Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-21 / 238. szám

Gyula,1937. október 22 péntek

LXiX. évfolyam 239. szám

Sterkcsztfoég és kiadóhivatal üysTfa Várushóx-uka 7 svára Telelőn Opla SS.

Politikai napilap

Fftsaerkesztő;

DOBAY FERENC

f

Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

Hiába itt minden

Hiába jelenti ki az ország rendjének, az alkotmányos élet biztonságának legfőbb védelmezője, a belügyminiszter, hogy Magyarországon nincsenek veszélyben a közszabadságok, hogy az alkotmányt nem fenyegeti veszély, hogy bármely oldalról jövő rendbontó kísérletet minden körülmények között lehetetlenné tesz a kormány és minden törvényellenes magatartás törvényes megtorlást von maga után. Ez mind hiába, ők ezzel nincsenek megelégedve, nekik ez nem elég garancia. Ők elhatározták, hogy veszélyben van az alkotmány, melynek tudvalevőleg ők az egyedül elhivatott védői, akiknek megvannak a maguk kizárólagosan szabadalmazott módszereik a rend fenntartására. Ők egyúttal a kereszténység, a pápaság legfőbb védelmezői is, akikhez képest a keresztes lovagok csak tehetségtelen kezdők voltak.

A múltjuk pedig különösképpen feljogosítja őket, sőt egyenesen predesztinálja arra, hogy Magyarországon csak az és csak úgy történhessen, ahogy ők azt legcélszerűbbnek gondolják, hogy minden aszerint létezzen, vagy semmisüljön meg, amint azt ők csalhatatlanul előírják. Mert hiszen bizonyos az, hogy évtizedeken keresztül minden az ő világmegváltó gazdasági rendszerük, a liberális, nagytőkés gazdálkodás alapján élt, dolgozott Magyarországon és az eredmény az, hogy a nemzet vagyonának túlnyomó része egy törpe kisebbség kezébe került, ezzel szemben a dolgozók túlnyomó része az ő modern rabszolgáik lettek. Ezeknek az alkotmányos jogok biztosítják ugyan a tisztességes emberi élet jogát, amelyet azonban nem adnak meg nekik azok, akiknek az ő verejtékes munkájuk adta meg a lehetőséget arra, hogy azon a földön, melyért nem ők ontottak vért egy évezred viharos századain át, ahol a háború poklából csak nekik termett vagyon, még pedig sok vagyon, a harctereket pedig mesé sen el tudták kerülni. De voltak itt fényesebb bizonyságtételei is az alkotmányos élet mindenek felett való védelmének. 1918—19-ben nem akartak katonát látni, hogy eszükbe ne jusson a harctérről hazajött katonáknak szá- monkérni egyesek viselt dolgait. Meg is lett az eredménye : Magyarország 8/5 részén ma más alkotmányt adnak a magyarságnak, nem az ezeréves szentistvánit. De nagy alkotmány és törvénytiszteletük tovább is vitte őket: orgyilkosokkal kivégezték az ország egyik legnagyobb fiát, Tisza Istvánt, hogy kezdetét vehesse a magyar történelem egyik legszégyenletesebb, leggyalázatosabb korszaka : a proletárdiktatúrának nevezett rablók és más gonosztevők őrületes farsangja. Természetesen mindez a legszigorúbb alkotmányvédelem érdekében történt, amint az alkotmányt és a polgári szabadságot védték a parlament pincéjében és a Batthány-palotában Szamuelli és Corvin-Klein Ottó pribékjei, ugyan ebből a célból lőtték és akasztották halomra az országban szerte a magyarság, a magyar nép legjobbjait. Kizárólag az alkotmányos szabadság és a törvények mindenek felett való tisztelete irányította azoknak a vörös katonáknak a fegyvereit is, akik a Krisztina-téri templomba és az urnapi körmenetre sortüzet adtak. És folytathatnánk még a tébolyult emberi gazságoknak végnélkül való felsorolását, amelyeket feltétlenül a mai alkotmányvédők alkotmányvédelmi tevékenységének kell minősíteni, mert soha egy elitélő szót nem olvastunk akkor azokon a hasábokon, amelyek most csak úgy ontják az alkotmányféltő kolumnákat napról-napra. Sőt nagyon is úgy emlékszünk rá — és ezt az emlékezésünket bizonyos sajtóorgánumok és röpiratok, könyvek egykorú példányai nagyon is alátámatszják —, hogy olyanokat olvastunk és olvashatunk még ma is a meglevő példányszámokban, hogy Kun Béla valóságos szelid angyal volt, hogy Számuelli csak

