Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-20 / 237. szám

€i>yula,3937. október 20 szerda

LX8X. évfolyam 237. szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Qyjiüa Városház-utca 7 szám Telefon Gyula 3S.

Politikai napilap

Főszerkesztő;

DCBAY FERENC f

Előfizetés egy hóra helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér

zet igaz tagjának érzi magát, akinek nem mindegy, hogy ebben az országban emberi életet él e a magyar. Horthy Miklósné kérő szava minden becsületes magyarnak parancs, mégpedig minden körülmények között teljesítendő parancs kell, hogy legyen. Mindenki boldog büszkeséggel teljesítse a legfelsőbb kérést. Boldog és büszke legyen, hogy a kormányzóné vezetése alatt résztvehet ebben a hatalmas nemzetmentő munkában. Ha mindenki megteszi azt, ami módjában van, akkor az idén a nyomor nem fog Magyarországon könnyeket facsarni, akkor a szeretet elér minden hajlékba, akkor nem talál talajra az osztályharc, a gyűlölet, akkor eljön annak az ideje, amikor a magyar nem másoktól, idegen, önös érdekek sáfáraitól várja sorsának jobbra- forditását, hanem elhiszi, hogy a magyar sebeket csak a magyar megértés, az egymás támogatása gyógyithatja be. Nem Moszkvában,

nem vörös csomagolásban készül a magyar nyomorúság arkánuma : a mi orvosunk Krisztus és önmagunk vagyunk. Aminthogy önmagunk vagyunk saját sírunk megásói is, ha nem halljuk meg a kérő szót, ha nem lángol bennünk olthatatlan szeretet a magunk fajtája iránt. Ha mi nem becsüljük meg önmagunkat, ha mi nem segítünk önmagunkon, más nem segít rajtunk, legfeljebb csak sírunkat mélyíti.

Figyeljünk fel a kérő szóra, bizzunk önmagunkban és a nemzet elhivatott vezetőiben, akkor szebb lesz a magyar élet, akkor a kormányzó hitvesének nyomorenyhitő akciója tulnyomórészben feleslegessé lesz, akkor nem lesz ez az ország sem csonka, sem boldogtalan. Nem lesznek sáppadt gyermekek a magyar rónákon, akkor nem lesz könnye a nyomornak, akkor a szeretet munkálja a ma- j gyár biztos jövendőt.

Fejlődik Gyulán a sportélet

Gyulán ismét bebizonyosodik, hogy lehet nagyon szép eredményeket elérni, lehet még sikereket is elkönyvelni, csak megfelelő módon kell az ügyeket megfogni és rendezni.

A GyAC már megmutatta, hogy nemcsak a tömegsportnak számitó fotbalmérkőzések terén, hanem a sport nálunk, mármint Gyulán, kevésbé kultivált és eddig még kevésbé elismert ágában, az atlétikában is lehet nemcsak sport-, hanem közönségsikereket is elérni. Igaz, hogy olyan sportélvezetet biztosított a rendezőség a közönség számára, amilyenben csak a főváros közönségének van része. Ugyanilyen ünnepnapja lesz az atlétikának vasárnap a GyAC agilis és lelkes rendezősége jóvoltából. Ismételten Gyulára jön a legjobb magyar

, távfutó, a MAC világrekorder atlétája : dr. Szabó Miklós, aki klubbtársával, Rátonyival áll a starthoz, hogy megkísérelje a világrekord megjavítását. Szabó Miklós szereplése a gyulai sportélet megbecsülését is jelenti. Már legutóbbi ittléte alkalmával kijelentette, hogy örömmel látta a gyulai sportélet egészséges fejlődését, a pályát jónak találta, amit bizonyított az is, hogy már akkor is országos rekordot futott.

Bizonyosra vesszük, hogy szép idő esetén felejthetetlen sportteljesítményben gyönyörködnek a gyulaiak, akik bizonyosan nagy számban lesznek ennek a nemes törekvésnek tanúi.

