Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-20 / 237. szám
Gyii8a,B937, október 28 csütörtök LXIX. évfolyam 238. szám SSteeirfeesizlíhBég és kiadóhivatal föyula Városház-utca 7 stóie leteli?« Gyula 32. i’oUtikai napilap Főszerkesztő: DÖBAY FERENC Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér A tettek szava Taleyrand szerint a szavak csak arra valók, hogy elleplezzék azt. amit mondanunk kellene, ha őszintén akarnánk beszélni. Magyarországon bizonyos berkekben ezen a téren továbbmentek : a szavak arra valók, hogy ellenkezőjét hirdessék annak, amit beszélők cselekedni akarnak. A tettek már őszintébbek. Itt már nehezebb a színlelés. Amit megteszünk annak mindenesetre megvan a lelki premasz- sziája, akár bevallottuk, akár hallgattunk róla, | akár pedig tagadtuk. A cselekedetekből legtöbbször következtethetünk erre a lelki előzményre, következtethetünk a múlt és a jövő célok és tervek mibenlétét illetően. Minden szónál többet ér a tett. Ha ez igaz, akkor Darányi Kálmán és társai : a Nemzeti Egység kormánya igen sok értéket termelt, mert nem beszél, legfeljebb, ha tetteket jelent be. Ilyen tetteket bejelentő beszédet mondott Darányi miniszterelnök vasárnap Kecskeméten. Arról beszélt, hogy Magyarországon minden kilencedik ember egzisztenciája közvetlenül, vagy közvetve összefügg bortermelésünk boldogulásával. Ezt látva a kormány inár az elmúlt évben, a hegyi törvény életbeléptetése idején elhatározta, hogy borközpincékkel, az értékesítés megszervezésével, ha szükséges vámmentes hordóbehozatallal és más intézkedésekkel ártartásra törekszik, hogy a gazda ne gondot szüreteljen, hanem értéket, mely arányban áll kockázatos és nehéz munkájával. A kormány elnöknek ezek a szakszerű és félreérthetetlen kijelentései a gyakorlati segítségnyújtás legkézzelfoghatóbb bizonyítékai. Ezek a jószándékból fakadó szavak józanabb hangra és belátásra kellene, hogy kényszerítsék a közéletnek azokat a szereplőit, akik minden akcióval, intézkedéssel szemben a tagadás álláspontjára helyezkednek, keresik a kákán a csomót, egy kis érdekcsoport vélt sérelmével állandóan telezsongják, teleharsogják a közvélemény fülét csak azért, hogy a saját mahinációikról eltereljék a figyelmet. Pokoli módszer, de úgy látszik, egyelőre még beválik. A tényekkel szemben úgy állítani be a kormányintézkedéseket, mintha azok nem az egyetemes magyarság érdekeit szolgálnák, osztálypolitikával vádolni meg a kormányt és a mögötte levő pártot akkor, amikor a vádas- kodók minden tette, minden szava a legridegebb osztályérdek, sőt csak egy elszánt kisebbség céljainak szolgálatában áll, nemcsak hipo- krizis, hanem nagymértékben a magyarság érdekeit veszélyeztető eljárás. De nekik ren delkezésükre áll a nagytőke, a sajtó minden hatalma és telesirják a világot elnyomatásaikkal, akkor, amikor övék ma Magyarország nemzeti vagyonának nagyobbik fele. A tömegek felé úgy állítják be önmagukat, mint akik egyedül hivatott apostolai a népboldogitásnak és közben a nép minden fia közvetve, vagy közvetlenül az ő, tehát a kartellek, a banko- krácia szolgája és adófizetője. A magyarság sorsának egyik legnagyobb megnehezitője, hogy nemcsak a népi, hanem az intellektuális tömegekben is akadnak még, akik a feléjük áradó irás és szótömegtől elkábulva nem látják, nem hallják meg a feléjük nyúló segítő kezet, felvilágosító szózatot, jó tanácsot. Ha majd nemsokára