a polgárság érdekében végzett tömeges burzsuj- akasztást.Ma veszedelmesnek irjákatömegek lá- zitását, természetesen csak az a lázitás, ha a tömeget arra oktatják, hogy Magyarországon a magyar legyen ura önmagának, hogy ne hallgasson azokra, akik egyszer már majdnem sírba döntötték nemzetünket, akik legnagyobb részt okozták azt, hogy ma a magyar gyermekek százezreinek sáppadt az arcuk, hogy didereg kis testük, akik még ma is valutaüzérkedéssel és minden más lehető módon iparkodnak a magyarság életerejét gyöngíteni, a nyomort még elviselhetetlenebbé tenni. És ezek, akik mindezt tették és teszik ma is, ál- szemforgatással és prepotens szemérmetlenséggel hirdetik az alkotmányos szabadságok tiszteletbentartását. Akik a kereszténységben látják törekvéseik legnagyobb akadályát és éppen azért, ahol tehetik, elsősorban a kereszténységet irtják legádázabb gyűlölettel, azok ma keresztényebbek akarnak lenni az őskeSzinte tengeri kígyóvá nőtt már Gyulán a Szent István-utcának az állami kórház előtti részének és az Erdély Sándor-utcának köve- zési ügye. Ma az a helyzet, hogy csak azon csodálkozunk, hogy még mindig nem történt nagyobb szerencsétlenség ezeken az utakon, mert tengelytörőbb, hepehupásabb, gödrösebb úttest alig van a vármegyében, mint ezek az útrészek.

Kérdéssel fordultunk a város műszaki osztályának vezetőjéhez, Bagi Sándor műszaki

resztényeknél. Akiknek eleme mindennek a lerombolása, amit egy kétezeréves keresztény és egy ezeréves magyar nemzeti kultúra alkotott, azok ne álljanak ki a közélet piacára és ne akarjanak itt a közéleti tisztességből senkit kioktatni, azok csak tartsák meg a maguk alkotmányvédelmét és vegyék végre tudomásul. hogy itt Magyarországon igenis rend van és a közszereplés teréről éli kell tűnnie mindazoknak, akik annyit ártottak ennek az országnak, hogy bűneik levezeklésére kevés egy élet. Azt is tudomásul kell venniök végre, hogy ezen a földön a magyar az ur és a magyar népnek boldogulnia kell. A Nemzeti Egység kormánya elég erős ahhoz, hogy az alkotmányt még azoktól is megvédje, akik ma olyan nagy hangerővel harsogják veszélyeztetett voltát és megteremtse annak lehetősé- ! gét, hogy a magyar milliókra elkövetkezzék a boldogabb magyar élet korszaka.

tanácsnokhoz, aki alábbiakban válaszolt:

A Szent István-uti rész aszfaltburkolattal való ellátását a tavasszal megkezdjük. Már előbb is megtettük, de egy előre nem látott körülmény a munkálatok megkezdését csak a tavaszi hónapokban teszi lehetővé.

Az Erdély Sándor-utra vonatkozóan is készen vannak a tervek, melyeknek megvalósítása 120.000 pengőbe kerülne. Ebből az ösz- szegből 50 százalék a telektulajdonosokat, 50 százalék pédig a várost terheli. Tekintettel

A földmunkások gazdasági

és szociális kívánságai

A Szegedi Munkások Vállalkozó Szövetkezete Vér István földmunkás elnöklete alatt az elmúlt vasárnap az összes társszövetkezetek bevonásával taggyűlést tartott, melyen a földmunkásság gazdasági és szociális bajait/és az azok orvoslását célzó javaslatokat megtárgyalták. A taggyűlésen megjelent dr. Seibert János földmivelésügyi miniszteri titkár, a szociális ügyek előadója is.

