Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-24 / 241. szám

LXIX. évfolyam 241. szám

Gyula, 1937, október 24 vasárnap

BÉKÉS

Szerkesztőség és kiadóhivatal gyula Városház-utca 1 ssám Telefon gyula 32.

Politikai napilap Főszerkesztő; DOISAY FERENC f

előfizetés egy hőra helyben

1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

aránylag kis eredménynek a jelentőséget. Könnyű ott nagyot alkotni, ahol megvannak az alkotásnak úgy tárgyi, mint egyéb előfeltételei, ahol a szükséges anyagi fedezet rendelkezésre áll. Magyarországon azonban, ahol csak a legnagyobb nehézségek árán lehet biztosítani azt az aránylag kis anyagi alátámasztását is a telepítésnek, a kormányzat és a helyi igazgatás legnehezebb feladata éppen abban rejlik, hogy éppen ott és éppen akkor használják fel a rendelkezésre álló csekély lehetőségeket, ahol azok a legnagyobb szükségleteket fedezik, ahol a legégetőbb problémákat oldják meg.

Köztudomású, hogy a földbirtokreform kérdése nein egy egyszerű probléma, hanem nagyon bonyolult problémakomplexum Ha

ezeket a problémákat nem oldják meg kellőleg biztositv a a létesíteni szándékolt önálló kisegzisztenciák részére a megfelelő anyagi bázist elméleti és gyakorlati tudást, ha nem biztosítjuk a termelés és az értékesítés megfelelő lehetőségeit, akkor a sötétbeugrás volna minden ezen a téren tett intézkedés. Ha a gáncsoskodók megfigyelik a kormány által a mezőgazdaság terén folyamatba tett akciókat és munkálatokat, akkor látni és érezni fogják annak a nagyszabású tervszerűségnek a roppant horderejét, amely- lyel a kormány fel akarja vértezni a magyar gazdaréteget arra a nagy küzdelemre, amely nemcsak hazai vonatkozásban, de külföldi viszonylatban is reá vár. Akkor az igaz ember nem fog gáncsolni, hanem elismeréssel adózni.

Erősfidüit a Németországban dolgozó magyar munkások nemzethfisége

Ezt sem lehet letagadni

Nemcsak a nagy, országraszóló intézkedések, hanem a kisebbjelentőségü ügyek is erősen jellemzik egy kormányzat irányát és politikájának rendszerére, céltudatos voltára élénk világot vethetnek. Ma tagadhatatlanul a földbirtok megoszlás — köznyelven a telepítés-kérdése áll a magyar politika homlokterében. Mindenki ettől várja az ország legsúlyosabb szociális problémájának: az agrárproletariátus helyzetének kedvező megoldását. A kormány már ismételten ismertette idevonatkozó terveit, közzétette a rendelkezésre álló anyagi lehetőségeket, rámutatott azokra az előfeltételekre, amelyek megoldása, illetve biztosítása nélkül a probléma helyesen meg nem oldható. Nem Ígért a kormány máról holnapra bekövetkező csodát, hanem Ígérte azt, hogy ennek a nagy komplexumnak a megoldását fokozatos, tervszerű munkával iparkodik véghez vinni és ennek megtörténte érdekében már megkezdette a szükség s előmunkálatokat. Természetes azonban, hogy ott, ahol a szükséges tárgyi és személyi előfeltételei megvannak a telepítésnek, a kormány minden lehetőt megtesz, hogy a kisparasztokat földhöz juttassa. Egy látszólag nem nagy méretű, de a kormány céltudatos, kisembereket segítő politikájának megdönthetetlenbizonyitékát nyújtja az a legújabb ténye a kormánynak, hogy a nagyszénási parcellázással kapcsolatban tervszerűen arra törekszik, hogy minél több egészséges gazdasági kisegzisztencia keletkezzék éppen ott, ahol arra leginkább van szükség és lehetőség.