visszagondolnak arra, hogy milyen könnyen áldozataivá váltak a leglelkiismeretlenebb demagógiának, csodálkozni fognak és megborzadnak, különösen akkor, ha azt is meggondolják, hogy még hányán vannak a rövidlátásnak ezen a járszalag- ján és hogy mennyire megnehezítik ezzel a kormány nemzetmentő munkáját. Eszközeik annyira átlátszóak, hogy az ember azon csodálkozik, hogy lehetséges az, hogy osztájypolitikai szervezetek élén olyan vezetők állanak, akik sem vérségüknél, sem foglalkozásaiknál fogva a legkisebb mértékben sincsenek összefüggésben, érdekközösségben azzal a társadalmi csoporttal, amelyiknek vezetőiül feltolakodtak. Avagy elhihető-e, hogy a munkásság érdekét szolgálja az, akinek középosztályinál jobb megélhetést biztosit a tömegek nehéz helyzete, akikre tehát katasztrófa a tömegek szociális helyzetének javulása. Elhihető-e, hogy őszintén képviseljék a nép érdekeit azok, akik minden olyan kormányintézkedésre, amely komolyan szolgálja a nép érdekeit, azzal felelnek, hogy lázitanak ellene, letagadják, hogy az a nemzet érdekét szolgálná, ráfogják, hogy a dolgozó tömegek érdekei ellen van. Elképed az ember, hogy ma még mindig lehet a társadalom egyrészét az orránál fogva vezetni és nyitott szemmel a mélységbe ugratni. Itt nagy feladatok várnak még a felvilágosító propagativ munkára. Nehéz, de nem céltalan vállalkozás. Bizonyos I az, hogy a fejetetejé e csak egy ideig állít- j ható az igazság. Az is tagadhatatlan, hogy a nép csak addig bízik vezetőiben, mig ki nem nyílik a szeme és meg nem látja, hogy nem áldozatos apostolok azok, akik neki a boldogabb jövő kiharcolását Ígérik csak azért, hogy pártadójukat beszedhessék és abból a maguk életét főnyüzővé tehessék. A Nemzeti Egység kormánya nem akarja be nem váltható Ígéretekkel maga mögé csábítani a tömegeket, hanem tervszerű fokozatos előrehaladással oldja meg a különböző társadalmi csoportok legégetőbb problémáit. A mezőgazdaság érdekeinek istápolásával elérte a kormány, hogy ma már a gazdasági termelés nem jár ráfizetéssel, hanem a gazda megtalálja verejtékes munkája gyümölcsét. Most meg a szőlőtulajdonosok feje felől vette el az értékesítés nyomasztó gondját és akadályozta meg azt, hogy lelketlen kufárok martaléka legyen verejtékes munkájuk eredménye. Ez a'politika a nemzetmentés útja. A Főméltóságu asszony felhívása Magyarország első asszonya, a Főméltó- j ságu Kormányzóim, minden esztendő őszén j fehivást juttat el a sajtóhoz nyomorenyhitő akciójának érdekében. Nincs közéleti megmozdulás, amelyet megértőbb szívvel s lelkesebb odaadással karolna fel a sajtó, mint a kor- mányzóné nyomorenyhitő akcióját. Tesszük ezt először kormányzónk fenkölt lelkű hitvese óhajának odaadó támogatására, ami már ma- gábanvéve felemelő érzést nyújt számunkra. De az ügy érdemei szolgálata különösen közelről érdekel bennünket. Érdekel egyrészt a mélyen átérzett keresztényi gondolkodás folytán, mert irgalmasságot gyakorolni vallásunk tanítása szerint, kötelességünk. Nem ismerünk olyan állam és kormányzati formát, amelyben nem lettek volna szükölködők, elesettek s olyan embertársaink, akiknek az élet a nyomort, a gondot s a keserű életet jutatta osztályrészül. Szegények ma is vannak sokan. Elhagyni őket szörnyű küzdelmükben, amit folytatnak egy rájuk nézve sikertelen kimenetelű harcban — nem keresztényi cselekedet. De nemcsak ilyen szempontok teszik aktuálissá a