Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-31 / 247. szám
fiynia, 5937, október 31 vasárnap LXIX. évfolyam 247. s ■m BÉKÉS Szcrkcraföség és teiadőhívaíal üyola Városház-utca 7 ssAai Telefon üynla 32. Politikai napilap Főszerkesztő: DOBAY FERENC f Előfizetés egy bóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Október 39. 1517. október 31. Olyan dátum, amilyen kevés van az emberiség történetében. Vannak, akik innen számítják az uj kort. Mi is avatta ezt a napot olyan jelentőségteljessé, hogy az egész emberiség története bizonyos irányban megváltozott e naptól kezdődően ? Óh, nem az a kalapácsütés, amellyel felszegezte a wittenbergi barát a maga pontjait a temploma ajtóra. Ez csak megnyilatkozása volt annnk a hatalmas lelki telítettségnek, amely arra vitte a kor emberét, hogy Krisztust minél inkább részesévé tegye életének, hogy minél inkább és minél teljesebben megvalósuljon már itt a földön a Messiás országa. Ilyen nagy szakadást nem engedett volna meg a mindenek Ura a maga egyházában, ha nem lett volna az eleve elhatározott célja és eszköze arra, hogy ez a bűnökben vergődő világ minél behatóbban kutassa Isten útjait, minél iukább iparkodjék közelebbférni a krisztusi kereszténység eszményéhez. Igaz, hogy a wittenbergi templomajtótól elindult áradat ezer meg ezer élő ember életébe, szenvedésébe, könnyébe került, de a szenvedések a könnyek útja vezet a megtisztuláshoz. Nemcsak a harc, nemcsak a szenvedések korszaka kezdődött a reformációval, hanem olyan hatalmas szellemi fellendülés kö vetkezett be minden oldalon, amilyen nem következett volna be a reformáció nélkül. Isten utjai kifürkészhetetlenek. Az Írás szavai szerint ,.Az én atyám házának sok hajlékai vannak, elmegyek, hogy megkészit- sem néktek azokat.“ Tehát a kereszténység, ha több féle szertartás szerint imádja is az Urat, fontos, hogy szívből és igazán imádja. Valahogy úgy képzelhetjük el a keresztény felekezeteket, mint ketrecekbe zárt sasokat, amelyeket itt a földi küzködésben elválasztanak a ketreceinek rácsai, de amikor felszálhat- nak az eszmények tisztalevegőjü magasába, találkoznak. Az eszmények legmagasabb szintje Krisztus lábai előtt terül el. Ide már csak az jut fel, aki minden földi gyűlöletet, minden pártoskodást, széthúzást levetve igyekszik felkerülni. „Legyen néktek lakodalmi ruhátok“ — mondja a legfőbb vőlegény és mi csak hófehér léleköltözetben juthatunk el a szeretet legfőbb világába. Október 3 J-ében nem szabad széthuzási okot, nem szabad kihívást látni sem annak, akinek ez vallása alapítását jelenti, sem an nak, aki ezt a napot mint Jézus király ünnepét üli meg. Nem szabad ezt látnunk különösen nekünk, magyaroknak, akiknek úgy is annyiszor ásta meg a sírját a széthúzás, a pártoskodás. Tekintse minden keresztény, vagy keresztyén ezt a napot olyan ünnepnek" mely őt arra emlékezteti, hogy egyedül a Krisztusi kereszténység az az erkölcsierő, melyen nem fog a mindent rombolók sátáni ármánykodása. Csak akkor ünnepel igazán a hitét szerető keresztény, ha azt tekinti főcélnak, amit boldogemlékü Prohászka Ottokár vallott eszményének, hogy t. i. megépítse az aranyhidat Pannonhalma és Debrecen között. Akkor igazán hü fia a maga egyházának, ha arra az erkölcsi magaslatra tud emelkedni, mint Ravasz László, a reformátusok nemes püspöke, aki egy sokszor fájó pontként emlegetett katolikus tanításra, mely szerint a katolikus egyház az egyedül üdvözítő egyház, azt válaszolta : „Minden emberre az egyedül üdvözítő egyház a maga egyháza, mert ha tudna azonkívül mást is, kötelessége volna azt megtapasztalni. Nekem egyedül üdvözítő a református vallás, de ha buzgó katolikust látok, ünnepnapom van.