálja a módokat. Azokat a kényszerüségszülte intézkedéseket, melyek folytán az életét becsületes munkában eltöltött és azzal nyugdijára jogot szerzett nyugdíjas osztálytól is áldozatot kellett kívánni, csakúgy átmenetieknek tekinti a kormány, mint a ténylegesen szolgáló tisztviselők esetében. így nyugodtan rábízhatja a sorsát ei a társadalmi réteg arra a kormányra, melynek célja az, hogy az ország minden becsületes polgárának érdekei jogos kielégülést nyerjenek. véleményének hangot adni. Az előadások, általában az egész Diéta magas színvonalát az előadók alábbi sora is biztosítja. A Nemzetpolitikai Társaság révén eddig alábbiak részvétele biztosított : Dr. János Áron ügyvéd, a Nemzetpolitikai Társaság elnöke, dr. Kürthy Sándor ügyvéd, az Uj Nemzedék volt külpolitikai szerkesztője, a Nemzetpolitikai Társaság részéről, a Külpolitikai Társaság részéről pedig vitéz Móricz Kálmán vezérkari százados és dr. Drucker György, a Külügyi Szemle főszerkesztője. A gyulai rendezőség még felkérte ezeken kívül Kerék Mihály szociológust és Veres Pétert. Az előadások délelőtt és délután is tartanak. A részletes programot rövidesen ismertetni fogjuk. újból megkezdték a működésűket és kommunista aknamunkájukat. Hetekig tartó megfigyelések alatt gyűjtöttek össze annyi bizonyítékot, hogy végre elérkezettnek látta a rendőrség : rajtaütni a cionista-kommunista hach- sarán. A szervezkedők nem tudtak arról, hogy a rendőrség már nyomukban van és igy mind a négy helyen zavartalanul folyt a „pártélet.“ Csupa kommunista elméleti és propaganda irat került a detektívek kezére. Az iratok általánosságban a kommunizmussal és a kommunizmusnak Magyarországon való forradalmi megvalósításával foglalkoztak. Találtak egy iratot a detektívek, amely egy részletes kidolgozást tartalmazott arról, hogyan lehetne Palesztina helyett Magyarországon megvalósítani a nagy cionista államot. szólják halálát, hanem nagy vesztesége a köznek is, mert néhai Haviár Gyula dr. mindenütt ott volt és tevékenyen közreműködött, ahol a köznek önzetlenül szolgálni lehetett. A vármegye törvényhatóságának örökös tagja volt. Tevékeny részt vett az evangélikus egyház ügyeinek intézésében is, mint örökös egyházi felügyelő és még számos olyan köztisztséget viselt, ahol nagy hasznára volt az intézményeknek önzetlen munkáskodásával és széleskörű tudásával. Az elhunytban dr. Haviár Lajos, vármegyei tb. főszolgabíró édesatyját gyászolja. BecemfoCT 5.-én, G.-én és 7.-én lesz a Ctyulai Diéta Cionista amof akartak agyarországból csinálni Meghalt Haviár Gyula, szarvasi kir. közjegyző