Fakereskedői értekezlet

Kopogtat az ősz...

Kopogtat a fák csupasz ágaival, a szél neki-nekiiramodással jelenti be a közeledő telet. A tél felrémlik előttünk és mi borzadva gondolunk arra, hogy még mi sem tudjuk, miképp küzdünk meg a tél fagyos kisértetei- vel. Borzongva gondolunk arra, hogy vannak sokan, akiknek még annyira sem biztos, sőt teljesen bizonytalan, hogy hogy küzdenek meg a nyomornak lélen egyre kegyetlenebb rémeivel. A nyomor, még pedig a legsivárabb, a legkegyetlenebb nyomor nagyon sok hideg tűzhely körül ott settenkedik, ott vicsorog és annyian merednek tompa kétségbeeséssel a bizonytalan jövőbe, a bizonyos semmibe. Rettenetes erre gondolni, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy vannak sokan olyanok, akiknek legnagyobb problémájuk, hogy vájjon az olasz, vagy a francia Riviérán töltsék-e a közeledő tél zord napjait.

Az Isten a szegényeknek részét a gazdagoknál tette le, — Írja hallhatatlan költőnk Arany János. Vájjon hányán vannak, akik ezt a szegények részét tényleg el is juttatják a szegényeknek? Hányán vannak, akik megértik a kérő szót még akkor is, ha némán esde- kel, még akkor is, ha a nyomor szemérmesen tűri kínjait? Ha ez a mi világunk a pogány Cézárok óta valóban kereszténnyé lett volna, ha valóban Krisztus volna ur a lelkekben, akkor nem volnának nyomorgók. Nem volnának sápadt, éhező gyermekek, nem volna olyan gazdag az öngyilkosok listája. Nagyon eltompult a lelke azoknak, akik pénzhalmaikon nyugodtan tudnak pihenni, mig nem messze tőlük a nyomor infernója érleli az elkeseredést, a bűnt. Lehet, hogy úgy vannak vele sokan, mint Lucifer és Ádám a Tower tetején ami felhat hozzájuk, az az életnek csak dala. Nem hallják meg a fájdalom, a szenvedés diszharmóniáit, nem döbbenti meg őket a mélyből feltörő, még talán alig hallható fenyegető moraj, amely hovatovább orkánná erősödik és ha elszakadnak a gátak, eszükbe jut majd a szívteleneknek, az elvakult gazdagoknak a messiási mondás, hogy könnyebb a tevének a tü fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába jutniJaj volna azonban a magyar nemzetnek, ha mindazok, akik magasból látják a nemzet életét, nem hallanák meg a panaszokat, nem látnák meg még a szemérmes nyomort is. De Istennek hála, magas polcán őrködik a magyarság sorsa felett egy fennkölt szellemű nagyasszony: Magyarország kormányzójának hitvese. Mint minden esztendőben, az idén is első akar lenni azok között, akik könnyeket törölnek, akik sebeket kötöznek. Kérő szóval fordul az egyetemes magyar társadalomhoz, kéri, hogy adjon az, akinek Isten valamivel többet adott, mint másoknak ; segítsen az, akinek a segítés módjában van. Ez nemcsak érzelmi kérdés, nemcsak egyéni jóérzés kiváltását célozza, hanem saját egyéni érdekében jár el mindenki, aki könnyít a nincsteleuség terhén. A gyűlölet tiizét csak az áldozatos szeretet oltja, a felgyülemlett elkeseredést a szeretet csatornái vezetik le. Gondoljanak azok, akik adni tudnak, arra, hogy utánnuk gyermekeik következnek és mindenki szereti annyira gyermekét, hogy nem gyűlölettől izzó világot, nem minden pillanatban robbanással fenyegető helyzetet akar rá hagyni.

Aki tehát szereti élete koronáját: gyermekét, az meghallja a főinéltóságu asszony kérését és siet, hogy ez a kérés ne hangozzék el hiába, a nagyasszony karácsonya ismét magasztos legyen, ismét százezrek áldják azt, ki fényben milliók felett van, aki nemcsak édes gyermekeinek, de az egész magyar nemzetnek szerető édesanyja.