társadalmi nyomorenyhitő akció minél intenzivebb felkarolását. Legszentebb hazafiui érzés diktálja, hogy különösen mi, maroknyi ! magyarok ne hagyjuk cserben az élet gond- j jaival küzködő testvéreinket, hanem segítse a jobb módú a gyámolitásra szorulót. Nemcsak a szamaritánus cselekedet diktálja ezt, hanem az országunk belső rendje, nyugalma, a társadalmi osztályok közötti béke és egyetértés fenntartásának gondolata is. Az élet jogához tartozik a betevő falat, a ruházat és a fedél. A civilizáció mai korszakában olyan magától értetődő a szegény ember felkarolása, hogy ennek a propagálásra nem keli már sok szót áldozni. Hála és szeretet illeti a Főméltóságu Kormányzónét, hogy jó szive minden szere- tetével, lankadatlan kitartással folytatja nyomorenyhitő akcióját, hogy szükséget szenvedő testvéreink nélkülözését, amennyire csak tudja, enyhítse. Az adakozásra hivó szót megértettük s miként a múltban, úgy az idén is letesszük adományainkat a kormányzóim asztaléra. Juttassa el ő azokhoz, akiknek gyámo- litásáról gondoskodnunk kell. Felhívjuk tehát társadalmunk minden rendű és rangú polgárát, hogyha akad egyetlen fillére is, amit megvonhat magától s a szükölködőknek szánhatja, ne késlekedjen adományát a nyoinorenyhités céljaira eljuttatni. «■manual Egyházmegyéi Eucharisztikus Nap Gyulán Nagy napja lesz a gyulai katolikusoknak | november 14-én vasárnap. A Katolikus Akció | gyulai szervezési szakosztálya egyházmegyei Éucharisztikus Napot rendez, melynek templomi és templomonkivüli része bizonyára felemelő emlékezetű lesz mindenki lelkében. Az Eucharisztikus Nap részletes programját legközelebb közölni fogjuk. Ezzel kapcsolatban eszüukbe jut, hogy milyen szé > és mindenekfelett szükséges volna, hogy a templomtorony órája már akkorára világitó számlappal mutatná az időt és az anyatemplom külső falai sem mutatnák az idő vasfogát. Bizony most még sokkal több okkal mondhatná az apostoli kormányzó azt, amit legutóbbi ittjárta alkalmával fájdalmasan felsóhajtva mondott az egyházközség egyik | előkelő világi vezetőjének, hogy — „Istenem, ! hogy néz ki az Önök temploma!“ Bizony, nagyon ráférne a templom külső falára a kőműves keze és a meszelés. Hisszük, hogy a templom kegyura november 14-ére a nagy naphoz méltó külsőbe öltözteti az anyatemplomot és az egyházi és világi elöljárók, valamint a hívek hálatelt örömmel gondolnak annak áldozatkészségére, aki az Isten hajlékát kívülről is méltóvá teszi magasztos hivatásához. A templomot legutoljára 1924 ben, vagy 1925-ben tatarozták és meszelték az akkor Gyulán tartott Katolikus Nap alkalmából. Most ismét ilyen nagyszabású vallásos megmozdulás teszi aktuálissá a templom külső tatarozását és bizonyosra vesszük, hogy nem is marad el. Egy gyulai mérnök A tudomány, szinte azt mondhatni, gyorsuló mozgás törvényei szerint halad előre a fejlődés utján. Áll ez a megállapítás a föld- rajztudpmányra és annak elengedhetetlen segédeszközére, a térképészetre is. Ha ma egy modern földrajzi müvet kezünkbe veszünk érdeklődéssel mélyedünk el benne, annyi món, előadása Budapesten | danivalója van még a laikus számára is. Nem marad meg az egyszerű felületi leírásnál, hanem elénk vetíti az illető vidék egész életét. Ilyen címek már ismerősek előttünk, hogy emberföldrajz, gazdasági földrajz, de a mai földrajz már az életnek úgyszólván minden jelenségét vizsgálja és a nemzetek életére, az