Van Békés megyében egy község, az 1930. évi népszámlálás szerint 4525 lakosú Gádoros. Két dologról nevezetes: az egyik az, hogy egész területe mindössze 1084 kát. hold és népsűrűsége a 90-es vármegyei átlaggal szemben négyzetkilométerenkint 726 lélek. A másik nevezetessége az, hogy az egyes családokban a gyermekek átlagos száma 5—8. Mármost ennek a zsúfolt magyar lakosságnak a zöme nincstelen földmunkás. Terjeszkedési, földszerzési lehetősége nincs, holott nyilvánvaló, hogy ez a nép megérdemli, hogy minél többen hozzájussanak annak a lehetőségéhez, hogy kisgazdák lehessenek. A kormánynak és békésmegyei képviselőjének, a főispánnak minden igyekezete oda összpontosul, hogy a kinálkozó legkisebb lehetőséget felhasználva azokon segítsen, akik arra leginkább rászorultak. A gádorosiak részben való megsegítésére a nagyszénási parcellázással kapcsolatban adódott alkalom.

A földművelési kormány a főispán közbenjárására a nagyszénási parcellázással kapcsolatban elővásárlás utján 360 kát. hold földet biztosított a kisembereknek juttatás céljaira. Ebből az aránylag nem nagy mennyiségű földből 160 kát. holdat a gádorosi hadviselt és hadirokkant földmunkásoknak juttatnak. Ezek között a földmunkások között egyetlen olyan sincs, akinek ötnél kevesebb számú gyermeke volna. A földet kisbérietek formájában kapják meg és egészen minimális bérfizetési kötelezettségek mellett, úgy hogy bizonyosra vehető, hogy minden szorgalmas és takarékos kisgazda idővel tulajdonul is megszerzi a bérelt földet.

Természetesen ez még csak egy csepp a tengerben, de már része annak a tervszerű munkának, amely hivatva van lassú, fokozatos fejlődés utján az ország mezőgazdaságát egészen átformálni és egészséges alapokra átállítani. Sokkal kényelmesebb lekicsinyelni az ilyen rész-eredményeket, de ha meggondoljuk, hogy mindez csak kezdete annak a nagyszabású és nagykoncepcióju intézkedési sorozatnak, amit köznyelven telepítésnek szoktak mondani és ezáltal is már sikerül némileg tehermentesíteni a Tiszántúl legtulnépesedetebb községét, akkor már máskép látjuk ennek az

Ismeretes, hogy azok, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy Inába minden gán- csoskodás és rágalom, a kormányintézkedések mégis maradéktalanul az ország népének érdekeit szolgálják, nem riadtak vissza semmi rágalomtól a Németországban dolgozó munkásság ügyével kapcsolatban sem. A leglehetetlenebb hireket bocsátották szárnyra, csakhogy a kormányt és a kormány exponenseit diszkreditálják. Hiába volt az érdekeltek leveleinek minden állítása, ők egyszerűen jobban tudták és abból ők nem engedtek, hogy a németországi munkásakció embervásár volt.

Ezeket a híreszteléseket akarta végleg lehetetlenné tenni a főispán, amikor elhatározta, hogy szabadságidejének egy részét arra használja fel, hogy meglátogassa a magyar munkásságot és a helyszínen győződik meg a való tényállásról.

A Németországban dolgozó munkások meghatott örömmel fogadták a főispán látogatását. Felkerestük dr. vitéz Ricsóy-Uhlarik Béla főispánt és megkértük, hogy a németor- szágban szerzett tapasztalatairól legyen szives bennünket tájékoztatni.