Karácsonyi Guidó Szeged-Somogytelepi plébános, mint a Szegedi Munkavállaló Szövetkezet ügyvezetője a „Közmunkák és munkabérek“, dr. Steuer György a „Földmunkásszövetkezetek működéséről“ és az „Alföldi öntözések és a földmunkásság“, dr. Szabados Mihály földmunkásszövetkezeti központi titkár, agrár- és szociálpolitikai iró pedig „Telepítés és munkásföldbérlőszövetkezetek“ cim alatt rendkívül aktuális előadást tartottak.

Az előadásokhoz hozzászóltak Rajczy Géza, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara főtitkára, a kaposvári munkavállaló szövetkezet ügyvezetője, Csomós János a gyulai, Szeri Mátyás és Szarvas András a szegvári, Kiss Ferenc és Szőke József a szegedi földmunkásszövetkezetek részéről.

A földmunkásszövetkezetek a földmunkásokat, akik mélyitőipari munkát, ut-, vasút-, csatorna- és vízépítést végeznek, ipari munkásoknak kérik minősíteni és ennek meg- felelőleg volnának a legkisebb munkabérek megállapítandó». A munkabéreket az emberi megélhetés biztosítása végett igazságosan állapítsák meg és azok tényleges fizetését ellenőrizzék. Azokat a közmunkákat, melyek legnagyobbrészt földmunkából állanak, úgy mint Olaszországban, a kormány által megállapított igazságos egységárak mellett versenytárgyalás nélkül közvetlenül a földmunkásszövetkezeteknek kérik odaítélni. Az olcsó kenyérevő gépeket csak ott alkalmazzák, ahol az műszaki

szempontból okvetlenül szükséges. A gépek mellett pedig ne felejtsék el az embert. A kő- és cementkartellt vegye a kormány szigorú ellenőrzés alá, a kőbányákat és cementgyárakat az útépítésektől tiltsák el, mert a követ, illetőleg cementet árajánlatukba önköltségen állítják be, mig a versenyvállalkozónak az anyagot jóval drágábban adják el, amivel a versenyt egyenlőtlenné teszik és azt előre saját javukra döntik el. Az anyagnak önköltségen való szállításával elmaradt hasznot rendszerint a munkabérek leszorításával pótolják. Az alföldi útépítésekhez szükséges kő- és cementanyag szállításának vasúti fuvardíját, mely az útépítés költségeinek 30—50 százalékát teszi ki, le kellene szállítani.

Az öntözőcsatornák építésénél a gépek helyett, ha azt a műszaki szempontok némileg is megengedik, kézi munkaerők alkalmazandók és a földmunkástömegek megélhetését biztositó méltányos munkabéreket állapítsanak meg. Az öntözést telepítéssel kapcsolják össze és szövetkezeti alapon hajtsák végre. Az öntözéseknél a kubikusokat is telepítsék le, akik foglalkozásuknál és vállalkozási készségüknél fogva, nagyszámú családjuk mellett a legalkalmasabbak. Az öntözési munkák megtárgyalásába a munkásérdekek megóvhatása végett a földmunkásszövetkezeteket és a szociálpolitikusokat is vonják be és az öntözőcsatornák építésébe a földmunkásszövetkezeteket intézményesen kapcsolják be.

A munkásokat telepítsék le és részükre földbérlő szövetkezetek utján biztosítsanak munkaalkalmat és megélhetést, hogy azok a városba való tódulástól és az elproletarizálódástól visszatartassanak.

Határozataikat a földmunkásszövetkezetek a kormánynak és a törvényhozás tagjainak megküldik.

J8vő ősszel talán megkezdik az Erdály Sándor-ut rendbehozatalát