“ íme, adva van az ut, kövessük. Kövessük pedig azért, mert csak ez az egyedül üdvözítő ut nemcsak a hitélet, hanem a nemzet élete szempontjából. Ne engedjük meg, hogy azok, akik mindenáron keresztényebbek akarnak lenni a hitvallóknál, holott Istent, Krisztust tagadják és megfeszítenék, ha hatalmukban állana, — különböző felekezetekhez tartozó magyarságot egymás ellen ingerelhessék, hogy amíg mi marcangolva pusztítjuk egymást, ők mint álnok harmadik, nevethessenek kínjainkon, pusztulásunkon. Nem a mi kereszténységünk fáj nekik, hanem a mi vesztünket lesik hiénasóvár- gással, hogy majd sírjainkon ők ülhessék meg győzelmük torát. Nem, mi keresztény magyarok, nem a halál kereszténytelenségének, hanem a dicsőséges élet Urának vagyunk gyermekei és azok is maradunk, amíg nem pártolunk el Tőle. Vessünk ki magunkból minden keresztény- telenséget, idegen mételyt, legyünk nemcsak igaz keresztények, hanem törhetetlen hüségü, áldozatos életű, igaz magyarok. Ragaszkodjunk a halálnál is erősebb szerelemmel vallásunkhoz, éljünk hitünk parancsai szerint, mert a mi hitünk legfőbb kicsendülése a szeretet ezerszer szent igéje. Mi nem gyűlölünk, hanem csak védekezünk minden testi-lelki métely ellen. Mi nem akarjuk a másét, csak a mienket követeljük és hisszük, hogy az igazság Istene megadja nekünk vágyaink koronáját : egybeforrt hazánkat. De ez csak akkor lesz így, ha október 31.-én nem a gyűlölet, hanem az erőteljesen buzgó hitélet emléknapja, mert csak akkor fog igazán hangzani mindannyiunk ajkairól, hogy erős várunk nekünk az isten és akkor lesz igazán Jézus mindannyiunk királya. Veszélyben a városok tüzifaellátása Az elmúlt héten a megelőzőleg erőteljes nekilendülés után végleg kimaradtak a Gyulára irányuló tüzifaszáliitmányok. A szétosztást irányitó román egykéz, a „Sei“ szállítmányok rendszertelenségét vagonhiánnyal okolta meg, majd amikor végleg kimaradtak a szállítások, akkor katonai nagygyakorlatokra hivatkoztak. Most azután, amikor az állam által lekötött 25 ezer vagon tűzifából csak 3 ezer vagont szállítottak le, kijöttek a farbával. Nem elég nekik, hogy a múlt évhez viszonyítva vagononként 80 pengős nyereségtöblet- hez jutottak, hanem az a kívánságuk, hogy a kormány mondjon le a tűzifa utáni vám- és illetékjövedelmekről. Hogy ezen követelését könnyebben kiharcolhassa, a hét elején bejelentette, hogy képtelennek tartja magát az államközi megállapodás keretében megállapított árakon Magyarországra tűzifát szállítani. A román tüzifakereskedők szindikátusa shylocki módszerrel a tiizifaszállitását éppen a legkritikusabb időben tagadják meg és ezzel kormányunkat elviselhetetlenül súlyos feltételeik elfogadására akarják kényszeríteni. A tüzifahiány nemcsak Gyula városát fenyegeti, hanem ugyanilyen a helyzet az egész megyében, sőt mondhatni az egész Nagy-Alföldön. Hogy ennek az újabb spekulációs hadjáratnak mi lesz az eredménye, az egyelőre beláthatatlan. Egy bizonyos, hogy minden okunk meg van arra, miszerint aggodalommal várjuk a téli hideg beköszöntését és kívánjuk, hogy a napokban reánkköszöntött meleg idő minél huzamosabb ideig tartson. Nemcsak egy vegyes malom van