Mindenek előtt — kezdette a főispán — azt a balhiedelmet szeretném eloszlatni, hogy a németországi tartózkodás károsan befolyásolta volna a munkásságnak a magyar hazával szemben táplált érzéseit. Inkább ennek az ellenkezője állítható, mert a hazától való távoliét szinte felfokozta bennük annak tudatát, hogy ők csak Magyarországon vannak otthon. Ha jobb is a kereseti lehetőség, ha meg is becsülik őket Németországban, azért mégis érzik, hogy csak itt kell élniök-halniok. Németországban is aratási ünnepekkel fejezik be az aratást. A magyar munkások ilyenkor Magyarország címerét állították össze és magyaros buzakoronákat vittek az aratómenetbe. Állandóan hazafelé gondolnak. Bár egészen egyéni az, hogy keresetét ki, hogy becsüli meg, mégis az a benyomásom, hogy szép összegeket hoznak magukkal. Sokan németországi keresetükből földet akarnak venni. Inkább csak ruhaneműt vásárolnak maguknak és azok, akiknek távolabb van a munkahelyük a lakásuktól, kerékpárt.

— Németországi utam során meglátogattam 31 békésmegyei munkáscsoportot, amelyek Pomerániában, Mecklenburgban, Magdeburgbau és Halle környékén vannak elhelyezve. Az általános benyomásaim teljesen megnyugtatók voltak. A csoportok apróbb, könnyen kiküszöbölhető vitáktól eltekintve, mindenütt meg vannak elégedve. Szeptember elejétől kezdve, mióta a burgonya- és répaszedést akkordban végzik, a keresetük olyan, hogy egy rendesen dolgozó munkás a német és magyar nemzeti bankok által engedélyezett 350 márkát — amennyiben pénzét odakint el nem pocsékolja — minden bizonnyal haza- küldheti. Minthogy a Nemzeti Bank az átszámítási kulcsot a munkások keresetére nézve úgy állapította meg, hogy 1 márkát 1 pengő 62 fillérrel számítanak át magyar pénzre, ez igen lényeges összeget fog jelenteni pengőben.

A munkáscsoportok elhelyezése mindenütt megfelelő, de semmi esetre sem olyau, amely esetleg itthon túlzott igényeket támaszthatna bennük. A legtöbb munkáscsoport maga főz magának s nagy megelégedést keltett közöttük az itthonról kiküldött és Németország áital vámmentesen beengedettmagyar szalonna.

Semmiféle agitációnak leghalványabb nyomát sem találtam, de erre alkalom se nyílnék, mert a magyar munkásoknak keresetükért keményen meg kell dolgozniok, a német nyelvet egyébként sem értik, magyarul tudó agitátorok pedig a szigorú ellenőrzés miatt nem juthatnának s nem folytathatnának közöttük tevékenységet. Különben Németországban nagy tömegben dolgoznak osztrák és cseh-német munkások s ezek között sem folyik semmiféle horogkeresztes agitáció, jóllehet épp a nyelvközösség folytán sokkal kony- nyebben keresztülvihető volna körükben egy ilyen politikai propaganda megindítása. Úgy a munkaadók, mint a munkáscso- porlok a legtöbb helyen késznek nyilatkoztak arra, hogy a jövő évre vissza vegyék munkásaikat, illetőleg, hogy vissza menjenek német munkaadóikhoz. Meg kell dicsérnem a magyar munkás csoportok fegyelmezettségét és munkaközösségét. Ennek tudható be, hogy panaszok csak a legritkább esetben fordultak elő s azok is könnyen eliminálhatók voltak.

A rendelkezések értelmében egyébként december elejére itthon kell lenni az utolsó magyar munkáscsoportnak te.

Nyugodt lélekkel várom én a munkásság hazatérését: nemzeti szempontból csak hasznukra lesz, hogy egy ideig távol a hazától tudatossá lett bennük magyar mivoltuk és megerősödött nemzethüségük.

Az egész országban megindulnak a közmunkák, ha lesz elegendő munkás

Bár nagyon valószínű, hogy rövidesen változás következik be ezen a téren, de ma még az a helyzet, hogy Gyulán és környékén

resiet. Magyarul ez azt jelenti, hogy a munkáltatók még mindig nem kapnak megfelelő számú munkást. Gyula megyei városa ez idő

nagyobb a munkáskereslet, mint a munkake- ' szerint 15 munkást foglalkoztat. Tavaly ilyen-