Nagy, szép cselekedetre hiv a Kormányzóné mindenkit, aki e csonka határokon belül járja a magyar élet útját, aki a magyar nemBékés vármegye alispánja szombatra a I tüzifakereskedők kérésére értekezletet hivott | össze, melyei az alispán távolléte miatt dr. | Mihály Béla vm. aljegyző vezetett. Az értekezleten a gyulai fakereskedők közül Läufer Sándor vett részt. A tárgyalás során a fakereskedők felhozták mindazokat a nehézségeket, melyek a tüzifaértékesités körül mutatkoznak. Végeredményben azt a kívánságukat terjesztették elő, hogy a vármegye alispánja hasson oda a kormánynál, hogy a tüzifaárusitás rendje alábbiak szerint módosittassék:

A két métermázsán alóli árusításnál hajlandók tiz százalékos árengedményt adni. Ezzel szemben a húsz métermázsán felül is any- nyit kérhessenek, mint a húsz mázsán alóli tételeknél. Ezt a kérésüket azzal indokolják, hogy a rendelkezésre álló fuvarozási alkalmatosságokon nem tudnak huszmázsánál többet egyszerre szállítani, igy fuvarköltségük a nagyobb tételeknél is annyi, mintha kisebb tételekben szállítanak. Viszont nem annyira esik nehezére ennek a többletnek a megfizetése azoknak, akik húsz métermázsán felül vásárolnak, mert azok bizonyára a jobban szituált rétegből kerülnek ki.

Ebből annyit készséggel magunkévá teI szünk, hogy a faármegállapitás legméltány- i talanabb része, a két mázsán alól levő meny- I nyiségek túlzottan magas ára, aránytalanul sújtja az anyagilag leggyengébb osztályt, tehát itt mindenképpen indokolt az árleszállítás. Bizonyos azonban az is, hogy a nagyobb tételek ára is egészen a megfizethetetlenség határán van az u. n. jobban szituált osztályok számára is. Hiszen a fixfizetéses réteg jövedelme nem emelkedett, sőt az elsőrendű életszükségleti cikkek árának jelentékeny mértékben történt emelkedése következtében erősen csökkent. Már most ez a réteg nemcsak a húsz métermázsán felüli tételek magasabb árát fizeti meg, hanem még a részletfizetéssel járó magasabb összegeket is. A fa ára általában magas. A fatröszt olyan árpolitikát kényszerit a fakereskedelemre, amely mellett a fogyasztás a minimumra redukálódik, a közönség indokolatlanul magas árakat fizet és — amint panaszolják — a fakereskedők számára is lehetetlen helyzetet teremt. Itt pillanatnyilag nehéz segíteni, mert ma kénytele nek vagyunk az erdélyi és felvidéki magyar fát drága áron „külföldről“ vásárolni. A kormány azonban bizonyára talál a lóegykézhez hasonlóan majd valami megoldást, amellyel a lehetőséghez képest javít a helyzeten.

Hát mégis?

Hat itt már nem lehet megélni, itt már ki kell vándorolni! Ilyenre igazán nem gondolhatott még a legenyhébben szabadkereskedelmi felekezetű polgár sem. Hát az történt, hogy a legszélsőbb szabadkereskedő orgánumok egyike, a Pesii Napló, vasárnapi számában kénytelen volt elismerni, hogy az a sokat szidott egykéz nemcsak a kormány parancsuralmi törekvéseit támasztja alá, hanem még a szabadon kereskedni kívánók érdekeinek a megvédésére is alkalmas.

Eddig ugyanis az történt, hogy a mindenáron keresniakarás addig zülleszfette a konkurenciát, hogy az exportárukat annyira alákínálták, hogy ezzel nemcsak a többi kereskedő érdekeit veszélyeztették meglehetős mértékben, hanem az exportáruk értékének teljes lerombolásával tekintélyes nemzeti vagyon el-