Gyulán A gyulai malmokkal, helyesebben a volt Reisner-féle malommal foglalkozó cikkünkre a két másik gyulai malom vezetőségétől hozzászólásokat kaptunk. Először Metz József a Földművelők Gőzmalmának vezetője kérte annak megállapítását, hogy Gyulán mind a három malom vegyes malom. A Földmivelők Gőzmalma egyebekben mindazt a teljesítményt vállalja és annak kifogástalan végzéséért felelősséget vállal. Hogy ők is éppen úgy végeznek kereskedelmi célokra örletést, mint akár az'Egyesült Malom, azt bizonyltja, az a körülmény, hogy 4—6000 P lisztforgalmi adót fizetnek. A malom vezetősége a köz érdekében mindig aliruisztikus álláspontra helyezkedik. A Norma céljaira is olyan áron végez a malom őrléseket, amelyen annakidején csak ők vállalták. De a köz érdekét tartotta a malom akkor is szem előtt, amikor az összes darálók és malmokkal ellenkezően nem járult hozzá ahhoz, hogy a vámszázalékot az eddigi hatról az egyszázalék póriassal együtt kilencre emeljék. Ennek a tiltakozásnak meg is lett az eredménye, mert a közönség nem fizet ma sem több vámot őrleményei után, mint eddig. Aki ismeri a Földmivelők Gőzmalmának üzleti elveit, az tudja azt, hogy minden igényt kielégítően becsületesen teljesítik feladatukat. Ugyancsak reflektált cikkünkre a Hungária malom tulajdonosa, Vincze Lajos is. Kijelenti, hogy nem felel meg a valóságnak az, hogy csak a Reisner-malom végez Gyulán kereskedelmi őrlést és hogy csak a fenti malom vegyes tipusu. Igaz szerinte, hogy az ötvago- nos kapacitású Reisner-malom csak kereskedelmi őrlésre volna predesztinálva, mégis ez a malom is csuvározik, &mi azt jelenti, hogy 1 házról-házra járva kocsival szedi össze az őrölni valót. Szerinte az olyan malom, amelynek kapacitása öt vagon és mégis csak csu- vározással tudja fenntartani magát, az nem erre a világra való. Igaz, hogy a másik két gyulai malom is csuvároz, de ezt csak a nagy malom mohósága következtében kényteléhek tenni. Azt is írja Vince Lajos, hogy sok száz tisztviselő és munkás megélne annak a pénznek a kamatából, amellyel ez a malom tartozik az államnak, illetve a Pénzintézeti Központnak. A vállalat a hozzánk beküldött cikk szerint „borzalmas nagy tőkét vesz igénybe az államtól, de adót egy vasat sem fizet, mert számszerűleg kimutatja, hogy semmi nyeresége nem volt“. Elmondja még, hogy a malmok foglalkoztatása még sokkal kevesebb, mint azt ctkkünkben irtuk, mert a legutóbbi adatok szerint csak kapacitásuknak 30—35 százalékában vannak foglalkoztatva a malmok és ezért kifogásolja a volt Reisner féle malom erőszakos foglalkoztatását. Végezetül bzt írja VincZe Lajos, hogy a gyulai gazdatársadalom is sokkal jobban jár, ha a malom helyébe egy tárházat létesítenek, úgy, amint több nagy városbau van, az ott elhelyezett gabonára kölcsönt vehet fel, akkor adja el, amikor akarja, jobban rendelkezik felette, mintha a malomban táralná Hivatkozik a gyulai „Hombárt“, melyet odavaló gazdák csináltak, illetve megvették azlványi cégtől, okultak a Hartenstein féle eseten és megcsinálták ők maguk a tárházat maguknak. Közöltük a hozzászólásokat a másik fél meghallgatásának elve alapján és már most kijelenthetjük, hogy a másik oldal ezzel ösz- szefüggő nyilatkozaitainak is készséggel helyt adunk. Legközelebb ismertetni fogjuk azokat az elgondolásokat, amelyek azt célozzák, hogy a Moíinum malmok megtarthatók legyenek a gazdaközönség érdekeinek figyelembevétele mellett.
